11. Mozgás

mósön komiksz
...és akkor bringaember újra érezte azt a furcsa rezgést.

Dánieltől egy kollázst vagy képsort kaptunk, amiből kiderül, hogy hozzá közel áll a városi közlekedés egyik speciális, de egyre nagyobb teret kapó formája, a biciklizés, és ebből kapunk itt szubjektív részleteket, amiket ő összekomponált, és egyből feltűnik, hogy a kompozíció fő csapása vagy irányvonala nem az, hogy a történetet lássuk A-ból B-be eljutni, tehát, hogy az első kép elindít egy történetet és az utolsó befejezi, hanem a formai megoldások izgatják és ebből próbál az egyes képek felhasználásával egy új struktúrát létrehozni. A kép függőleges tengelyű, és egy picit elfordítva is mintha egy függőleges vonal, vagy egy kereszt függőleges szára kezdene el megjelenni, ebből kétoldalra egy egy biciklikerék kimutat, és ezt díszíti és értelmezi a kép középső részén a bal és jobboldali helyzet, ami egy városi történet, hogy hol zajlik az egész, tehát nem csak makrókkal, közelikkel dolgozik, hanem megpróbálja nekünk az egészet értelmezni is. Vagyis kétrétegű ez a közlés, mert egyrészt a formával foglalkozik, másrészt nem engedi el a kezünket, és nem egy teljesen absztrakt világba vezet be minket, hanem ezzel ő megpróbál egy olyan üzenetet küldeni nekünk, ami a városi kerékpározásnak adja az érzetét, élményét, amit ő maga átél a kerékpárra ülve. Ez a része egy nagyon erős üzenet, nagyon jól összerakott. Elkezdhetnénk külön elemezni mindegyik képet, de nem nagyon látnám értelmét, mert ő, az alkotó ezt hozta létre, az egész képet, ezt a kollázst. Néhol egy majdnem fekete-fehérre történő redukciót látunk, és a középső sáv az, ami a színeket hozza, és ahol a történet is megjelenik, a busz, az az udvar, ahol fociznak és ő elhalad, tehát ez a rész az, ami a történetmesélés. A harmadik sorral van egy pici problémám, ott egy kis zavarosságot vélek felfedezni, a középső kép talán a bicikli hátsó részét ábrázolja, de a két szélső az azon kívül, hogy a mozgást mutatja, de én ebben egy olyan redundanciát látok, ami nem biztos, hogy ugyanolyan értékű, ugyanolyan fontos, mint a felső vagy a középső sor. Tehát én ezekkel a motívumokkal dolgoznék még, mert ott az egy kicsit bicsaklik. Amúgy nekem az ötlet az két disznós, abszolút jó irány, és izgalmas az, ahogyan a Dániel most több leckében is megmutatja, hogy a fotográfiát a kifejezés eszközének tartja és nem a végcéljának.
Ezt én el tudom fogadni, fontos dolog, és köszönjük, és biztatnám, hogy foglalkozzon még ezzel a témával, mert érdemes. (szőke)
értékelés:

Ahogy én látom a világ állandó mozgásban van, itt ebből nem sok látszik.

Rögtön az elején ezzel a filmmel kapcsolatban szeretném mondani, hogy nagyon örülök ennek a kisfilmnek. És azért, mert ha nem tudatos, akkor szólok, ha tudatos, akkor még jobban örülök, hogy alapvetően két térrendszerrel dolgozik, egy előtér és egy háttérfelülettel és miközben látszólag, a film indulásakor azt gondolhatnánk az első képet látva, hogy természetesen egy kitakarás miatt itt lesz egy ember által készített szerkezet, és akkor majd biztosan történik valami a háttérben, és kéremszépen nem, párhuzamosan, az előtérben és a háttérben is egy nagyon izgalmas, külön úton járó történetet látunk. És ezt a két külön utat, a háttérben a szereplő tekintetében felénk néz, és az előtérben zajló pici kis mozgást, az üveg kupakja alatti gyűrű kis elmozdulását ezt később az általunk ismert, lehet ez komp, hajó, valamilyen motorikus szerkezet hangja köti össze egy úttá. Nyilván valamilyen olyan térben, helyzetben lehet az utazó, ahol ez az alaprezgés, mozgás az üveget önálló mozgásra készteti. Aminek nagyon örülök az az, hogy itt mikromegfigyeléseket látunk. Látszik, hogy előmegfigyelések is vannak, mert az alkotó mikor észrevette ezt a természet által létrehozott spontán mozgásokat és aztán erre szerkesztett itt egy ilyen kis látszólag egyszerű helyzetet, hiszen nem biztos, hogy a környezetében mások látták, hogy a kamerát hogyan, hova helyezte el, és a modell és a kamera között közelibe ez az üveg itt van és egy picit elmozog nekünk, és nem biztos hogy ezt akár a környezete is látta, ezt a közös játékot, ami attól vált közössé, hogy az alkotó a film végén kinéz, felénk néz, ugyan nem kacsint, de mégis ahogyan felénk néz, üzeni, hogy nektek mutatom, hogy hogyan mozog el a világ, hogyan jár és kel életre az élettelen, tehát megvan benne az a személyes attitűd, az a személyes átszűrés benne, amit oly sokat szoktunk említeni, másrészt pedig megvannak azok a bocsánat, hogy ezt mondom, akár Leonardo Da Vinci könyvét már többször említettem itt, vagy Bertalanfi Pál A világnak két rendbéli ismerete, ahogyan istentől teremtetett és pihenőóráiban megírá azt egy jezsuita szerzetes, ez a könyv 1757-es, tehát akár ezt, akár a Leonardo könyvet említve az a nagyon izgalmas, hogy megvan a reneszánsz attitűdje a filmnek, a dolgok, az események, a világ megfigyelése és értelmezése, de nem a birtoklás szintjén, hanem az összefűzés szintjén, egyszerűen olyan a kisfilm, mint egy fizikaóra, amit az Öveges professzor Hekis történeteiből az egyik, hogy jééé, nézzétek, itt van egy parányi dolog, ami így és így tud viselkedni, egy közegben, ahol utazunk, dolgozunk, és van egy alsó, titkos világ, de ezt a világot nem akarom uralni. És miközben ez egy pici kis, látszólag jelentéktelen dolog, a kompozícióval, és azzal, hogy ez a Traubis, gyömbéres vagy nem tudom milyen műanyag pille-palack ide van helyezve, a főszereplő, akár a Csillagok háborújából az egyik szereplő is lehetne, az egész manifesztálttá válik, az egész óriásivá válik. És ebben a rövid, pici kis etűdbe ez jól áll össze, anélkül, hogy bele akarnék avatkozni, esetleg lehetne azzal zárni ezt a kis filmet, hogy az alkotó iszik ebből az üvegből vagy lecsavarja a kupakot, netán visszaszorítja – tehát valami pici kis dramaturgiai geg a végéről hiányzik, de akkor is önmagában a történet nagyon jó, én megadom a négy citromdisznót. (szőke) értékelés:

Tánc
Hmm, hol kezdjem? Tudom, hogy ez egy színházi fotó, ami mint kategória nincs is, de talán a mozgásba is befér, bár mozgást elmosódottsággal ábrázolni már-már nem illik, de hát most van Veszprémben a sokadik táncfesztivál (ez a kép is ott készült hajdanán, kis város, kis kultúra, filmklub is csak egy-kettő van) de aki erre jár nézzen be mert érdemes. 05.20-05.24.

Ha elolvassa az ember a hozzáfűzött szöveget, az egy segítség, hiszen Jóska az életteréhez közeli helyszínt ír le; viszont a kép szempontjából rögtön látszik, hogy ez egy színházi fotó. Ritkán látunk ilyen fényeket; itt valószínűleg a színpad fölött egy szpotlámpa van elhelyezve, ahol a táncosokat, talán kettőt, és hosszabb expozícióval, vagy négyet, de nyilván a kevés fény miatt elmosódottak az alakok. Nagyon jó a ritmusa. Klasszikus értelemben mint fotót nem is tudnám igazából semmilyen módon megkritizálni; jó a ritmus elhelyezése, éppen annyira követhető rajta az emberi alak bizonyos testrészeinek az azonosítható formája, mint amennyire a fények, a drapériák, az elmosódott világos és sötét felületek kapcsolódnak egymáshoz. Az estiskola szempontjából még azt is el tudom képzelni, hogy azért kapunk Kepes Józsitól a mozgás kategóriára egy táncszínházi élményt, mert ő ezzel világgal, ezzel a fajta fényrendszerrel, varázslattal közeli kapcsolatban van. Emiatt talán csak annyi a problémám, hogy ez a kép így most oly módon jelenik meg, ahogyan többezernyi mozgásszínházi fotót, képet láttunk már, Eiferttől kezdve nem tudom, nagy neveket is mondhatnánk, tehát bárhol megférne ez a kép, mint táncszínházi fotó, de akkor az vetődik fel bennem, hogy hol van ebben a képben Kepes József. Mitől az övé ez a kép?
A kérdés jogos, mondja Hegyi, ugyanakkor az a része, hogy akár Eifert nevével fémjelzett fotókhoz képest én látok egy lényeges különbséget, azt, hogy ez nem akar táncszínházi fotó lenni. Ugyanis én azt érzem, hogy a fotósnak nem az volt a célja, hogy korrektül bemutassa egy tánc jellemző lépéseit, vagy egy jellemző gesztust, azaz nem ismerhető fel, hogy éppen milyen darabból milyen jelenetet látunk, és nem a hosszú expozíció miatti bemozdulás miatt nem, hanem azért, mert szerintem univerzálisabb maga az a mozdulat, az a robbanás a képen.
Akkor fogadnám ezt el, válaszolja Szőke, ha... most vegyél a kezedbe egy papírt és takarjál bele a képbe, amíg a színpadi fehér csíkig érsz, a baloldali nőnek a talpa éppen benne legyen. Mit látunk most? Abban a pillanatban ez egy őrületesen izgalmas ügy. Mert elvettük belőle a színházat, a kapaszkodót. Ez van a kék szobában. Azért furcsa az a szoba, mert az egy színház, és azért színház, mert a szabadkémény fényforrása fent van. Csak ha ez az egész történet a kék szobában van (próbálkoztunk is ilyennel), akkor nem keressük benne a táncszínházat, mert a miénk. És ha ezt a csíkot elveszed erről a képről, akkor ez bárhol lehetne egy ilyen furcsa fényben, látjuk a Muybridge (lásd Estiklopédia) mozgásanatómiáját. És akkor meglenne a három disznó, így két disznó. Vagy három disznó, amennyiben ezt az utolsó véleményt elfogadja, és megpróbál csinálni otthon egy ugyanilyen verziót ebből. (szőke-hegyi)
értékelés:

Óvodabalett

Dénes, megint azt mondom, hogy szuperszonikusan közeledsz egy olyan helyzetbe, ahol nagyon nehéz lesz neked, mert te magad rakod fel a mércét egyre magsabbra. A cipő története akár egy másfél órás filmé is lehetne, ami a bemozdulást, mint technikát használó képnél őrületesen fókuszálva a kis balettcipőre koncentrálunk, ami rengeteg mindent hoz, táncot, Renoir-t Laturec-et, a moszkvai balettet és a Szakasics Árpád úton lévő művelődési ház délutáni szakköreit, és a fekete-fehérsége miatt is nagyon sok mindent átölel az idő tekintetében is. Itt a mozgást az idő kimerevedésére és az időben való utazásra is használja. Annyira pontosan fogalmaz, hogy nem is keressük, ki az a kislány, ki az a kis angyalka, aki elröppen és egyetlen cipőlenyomatot hagy bennünk a testünkbe beleégetve. Azt hiszem, Dénesnek egyre nehezebb lesz, de egyre izgalmasabb is, hiszen ő maga nyitja ki azokat a kapuit, amiket eddig nem nagyon tett meg, filmben ugyan nagy utakat járt már meg, de a film nagyobb biztonságérzetet is adott, hisz mód van a narrációval a megerősítésre, ami itt a fotóin csak a fény, árnyék és kompozíció módszereivel nyomon követhető. Nagyon örülök, hogy ismétel és visszatér helyzetekhez. (szőke)
értékelés:

Futunk
Na mi mozog?

Nagyon szeretjük ezt a képet, fura, van benne valami amerikai, nyilván az aszimmetriában, a pikantériájában, ki kell mondanunk, hogy Dénesnek egyre nehezebb dolga lesz önmagával szemben, mert a pszichológia vonaláról át kell térnie a vizuális Dénes világára, aki végre elkezdi a személyiségét a látható világon keresztül kifejezni, merthogy Dénes erősödik, és ez a Dénes-folyamatban egy sarokpont, innentől kezdve nagyon gyorsan fog látszani az, amikor a Dénes kamuzik. Dénes, ezeket a képeket azért figyeld meg nagyon amiket kiteszünk és értékelünk, mert ezek a képek fognak visszaköszönni a filmes munkáidban is. Nagyon jó technika és nagyon fontos, hogy átálltál a filmről a fotóra ahhoz, hogy egy filmes kompozícióban tudjon gondolkodni és ezt erősítse magában. Ezek a képek ebben mint stúdium nagyon sokat segíthetnek neked a későbbiekben. (szőke)
értékelés:

Szegkovács
Szegkészítő, szegverő, a kovácsmesterség egyik ágához tartozó mesterember. Épületekhez különféle lécszegeket, pántszegeket, patkószögeket, boronaszögeket, vasúti talpfa-csavarokat, hajóács-szegeket készít.

Hát, Rembrandt, ez jut eszembe és az is látszik, hogy az élmény van a kép ebben, a vágy, a fizikai munka tisztelete és öröme és nagyon szépen van ez megfogalmazva. Talán alul egy picivel több beleférhetett volna. (szőke)
értékelés:

Vége az izzadásnak
Mielőtt a heves nyári zápor lehűti a versenylázat, egy rövid időre zűrzavart okoz.

Ákos, ezt a képed nem igazán értjük. Ha azt akarod mutatni, mondani, hogy te ott voltál egy ilyen eseményen és le tudtad fotózni a szaladó sofőrt, akkor ez sikerült, de ennél beljebb kell menni a leckébe. Emellett a színmódosítás sem biztos, hogy sikerült, ettől még emlékkép maradt a fotó. (szőke)

Szóló

Erre nekem a Kovács nevű híres dobos jut eszembe és Gyémánt László festményei, annyit azért hozzáfűznénk, hogy az alját rendbe kellene tenni, és nem biztos, hogy képileg az a legjobb pillanat, ami hangilag a legjobb és legintenzívebb akció, vagyis a kevesebb lehet, több lenne, most ez túl van mozogva és nem csak a dobos mozgott, hanem te is. Ha akarsz a zenével képileg foglalkozni, az egy nagyon izgalmas út, de akkor figyelj arra, ami a hangok és a képi megjelenésük összefüggése. (szőke)
értékelés:

Kritikus tömeg
Életjel.

Integetnek neked, ez jó, de azért ennél lehetne ez személyesebb is, tavaszra ez nem elég erős, mozgásra inkább, át is tettük oda. (szőke)
értékelés:

Hódolat J. Pollocknak

Ez az úgynevezett fényfestés, hosszú expozícióval. Annyit hozzáfűzésként, hogy Pollock akciófestő és jazz zenére festett, egy új stílust indított el, nyilván erre utal a cím és ez egy jó gesztusfotó. Jók az aranyak, azt nem tudjuk megítélni, hogy vajon ő lobogtatta ezt a tüzet vagy mást kért meg rá, de ha még szeretne ezzel a kérdéssel foglalkozni, azt tudjuk javasolni, hogy a ritmusokban, a mozgásokban, a sebességben és a távolságban játszva lehet a vonalak vastagságát, tempóját variálni, ezáltal a színüket is, mert most egy picit, ha zenei hasonlatot hozhatunk, minden hang fortissimoban szól, azonos ütemben. (szőke)
értékelés:

Vizlépcső
Nem leírás, megjegyzés: Nem fotoshop, a hosszú záridő + napsütés miatt ennyire kiégett. De így tetszik, szóval nem panaszkodok. :-)

Nagyon tetszik ez a kép, talán egy kérdés, hogy ezekkel a mohazöld színvilággal mit lehetne kezdeni, lehet, hogy ilyen ez, de ez most itt zavaró, fura, nem az örömet és a dinamizmust hozza, hanem egy keseredettséget. Talán ha nem színes lenne? (szőke)
értékelés:

Vak ügetés
Egy Kandinszkij kép alapján kezdődött

Vannak olyan szabályok, amiket érint, határozottan kimond a kép, ilyen az alsó gépállás, és az ég háttér miatt az ellenfényes komponálás, vagyis a szobrot nem részletgazdagon, hanem sziluettes formában láttató képet láthatunk. Három sík jelenik meg ilyenformán a képen, maga a lovasszobor, valamennyi szürkés tónusú növényzet rajzolat és az ég háttér. Ez azt is jelenti, hogy a képet igazából nem részleteiben vagy naturális jelzéseiben, hanem folthatásaiban kell megpróbálnunk értelmezni. Az alapvető tengelye a képnek egy balról jobbra lefelé haladó tengely, amire a lovasforma tömbje és a farok és ló lendülő lába is ezt mutatja, de mégis zavarosnak tűnik a kép alsó szakasza, a vízszintes rész, mert ha ezeket a nem labortechnikai értelemben vett negatív formákat mint ritmikai elemeket nézzük meg és elfelejtjük azt az információt, hogy egy lovasszobrot fényképez valaki, az absztrakthoz kapcsolódó folthatások rendezetlennek tűnnek. Megértjük, hogy valamilyen talapzat zavarhatta az alkotót, hogy miképp zárja a képet, de most az ég világosai, a lovasszobor sötétjei kaotikusnak tűnnek hozzátartozva a fák lombozatával, a kép igazából függetlenül attól, hogy jó az ötlet, nem áll össze, és ez köti is a címhez, hogy vak ügetés, mert nincs ritmikailag meghatározva a kép. Azt elfogadjuk, hogy Kandinszkij alkotásai inspirálják a munkát, de azt javasoljuk, hogy érdemes lenne ezekkel a folt és ritmikai játékokkal alaposabban foglalkozni, mert így most azt érezzük, hogy talált az alkotó egy lehetőséget és hamar kattintotta el a gépet. Ebből következik, hogy ha nem is papíron, de fejben fontos egy forgatókönyvet, az elképzelést és az üzenetet létrehozni magunkban, ha két héttel előtte, akkor két héttel, ha egy évvel, akkor egy évvel, ha öt perccel, akkor öt perccel, de legyen meg az, hogy miért készítem a képet, mert itt van most hiányosság. A mozgás házit kérnénk ismételni. (szőke)
értékelés:

Mutogat
Egy előadáson mutogatott. Annyira izgalmas volt, hogy csak a fényképezés mentette meg attól, hogy kimenjek. :-)

Kedveljük a képet azért a ritmusért, amit a Nóra észrevett, a magára mutató emberrel, elfogadjuk mozgásnak is, és sokszor beszéltünk keretekről és a képkereten belüli művi keretezésről, és itt a példa arra, hogy ha ez magától jön úgymond létre, mennyire valóságos és erős lesz a hatása, ez a rombusz forma jót tesz a képnek és erősíti a sziluett játékát, erőstíve a belső mozgást, hozzátéve a térkép utalását is. (szőke)
értékelés:

Naaaaaaaa
Ismeretlen volt a Mesének /ő a akik ugrik :)/a folyó. Félt és nem is kicsit.

Hát, mi is azt mondjuk, hogy naaa, mert ez megúszós dolog, ezt a helyzetet már megmutattad filmen is, beküldted, és arra elmondtuk már a magunk véleményét, ne játsszuk már azt, hogy most megint beküldjük azt a lovat abban a folyóban. (szőke)

Huss
Ugrik-ugrik-ugrik-ugrik
Csap-csap-csap-csap

Ebből nem tudjuk meg, hogy egy horrorfilmnek vagy egy scifiben szereplő lény mozgását látjuk-e, de mint kép, mint ritmus szépen működik a kép, és ami Gáborban benne van, a lírai finomság, azt teljesíti a kép. És teljesíti a mozgás feladatkörét is, ahogy a kis jelek, piktogramként haladnak a havas tájban. Azért két disznó, mert valami jelzés értékű realitást nem ártott volna megjeleníteni még. (szőke)
értékelés: