Elemzés

Ahogy látom én ezt a környezetet, hiába van ez telerakva olyan holmikkal, amik Eszter kedvencei, az autót formázó egér, a kis tehén formájú tolltartó, meg a képernyővédő autó, és a monitorra is oda vannak erősítve kis matchboxok, ez ettől még egy munkahely. Ráadásul, ahogy látom, ez egy olyan újfajta nagy hodályba be vagyunk rakva munkahely, és bámuljuk egymást, mindehhez képest ez a kávé az utolsó kapaszkodónak tűnik, ez a mentsvár, hogy ebbe a habba, meg ebbe a rózsaszín bögrébe, ebbe a kis virágba bele lehet fulladni, bele lehet bújni, és ez ad biztonságot, hogy túléljük a pénteket. Én ezt egy jó megoldásnak tartom erre a leckére. Az egy másik kérdés, hogy valamennyit azért lehet rendezni ezen a rendetlenségen, például a határidőnapló olyan esetleges, a Liptonból elég lenne egy. Talán annyit még, hogy látunk egy kitekintést a folyósóra. Az nem biztos, hogy rossz lenne, ha ez a kitekintés határozottabb lenne, mert akkor ez a viszonyrendszer jobban összeállna. Alacsonyabbra tenni a kamerát, központivá a figurát, ezt a habos tejeskávét, és onnan kiindulni, hogy van egy habos tejeskávém, ő a főszereplőm, és minden más ehhez képest épül föl. Nyugodtan beletakarhat az autóba, még akkor is, ha a szerelmem az az autó, és a háttérben futunk kifelé a térbe, és látjuk, hogy ez egy munkahely. Szóval, ha mélyebbre helyezzük a kamerát, már megoldódik ez a probléma. Kettő csillagot tudok adni a rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

Mi lett volna akkor ha a horizontunk a kép jobb fölső és bal alsó sarkához igazítjuk, milyen formák jöttek volna be? Elkerülhető lett volna vele, hogy elkezdjen ismétlődni ez a körforma. Most elvonatkoztatok attól, hogy ebben is meghagytál színeket, nem értem minek kellenek ezek a sejtelmes rozsdaszínek. Bízzál már magadban annyira, hogy ezekre nincs szükség, ez akkor is működik, ha ezt nem hagyod benne. Itt a kép kompozíciójával van kérdés. Ha megfigyeljük, akkor ennek a visszapillantó tükörnek eleve van egy olyan torzító hatása, amivel már eleve elvonatkoztat a valóságtól. Ha asszociálni kell, akkor éppen egy pénzérme hátoldalára is asszociálnék, de visszaránt a valóságba az a befejezetlen kis körív a kép bal oldalán. Ennyi a problémám, egyébként a kép rendben volna. (hegyi)
értékelés:

Gime, ez nem szociográfia. Attól, hogy egy hajléktalan szerepel a képen nem lesz szociofotó a fotó, akkor sem, ha ott ő meghúzza magát a buszmegállóban, és ha jól látom, éppen valami elemózsiát fogyaszt. Értem a párhuzamot: a lány harapja az almát, a bácsi meg eszi a maradékot, oké, értem a címadásokat is, hogy találod ezeket az utcareklámokat, és ezekből szedsz ki valami szöveget, hogy neked ez éppen egy sci-fi. Lehetne így a kép címe az is, hogy "Caprica", vagy az is, hogy "Szőkék és barnák", mert a lányról elképzelhetjük, hogy barna, a fiúról, hogy szőke volt valaha, csak befestette a haját. Beszélek itt hülyeséget, Gime, ez nem jó kép. Nincs közöd hozzá, nem vagy viszonyban azzal az emberrel, semmit nem gondolsz róla, semmit nem érzel, így nem is jöhetnek át ezek az érzelmek, mert te csak a gegre mész. Ez nem elég, a geg nem szociofotó, értsd meg. Nem kezdhetünk el játszani ezekkel az emberekkel. Ettől persze, ilyen helyzet van, és azt az ember észreveheti, de hidd már el nekem azt, hogy közöd kell legyen ehhez az emberhez. Miért a csaj a fontos, és miért ő a tíz pontos neked, és a csávó csak ott lent van, ledobva. Miért nem a fickót emeled föl? Mi ez a távolságtartó attitűd? Ha te ilyen távolságtartóan akarsz szociófotót csinálni, akkor ne csinálj szociofotót. Csak azért, mert trendi, nem kell csinálni. Ha elítéled, ha utálod, ha félsz tőlük, ha undort váltanak ki - keményen fogalmazok most Gime -, akkor miért fényképezed? Ez által nem a helyzet morális mondanivalója fog kijönni, hanem az válik egyértelművé, hogy a fotósnak mi az attitűdje. Nem foglak békén hagyni: első három lecke, tessék önmagadat megfogalmazni, mert amíg ilyen megoldásokat kapok a szocióra, azt kell gondoljam, hogy szerepet játszol. Nem véletlenül mondtam anno, hogy vedd le a fekete ruhát. (hegyi)

A mozgássor tökéletesen rendben van, a körítéssel vannak kérdéseim. Ha változik a képkivágás, akkor az egész olyan bizonytalanná válik, hogy biztos ezt akartam-e, miközben nyilván egy instruált helyzetet látunk. Induljunk ki a legutolsó képből: ez tökéletesen rendben van, jók a gesztusok, jó ez az őrületes kék ruha, jól ellenpontozza a zöld mezőt, tehát minden teljesen oké, az élesség is jól van megoldva, mélységélesség is rendben. Ez az utolsó kép számomra hibátlan. A második kép gesztusa is tökéletesen rendben van, ugye visszafelé megyünk az időben, egy folyamatból egy nyitás történik, de még a gesztus nem ért véget. Kérdés: miért kell ennek sárgának lennie? Miért nem lehetett meghagyni azt a teljes képkockát, ami az alsó képnél megvan? Az első kép megint egy kérdés: miért vagyunk fekete-fehérben, miért nem lehetett ugyanazt a képkivágást használni? Ahogy látom, ez nem is ugyanott készült. Ha már végigviszek egy játékot a mozgással, akkor azt ott kellene megcsinálni, ezen a farönkön. Ez egy deszkalap, zavaró az a függőleges oszlop. Még egyszer mondom: a modellel való instruálás száz százalékosan rendben van, a várakozás, az, ahogy elindul az érzelem, a gondolat, a tánc, akár a Hair-ből az Aquariust is vehetném, hogy elindul a zene, és kezd a kis szereplőnk feloldódni, és a harmadik kép is tökéletesen rendben van ebből a szempontból, de az első két képnél ezzel problémám van. Én értem, hogy a fehér-feketéből elindulunk, és a színes felé jutunk, de itt bicsaklik nekem közben az, hogy kapunk egy szépiát, mert a szépia nem a színesedésnek az iránya, hanem egy teljesen más irány, egy szépelgő, archaizáló valami. Ha próbálom is elfogadni, hogy a feketéből indulunk a színes felé, a középső lépés akkor sem a szépia. Ugyanígy problematikus a képkivágás is, hogy miért nem lehetett ezt egyben megfogni. Camilla, ezt nem lehetne ezt megismételni? Szerintem jót tenne, ha ez egy újból átgondolt valami lenne. Fussunk neki ennek még egyszer, ha lehet kérni, ismétlést kérek. (hegyi)

Illusztrációnak el tudom képzelni ezt a képet, természetfotónak nem. Bárhol máshol is készülhetne, a cím, ami próbálja kötni ezt a hajót, mint egy vasmacska, hogy akkor vegyük tudomásul, hogy ez a Szugló utca 64. Ha lenne egy könyv, ami a Pál utcai fiúk folytatása, a Szugló utcai lányok címmel, akkor azt mondom, hogy értem, hogy ez annak az illusztrációja, hogy itt volt egy grund, és a csajok ott szoktak összejönni barbizni, de most nem nagyon látom indokát annak, hogy miért volt fontos ezt a képet elkészíteni. Főleg nem természetfotónak. (hegyi)

olyan érdekes a világ.

Nagyon tetszik az, amiket Mariann észrevesz, mert közel hoz hozzánk egy olyan világot, amivel ritkán találkozunk mi, városi emberek. Jók ezek a meglátások. Nem tudom, hogy a technika, vagy a helyzet, vagy mi okozza azt, hogy itt az élességgel van némi problémám, de ez nem olyan nagyon fontos kérdés, a kép mondanivalójából olyan sokat nem von le. Viszont ez a négyzetes forma azt hozza, hogy belekomponálódik a kép fölső részén egy olyan sáv, ami a felhő, az egek, a horizont. Nem baj, le ne vágjuk, de ennek a negyede is elég, az biztos. Csak annyi, hogy kis pontokként jelenjen meg a felső rész. Ha megpróbáljátok a böngésző oldalsávjával addig mozgatni az oldalt, hogy a teteje levágja a kép fölső részét, akkor meglátjátok azt, hogy lenyugszik az egész, és elkezdenek a belső ritmusok működni. Elkezd működni az a ritmus, ami ezzel a kalásszal van, a háttérben lévő párhuzamos barna csíkkal, amire jól ritmizál az ellentétes irányból másik két zöld csík, közben van egy függőleges oszlopszerű valami foltunk, és erre a kis állatkának a csápja is jól tudnak ritmizálni. Ha megvan a kép fölső része, akkor nézek oda fölfelé, és onnan várok még valamit, tehát elviszi a fókuszt. (hegyi)
értékelés: