Elemzés

Három szinte tökéletes ritmusú kép, a töredezett történetmesélés szempontjai szerint jól fogalmazva, talán ha az utolsónál bátran szinte csak a nádast adod, erősebb lenne a tömegjáték. Érdekessége a munkának, hogy arra kényszeríti a nézőt, hogy kezdjen el az emlékeivel dolgozni, hiszen nincs konkrét víz, de mégis, talán mindannyiónkból előjönnek a hangok, az emlékek, tehát a kísérlet sikerült. Ha érdekel ez a triptichonos játék, akkor azt tudom javasolni, hogy bátran komponálj, és figyeld meg, hogy egyesével mit adnak ki a képek, és mi a három együtt, mindkettőnek működnie kell, és az akkor kiadja, hogy 1+1+1 több lesz, mint 3. (hegyi)
értékelés:

Ilyen hömpölygő vízesést viszonylag egyszerű exponálni, 1/10-ed másodperces záridő kell hozzá.

Öt kép, gyönyörű környezet, zuhog lefelé a víz - csak valahogy mintha nem tudna lefolyni, a végénél a sorozat elkezd egyhelyben toporogni. Az első kép jó felvezetés, megmutatja fentről, miről fog Feri nekünk mesélni. A következő felvétel sajnos rossz fényviszonyok között készült, ezért a háttér szinte kiégett, a téma pedig sötétben maradt, így bár az expozíció szépen megfesti a vizet, de a csillogás, a játékosság nem érvényesül, mert a néző folyamatosan hátra, a fényben lévő terepre figyelget, ott vár történést. A következő kép rendben van, és utána érkezik két kép, amiből az egyik jó csak, dönteni kellett volna, mi az, ami nekem esztétikailag tetszetős, mindkettő elfogadható lenne, de így a bevezetőben megfogalmazott toporgás jön létre. Hiányzik a lezárás, a víznek tulajdonsága ugyanis, hogy egyszer csak csendesül, folyóvá érik, vagy patakká, de mindenképpen a dinamika szerepét átveszi egy más struktúra. A sorozat ráadásul fentről halad lefelé, ez is indokolná, hogy valami nyugalmas képpel keretezzük a történetet. (hegyi)
értékelés:

Jó megoldás, tetszetős, csak fénytanilag nem szerencsés, hogy a kis manó lényegesen sötétebb tónusban van, mint az ajtó éle, ezért a hangsúly az ajtóra kerül és nem a figurára. Ezen úgy lehet segíteni, hogy olyan időpontot keresünk, amikor már nincs olyan sok fény az ajtón, és egy tükörrel odavetítünk fényt, ahová szeretnénk, jelen esetben a manóra. De az ötlet jó, tessék kísérletezni. (hegyi)
értékelés:

Egy tequilás este másnapja.

Zsófi egy punk tulajdonképpen, ezt már be kell lássam, és provokatív üzeneteket küld a leckébe akkor, amikor belebújik a kisördög. Ételfotó az egy viszonylag érdekes dolog, Zsófi, én ezt ugyan nem enném meg, persze vannak olyan szituációk, amikor az ember rákényszerül dolgokra, remélem, hogy azért veled ilyen nem történt. A lényeg az, hogy mint ételfotó ezt nehezen tudom értelmezni, de értem a viccet, el is fogadom, vegyük úgy, hogy ez egy vicces ételfotó. Viszont mint kompozíció, mint tónusrend abszolút elfogadható az üzenet, talán a képnek a jobb oldalából, a bot végénél én vágtam volna, de ennyi az elsődleges üzenet kompozícióban, amit tudnék mondani. A másik az, hogy ez a Jacobs feliratú 3.1-es kávénájlon a maga tényszerűségében és szociografikus ábrázolásában neked lehet, hogy fontos, de az egész dolog ledobja magáról, és agyonveri azt, ami ugyanennél a képnél szépen megfogalmazódik a hamuval, ami egy kis koszosságot ad ennek az egésznek, az elszopogatott citromkarikákkal, amik bele vannak dobálva ebbe a tányérba. Semmi más nem kellett volna történjen, mint azt a döntést meghozni, hogy mi is érdekel engem, mi az, ami izgalmas ebben? A különböző vízszintesekhez meg egyenesekhez képest ez a nagymamánk korát hozó tányérminta-világ, és a körformák, és ebben a természeti formáknak a citrommal megmutatott körök izgalmasak. Ebbe a képbe még az az eszköz is belefér, ami ott van, mert az is organikus forma. De ez a reklám dolog számomra kiugrik ebből az egészből, gyengíti az üzenetet. Erre én adok neked egy csillagot, és legközelebb legyél olyan bátor, hogy meghozod ezeket a döntéseket, és azt mondod, hogy nem a dokumentálás a lényeg, mert ettől már eleve elrugaszkodtál azáltal, hogy fekete-fehérre vetted a képet. Ez már nem dokumentálás, és ha ezt a döntést meghoztad, nyugodtan bele lehet nyúlni a tálba, és azt a két vackot onnan kivenni. Minden ugyanígy megmarad, és meglett volna a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Amikor ezt a korhadó bárkát megláttam a robogó autóból, azonnal ez a lecke jutott eszembe. Másnap lágyabb fényeknél le is fotóztam.

Lírai kép, lírai üzenet, szépen van megfotózva, van benne meló, hogy megtalálja Feri azt az exponálási időt, amikor nem bukik be a háttérhez képest a kép előtere, szépek a felhők, rajzos az egész. Én, szubjektíve, Hegyi Zsolt, nem vagyok megesve az ilyen korhadó hajós fotókért, mert ez így nekem még kevés, így még közhely. Valaminek történnie kellene. Feri, legyél határozott, kérek egy ismétlést. Nem mondom meg, hogy mi történjen, de valamilyen történetbe ezt helyezd be. Így most rátetted erre, hogy ez Noé bárkája, aztán én elfogadom, de nem vagyok tőle letérdelve. Ahogy én látom, így is van ebben meló, mert a leiratból tudjuk, hogy vissza kellett oda menni lefotózni, ha van még mód, ha ez még ott van, ha megoldható, akkor kérnék egy ismétlést úgy, hogy átgondolod, hogy mit akarsz kezdeni ezzel a hajóval, és azt tessék megfotózni. Próbáljuk elkerülni a giccses megoldásokat. Várom az ismétlést. (hegyi)

Ezt is kipróbáltam...

Három képből álló sorozat, mind a három kép tetszik. Az első kép azzal, hogy a kis cipőcske, meg ez a talicskakerék látszik, miközben fönt vagyunk a levegőben, jól mutatja azt, hogy itt ez egy személyes rendszer. Van viszonyítási alapunk, ezzel nagyon jól érzékelhető az a történet, amiben Gábor részt vett. Aztán megint van egy személyes dolog, hogy ezen a pár szárítókötél madzagon lebegünk abban a gumimatracban, úgyhogy ez megint egy izgalmas kép, tele van félelemmel. A harmadik kép egy nagyon-nagyon jó kompozíció a traktorral, a kis félhold formájú ejtőernyő árnyékkal, a mezőre vetett valamilyen növényzettel, szóval jó pillanatban, jól exponált Gábor. Ez egy nagyon jó légi felvétel, és azt tegyük hozzá, aki járt már ilyen magasan ilyen szerkezetben, az tudja, hogy nem olyan egyszerű ám, mint ahogy azt lentről gondoljuk, hogy fölvisznek téged magasra, nyomd az exponáló gombot, majd csak lesz valami. Egyrészt az ember félti a felszerelését, másrészt nem olyan egyszerű koncentrálni az exponálásra akkor, amikor az ember az életéért küzd. Amit én ebből az etűdből hiányolok, mert itt arról szól a dolog, hogy ezt is kipróbálta Gábor, az valamilyen végkövetkeztetés levonása. Megint abba a hibába esünk bele, hogy Gábor szemérmes. Én elfogadom ezt, csak ne menjen a meló róvására. Itt most az a baj, hogy nem kapunk egy összefoglalást a végén, hogy: és remegő lábakkal ott áll Gábor a szekér mellett, vagy ha ő saját magát nem akarja ebbe belefotózni, akkor is lejött valahogy abból a magasságból, szóval a landolási pillanat lehet, hogy nem volt semmi. Ha már fölmentem, akkor valahogy le is jöttem. Se a fölmenés, se a lejövetel nincs meg, mondjuk ebből a tekintetből konzekvens Gábor, de nekem ez hiányzik ebből a sorozatból, mert keretbe foglalná. Kettő csillagot adok, és tessék menni, és megismételni. (röhögés) (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon izgalmas kis fotóetűdöt kapunk, egy történettel. Sok-sok kérdést fölvet, ez megérne egy interjút, én mindig érdeklődéssel kísértem nyomon azt, hogy vajon mit csinálhatnak ezek a méhészek, és mi hogy működik ebben a mesterségben. Ezek a furcsa ruhák, a teherautó, aminek szép színesre van festve az oldala, ennek biztos van oka, hogy melyik milyen színű. Gondolom, hogy erre kapunk utalást az első képnél, mert ez nagyjából az a távolság, ahonnan a méhecske megnézheti ezt a kamiont, gondolom azért ilyen színes, hogy melyik méhecske hova menjen be, gondolom, van valami logikája, lehet, hogy az az ok, hogy felhívja magára a figyelmet, mint egy virágos mező, hogy oda kell hazamenni. A következő kép már magát a mestert mutatja. Nem tudom, hogy mi történt itt, valami közel került a kamerához, lehet, hogy az egy repülő jószág, és ennek a lenyomatát látjuk, érdekes. Aztán látjuk egész közelről a rajzást, hogy hogyan jönnek ki-be ezen az ajtón a kis állatkák, ez utána tárgyiasan meg van fogva még egyszer a következő képen, majd valamilyen munkafolyamatot látunk, ez nem teljesen érthető számomra, hogy itt mi történik. Aztán betekintést nyerünk ebbe a kamionba, és itt mindenféle manifesztumokat látunk, ládákat és mézesbödönöket, majd megint visszatérünk a külső helyzethez, fürtökben lógnak ezek az állatok, aztán egy arcképet látunk a mesterről, és végül, zárásként egy csendéletnek is felfogható képi megoldást látunk, a kis fogkefével, szappannal és mézzel. Szerethető nagyon ez a sorozat, nagyon örülök, hogy Gábor ezt elküldte, végre valami olyan, amivel legalább technikailag nem nagyon van gondom, hogy mi mivel függőleges vagy párhuzamos, ezek viszonylag rendben vannak itt. Amire nem tudok magyarázatot találni az, hogy mi történik például a 5. képen. Ott valami eszköz van, de ebből a nézőpontból ez nem annyira jön ki. Fene tudja, hogy én oda mertem volna-e menni, biztos a bácsi elmondja, hogy Gábor, ne gyere ilyen közel, mert föl fogod hívni magadra a figyelmet a citromsárga ingeddel, hogy téged támadjanak a méhecskék, de azért itt kellett volna ezzel adni, mert most ez így, önmagában nekem nem magyarázat. A következő kép is ilyen, hogy kapunk valamit ebből az enteriőrből, de nehezen értelmezem. Talán, ha valami olyan expozíciós időt választasz, amivel kevésbé bukik be a sötét részben álló dolgoknak a tónusa, akkor jobban meg tudja fejteni a néző. De a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés: