Elemzés

Naplementében

Nyomok a naplementében.

Demeternek a Nyomok c. képére kapunk itt egy választ, az az izgalmas ebben, hogy ezt Ágnes megcsinálta színesben. Azért érdekes ez, mert Demeternek is volt egy ilyen terve, hogy ezt színesben is el kellene készíteni, és ez egy nagyon jó ötlet ebbe a vörösben, ahogy a naplemente átfesti ezt a por felületet. Jók a kiválasztások is, és jó a meglátás. Én ezt nagyon köszönöm, Demeter is nagyon örült neki, megmutattam neki. (hegyi)
értékelés:

"Tekintettel kaput nyitni, másokhoz utat találni, igazán azzal lehet."

Van ebben egy pici strandolás-élmény nekem, ami a tarkóm mögé teszem a tenyeremet, és nézem az eget, miközben ez egy szembe tekintő portré, nem a merengésről szól. Nagyon jó ez a gesztus azért, mert kimozdítja a kompozíciót, dinamikussá teszi ezzel az enyhén átlós elhelyezéssel. Ez egy jó megoldás. Arra hívnám föl Attila figyelmét a későbbiekre nézvést, hogy fénymennyiségből kellene csökkenteni. Lényegesen kevesebb fénnyel egy izgalmasabb portré jön létre. Gondolom itt vaku, vagy valami nagyobb fényerejű lámpa dolgozott, és ez ezt tudta. Valamilyen megoldást kell erre keresni. Három csillag mindenképpen megvan a képre, mert az üzenet nagyon erős, és a kamerába tekintés nagyon nagy szuggesztív erővel bír. Teszek a kép alá egy verziót, amin mutatni szeretném a maszkolást. Utólagos labortechnika, ez még mindig ugyanaz, mint amit nem sokkal ez előtt a macskás képnél próbáltam mutatni. Létrehozunk egy maszkot, amivel változtatunk a tónusrenden. Ezt laborban is simán meg lehet csinálni, ez még nem ördögtől való manipuláció. Ugyanis a térérzetet kétféleképpen lehet elérni. Egyrészt a mélységélességgel, másrészt a világítással, vagy például a laborban a maszkolással. (hegyi) értékelés:

Sosem tudhatod

hogy mire gondolok. De a rendetlenség körülöttem többet mond, mint szerény személyem látványa.

Örülök annak, hogy Zsófi dolgozik saját magán, és azon, hogy ezeket a leckéket megoldja. Annak kifejezetten örülök, hogy érzelmileg, és nem technikailag próbál ehhez közeledni, mert az első három lecke legfőképpen az érzelmi, önismereti megközelítésről szól. Az is egy érdekes megfigyelés, hogy nagyon puritán tárgyi környezetben helyezi el saját magát, és ebben a környezetben kifelé néz a képről, miközben alig valamivel többet enged kompozícióban a kép középpontjából elmozdulni, tehát, miközben ez egy nyugalmas póz, mégis feszültséget hordoz a kép, feszültséget ad át. Az is tetszik, hogy egy keresetlen képi helyzetet mutat, nem flancolta magát fényesre, nincs báli ruhában, ott van a kis pokróca, a kis fülhallgató zsinórja, a falon a képek, amik fontosak neki, és ebben a kis pizsiben ül velünk szemben. Az arckifejezés nagyon sok mindent elárul arról, hogy van egy helyzet az ember életében, amikor szeretne kommunikálni, szeretné elmondani azt, ami belül nyomja, és mégis az adott pillanatban, amikor ott ül szemben vele egy barát, vagy egy valaki, akkor hirtelen mégis elnémul, mert nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Nekem ez jön le erről a képről, én ezt nagyon köszönöm, majd kompozícióban próbáljunk erősíteni: fejtetőből nem vágunk, az egy fontos dolog lenne. Szépek a fények, de ezen még lehetne picit dolgozni. Szóval, ha ezt, mint önportré értékelem, akkor vannak itt kérdések, amiket föl kellene tenni, de ezt most, mint üzenet értékelem, és az üzenet ereje nagyon erős. (hegyi)
értékelés:

Visulenia

Honnan is jött a nicknevem, Visulenia. A képet rajzolta: Török József, de a kicsi version.

Szerintem Juhász Dani még nem járt erre, mert neki biztos, hogy nagyon tetszik. Én nem akarnám értelmezni a képnek a szövegi részét, sőt, az üzenet is elég érdekes, ez egy barlangrajz, csak nem barlangban készült, hanem valami klozetajtón, de a lényeg az, hogy izgalmas, hogy Zsófi ilyet megfigyel, és rá is mély hatással volt. Nem tudok elszakadni ettől a szövegi üzenettől, a vizeletmérőn nehezen tudok továbblépni. Itt egy párkapcsolati helyzetet látunk, van valaki, a boldog, égnek álló hajú keresztbe tett lábbal, és van egy kevésbé boldog, hosszú hajú kislány. Én megértelek Zsófi, abszolút értem a nicknév választást is, ez első leckének tökéletes, mert magyarázatot ad nagyon sok mindenre, lehet, hogy több mindenre, mint amennyire te gondolsz. :) (hegyi)
értékelés:

Egy író és egy könyv emlékére.

Mondanám itt hirtelen, hogy üdvözlünk a Látszótéren, kedves Attila, de hát Attila az előző kezdetnél is itt volt velünk, úgyhogy én nagyon remélem, hogy ez most nem csak egy ilyen hirtelen fellángolás, hanem hosszabb ideig itt marad velünk, de az üdvözlés megvan. Tetszik a gesztus. Nem biztos, hogy mindenki tud a leirattal mit kezdeni, hogy ki az író és mi a könyv, mert ha itt Kerouac Úton-jára gondolok, akkor én ehhez a hátsó, sötét felületet és a törölközőt nem tudom érvényesnek tekinteni. De nincs ezzel baj, nem kell nekem érvényes legyen ez az egész, csak a leirat próbál engem befolyásolni. Maga a képi megoldás tetszik, az ötlet is jó, filozófiailag nagyon jó kezdet, a három csillag, és a leckemegoldás megvan, még akkor is, ha a törölközővel nem tudom, hogy mi a helyzet. (hegyi) értékelés:

Köldököm

- Te Mari, csuda a pírszinged!
- Csitujjá má, nem kell hogy az egész falu tudja!

Izgalmas ez a kék piercing a kék lábkörömmel, ezt tessék észrevenni. A világítással lehetett volna segíteni, ha kevésbé tárgyiasult a világítás, kevesebb fény, esetleg kislámpával, sötétebb helyzetben rávilágítok a köröm részre valamennyivel több fényt, megcsillantom ezt a piercinget, de magából a valós helyzetből kevesebbet adok. Amikor ilyen szórt fény van, ez nem teszi lehetővé, hogy létrejöjjenek azok a formák, struktúrák, amik az ember testén létrejönnek redőkből, izomcsoportokból, meg abból, hogy térbeli testről beszélünk. Itt mindenképpen kellene játszani a megvilágítással. Zsófi, ott lesz még az a piercing, ha nincs ilyen körömlakkod, én veszek neked, de csináld ezt a képet meg újra. Kicsit gondolkodj a világításon úgy, ahogy a 10 év c. képnél gondolkodtál róla. Kell, hogy itt is belefektess egy kicsi energiát, hogy megfigyelni, ha van egy redőny, azt használni, vagy bármi olyan felület, ami árnyékot ad, és ezt az egészet egy kicsit játékosabbá teszi. Ismétlés. (hegyi)

10 év

Új termékünk, az idő! Próbálja ki Ön is! Ilyen volt... ilyen lett! Ne hagyja kis ön sem! Ha most megrendeli, ajándékba kap tőlünk élményeket!

Ez nekem inkább kamaszkor, és olyan leckénk nincsen. Ezt azért mondom, mert itt az utalásba még egy ritmust bekapcsoltam volna. Itt van ez a képkeret, itt van egy főszereplőnk, és őhozzá képest ez a képkeret elhelyeződik, és mind a két kép valamiről mesél. Nyilván látjuk a különbséget, az időt észlelni tudjuk, azt, hogy hogyan tűnik el a haj, hogy kerül föl a szakáll, hogyan változnak az arc szerkezetei. De mindehhez vagy azt a döntést hozom meg, hogy a kettőt úgy állítom párhuzamba, mint egy kettős portré, és nagyjából ugyanazt a beállítást követem el, akkor ezt pontosítani kell, vagy pedig azt mondom, hogy „lírai” utalást akarok tenni, és valamilyen folyamatot, utat szeretnék megmutatni, a felnövés, az érés útját, és akkor ez még igényelne egy lépcsőt. Itt esztétikáról van szó, a képkeretről az árcédulát levenném, nem csak a fotó kedvéért, az engem nagyon zavar. Azt pozitívumként emelem ki, hogy maga ez a képkeret milyen érdekes árnyékokat vetett a modellnek az nyakára, vállára. Mindez olyan, mintha valamilyen kockás pokróc lenne odadobva, úgyhogy ez nagyon rendben van. Arra kell figyelni ilyenkor, hogy ezek az árnyékok amilyen jól mutatnak a testen, nem biztos, hogy mindenütt szerencsésen mutatnak az arcon. Ha én hozom ezt a döntést, akkor valami olyan helyzetet próbálok találni, hogy az arcra kerüljön az árnyék, és kevésbé a szemre, mert az arc felülete kevésbé izgalmas felület, miközben a szem az, ami beszél. Az ötlet viszont nagyon tetszik. Az, hogy nem csak ilyen volt-ilyen lett képet rakunk egymás mellé, hanem mindezt kompozícióban és fényjátékban is Zsófi igyekezett elhelyezni, ez egy nagyon fontos dolog. Van itt ez a képkeret, nézzük meg, önmagában, ha ez egy asztalon szerepel, akkor azt mondjuk, hogy ilyen volt a kisboltban, de ezzel a fényjátékkal, a csillanással, az árnyékvetéssel ez egy megfigyelés eredménye. Gondolom ezt Zsófi megfigyelte, utána azt mondta, hogy „állj ide mögé, nézzük meg, hogy ez mit mutat akkor, ha ezt én rád vetítem”. Ez mindenképpen egy üdvözlendő út. Kettő csillagot adok rá, mert itt az ötlet az, ami tetszik. (hegyi)
értékelés:

Templom

Zadarban fényképeztem ezt a templomot. Feltettem a gépemre a hegesztőüvegből készült szűrőm, és kb 3 percig exponáltam. Ez idő alatt egy turista csoport téblábolt a kép bal oldalán. Reméltem, hogy majd eltünteti a hosszú expó a bámészkodókat, de ember tervez...

Nem tudom, hogy ki az, aki látta a Baraka c. filmet, ami hosszasan, a monotonitást ismétlő képsorokkal, gyorsított, lassított felvételekkel mesélt az emberről, az ember környezetéről, a világról, amiben élünk. Egy epikus mű volt, amit én javaslom, hogy nézze meg, aki nem látta, mert nem csak az volt a lényege ennek a filmnek, hogy mozgással ábrázolt valamit, és a felgyorsított mozgással, ismétlődéssel, elmosódottságokkal operált, hanem az is, hogy a snittek fotografikus szempontból is olyan beállítások voltak, amik kompozícióban nagyon erősek voltak. Ennél a képnél ezt az erőt kicsit hiányolom. Ha megnézzük a kép tömegét, akkor van középen egy nagy épületünk, ami elfoglalja a maga helyét, önmagában ez, ha csak az épületeket nézem, még a helyén is van tömegelhelyezésben, de mindehhez a mérleg serpenyőjébe bedobtuk ezeket az embereket. Ettől elbillent az egyensúly. Ennél a képnél, ha én hozok egy döntést, akkor a képnek a jobb oldalából vágok. Nem kell sokat, de nem kell nagyon tiszteletbe tartani azt az épületet, mert nem az épületről akarok beszélni, hanem arról, ami az előtérben történik, erről a mozgásról, erről a furcsa helyzetről, amikor az idegen vezető a kis csoportjára próbál hatni, és próbál mesélni nekik, azok meg nem bírnak megállni egy helyben. Maga az üzenet jó, a leckemegoldás jó, a kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Kukucs

Haladunk mi, itt most már van értelme a résnyire nyitott ajtónak, létrejött a kompozíció, én ennek nagyon örülök. Annak is, hogy Ágnes a kis manóval együtt benéz hozzánk. Milyen érdekes nézni az arcát Ágnesnek, hogy benne van a kétség, a kétkedés abban az irányban, hogy szabad-e nekem játszani, fölnőtt vagyok-e eléggé, és mi van, ha gyerekként vagyok ebben benne, de mintha ez a döntés már megszületett volna, hogy de hát a kis manó behúzta őt a gyerekkor világába. Én ennek nagyon örülök, három csillag. De ez nem jelenti azt, hogy kész lenne, folytasd! (hegyi)
értékelés:

Apró tér-idő anomáliák 2.

Óbuda, Flórián tér, 2011.10.05.

Apró tér-idő anomáliák 1

Óbuda, Flórián tér, 2011.10.05.

Kápolna

Mindenféle szöveg helyett egy nóta illusztrációként egy video.

Nagyon szép fényviszonyokat talál Feri, ez neki nagyon jól megy, és nagyon izgalmas az, hogy ebben ő ennyire erős, bár néhol azért itt kimeszelődik a fehér, erre kell figyelni, hogy ahol a napfény éri ezt az épületet, ott is azért maradjanak tónusok. Ahogy a súrlófényben látom, ennek az épületnek pont az az izgalmassága, hogy létrejönnek struktúrák, maga az építési mód az, ami ezt létrehozta. Erős a kompozíció, erős az üzenet, egy döntést megért volna a dolog, hogy most mi az, ami engem ebben izgat, a felhők és a ház viszonya, mert akkor a felhőkből többet kell adni, vagy az, hogy magam fölé emelem ezt az épületet, és hagyom tornyosulni magam fölött, mert akkor viszont ennél lényegesen kevesebb ég is elég lenne. Most a kettő között vagyunk valahol. (hegyi)
értékelés:

Lábak

Érdekes ez a viszonyrendszer, ami létrejön a képen, személyes és jó üzenet, de a tónusra tessék figyelni. Ez az edzőcipő alkalmatlan ehhez a képhez. Azért, mert annyira világít, mintha átfestettük volna meszelővel, elviszi a figyelmet, kopog, harsány. Mindehhez képest a kutya lába nem olyan erős, szegény kiszorul ebből a dinamikai tartományból. A másik meglátásom kompozíciós kérdés. Nagyon szűk most ez az egész nekem, ehhez képest gondolom azt, hogy ha ennyire szűkre komponáltam, akkor nagyon oda kell figyelni, hogy mi az, ami szerepel a képen, kavics, fűszál, nyomok, ezeknek mind jelentése van, ezeket bele kell komponálni a rendbe. Én azt kérném Ágnestől, hogy kezdjünk el foglalkozni a csendélettel, mint leckével, most hagyjuk a többit, mert kompozícióban kellene továbbjutnunk. Aztán megyünk tovább a világítással, és a többivel, most a csendéletre kellene ráfeküdni. Alma, körte, rakjuk össze, nézzen Ágnes előtte klasszikus csendéleteket, akár könyvben, akár az interneten, nem szégyen a másolás, kiválasztani valamit, és megcsinálni fotóban, minta után, ezzel egy rutint lehet szerezni. Ismétlés. (hegyi)

Nem

A 30-as lecke nem könnyű feladat. Mindannyiunknak más és más élménye van, más helyzetek azok, amiket ebbe a kategóriába besorolhatunk. Azért ilyen, viszonylag hosszú is a címe ennek a leckének, hogy Tisztelet, búcsúzás, gyász, mert, bár összetartozó fogalmak, más szintekről beszélnek. Ezért nehéz elemezni is, mert ezek olyan személyes közlések, amiket az elemzőnek tiszteletbe kell tartania, hogy kinek-kinek miben, hogyan nyilvánulnak meg a tisztelet és a gyász érzései. Nagyon nehéz ilyenkor belekötni apróságokba, főleg, de hát fotós oldal vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk. Ennél a képnél egyetlen egy dolog van, ami nekem kérdéseket vet föl technikailag, ez a jobb kézfejen lévő fénymennyiség, azt én kicsit soknak tartom. Ez azt jelenti, hogy valami takarással ez kompenzálható, hogy a háttéren, az arcon, a hajon megmaradjanak ezek a fények, de az a kézfej kevesebbet kapjon. Itt nem valami éles határvonallal bíró takarásra gondolok, hanem olyan tárgyra, amit a fény útjába helyezve sötétebb tónusban hagyja ezt a kézfejet. Itt is lehet valamennyit módosítani utólag a laborálásnál, de nehéz helyzetben lenne az ember, ha ezt utólag kellene maszkolni, ugyanis a háttérrel néhol úgy találkozik ez a forma, hogy nehéz a háttér nélkül hozzányúlni. Ha példát mondhatok, akkor a másik kéz alkarjának a tónusrendje az, ami egy nagyon szép tónusrend, azt kellene valahogy megközelíteni. Az üzenet érthető, nagyon koncentrált és nagyon jó irány. Ha Ágnes tud ezzel még foglalkozni, akkor hajrá, várom a folytatást, de a leckemegoldás megvan. (hegyi)
értékelés:

Apa és lánya

Ezt a képet a nyár elején a Diónál fényképeztem. Valójában a Zsolt hívta föl a látványra a figyelmem. Sokáig vacakoltam, hogy több-e ez a kép egy sima családi emlékképnél, de ahogy telik az idő egyre inkább az a véleményem, hogy e két ember között jóval erősebb a kapcsolat mint egy átlagos apa-lánya kapcsolat.

Igen, ott voltam ennél a szituációnál, hogy mennyire voltam én ebbe beavatkozó tényező, arra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy beszéltünk erről a képről ott is. Egy jó megfigyelés, jellemző helyzet, és nagyon erősen szól egy kötelékről két ember között. Én ezt egy jó megfigyelésnek tartom. Egy pillanatkép, amit Feri megcsinált, úgyhogy tényleg jól beszél egy apa-lánya kapcsolatról, abszolút belefér a barátságba is. Színben van valami probléma vele, ez a kékes-lilás-vöröses elszíneződés korrigálandó lenne. (hegyi)
értékelés: