Elemzés

Ez tulajdonképpen izgalmas lehetne, ahogy a nap átsüt a kéznél, gondolom ez volt, ami itt fölkeltette az érdeklődésedet, de tónusban valamit nagyon elrontottál, mert a hajánál olyan, mintha le lenne öntve ketchuppal a haja, az nem tudom, mit akar jelenteni. Most itt humorizálok, Gime, de nem tartom azt jónak, hogy valaminek nincs indoka. Az a kukoricakalász délcegen áll, miközben a modell púpítja a hátát, egyik nem passzol a másikhoz. (hegyi)

Ezt a modellt te betetted a vasúti sínekre, én nem tudom, hogy ezzel most mi a terved, mit akarsz ezzel mutatni. Miért kell kivinni egy lányt, ebben a ruhában a vonatsínekre, és ráültetni, és mit akarunk ezzel mondani? Ha ez egy divatfotó akar lenni, annak egy történetet el kell tudni mondani, hogy lemaradt a lány a vonatról, de a vonatról a lány nem a dzsinzsásban marad le, hanem az állomásról, és ott lehet ezzel valamit kezdeni, és mondjuk egy Louis Vuitton bőröndöt reklámozol vele. De itt most mire megy ki az utalás, mi az, amit itt közölni szeretnél ezzel? Nem értem. Közhely. Sín, megy a végtelenbe, és ebbe beültetek valakit. Javaslom neked, hogy nézd meg a Stalter Gyurinak a képét, van egy kölyökről való képe, ott is sín van meg ember. Teljesen másról szól, és van története, itt nincs. (hegyi)

Ez a kép az, amire azt mondom, hogy ez az irány nem jó irány. Sem a kifelé világosodó vignettálás, sem a piros felerősítése, hogy az ő kis szája piros attól, hogy a szoknyájába estek a csipkebogyó-darabok. Ez ilyen szótagolva olvasó helyzet, hogy elmagyarázod, hogy „és a lány csipkebogyót evett, és a szája piros lett”. Van ebben valami a múlt század elejéről, az akkori giccsből, de Gime, azoknak a képeknek az érvényessége csak az, hogy az idő pusztító rostáján fennmaradtak, sem esztétikailag, sem mondanivalóban nem értékelhetőek. Arról nem is beszélve, hogy ez a póz ezzel a vörös üzenettel olyan asszociációkat is megenged, amik még a modellre nézvést is dehonesztálóak. (hegyi)

Képsort kapunk, most végig fogok menni ezeken a képeken, és mindenikről fogok valamit mondani. Nem ígérem, hogy mindegyikről hosszan tudok beszélni.
   Az első képnél nagyon szép az a háttér, amit találtál, nagyon szépek a fényviszonyok, amikben részed volt ezt megfigyelni, megint távolságot érzek, a modell feje fölött akkora teret hagytál, amire nem nagyon látok indokot, miközben az árnyék, amivel lehetett volna játszani, az le van vágva. Ez az egész kép nekem nem innen izgalmas, nem a válla érdekel ennek a nőnek, nem az érdekesen metszett két lába, nem tudom van-e neki alsó lábszára, és vannak-e lábfejei, vagy őt kihoztad ide, kiraktad őt, mint egy babát. Bocsánat, hogy ilyet mondok, de amputáltad a lábait, jelen pillanatban ezt látom ezen a képen, miközben a tekintet, az arc nagyon érdekes dolgokat mutat, de ez valószínűleg nem ennyire oldalról izgalmas. Megint a távolság a problémám. Nem fogok itt most minden képre csillagokat osztogatni, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy a próbálkozásokat föltöltötted, mert legalább tudunk róla beszélni, és nagyon örülök neki, erre szeretnélek bátorítani, hogy ha dolgozol valakivel portréban, mivel ez egy új terület neked, ezért jó lenne, ha tényleg tudnánk róla beszélni. Örülök annak, hogy most több képről tudunk beszélni. Ezt a Gime.hu -t légy szíves vedd le a képekről, esztétikailag ez zsákutca. (hegyi)

Gime, én most nagyon egyszerű leszek, bocsásd meg nekem, hogy ennyire vulgárisan fogok fogalmazni: a bácsit itt hagyták, mert megállt pisilni, és közben meg elment a vontatóautó a lakókocsitól, mert túl sokáig szöttyögött, most jól megjárta szegény. Körülbelül ez jön nekem ebből a képből ki. Ebben a tartásban, az az ember, ott, a mező szélén mit csinál? Miről akarunk most mesélni? Arról, hogy találtál egy lakókocsit az út szélére kirakva, akiben lakik valaki? Megint azt mondom, hogy olyan szinten távol vagy, annyira nincs közöd ehhez az egész történethez, mert bátortalan voltál, nem mentél oda, nem akartál kommunikálni, távolról leképezel valamit, és azt gondolod, hogy ezzel megoldottad ezt a problémát. Tónusrendjében az ég része abszolút beteg, miközben megvolnának ezek a tónusok, mert az előtérben látom, hogy ott vannak a középszürkék, de akkor minek hagyok ekkora eget, miért kell ekkora teret hagyni? Meg lehet ezt úgy is mutatni, hogy közelebb mész, a lakókocsi meg a bácsi mögött ott marad az a nagy mező-tér, azzal már lehet mit kezdeni, az jól viszi a szemet, meg utal is arra, hogy itt egy magányos helyzetről van szó, de ha közelebb megyünk, akkor nem kell ennyit bóklásznom a képen ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ez a lakókocsi ki van támasztva kövekkel. Nem tudom érted-e, hogy mit akarok mondani, hogy ebből a távolságból, ha nem vagy hajlandó közelebb menni a modelljeidhez, ha mindig ekkora távolságot tartasz, az azt jelenti, hogy bátortalan vagy, hogy a saját érzelmeidet nem mered fölvállalni ezekben a helyzetekben, akár érdektelenséget is jelenthet, hogy téged csak a formai szépség érdekel, de a történet nem. Ez probléma, mert a fotó csak másodrendjében a formáról és a szépségről szól, a történet nagyon fontos dolog, főleg egy ilyen riporthelyzetben. Ezt a képet most visszaadom, ez így nincs megcsinálva. Ismétlés. (hegyi)

Az a baj, Gime, hogy megint valahol a dolog ott bukik el, hogy elkészült ez a kép, és nem érzem azt, hogy a kép összessége igazolná azt, hogy ez a kép így, csak így, ezzel a modellel, ekkor, és csak ekkor készülhetett el. Látunk egy utat, egy tájat, nem túl jellegzetes út, nem túl jellegzetes táj, szép, nyugalmas, de nagy egyedi jelleget nem hordoz. Látunk egy idős nénit rajta, a kis szatyraival jön valahonnan, és tart valahová. Az nagyon jó, hogy a fény átsüt ezeken a szatyrokon, és a tartalomra is valamelyest utal, tehát a világítási helyzet abszolút rendben van, ezzel egyetértek. Jól van exponálva a kép is, kicsit kopogósra van véve a tónusrend, de ez ízlés kérdése, ugyanakkor lényegesen magasabban vagy, mint az ő nézőpontja, tehát ebben van egy alávetettségi helyzet, ráadásul „Hosszú út mögötte”, mondod te a címmel, én meg azt mondom, hogy nem, a néni jön haza vásárlásból. Nem érzem annyira drámainak a képet, mint amennyire a kép címe üzenni akar, és mintha a kép címével akarnád igazolni azt, ami a képen nincs rajta. Pedig rajta lehetne, csak ehhez közelebb kell menni. Ez a kép legalább 3-4 lépéssel közelebbről is elkészíthető lenne, úgy, hogy a sallangokat lehagyjuk, a villanyvezetéktől kezdve az egész háttérvackolást, csak az utat hagyjuk meg és a modellt, viszont az arcból akkor többet kapunk, majdnem kétszer ennyit kaphatnánk, és akkor a sors, a történet már érvényes lenne, és segítene minket. Leckemegoldásnak elfogadom, de annyira távol vagy a modelltől érzelmileg is, hogy bátortalannak tartom ezt a megoldást. (hegyi)
értékelés:

A helyzet az, hogy megirigyeltem Alekoszt, Majkát és a többi sztárt. Elhatároztam, hogy a nyomdokukba lépek. Az első lépés sikerült. Benne vagyok a tévében, a saját készítésű valóságshow-mban. Már csak tovább kell jutni. Szavazzatok VV Pityura!

Ismerjük ezeket a valóságshow helyzeteket, és nagyon jó ez a gesztus, nagyon jó ez a megfigyelés, ami itt, mint humor, mint vicc megvalósul, és érdekes az a helyzet, amit itt látok, mert ez olyan, mintha Keanu Reeves-t látnám a kis hétvégi házába bezárva, és köszönne felénk. Ráadásul erre erősít rá az is, hogy ezeknek a képernyőknek domború valamennyire az eleje, ez a domborúság a kamerákra is utalhat, tehát ha nagy látószögű képet akarok, akkor kicsit érdekes lesz a perspektíva torzítás. Ez is egy jó dolog, nem is tudok ebbe nagyon belekötni, rendben van az egész, úgy, ahogy van. A labortechnika az, ami rásegíthet erre, hogy egy pici maszkolással még inkább előhívni ezt a képet, ami a képernyőre bekerült, de ennél többet nem kell ezzel vacakolni. A kompozíció is rendben van, az állólámpával, a polccal, a képpel, a pózzal, úgyhogy ezt nagyon köszönöm. Hogy mi az összefüggés abban, hogy István magát, mint egy valóságshow szereplőt látja, ez megint érdekes filozófiai kérdéseket vet föl, de én azt gondolom, hogy dolgozzon tovább, aztán meglátjuk, hogy ennek a filozófiai útnak mekkora a létjogosultsága, de mindenképpen érdekes és izgalmas felvetés, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: