11. Mozgás

Alázat

A Péternek szeretném mondani, hogy az Estiskola indulásánál, amikor ez az oldal még nem volt jelen, sok-sok éjszakát átbeszélgettünk az alkotókkal és az fogalmazódott meg bennünk, hogy sokféle képet, filmet megmutató oldal létezik az interneten, mi úgy foglaltuk össze a céljaink nagy részét, hogy a személyesség, az interaktivitás, az alkotók valós jelenléte a cél, még akkor is, ha az stílusában, formájában nem tökéletes. Hogy azon keresztül lehessen érzékelni az alkotó habitusát és hogy merje vállalni azt, hogy ez én vagyok, minden hibámmal, minden esendőségemmel együtt. A hosszú előszót azért mondtam csak el, mert ha ezen a szálon haladunk, akkor bennem az a kérdés vetődik fel, hogy miközben ez a lecke a 8-as lecke mozgás feladatkörére érkezett, tulajdonképpen bármilyen képzőművészeti oldalra érvényes lehetne ennek a képnek az elhelyezése, de - és nagyon egyszerű kérdéseim lesznek - hol vagy ebben a képben te? Hol vállalod te saját magad ebben a képben? Te vagy a lehajtott fejű emberek? Mitől tudok én mint néző közelebb kerülni hozzád? Külön kétszeres keretet hozol létre, kétszeresen erősíted a vöröset, kétszeresen aláhúzol valamit azért, hogy kiemelődjön. Ha meg akarom fogalmazni, hogy mi ez a valami és ha visszatérek az elejére annak, amit írok, ami az estiskolával kapcsolatos, az a sebezhető ember, és itt a te házifeladataidban mivel ez egy szabadidős oldal, ez te magad vagy, és ez az aláhúzás azt húzná alá, hogy Vas Péter, én, a 8-as lecke kapcsán így és így látom a világot. Ha egy kávézóban ülnénk és kávéznánk, csak úgy beszélgetnénk, akkor azt kellene mondanom, hogy ez a kép mellébeszélés. Egy fátylat tart elénk, hogy minél kevesebbet tudjunk meg Vas Péterről, ebből a szempontból korrekt az üzenet és a képzőművészeti formai világa is, de akkor ha folytatjuk a kávéházi beszélgetést, azt mondom, hogy nem őszinte a kép, mert nem Vas Péter valódi arcát, valódi kérdéseit adja ide nekünk, és fontos lenne, hogy ha ebben a közösségben dolgozunk együtt, akkor őszintén álljunk oda a fejünkben létező kis színpadi térre a reflektorok elé és megpróbálni nem a táncszínháhaz amúgy is vizuálisan intenzíven kezünkbe adó kompozícióit egyszerűen csak rögzíteni. Még egyszerűbben fogalmazva, nagyon nehéz egy táncszínháznál egy jó géppel jó élességgel valamit elrontani, mert az a színházi képlet eleve vizuális és eleve látványos világítási megoldásokkal dolgozik. Örülünk, hogy itt a kép, de szeretném, hogy próbáld jobban vállalni magad. (szőke)

Fordulat II
A "Fordulat" c. kép folytatása

Volt egy erős képed, örülünk, hogy foglalkozol ezzel, de amikor megoldunk valamit, akkor az készen van, az előző képed már megoldás. (szőke)
értékelés:

Mozgásetűd kenyérpirítóra.

Nagyon jó ritmusokban van megvágva, ahogy pirítjuk a kenyeret, de középre kerül a vége a filmnek. Hogy ennek mi a dramaturgiai szerepe, azt nem tudhatjuk, most egy felborult sorrendet érzékelünk. (szőke) értékelés:

Lélegzet
Ez egy lélek-zet

Ez egy színházi fotó, szeretnénk utalni Eifert Jánosra, aki hasonló megoldásokkal fényképez táncot, ő is alkalmaz ilyen utólagos grafikai módosításokat, de azt kell mondjuk, hogy a kép enélkül a sárga keret nélkül is megáll a lábán. Nagyon jók az arányok, jó a megfigyelés. (szőke)
értékelés:

Mozgás hibaista módra
Ez egy régebbi képem, de nagyon szeretem. A készítés titka, hogy biciklin hátrafoldulva nagyon nehéz fényképezni, pláne, ha billen a kerékpár.

Legfontosabb értéke a fotónak, hogy a mozgás kapcsán festői eszközöket használ, tehát túl lép a fotó kapcsán sokszor hangoztatott: "a valóság dokumentálása" feladaton. Erénye még, hogy a bemozdulást, mint eszközt hívja be a mozgás érzékeltetésére. Megjegyzés: kereknek tűnik az üzenetet és az élmény, főleg abban az esetben, ha az egész veboldalt tekintem teljes kompozíciónak, ugyanis a képen kívüli betűk élessége dinamizálja a kereten belüli elmosódottságott, ettől izgalmas. Az alkotás értékelésében viszont csak a kerettől keretig tartó felületet vizsgálhatjuk. Visszatérnék az előző értékelésre, ahol már utaltam arra, hogy a reklám felületek dolgoznak így (keret, kereten kívül), de a nagy keret mégiscsak konzervatív náluk is. Sőt! (szőke)
értékelés:

Underground

Egy ritmikai játék a mozgás leckére, de a két fölső neonnal van baj, ott valahogy a kép fölső része elvarratlan. Ez a ritmus lenyomja a kép aljára a tekintetet és meghagyva a perspektívából a valós iránynak hiányzik a képből egy olyan képelem, ami megtörné a rendet. Ez lehet akár egy személy a kép jobb alsó sarkán háttal, vagy más ilyesmi. Féner Tamás készített ilyen képeket, ahol Budapestet egy egész kötetnyi képen keresztül úgy ábrázolta, hogy a képeken nem volt egy darab ember sem. Fénernél egy nagyon pontos kompozíciós rendet látunk, ő mindig ügyel arra, hogy egy grammnyi hiba se legyen ebben, mert különben nem áll meg a kép, bele lehet kötni. Nagyon nehéz helyzet, lehet, hogy ha 180 fokkal megfordul a kép, eladhatóbb lenne... Így most ez egy ötlet alap, kiegészítésre vár. (szőke)
értékelés:

Vagányaim

Nagyon szeretjük ezt és elsősorban a zöld és a kék kapcsolata miatt, hogy ha megnézzük ezt a furcsa formát a két fej között, nagyon érdekesek a viszonyok. Ha filmes párhuzamot kell mondjunk, a Guy Ritchie: Blöff, vagy Kusturica: Emlékszel Dolly Bellre, Papa szolgálati útra ment... Ezek a csávók mindjárt beszállnak a liftbe és meghentelnek valakit, és annak annyi. Vera, féltünk. (szőke)
értékelés:

Tánc - 8-as lecke
Talán nem elég jó kép, de jobban nem ment.

Úgy tűnik, hogy a mozgás leckének feladása óta eltelt idő most kezd beérni, hogy amikor ez a lecke elindult, mint feladat, először nagyon konkrét módon próbálták megközelíteni az alkotó a mozgás fogalmát és a fogalmat próbálták megközelíteni és nem az élményét, nem mindazt, ami sűrítődik a nyugalomhoz, statikához képest. Nóra képéhez kapcsolódóan azért mondom ezt el, mert mintha most kezdenének el beérkezni a mélyebb szintű alkotások, amik nem a kötelező megközelítését, hanem az igazábóli élmény jellegét adják ennek a feladatnak. A képet elsősorban az teszi izgalmassá, hogy végig a festőiség uralja, ahol az expresszió, az elsődleges elmosódott színek, elrajzolt formák, egymásba olvadó tónusok - az egész kép olyan, mint egy őszi szobabelsőben mozgó függöny, és ez a teljesen porpasztell hangulat és érdekesen vibrál azzal a konkrét és a hatvanas évekhez köthető hegyesorrú cipővel és a két női lábbal. A kép a két kivillanó lábfej nélkül absztrakt kép lenne és úgy is izgalmas lenne, de attól, hogy ez a két nagyon konkrét és üzeneteket hordozó, emlékbeli nyomokat hordozó, asszociációkat képező forma látszik, nagyon erősen aláhúzza a kép mozgással és absztrakcióval kapcsolatos játékosságát. Ugyanakkor a konkrét jelzései a képnek az alsó harmadba egész mélyre vannak lenyomva és ettől van az embernek folyamatosan egy nyomott, melankólikus érzése a képtől és ezt nem a színek idézik elő. Talán hogy a hatvanas évek sejlik fel az egész hangulat láttán az lehetséges, hogy maga ez a szoknya formája, ami olyan, mintha egy női kalapot látnánk felülnézetben és ez az asszociációja a képnek a lábakkal egy furcsa tér elmozdulást is generál.Másrészt ez a gúlaszerű forma, amiből a két kis láb kivillan, olyan, mintha egy harang a harangtoronyban és a harangnyelv látszana együtt. Talán érdemes ideidézni Cseh Tamás dalát: Harangszoknyák két oldalát harangnyelvként veri a láb. Azt nem tudom, hogy az alkotó mennyire tudatosan küldte ezt az üzenetet, de külsődleges megközelítőként, nézőként, nagyonis átgondoltnak tűnik a kép, ez a képe a magányosságról szól, nincs ott a pár, a táncos, a legény, a csizmaszáras, és egy szőnyegpadlón táncol ez a két láb, az egyedüllétről is szól, ezeket talán a színek jelzik, és mivel olyan az egész, mintha egy színpadi enteriőr lenne, mindenképp egy zárt, belső térben, mintegy óraszekrényben látnánk valami furcsa mesei történet egy részét, de nem egy oldott, lebeő szabadságérzetet látunk a mozgás ellenére sem. Nagyon szeretjük ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Ez a mozgáslecke apróbetűs záradéka: az idő. Köszönet Borinak, Tamásnak és AnnaSárának.

Ez három disznó, a Dénesnek sajnos nem tudok mást javasolni, mint a Kőbányai Nonprofessional Stúdióból Hajdú József munkáit keresni, ő sajnos már nem él, a Jóska 87-ben halt meg, ő csinálta a Happening című filmet. Nagyon örülök, hogy valószínű Dénes nem ismerhette a stúdió munkáit, azt a világot idézi ez az etűd. Fontos, hogy egy olyan anyag, olyan kész film látható, ami teljesen érthető, akár külföldiek számára is használható szimbólumokkal, képi jelekkel dolgozik. Egyetlen megjegyzésem lenne, hogy a filmnek nincs befejezése. Ha lehetséges, mivel sok időt szánt rá Dénes, a végével kellene még bíbelődni, mert a film egyébként egységes és erős képi rendszerrel rendelkezik, de most nem kapunk jó lezárást. Nagyon köszönöm ezt a filmet. (szőke) értékelés:

mozgás-házi

Jó, ahogy átfut a képen a fa, tulajdonképpen egy filmrészletet látunk, a képsorozat a fotó és a film határmezsgyéjén mozog. Nem várhatjuk el a film szabályszerűségeit és pontosságát, nem véletlen, hogy három képből oldotta meg, és ha egyet kiemelünk, nem működik a történet. Így a táj elmozdulása és a fázisok közvetítik a házi feladat célját. Hogy mégsem három a disznó, az talán csak annyi, hogy nincs igazán drámai sűrítése, húzása a történetnek. (szőke)
értékelés:

Sirály
Fiatal dankasirály

A kép nem rossz, de hiányzik a gyűrű a vízen, és eldöntendő, hogy a madár tükröződése fontos vagy sem - szerintünk fontos - ugyanakkor jobb oldalon lehetett volna még vágni, hogy dekomponáltabb legyen és a madár kiszaladjon a képből. (szőke)
értékelés:

Szeretet II.
A Szeretet I. kiegészítése, nem tartozik igazán a leckéhez.

Azért kell, hogy egy picit beszéljek a két képről és azért örülök, hogy igazából a mozgás feladatkört az alkotó nem jól teljesíti, mert furcsa dolgot fogok mondani, hogy hála a jó istennek. Azért, merthogy egyszerűen egy kezdetleges feladatkörből, a mozgás leckéből túllép az alkotó, nagyon nagy szeretettel és figyelemmel egy idős ember iránt. Egyértelmű, hogy a második képet azért teszi hozzá Bara, úgy hogy az első képen felfedezhető ez az íves felröppenés, ahogy a bácsi ad nekik enni kenyeret, mert az nem csak arról szól, hogy a gerle ott van a bácsinál, és az ujját oda tudja illeszteni a bizalom okán, hanem a fotós is egy olyan érzelmi viszonyban van, amire azt kell mondjuk, hogy nem csak úgy odakanyarította a szeretet fogalmát, hanem látszik, hogy érdekelte ez az esemény, ez a helyzet, a galambok és a bácsi, Hrabal és a galambok közötti kapcsolat. Tehát nem a mozgás leckeség kapja a disznókat. Nagyon nehéz ilyen szituációkban fotózni, hogy a fotós közben ne zavarja meg az eseményt. Itt megvolt az esélye annak, hogy ha a fotós gyorsan akar dolgozni, akkor a kis állatok egy fél óráig messze röppennek. Ezért is vagyok kompromisszumkész. Hosszú kivárás, türelem. (szőke)
értékelés:

Fordulat

Egyértelműen valamilyen posztamens vagy épületrész darabját látjuk, sejthető, hogy ezek téglák, picit elfordítva egymáson és ez a furcsa, DNS-szerű spirál folytatódhat tovább. Jó érzés azt látni, hogy az alkotót nem az egész valós rendszer, hanem a ritmika érdekli, az a ritmika, amit a metsző árnyékok, a téglák spirális forgásai és az ezekhez kapcsolódó ritmus hoz létre. Azt is megkockáztatnám, hogy a szorgalmi képpel semmi más baj nincs, minthogy Barának meg kéne nézni az estiskola házi feladatait és a jó régen feladott mozgás házifeladatsorhoz lehetne csatolni. Ha ez a kép nem szorgalmiként, hanem a mozgásra érkezett volna, akkor szinte egy tökéletes sűrítését látnánk a képen belüli mozgásnak. Nem egy verbális ötlet képi megoldását látjuk itt, amiből már nagyon sokat láttunk az elmúlt időben, hanem ritmikai mozgásokat hoz létre az alkotó. Elhangzott itt a beszélgetésekben, hogy talán ott felül nem jó, hogy van az a kis fekete, ami jobb oldalon felül jelentkezik, az én véleményem szerint viszont olyan erős ez a ritmus, ami pontatlansága ellenére is felülírja a hiányosságokat. Az alkotó van olyan bátor, hogy lefényképezi a semmit. Természetesen nem a semmit látjuk, hanem téglákat, de olyat, ami mások számára jóllehet jelentéktelen. Nincs rajta felirat, nincsenek rajta szívek, rúzzsal ráírva évszámok, egyszerűen látjuk a téglák kapcsolódásait, de ezek fényei egy dinamikus történetet mesél el. Én ezt átsorolom a mozgás házi feladathoz és adok rá 3 disznót. (szőke)
értékelés:

Itt is egy filmverset és egyben egy monológot látunk arról, hogy mire vágyik a mesélő. De igazából ha innen közelítenénk meg, nem biztos, hogy olyan közel tudnánk jutni, hogy minden egyes formajegyét beépíthetőnek érezhetnénk a filmmel kapcsolatban, miközben azt a varázst, azt a csodát és szeretetteliséget, őszinteséget és esendőséget elveszítenénk a filmmel kapcsolatban, amit most nagyon is erőteljesen közvetíti az alkotó. Akkor most az a kérdés, hogy szegény estiklopédiának mit mondjunk, milyen stílusú ez a film? És nekem az a bátortalan megjegyzésem van, hogy ez a film tulajdonképpen egy ima. De akkor megint az estiklopédia szempontjából fölvetődik a kérdés, hogy gyorsan átugrom az estiklopédiába és föllapozom azt a rovatot, ahol konkrét leírásokkal elmondják, hogy milyen imák vannak a világban, mert akkor szakszerű lesz és tudni fogom, hogy kell imádkozni. És azt venném észre, hogy a leírt imák nem passzolnak ehhez a fajta megközelítéshez, amit itt Dénes ágya kapcsán próbálnak nekünk elmondani. Merthogy hosszabb, nem is pontosan hangzanak el benne a szövegek, és akkor megint összekavarodik az emberben minden, hogy miért mondják erre a történetre, hogy ima. A régiek néha azt mondták, hogy az ima tulajdonképpen egyfajta sűrítés, koncentrálás, összpontosítás, és amitől imává válik, hogy kimondatódik az, ami az emberben zajlik. Nagyon sokszor föl szokott vetődni az a kérdés, hogy hogy tudok én jól elmondani egy imát. Hogy tud egy kisgyerek, egy idős ember, vagy bármilyen ember elmondani egy imát jól. Néha azt lehet hallani, hogy azt mondják, hogy mondd el az imád úgy a magad módján, a magad szövegével, esetlenségével, ahogy az neked megy. Merthogy az ima neked fontos, hogy megpróbáld megfogalmazni mindazt, amire vágysz, a köszönetedet, kérdéseidet és mindent. Az az ima egyszeri és megismételhetetlen lesz, de kell hozzá a bátorságod, az esendőségedhez kapcsolódó bátorságod, hogy ki merd mondani, amit az imádba foglalsz. És minden olyan imának örülni kell, ahol ez a bátorság vagy esendőség megjelenik. Ezért tartom nagyon fontosnak a Dénes filmjét és nem hiszem hogy bármelyik életlen, vagy kameramozgásában esetlen részt ki kellene emelni és azt kellene elemezni, mert egyet biztosan ki lehet mondani, hogy a Kovács Dénes filmje kapcsán lehet tudni, hogy az alkotó eldöntötte, mit akar üzenni. Ennek az eszköze a koncentráció, és az eredménye egy nagyon szép ima. Annak is nagyon örülök, hogy ebben az imában az ő közvetlen környezete, személyes környezete, tárgyai, hangja és akik számára legfontosabbak, a családja is segít ebben és ott vannak, hogy az ő emberi valósága minél jobban érthető legyen számunkra. Nagyon tisztelni tudom, hogy sokkal bátrabban teszi ezt meg, mint amit én mostanában magam módján képes lennék egy ilyen közegben, mint az internet. Drukkolok Dénesnek. Négy citromdisznó. (szőke) értékelés:

Kerék-párok
Mozgás? Nyugalom?

A kép elsősorban a tér kapcsolódásával foglalkozik az élesség meghatározásával, ami a biciklin van, az autók elrajzolt fátyolszerű formái adnak hátteret és így az idő is belekerül az üzenetbe. Ha az első síkot és a távolabb lévő gyors mozgású hátsó síkot nézzük, akkor ezen kívül megint csak formában és folthatásban kell gondolkodni. A kerékpár rajzos megjelenítésének párja az elmosódott autó, ami a kerékpár vöröseit lökik felénk. Ha azonban lehetőség lett volna arra, hogy a fényképész kivárjon, akkor érdemes lett volna azzal játszani, hogy a háttérben megjelenő autó még jobban tolódjon el jobbra és nem biztos, hogy a szürke autó megfelelő szín, egy sárga vagy más színű kocsi jobbat tett volna a kompozícióval. Mivel a kerékpár állt, így kivárással választható lett volna olyan pillanat, amikor az autó előbbre jár és jobban kontrasztot ad a kerékpárnak. Egy másik dolog, hogy a kamera helyének megválasztásánál is érzünk kis problémát, mert a jobb oldali oszlop megakasztja a mozgást, nem kellene már a képen szerepelnie. Tehát a meglátás jó, a helyzetből több is kihozható lenne. (szőke)
értékelés: