Elemzés

Szeretettel üdvözlök mindenkit!
"Én azt hiszem, nincs annál nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem..." (Móricz Zsigmond)
Ezért jöttem, hogy sokat tanuljak és sok-sok örömet szerezzek azoknak, akik segítenek majd ebben!

Kedves Hajni, köszöntünk az Estiskolán, és ráadásul egy nagyon izgalmas munkát küldtél. Nagyon fontosak a kezek, a gyertya, a gyertya fénye, az, ahogy véded ezt a lángot, közben látszik, hogy ez nem egy frissen, a csomagolásából kivett gyertya, hanem ez valószínű napi szinten használatban van nálad. Nagyon érdekes a kép. Hogy miért Útra bocsájtva a cím, azt nem teljesen értem, de nem biztos, hogy nekem ezt itt most kell tudnom dekódolni. Az első leckét tökéletesen teljesíti. Egyetlen egy dolog, amit mondanék: a gyűrűk. Tudom, hogy most ez egy nagy divat, hogy minden ujjunkra, mindenféle gyűrűket erősítünk, és ezt így viseljük, de fotóban nem biztos, hogy ez annyira erős, elviszi most a tekintetet. A két óvó kéz, és a gyertya is tökéletesen egyben van, jó üzenet, és ez a csillogó fém felület most elviszi a figyelmemet. Persze az kérdés, hogy ezek a gyűrűk eltávolíthatóak-e roncsolás nélkül az ujjakról, ha igen, akkor lehet, hogy érdemes levenni. Arra ilyenkor tessék figyelni, bármilyen ékszerről van szó, hogy lehet, hogy akár egy órának is el kell telnie ahhoz, hogy az ujj visszanyerje a formáját attól, ahogy a fém megnyomta ezt a bőrfelületet. Ha levettünk egy ilyen gyűrűt, akkor várjuk meg, amíg viszonylag kisimulnak a vonalak, mert az rosszabb, ha a gyűrű nyoma marad ott, akkor inkább hagyjuk fönn a gyűrűt. Ha nem lehet levenni, annyit segíthetünk, hogy befordítjuk a két ujj közé a díszítő részét, takarásba tesszük, mert akkor maga a kis vonal kevésbé zavaró, mint maga ez az ötvösi munka. Ezen kívül ez egy nagyon-nagyon jó kép, három csillag, köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Reakció Balla Demeter A teremtés katedrálisa c. művére.

Nehezen elemzek olyan képet, ami Demeter képével kapcsolatos, mert alapvetően ez a lecke, a Tisztelet Balla Demeternek, picit visszafog engem is, tehát nem mondom azt, hogy nem hatódom meg akkor, amikor küldtök valamit erre, mert nagyon örülök annak, hogy más is foglalkozik Demeterrel és az ő dolgaival, nemcsak én. Ez nagyon jól eső dolog. Ágnes ezt az egészet, amit Demeter létrehozott a paprikával, a maga módján megismételte, de egy teljesen más helyzetet hoz ki belőle, és az ő női megközelítése abszolút érthető. Ez egy nagyon nőies forma, két kis feneket látunk, vagy mellnek is gondolhatjuk, bármelyik testrészt be lehet itt helyettesíteni, de akár lehet ez egy halloween töklámpásnak a formája is. Sok mindent belegondolhatunk. Egy biztos: maga az ötlet, a megvalósítás, ahogy ezt Ágnes végiggondolta, ez egy abszolút jól megcsinált kép. Ennek nagyon örülök, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Budapest, 2010.06.18.

Küzdöttem itt ezzel a címmel, azért is, mert az én ismereteim ilyen szempontból egy picit szegényesebbek, de amint megfejtettük a szót, máris jött egy érzés, hogy miről is lehet itt szó, aztán Sándor elmondja, hogy eltaláltam-e. Azok a kenyerek, amik ott vannak a harmadik képen a kirakatban, azok nagyon is úgy néznek ki, mint ilyen kőlenyomatok, amikbe fosszíliák vannak belekövülve a végtelen időben. Tényleg olyan az egész, mintha egy pincebogár lenne kőbe faragva. Nagyon érdekes ez a dolog, sokszor nézem, hogy valamire hasonlít, és valami élményt hoz, de nem jött meg a párhuzam, és most ezáltal a kép által igen. Ezt nagyon köszönöm Sándornak. Egy kicsit problematikus nekem az, hogy itt most semmi nem párhuzamos semmivel, meg egy kicsit a perspektíva is dől, én korrigáltam volna, ennyi szerintem fotosopba is belefér, mert ezt meg lehet csinálni a laborban is, ez nem egy ördögtől eredő dolog. Jók ezek a flekkek, amik létrejönnek, hogy a külső tér a belső térrel, a reklám a valós sütikkel. Ebben a távolságból, ezzel a megvilágítással bőven összekeverhető, és egyszer csak fölfedezzük az eladót, nagyon érdekes ez az egész játék. Azzal is, hogy első körben azt mondtam volna, hogy megbolondíthattuk volna egy külső vásárlóval, vagy egyébbel, de akkor az elrontja ezt az egész ritmust, úgyhogy ez most nagyon rendben van. Én lehet, hogy ezt a képet inkább elvittem volna a fekvő felé, valamennyit vágtam volna a fölső részből, pontosan azért, hogy az a lenti tárgyias megközelítés, ami ezzel a négyzetes sémákat ismétlő rendszerrel létrejön, azt fönt nem tartottam volna ennyire szigorúan be. Ebből a PÉKÁRU feliratból a fele is elég, azokból a betűkből, ha felénél vágom, ki lehet következtetni, hogy mi van oda írva, így most ez a nagy felirat konkurál azzal az izgalmas felülettel, ami létrejött az ablaknál. Valamennyi kell a feliratból, ha teljesen levágjuk, akkor az nekem kevés, kell a valóság, de fele ennyi is elég. (hegyi)
értékelés:

Budapest, 2010.06.03.

Arról beszélünk az Életkép, zsáner leckénél, hogy valakit, valakiket arra az élethelyzetre, arra a szituációra, arra a munkafolyamatra jellemző helyzetben ábrázolunk, és ezt a kép teljesíti, hiszen férfiembereket látunk, köztük farmerban, munkásruhában, gondolom ez a hierarchiát is mutatja, hogy ki a főnök, ki a beosztott, ki hozza a lapátot, ki az, aki kiosztja a munkát. Ezt látjuk, ezt mutatja be Sándor ezen a képen. Maguk a figurák, a háttérben elhelyezkedett épület egy jó szituációt tud bemutatni. Ami nekem egy kicsit problematikus, az, hogy pont azt, aki a szobor mögött dolgozgat, nem nagyon lehet látni, csak egy kezet, hogy valaki van a szobor mögött. Nem biztos, hogy optimális ez az egy kép ahhoz, hogy ebből én megtudjam, hogy itt egy szoborállítás történik, és ezek az emberek nem télire csomagolják épp el ezt a szobrot, vagy nem éppen a kerti munkát csinálják a parkban. Lehet, hogy volt ennek esetleg egy olyan pillanata, amikor valaki a szobrot éppen a talapzatra emelte, vagy éppen a talapzatot igazította. A gesztusokban lehet, hogy lett volna ennél összefoglalóbb pillanat. Érdekesek ezek a perspektívajátékok, amik itt létrejönnek ezáltal a kamera által, amit Sándor használ. Nekem az az érzetem van, mint amikor az utcán lévő nagy visszapillantó tükörben nézném ezt az egész eseményt. Van egy furcsa megfigyelői státusz, amit ezzel erősít Sándor, hogy nem vagyok résztvevője ennek az egésznek, hanem mintha egy közvetítést néznék, vagy mintha egy különleges üvegen, vagy tükrön keresztül nézném ezt az egész eseményt. Érdekes ez a fajta torzulás, elvonatkoztat a valóságtól, aztán meglátjuk, hogy ez mennyire segíti a közlést. Ennél a képnél most a nagyobb problémám nem ezzel a perspektivikus dologgal van, hanem azzal, hogy a gesztus maga nem annyira jellemző. (hegyi)
értékelés:

Feri ezt a képet Szorgalmiba küldte, én voltam az a gonosz, aki ebbe a leckébe besorolta. Sok vitánk volt Ferivel a csendéletet illetően, és én még mindig várom tőle a klasszikus megoldású csendéletet. Azért tettem ezt a képet ebbe a leckébe, mert szeretnék Ferinek abban segíteni, hogy elindulhasson ezen az úton. Itt már lehet érzékelni a klasszikus csendéletet, még akkor is, ha vitatkoztok azzal, hogy, na de az körte, szőlő, halálfej, meg írótoll. Persze az is klasszikus csendélet, és meg lehet belőle tanulni a klasszikus kompozíciót, de ezt nyugodtan össze lehet állítani mai tárgyakból is. Itt az a timpanonjelleg, ami az ablaknál létrejön azzal a háttérrel, ami ott megtörténik, az üveg és a pohár helyzete, ennek a térbeli elhelyezése, nagyon izgalmas. Én ennek nagyon örülök, hogy Feri ezt elküldte. Gondolom, hogy ő ezt tanulmányként fogja föl, és én is azt mondom, hogy ez az a csendélet témakörében, de jó irány lehet. Abból a fajta megközelítésből, ami a virágcsendéleteire jellemző Ferinek, hogy szeretné kiszolgálni a nézőt abban, hogy a karosszékben hátradőlve megélhesse a saját érzelmeit, ebből most kilépett ennél a képnél, és nem akar megfelelni. Ennek én nagyon örülnék, ha ez erősödne Feriben, és ezt az irányt egy kicsit elkezdené piszkálni. (hegyi)
értékelés:

Érdekes kérdés az, amikor az ember találkozik a víz különböző formáival, és mint leckemegoldás, ez tökéletesen érthető. Ugyanakkor, mint kép, én érzek egy fajta bizonytalanságot abban, hogy Viktória most eldöntötte-e, hogy őt a parton lévő moszatok, és ezeknek a különböző formái, mint fraktálstruktúra érdekli őt, vagy pedig a víz nagy felülete, és annak a hullámritmusai, avagy a színe, vagy most mire akar kimenni a fuvar. Itt most valami nekem nem egyértelmű. Bárhol készülhetett a kép, nem nagyon jellegzetes. Annyi minden más víz is van, nem látom az indokát, hogy miért pont ez lett lefotózva. Ha azt akarod ezzel üzenni, hogy te jártál a tengernél, az egy szuper dolog, de nem érzem azt, hogy most ez kötve lenne bármihez. Ismétlés. (hegyi)