Elemzés

Igen, ez egy lényegesen jobban sikerült megoldás, hogy ebbe az óriásbuborékba belekomponáltad a családot, és látszik, hogy mindenki érdeklődéssel nézi, habitusának megfelelően, hogy épp itt most mi történik. A gyereken látszik, hogy menne oda, és játszana ezzel, anya nagyon bizalmatlan, hogy kell-e ezzel a szituációval foglalkozni, lehet, hogy ő menne inkább fagyizni, apa hezitál a kettő között, fogja anya kezét, húzza oda ehhez a történethez, miközben szíve szerint valószínűleg a gyerekkel tartana, mert az ő arcán is ott van a csodálkozás, tehát apából már kijött a gyerek, anyából még kevésbé. Én ezt látom ezen a képen. Az a kuka elég szerencsétlen, hogy ott van, de hát nagyon sok mindent nem tudunk csinálni, nyilván ezt a szitut ez adta. Jó, hogy ez a horpadás létrejött, szóval maga a kép egyébként abszolút rendben van. Érdemes ilyenkor többet időzni ennél a helyzetnél, mert hátha van egy olyan nézőpont, ahol kevésbé határozottak a háttérben lévő egyéb zavaró momentumok, mint a kuka, vagy a néni, aki belóg a képbe, hátha van egy olyan helyzet, ahol ez úgy létrehozható, hogy ezeknek a hangsúlya csökken. De a kettő csillag megvan, az irány nagyon jó, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Egy szeptember eleji nyári napon készült kép két kisfiúról akik buborékokat vadásztak.

Olyan izgalmas az, amit látunk, hogy ez nekem nagyon tetszik, csak itt megint az a kérdés, hogy kin van a fókusz, ki a főszereplő? Azt látom, hogy izgat téged ez a döntött horizontos játék, de azért azt hadd tegyem hozzá, hogy először próbáljuk meg a sima kompozíciókat, mintsem már rögtön belelépjünk egy ilyen útba, mert most például egy olyan ügy jött létre, ami nem indokolja ezt a döntött horizontot, én nem látom, hogy miért fontos most, miközben a gyerekek lábába durván belevágtál. Itt a főszereplők a gyerekek meg a buborék, és csak a viszonyrendszer szempontjából fontosak a felnőttek. Ez azt is jelenti, hogy ha van egy ilyen szituáció, akkor érdemes egy kicsit ott időzni, megkeresni azt a pontot, ahonnan ez a viszonyrendszer jól ábrázolható. Ez azt is jelenti, hogy le kell menni a gyerekek szintjére, onnan kell exponálni, mert a csoda nekik létrejön, de most ez a csoda egy kívülálló szemlélése. Te, mint kívülálló figyeled ezt, nem voltál benne ebben a helyzetben. Akkor vagy benne, ha lemész a gyerekek szintjére, és velük bohóckodsz, játszol, és közben exponálsz. Fontos lenne, hogy bevonódj ebbe, mert ha te bevonódsz, akkor bevonódik a néző is. Ismétlés. (hegyi)

Köszönöm, hogy elkészült ez a kép, pontosabban, hogy megkaptuk azt a verziót, amiről beszélek. Itt már jobban értelmezhető az, hogy hova érkezik a víz, és a kép tetején lévő ritmusok is jók. Ez most megint az, ha jól sejtem, hogy volt ebből egy eredeti verzió, és most abból kapunk egy más képkivágást. Ez jó, de nem úszod meg azt, hogy ehhez a tóhoz el kell menned, és megismételned újból ezt a leckét, magát a fotót. Az is jó, ha van az eredetiből másik, és abból küldünk egy képkivágást, de én szeretném, hogy ha az élményt, magát is be tudnád fogadni. Ha elmész a Fórumba, akkor ott látod, hogy elkezdtünk egy beszélgetést arról, hogy mi is a fényképezés három fő sarokpontja: az előkészület, az exponálás és az utómunka. Én azért adom vissza ismétlésre, hogy ez a begyakorlási metódus erősödhessen nálad, és az élményt magát megkapd. Most itt a kép előterében még mindig kevés, ahova lecsobog a víz, ott van egy olyan vágás, ami nem optimális. (hegyi)

Mit lát a kiáramló égéstermék, mikor kijön a szabadba? A világot.

Olyan, mintha vidámparkban lennénk, nem tudom van-e még egyáltalán a vidámparkban hordó, volt egy ilyen játék, a bátrabbak beleálltak, és hagyták, hogy körbeforogjon velük a világ. Itt is valami hasonló élményt kapunk. Jó a kompozíció, és nyilvánvaló, hogy azt nehezen kérhetném Istvántól, hogy azt az ágyúcsövet vagy tolja kijjebb, vagy beljebb, mert adott, gondolom ez valami skanzen, ahol ilyen haditechnikai gépek vannak felsorakoztatva. Egy jó ötletnek tartom azt, hogy ő észrevette ezt az egészet, bebújt, és onnan készített egy fényképet arról a világról, amit látunk, és az is jó, ahogy ez az egész elforgatódik, és ettől van egy szürreális hatása a dolognak. Ez tetszik, jó irány, és a Köldök leckére is abszolút értem, hogy mit akar üzenni. Erre megadom a három csillagot, a kompozíció is egészen rendben van. (hegyi)
értékelés:

Furcsa, izgalmas tónusrendet talált Feri. Ebben a rozsdás színben nagyon sok minden benne van, és nagyon jó az a ritmus, amit a növényekkel is létrehozott. Látom, hogy törekedett arra, hogy azt a fehér vázát eltakarja, nem nagyon értek egyet, hogy az ott van. Erről már többször beszéltünk Ferivel, de akkor most még egyszer elmondom. Ezeknél a helyzeteknél, ha nincsen más színű vázánk, és olyan a felülete a kerámiának, hogy nem fogja a vízfesték, ami utána lemosható, akkor krepp papírból, vagy bármi más papírból egy gyűröttebb formát létrehozva, egy más színnel beborítható lenne. Ez kompenzálható lenne valamennyire, mert most ez nem annyira szép, elviszi a figyelmet arról, ami létrejön. Még egy dologra szeretném Feri figyelmét felhívni: az egy dolog, hogy berendezzük a csendéletet, meg az is fontos, hogy elhelyezzük ezt a lepedőt, de most vegyük el képzeletben a vázát, és nézzük meg, hogy mit látunk a lepedővel. Azt, hogy van egy nagyon erős törés ebben a hullámban, egymásra helyeződtek a rétegek, és ettől létrejön egy ilyen viharos helyzet. Ha levesszük a fő motívumot, akkor maga a háttér nagyon erősen osztja a teret, ez nem válik ennek az előnyére, mert elkezd konkurálni magával a fő motívummal. Nem azt jelenti, hogy a teljesen szépre kifeszített háttér az, ami érvényes, mert nyilvánvaló, hogy az jó, ha az egésznek van egy anyagszerűsége, egy esése, a gyűrődésekkel is létre lehet hozni izgalmas dolgokat, és jelentést lehet neki kölcsönözni, de most ez nekem ellene dolgozik az egésznek, olyan, mintha a hullámok elsodornák mindjárt ezt az egész kompozíciót, és fölborulna tőle. Ezzel érdemes lenne még foglalkozni. Annak örülök, hogy Feri újból nekifogott a kompozíciónak, a csendéletnek, és javaslom, hogy folytassa. Két csendélet leckénk van, van ennek egy ismétlése is majd a jövőre nézvést. Én szeretném, ha most az alap csendéleten jutnánk túl, és most azt javaslom, hogy a virágokat, vázákat, meg az ilyen manifesztumokat felejtse egy kicsit el, és próbáljon meg akár a környezetéből összeszedni, akár piacra menve, vagy a szomszédoktól kérni szőlőt, almát, körtét, sütőtököt, olyan növényeket, amik most jellemzőek az évszakra, és ezekkel berendezni valami csendéletet. Próbáljuk meg most az egyszerűbb verziót megcsinálni, és utána menjünk el efelé az irány felé azért, mert ez működni fog, ha elkezdetek ezzel foglalkozni, a formák- és a tömegelhelyezés adni fogja magát. A gyakorlat maga fogja hozni azt, egy ilyen AHA-élményt fogtok megélni, hogy ja, hát ez ilyen egyszerű? Igen, ez ilyen egyszerű, mekkora egy körte, egy alma, mekkorák a szőlőszemek, ezek egymáshoz való viszonya, a térbeli elhelyezése egy nagyon izgalmas játék. A csendélet nem fut el, azzal lehet vacakolni, ha a család kibírja azt, hogy a kis asztalra komponáltam egy csendéletet, és nem nyúl hozzá, akkor ez akár napokig nézegethető, mozgatható. Természetesen tudomásul véve azt, hogy minden egyes gyümölcsnek, növénynek megvannak az optimális pillanatai, amikor a legjobb formájukat adják, és ezt érdemes akkor exponálni. Ha kérhetem Ferit, akkor még dolgozzunk ezzel a csendélet kérdéssel. Ismétlés. (hegyi)

Ha jól látom még egy tárgyfotó sincs, ami legalább egy csillagot kapott volna. Akkor kezdjük valami egész egyszerűvel. Legyen mondjuk egy kilincs.

Nagyon örülök annak, hogy Gábor észrevette azt, hogy a tárgyfotóban eddig nem nagyon jeleskedtünk, és az is tetszik, hogy Gábor egy olyan tárgyat talált, ami a hétköznapokban mindenkinél ott van, és ahogy látom a képeket, ezzel el is indított egy folyamatot a kilincsekkel, kulcsokkal, ajtókkal, titkokkal kapcsolatban. Jó a megfogalmazás, szépek a fények is, szűknek érzem a kompozíciót, főleg a kép jobb oldalán. Azt nem teljesen értem, hogy miért ez a döntés hozódott meg, hogy most ez ebben a formában készül el, hogy miért pont ide van helyezve ez a kilincs. Ha már ritmussal játszom, akkor én a kép jobb oldalán hagytam volna még valamennyit ebből a ritmusjátékból. A meglátás jó, úgyhogy örülök, és értékelem az ötletet, Gábor. Próbálj egy kicsit a szűkítésből a bővítés felé elmozdulni a kompozícióidban. (hegyi)
értékelés: