Elemzés

Direkt erre a leckére készült – még meleg

Hiába mondtad, Kedves Zsolt, hogy dönteni kell, melyiket vállalom, én egyre csak sorozatban tudok „gondolkodni”. (Budapest, 2011.07.11.)

Végre, igen, köszönöm, és nagyon megtisztelő, hogy Sándor a saját maga által felállított játékszabályokat félretéve készített nekünk egy leckét, egy négy képből álló sorozatot a Talp leckére. A leiratban megkapom a megoldást is, hogy Sándor csak sorozatban tud gondolkodni. Én értem is ezt a sorozatot, de én, mint kívülálló, tudom azt mondani, hogy számomra a negyedik kép az, ami a legerősebb. Azt is megpróbálom elmondani, hogy miért. Az első kép is majdnem, de a két elálló ujjadtól, a mutató és a középső ujjtól van egy pantomimes gesztus. Ettől furcsa nekem egy kicsit, ettől az őszintesége csorbul az egésznek. Utána van a következő kép, aminél a tárgyiassága miatt érzem azt, hogy ez kevesebb. A harmadik képnél újra a gesztus az, ami nekem egy talált gesztus, ami jó, de miért pont hármast mutatsz? Az utolsó kép az, ami tökéletesen egyben van, és nagyon-nagyon sok mindenről mesél. Az a trükkje, hogy kéz és láb van együtt említve olyan szoros kötésben, mintha ez két kéz lenne, akár lehetne egy felnőtté és gyereké, sok minden lehetne, és mégis saját magam magammal vagyok ábrázolva. Ettől ironikus is az egész, mert nem a két kezemet tördelem és fogom, és készítek egy képet, ami sok mindenről mesélhetne, magányról, egyedüllétről, de azzal, hogy kéz és láb szerepel együtt a képen, ennek meglesz egy humora, ami izgalmas. Közben benne van a küzdelem, a harc, és nagyon sok minden. Tehát nekem a negyedik kép tökéletesen rendben van, és jól mesél. Ez nem jelenti azt, hogy a másik hárommal nagy problémáim lennének, csak felvezetés a negyedik képhez, nekifutás. Akkor, amikor távolugrás van, akkor a végeredményt mérik a centivel, azt, hogy az most hány lépéssel és hogyan jött létre, annyira nem érdekes. A célba érésről írnak az újságok, a felkészülésről ritkán. A három előző kép itt is készülés erre a negyedikre. (hegyi)
értékelés:

Virágmacska

Rügy-korában is imádtuk, mostanra kivirágzott, Ő a kedvenc cicánk, Anonimus.

Elolvastam a kommentárokat, előbb erre reagálnék. Ez bizony egy módosított kép, itt nem arról van szó, hogy az élesség ennyi lenne, ezt utólag kezdted el variálni, hogy hol legyen éles a kép, és hol ne. Ez azért problematikus nekem, hogy ha ezzel elkezdtél játszani, akkor nem teljesen értem, hogy miért a macska mellénél találjuk az élességet, és miért nem a pofájánál. A bajusz résznél kellene lenni az élességnek. Ezt a nagyon kis mélységélességet létre lehet hozni akkor is, ha egy olyan objektívet teszel föl, aminek a blendéje 1,8 vagy 1,4, és akkor 1-2 milliméteres élességi sávot találsz csak. Igen ám, azért bukik le a kép, hogy ez egy utólagos manipuláció, mert akkor ez az élességi sáv abban a síkban végig megvan. Ott és csak ott éles, de ott végig éles. Most, ha megnézed, akkor a fal résznél nincs meg az élesség sehol, viszont a macska bajsza mögött furcsán van meg az élesség. Ez a különbség az elektronikus játék és a valóság között. Mindezt azért mondom el, mert Mariann, te kérdezted, hogy mi a manipuláció, és mi nem. Ez manipuláció. Ez nem baj, csak tudni kell azt, hogy az ilyen utólagos manipulálás mit hoz létre. Ez alapjában csak úgy tud csinálni mintha a mélységélesség ott lett volna kiválasztva, ahhoz, hogy ez hihetően működjön, az életlenítési terület pontos kiválasztásával lehet közelíteni a valóságoshoz. Ami a képet illeti, nagyon érdekes és izgalmas játékot látunk, és nagyon jó a dinamikája ennek a képnek. Jó a kép szerkesztettsége is, a négyzetes forma is, ez a ferde átló, ami itt keresztülhúzódik a képen, amire rárímel az, hogy a macska kicsit elbillentette a fejét. Érdekes az is, ahogy itt ők ezeket a tárgyakat elfoglalják. Nálunk is virágcserépben szokott ülni a macska, én úgy hívom ezt az állapotot, amikor ennyire maguk alá húzzák a lábukat, hogy térdel. A megfigyelés tehát nagyon kedves és jó. Történt valami a színtónussal is, valószínű ez a lágyítás miatt is van, ettől van egy kis szomorúsága is az egésznek, és a macska ábrázata sem egészen vidám. Ez egy kicsit spleenes kép, de jó. Nekem megvan rá a három csillag, nincs ezzel olyan nagy baj, csak tudjuk, hogy mit miért használunk. (hegyi)
értékelés:

alvás közben és után

Tudod mi hiányzik erről a képről, Viki? Az első kis zöld rongyon, ami a képnek a bal alsó sarkánál van, erről hiányzik egy belógó kar, vagy láb, vagy valami, mert a középsőn ott vannak a főszereplők, a háttérben ott van egy másik ébredező, és itt valami, ha belóg, akkor ez a ritmus nagyon jól végigvezetődik a képen. Talán ennyi az, ami a problémám. Egyébként rendben van még azzal is, hogy egy színmódósítást kapunk, és itt el van mozdítva az egész, a vörösek, kékek ki vannak hagyva. Még ezzel együtt is ez egy tökéletesen rendben lévő kép lenne, az Ágy leckére is egy kitűnő megfejtés, de nekem kompozícióban ez problémás, mert indokolná az a képkivágás, amit te itt használsz. Ha viszont nincs itt semmi, akkor mi indokolja a bal oldalon a fiú melletti zöld utáni részt? Azt már le lehetne vágni. A páros számmal van problémám, ezért mondom, hogy jó lenne ez a hármas osztat, de akkor a kép elején is valaminek kellene történnie. (hegyi)
értékelés:

Elégia

Petri György verse

Örülök, hogy Petri Györgyöt favorizálod, és ezzel az estiskolások is kapnak belőle, fontos Petri. Az előzőekben látott technikai megoldással dolgozik Tamás, viszont ami az előző képnél működött a lépcsőházas képnél, hogy mellé van fénymásolva a szöveg ez itt most esetleges. Nem látom, nem értem, hogy miért ilyen kusza ez az egész. Ferdén van berakva a vers, de ezt nem indokolja a kép fölső része. Ráadásul az egész olyan, hogy valamiért a kép jobb oldalán van egy lapszél, ami nincs befejezve. Mindehhez képest, ami fölül történik ezzel a zölddel túl van megint beszélve. Van egy vers, akkor ne akarjunk túl erős szimbólumokat hozni, mert akkor az egész olyan lesz, mint egy versenyfutás, hogy most Petri György, vagy Bojtár Tamás futja le a 100 métert 10 másodperc alatt. Itt nem hiszem, hogy versenyre kellene kelni. Pont az a lényege az illusztrációnak, hogy valamit alátámasztasz, valamit kiemelsz magadnak szubjektív módon abból az érzületből, amit például egy vers esetén a vers közöl, és megpróbálsz egy ritmust, egy párhuzamot létrehozni lelki értelemben. Ha ezt a képet megnézem, és magát a formát veszem ezzel a halszemoptikás megoldással, ez tökéletesen elég még fehér-feketében is. De ezzel a zölddel olyan szinten idegeníted el ezt az egészet, hogy nekem ez így sok. Ez a kép fekete-fehérben tökéletesen rendben lenne ehhez a vershez. (hegyi)
értékelés:

a fa

Gyönyörű ez a kép. Azzal, hogy Viktória ilyen nagy mélységélességet választott, és nagyon kétdimenziósra leredukálódott az egész, tehát nincs tere a képnek, hanem olyan, mint egy grafikai vagy festészeti játék, ezzel tudta az egészet a valóságtól elvonatkoztatni. Ez egy nagyon fontos dolog. Nagyon kevésen múlik, hogy ez elfogadható-e, vagy nem, most jó helyen vannak az osztások, jó helyen vannak a tömeg kapcsolódási pontjai. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

álom-védelem

Megint azt mondom, hogy te ott voltál, láttad a helyzetet, és számodra ez egyértelmű, aki nem kötelezően akar ezzel a menettel haladni, amit te kijelölni látszol, annak ez a kép elég sok minden másról is szólhat. Nem kötelezően az álomról, a védelemről, sok minden más asszociáció is elindulhat, nincs pontosan megfogalmazva az irány. Ráadásul, amit már sokszor elmondtam, de itt megint előfordul, úgy látszik, hogy ezt többször el kell mondjam: a kamera nézőpontjának a megválasztása. Azzal, hogy te most föntről fényképeztél azért, mert nem mertél odaguggolni, nem mertél belekerülni ebbe a helyzetbe, ettől az arc mind a két szereplőnél takarásban van. Nincsenek meg a gesztusok. Az az egy gesztus, hogy ez a férfi magához öleli a gyerek fejét, önmagában kevés. Rendezetlen kuszaság az egész. Bocsánat, Gime, kezdjünk el erről újból beszélni, remélem eljött már ennek az ideje, ha nem, akkor szóljál, hogy hagyjalak békén ezzel, de jó lenne, ha az első három leckével foglalkoznál, és nem a többit nyüstölnéd, mert el kellene indulni, és fölépíteni az alapokat, hogy legyen honnan továbblépni. Amíg bizonytalanok az alapok, addig elő fog ez újból és újból fordulni, hogy levágod a gyerek lábát, hogy a férfinak az arcát nem látom, hogy a vakuval szétvakuzod az egészet, hogy még egyéb más dolgok is belógnak, hogy nem lehet tudni, hogy most baleset történt, vagy mi. Pontatlan. Gime, tudom, hogy épp elegen vannak körülötted, akik kilóra megveszik a képeid és szórják a gratuláló szmájlikat a különböző helyeken, ahol mutatod a munkáid. Ez is lehet elég a jóból. Nem kötelező elfogadni, amit a Hegyi mond, mert én nem szépelgek, nem akarom a sajtot kiénekelni a szádból. A szociohoz szélesebb befogadói spektrum szükséges, mint amennyit most mutatsz, azt nem lehet gumikesztyűben csinálni. (hegyi)

királyfi

Zseniális. Viki, látod, aki ezt meg tudja csinálni, aki meg tudja fogalmazni ezt az egészet ezzel a kicsit félretöttyedt üléssel, a heverőre rakott székkel, ami mindent elmesél a főszereplőről is, arról, hogy mekkora kópé ő, tényleg, mint egy kis királyfi, uralja ezt a helyzetet a műanyag székben, az nekem ne jöjjön egy lepedőn hagyott szemüveggel. Zseniális, ez nagyon rendben van. (hegyi)
értékelés:

Nehezen tudtam eldönteni, hogy a "gyermekkor" vagy a "fény és árnyék" lecke képe legyen-e. Az utóbbi mellett döntöttem. A kép története: barátnőm kislányával olyat játszottunk, hogy mindenféle árnyékot találtunk ki magunknak.

Érdekes kiterjesztése a leckeértelmezésnek. Minden rendben van, de a kép aljánál nekem most szűk, nekem ott alul fojtogatóan kevés - de izgalmas az, amit látok. Fontos kapcsolati helyzet. Akkor is rajta van ezen a képen Mariann, ha az ő árnyékát nem látjuk, mert egyértelmű, hogy a játék neki szól, a kamerának, neki mesél a kislány. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

a Tanár úr szemüvege

Kedvenc tanárom szemüvege.

Én ezt a képet, ha lehetne, akkor áttenném a Szorgalmiba. Csendéletnek nem csendélet. Attól, hogy találtál egy szemüveget eldobva, ez egy lírai megközelítés lehet egy képsorban, de ebben a formában, ahogy találtad, ez csak neked egyértelmű, a néző nem érti. Egyébként nagyon sok minden másra is asszociálhatnék, most hadd ne mondjam végig az összes asszociációs lehetőséget egy foltos lepedőn hagyott szemüvegről, remélem a tanárúr jó egészségnek örvend... Ez a kép önálló képként nem állja meg a helyét, csendéletnek pedig nem is értem, hogy miért akarod ezt beszuszakolni. (hegyi)

lámpázás

Hat képből álló sorozatot kapunk, és ez egy olyan mese, ami leirat nélkül is jól elmondja azt, hogy mi történik itt a képeken, és hogy milyen helyzetben voltak a fiatalok együtt az ő tanítójukkal. Talán feszesebbre lehetett volna venni ezt az egészet. Az első kép tökéletesen rendben van, jól mutatja ezt a helyzetet, jól vezeti föl a történetet, a második képpel bekerültünk a körbe, rendben van a kép megfejtése, a harmadik és negyedik kép az, aminél túl van magyarázva már a sztori. Értem én, hogy van egy lámpa, és odagyűlnek a kis éjszakai rovarok, és ezt figyelitek meg. Elég konkrét helyzet ahhoz, hogy nem szükséges, hogy túl legyen magyarázva, valamelyiket a kettőből válasszuk ki. Talán a lámpás kép maga az, ami izgalmasabb nekem a kompozíciójával, a következő kép, a foltokkal a lepedőn nem annyira esztétikus. Annyira nem mentél közel, hogy elkezdj makrózni ezekkel a kis állatkákkal. Ez nem baj, de ettől ez a kép kiesik ebből a sorból. Aztán látjuk magát a tanár urat, aki figyeli az egyik kis lepkét, aztán látjuk ezt a kört, aki őt körbeveszi, és akiknek ő mesél. Köszönöm, abszolút rendben van ez a Riport lecke, ez egy jó megoldás. Azt az egy képet hagyjuk ki, öt kép tökéletes. (hegyi)
értékelés:

Ágnes napocskája

...rásüt a világra! (Köszi Anita)

Ezt tegyük át a Szorgalmiba, Anita felhívására készült ez a kép, nagyon aranyos ez a verbálfotós megoldás, hogy a napocskát beleteszem, mintha ott lenne a helyén, egy jó geg, de inkább szól, mint tiszteletadás Anitának, semmint 12-es Évszakok leckére lenne megfejtés. (hegyi)

Bohó rét

Nem teljesen értem, hogy miért kaptam én ebből három képet, mert, ahogy az előző képhármasnál, az Ördögvölgynél létrejött az, hogy olyan, mintha ott lettem volna, itt most ebből a képhármasból számomra a legutolsó kép, ami izgalmas ezzel a fa tánccal, de a másik két képnél érezhető, hogy csak elkattant a masina, azzal nagyon sok mindent nem tudok kezdeni. A harmadik kép rendben van, úgyhogy, ha kérhetem, akkor Viki gondolja át, hogy ragaszkodik-e az első két képhez ebből a sorból, mert az ehhez nem ad hozzá. (hegyi)
értékelés:

A jövőért

Ha oldalra fordítjuk, akár egy szívet is láthatunk, hát igen, ilyen a rovar szerelem.

Elmondja a megfejtést is Csongor, amit ő látott ebben - ha járunk különböző videomegosztó oldalakon, akkor láthatjuk, hogy az új elmebaj a hüvelyk és mutatóujjammal szívet formázó szignó, és ez ennek az egyik őskezdete az a rock koncerteken való V betűt formázó mutogatás volt, amit villázásnak is hívtak. Most a második hippi kort éli az emberek egy része, és most szeretetet kell mutatni mindenki iránt. Ebből engem a valóság érdekel, ahogy ezen a levélen a két szitakötő szerelmeskedik. Nagyon kedvelem a szitakötőket, nálunk is vannak, én ilyet még nem láttam, amit itt ők most csinálnak, majd fogok figyelni. Maga a gesztus abszolút rendben van. Ha többet vágnánk a kép bal oldalából, annál erősebben tudnánk fókuszálni arra, ami itt a valóságban történik. Talán a kép tetejéből is egy picit lehetne vágni. Ezek nem nagyon jól instruálható helyzetek, mert az embert ezt valahogy észreveszi, és örül neki, ha nem rebbennek szét ezek a kis lények. Tehát itt túl sok mindent nem lehet kezdeni azzal, hogy itt milyen tereptárgyak lógnak be, ez szerencse. A természetfotósok nem véletlenül olyan megszállottak, amilyenek, mert amikor terepen vannak, hiába a szép póz, lehet, hogy azt mondja, hogy de attól a formától, ami belóg a fölső résznél, már nem vállalja ezt a képet. Dehát mi nem természetfotós iskola vagyunk, csak van egy Természetfotó leckénk, de ennyit hadd tegyek hozzá, hogy itt a vágással valamennyire ez helyrehozható lenne. (hegyi)
értékelés:

Ördög-völgy

A Zemplénben jártunk.

Három kép, a hangulat abszolút átjön, hogy mi foghatta meg Viktóriát ebben a völgyben. A középső képpel van problémám, gondolom ezt érted, hogy miért. Mintha most körív irányban elmozdult volna az egész helyzet, a kép közepe éles, és aztán minden más fordul, mozdul. Ez egyetlen egy esetben lenne oké, ha ezt tudatosan csináljuk, és belekomponáljuk ezt az ív-elmozdulást. Most van még egy mozgás, ami fontos ezen a képen, ez a kis patakocska, ahogy a köveken lezúdul, és a hosszú expozíció miatt egy elmosott formát kapunk. Ezt a döntést meghoztuk, egy elmozdulást belekomponáltunk, a kettő együtt már egymás erejét gyengíti. Talán ennyi, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

pitsa műterme

A házi feladat, arc nélkül.

Szia Pista, látom itt a GAMESZ-t is, és a falon a különböző, stencilezett lenyomatokat, beszéltünk mi erről a rádióban, köszönöm, hogy elkészült a kép, ügyesen takar a madár szárnya is, de ha nem mondod meg, hogy mi az, hogy GAMESZ, akkor megőrülök, ebben segíts légy szíves. Ez a veréb-turul is nagyon izgalmas, nagyon humanoid formája van, ez a fejforma, meg ez a kis test, ehhez képest a kis szárny érdekes, dehát gondolom, hogy ő még nincs kész, ahogy látom ő még egy munkafolyamatban van benne. Jó játék, köszönöm, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: