Elemzés

Érintés

Ez nem egy nyári nyaralás "képeslapja". A tengertől 20 percre élek, és minden alkalommal, amikor tehetem kisétálok. Ezt tettem most is, és ezt az ajándékot kaptam ettől a naptól. Eltelt megint, vitte amit felélt. Nevettem magamon, hogy én mindig erre gondolok, ha egy nap véget ért. A tökéletességet én a természetben találtam meg. Skarlát az ég. Vagy okker. Nem áldozat szeretni. Minden alkalommal az utolsó pillanatig nézem, folyamatában is. A legszebb, amikor először érinti meg a tengert, majd belefolyik a végtelenbe.

William Turnernek hívják azt a festőt, aki tengereket, hajókat, de legfőképp felhőket és fényt festett. Tessék utánanézni. Azért mondom ezt, mert egészen fantasztikus az, amit megfigyel Hajnalka, és amit létrehoz a képen a felhőknél, tényleg festői, és annak külön örülök, hogy mindezzel együtt létrehoz valami olyan viszonyítási pontot, ami ezt a festőiséget visszahozza a fotográfia területére. Ez a horizont, a napkorong és a vízfelület. Nagy áldás az, hogy ott van a tenger, és örülök annak, hogy nem történt semmilyen giccses utalás, nincs kishajó, nincsenek madarak, borzalmas lenne. Ez a kép, így, ahogy van, megáll a lábán, ennél nem kell több, szerencsére megáll azon a határon, ami a giccsig már nem engedi el. (hegyi)

Várakozás

Az, hogy mi történt a képpel technikailag, nem tudom, ezt majd Nóra megmondja, mert valamitől ez olyan, mintha túl lenne élesítve, mintha egy kisebb méret lenne fölnagyítva, mert nem az élesség tűnt el, hanem valahogy elmaszatolódott az egész. De azt kell mondjam, hogy jelen helyzetben, ennél a munkánál ez mellékes (ami nem jelenti, azt, hogy ne törekedjünk technikailag is a maximumra). A pillanat, amit Nóra észrevett, gondolom ugyanaz a helyzet, mint a tűzön járásos képnél, az, hogy milyen érdekes az, ami itt létrejött, azáltal, hogy az ellenfény és a takarások létrehozzák ezeket az óriási árnyékokat. Ez egy nagyon fontos megfigyelés. Egy csoportdinamikáról is nagyon jól mesél. Kompozícióban is abszolút rendben van, talán, ha egy ujjnyit levágunk a kép tetejéből, akkor még erősebb lehetne az üzenet, hiszen a fölső résznél most olyan formák is elindulnak, amit, ha vágunk, nyugalmasabb, és ez által jobban fókuszálunk a központi figurára és a történetre. De a három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ez egy fontos megfigyelése a fény és árnyéknak. (hegyi)
értékelés:

kislány

Szeretnék zenét is ajánlani hozzá.

Viki feladta nekem a leckét, mert egy olyan képet küldött, ami a roncsolásaival, a furcsa kompozíciós játékával együtt is olyan erős üzenet, hogy nehéz rá rosszat mondani. Azt nem tudom, hogy ami ott létrejött, ami a kislány feje fölött van, az valami nyersanyag roncsolás, vagy pedig ezek a nyáridőben mindenütt meglévő, valahonnan hirtelen előkerülő kis nünükék a levegőben, amik páraként követik az embert, és elég bosszantóan tudnak lenni. Akárhogy is van, én ez utóbbinak fogom ezt föl, ne buktassuk le, ha nem ez a megoldás. Pont ettől izgalmas a kép, hogy olyat hoz vissza az emlékezetből, ami nagyon mély rétegekbe elásva mindenkinél ott van, aki nyaralt vidéken, vagy saját családi körében volt kertes ház, vagy volt lehetősége kimenni a határba, szóval szerintem sokan átéltük ezt az élményt. Ami nagyon fontos dolog, hogy nagyvonalúan kezeli a teret Viki, és ettől a nagyvonalúságtól és a színtől van meg az a plusz, ami az egészet tényleg beleviszi abba az emlékezés kategóriába, ami a Gyerekkor leckénél fontos. Olyan az egész, mint egy vers, el lehet rá mondani bármilyen gyerekkort idéző verset, nagyon köszönöm. (hegyi)

Szorongás 2

Budapest, 2011.08.18.

Nagyon érdekes a műfény és a napfény közti különbség által létrejövő furcsa színtorzulás, és az, amit ez okoz a nézőben. Tényleg a szorongás élményét adja, és nagyon is fontos az, hogy ezt az alávetettség érzetet erősíti a kamera nézőpontjának a megválasztása. Ülök a hintán, de a lábam a földön van, nem nagyon játszom, lehoztak ide vidékre a nagyiékhoz, de nem szeretek ott lenni, tulajdonképpen be kellene már menni, mert hívtak vacsorára, de nincs kedvem velük együtt lenni, inkább kint vagyok, de nincsen játszótársam, akivel játsszak, egyedül vagyok. Ez mind nagyon-nagyon jól lejön a képről. Ami ezt az egész helyzetet profánná teszi, és gyengíti az üzenetet az, hogy lebukik a rendező a lámpával. Fontos a lámpa fénye, csak az nem fontos, hogy látszódjon, hogy ezzel mi történt. Én ezt a képet annyival szűkebbre vágtam volna, hogy a fényhatárnál vágok, és ezt a cserepes növényt vagy hátrébb húzom, valamennyivel kevesebb fény elég is lett volna, ha ez mozdítható, és ugyanezt a képhatárt meghagyva, képhatárra húzom ezt a növényt, és oda teszem a lámpát, és akkor nem bukik le, hogy ez csak egy lámpa. Úgy megmarad a titokzatossága a dolognak. Most ettől leltárszerűbb lett nekem ez a történet. Ennyi az, amit én gondolok, hogy ezt változtattam volna, az üzenet viszont nagyon erős, nagyon jó meglátás. Ha egy dolgot lehetne még hozzátenni, amit én másképp csináltam volna, az az, hogy ha elhangzik instrukció, vagy a figyelemfelkeltés megtörténik, mert a modellünk belenéz a kamerába, akkor azt az utasítást adom, hogy a bokrot nézze, vagy maga elé nézzen, ne velem kommunikáljon. Ez a kommunikáció adja meg azt a helyzetet, hogy azért mégis van valaki felnőtt, akivel ez a gyerek kommunikál, és onnantól kezdve a szorongás, a magányosság már nem annyira erős, miközben minden gesztusa ott van a képen, ami ehhez kell. Összefoglalva: világítási helyzetet én másképp oldottam volna meg, és a modell instruálásánál változtattam volna. (hegyi)
értékelés:

Barátnők

Igazából nem nagyon akarom magyarázni. Ez a két lány a többiektől elvonulva, elmélyülten beszélgetett. Tetszett a hangulat, e miatt figyeltem fel rájuk és fényképeztem le őket.

A kép tetszik, nagyon jól üzen a barátságról, ami nem tetszik nekem az a távolságtartás. Nagyon sok mindent akartál egyszerre ábrázolni: a kis cipőket, a tárgyakat, amik egyébként maguk megérnének egy fotót, ezt a két lányt, ahogy szedeget, de neked fontos volt a háttérben az is, hogy közben a többiek a tengerbe futnak be, meg az ég is, szóval nagyon sok minden. Ha egy kicsit közelebb mész, megválasztasz egy olyan helyzetet, ahol ők közelebb kerülnek, nagyobbakká, óriásokká nőnek, akkor az ő kapcsolatuk is óriássá nő, és háttérben megmaradhat a tenger, a kiscipők is. Ha magadnak az óramutató járásával ellentétes irányba elindulsz, fordulsz egy picit a nap felé, akár bevállalva a sziluettes közlést is, akkor lehet, hogy ez az üzenet létrejön. Most, ahogy látom, képeslapszerűbb lett az egész, főleg azzal, hogy a mélységélesség tulajdonképpen mindenütt megvan. Ez is azt erősíti, hogy kétdimenziós az egész. A mélységélességet meg kell választani ott, hogy ha a két kislány érdekes, akkor ott hozok döntést. Nyilván, kérdés, hogy azzal a masinával, amivel most dolgozol, ezt lehet-e befolyásolni, de az ötlet tetszik. (hegyi)
értékelés:

Tűzönjárás

Kedvelem ezt a képet, azt is megmondom miért. Sok kérdést vet föl, ez a hozzászólásoknál is látszik. Ez nagyon jó dolog. Nyilván van egy technikai rész, mit lehet létrehozni, digitális géppel dolgozunk, tehát adva van az, hogy az érzékelők mit tudnak, ezek között a fényviszonyok között bizony ebben a szituációban, mivel nem egy megrendezett helyzetről van szó, hogy Nóra kedvéért csinálták volna ezt az őrületet, ezért azzal dolgozik, amivel tud. Kicsit zajos az alak, aki épp átfut ezen a tűzön. De az, ami a képnek a szociografikus üzenete, az számomra nagyon erős. Van egy csapat, aki nézi ezt az egészet riadtan, hogy itt mi történik, sok köze nincs hozzá. Zsebre dugott kézzel állnak, az egészről olyan szinten süt a megrendezettség, még azon is, hogy hogyan kell átfutni, mintha minden gesztus előre legyakorolt lett volna, hogy mi most itt tűzön fogunk járni, és előre megnéztük a Wikipédiában, hogy hogyan kell tűzön járni, és úgy, és csak úgy csináljuk. Spontaneitást tökéletesen nélkülöző helyzet, és ez nagyon jól látszik a képen. Arról, ahogy az emberek állnak, a fáklyák elhelyezése, az egész valami eszelősen mesterkélt, és ezt sikerült a képnek áthozni, miközben a mágia működik, ettől függetlenül is. Az az érdekes, hogy az, ami ezekben a szituációkban megtörténik, mint élmény, az ezekkel az emberekkel is megtörtént, akkor is, ha leltárszerűen ők ezt nem könyvelték el magukban. Ez látszik a képen: a tűz, a parázs, az, hogy az expozíciós idővel bánik Nóra, hogy az alak az elmozdulástól elmosódottá válik, az egész olyan, mint egy szellemlény. Ott van az, aminek ott kellett lennie, megtörtént velük is a csoda, csak hát ők nem mentek elég közel hozzá. Nagyon érdekes, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

sose fogy el

Egy újabb a ligetben készült képeim közül.

Most megint az a kérdés, hogy hol hoztuk meg a döntést, mit ábrázolunk a képen, és mit hagyunk le. Van ez a képformád, használod ezt, látom, most te ehhez valamiért ragaszkodsz, oké. Ebből is ki lehet hozni azt, amit akarsz, a kép fölső részére túlságosan sok szükség nincs, arra, hogy ennek a kő építménynek a tetejét megmutasd. Kompozícióban hiányzik az, ahova ez lefolyik. A távoli képeknél életlenben ez már megvan, de itt azt a döntést hoztad, hogy téged ez az első vízsugár érdekel élességben. Akkor ezt kell megmutatni, hogy hova is csobban ez be. Másrészt, a képnek a jobb oldalából is mozdítanék, mert azt mondom, hogy ami a jobb oldalon történik, a kifolyóhoz közelebb eső résznél, az számomra nem annyira érdekes, ott is lehet belőle vágni, ezt viszont hozzá tenném a bal oldalhoz. Ugyanezt a képkivágást használva, a gépet kicsit lefelé billented, és kicsit elviszed balra, és máris megvan a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

gyilok

Gime, én ezt a Humor kategóriába tenném át, de hát nem pakolunk át képeket más leckébe, de borzalmas. Erre most csak azt tudom mondani neked, hogy ezt ne csináld. Ha nincs több ötleted, akkor ne instruálj modellt, amíg nincs ötleted, hogy mit akarsz csinálni, mert ez a mímelés ez közhely. Tessék már azt is megnézni, hogy hogyan állnak ezek a modellek, mennyire természetes ez a helyzet. Nem tudom, hogy akár csak megközelítően, voltál-e bármilyen olyan szituációban, ahol konfliktushelyzet volt, mert az nem így néz ki. A görög fekete istennő a kiskosztümös lányt riogatja a késsel, aztán utána kikacsint a kamerának, hogy „megvolt, vagy újból kell venni?”. Nem a modellek tehetnek erről, Gime, ők nem látják, hogy mit csinálnak, nem látják magukat kívülről, te látod őket. Ha van ennek a képnek erénye, akkor az, hogy itt van értelme ennek a fajta megvilágításnak, mert valami bűnesetre világítasz rá, de nagyon nagy falatot választottál magadnak, hogy be akarsz állítani valami olyan szituációt, amihez nekik is, és neked is iszonyú sokat kellene gyakorolni ahhoz, hogy ez megközelítse a természetesség helyzetét. Ez nagyon nem sikerült most. Gime, határozottan kérem, próbálj meg most egy kicsit elvonatkoztatni a városfotóktól, örülök, hogy onnan egy kicsit visszább jöttél, köszi, hogy bejöttél az utcáról, de most egy kicsit hagyd a modelljeidet békén, mert amíg nem vagy tisztában azzal, hogy mit, miért, és hogyan csinálsz, addig a modelljeidet feleslegesen fárasztod. Azt is lehet, hogy az ember direkt túlrajzol valamit és tesz pellengérre vagy nevetségessé, komikussá, mondjuk a bulvárt például ebben az esetben, de ahhoz ezt egyértelműen, a környezetre, a fényekre, a mozdulatra, azaz mindenre egyben figyelve kell a karikatúra körébe húzni. (hegyi)

A képen a gonosz mostoha helyett az a mostoha van akit nagyon szeretek. Ő is autóversenyző akár csak édesapám. Épp az egyik verseny előtt a rajtban készült a kép.

Nem tudom mit jelent a cím, kedves Alexandra, de biztos van valami értelme ennek, hogy „fehérborsó”, gondolom ez egy becenév. Kedves kép, kicsit szűk megint. Valamiért, mintha a Gerlei féle Ollókezű Edvárd féle csapathoz akarnál csatlakozni. A vágásokat nagyon élesen használod, miközben kitaláltad magadnak ezt a képformát, ezt a szűkített, a panorámához közelítő képformát, mintha 16:9 lenne a mérete, de ez nem mindig előnyös. Most megkérdezem, hogy miért van belevágva a bukósisakba meg a hátba, miközben a fejtető fölött ekkora helyet hagysz? Ott nézek ki azon az ablakon a sofőr oldalon, nem tudok eléggé koncentrálni a szemre. Tehát a tetőből vágnék, oldalt egy kicsit hozzáadnék. De a pillanat rendben van, ez egy fontos pillanat, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez mindenképpen megér egy csillagot, de az ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy ezt az utat még kell járni tovább, még mindig nem vagyunk a célban. Nagyon fontos, hogy ezzel foglalkozz, és fontos lenne, hogy eljuss oda, ahova szeretnél, most már jó a háttér, megtaláltad azt, amit keresel, bár, ha jól látom, ez valami pokróc lehet, ami nem ártana, ha olyat választanál háttérnek, amit könnyű takarítani, mert ha mindenféle szöszmösz rajta van, akkor azt utólag kell kiretusálnod a képből. Ami a fő csapásvonalat jelenti, a bélyegek is rendben volnának, de most ennek a képnek a fő attrakciója, a nyele ennek a műanyag nagyítónak. Most a hangsúlyt elvitted afelé az eszköz felé, amit tulajdonképpen csak egy segítség. Arra szeretném felhívni a figyelmedet, amit a kis cipőnél csináltál a világítással és a mélységélességgel. A bélyegek a fontosak, most itt olyan, mintha semmi nem lenne éles, de a bélyegekre tessék a hangsúlyt helyezni, és a világítással játszani. Ismétlés. (hegyi)

Viki, én most erre túl sokat nem fogok mondani, ez nem csendélet. Szerintem nem olvastad el figyelmesen a leckeleírást, kérlek, olvasd el, és ennek értelmében csinálj képet. Ez egy virág, letéve egy lepedő elé, a betonra, és még sárga is a levele néhol. Fikusz benjamina, volt ilyenünk nekünk is, vigyázz, mert hamar tetvesedik. Ismétlés. (hegyi)

Rally

Számunkra a rally nem az autóversenyzés egyik ága, nem sport, a vetélkedés pedig nem foglalkozás, de még csak nem is egyfajta hivatás, hanem egy életforma. Valami belülről jövő, megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan létbizonyosság. Maga az élet.

Abszolút érthető az az attitűd, hogy Alexandra odavan a sportkocsikért, és oda van a rally sportért, és ez egy nagyon fontos dolog, mert biztos olyan helyzeteket is láthat, amiket esetleg földi halandó kevésbé. Én most ennél a képnél alapkérdéseket fogok elmondani, amik nekem nem tisztázottak, hogy a későbbiekben, a munkában Alexandra tudatos tudjon lenni, és a rajongás, az élvezet ne vigye el a figyelmét arról, hogy a kompozícióval minek kell történnie. Látunk egy autót, ami bekanyarodik egy úton, jól lehet követni, hogy honnan jöhetett, hisz egy porfelhőt húz maga után, és ez egy fontos dolog. A rally sportnak ez egy fontos szempontja, hogy olyan terepen zajlik, ami segíti a fotóst abban, hogy egy történetet el tudjon mesélni, hogy honnan hová tartunk. Igenám, csak ennél a képnél az az ív le van vágva, amit bejárt az autó. Annyira szűkre van vágva a kép, hogy sérült ez az ív. Aztán van egy mozgásirányunk. Valahonnan valahová mozgunk. Az, hogy honnan mozgunk, az jól látszik, de hogy hová fogunk jutni, ott megint egy nagyon szűk vágással ez elvágódott, miközben a terepből nagyon szépen mutat a kompozíció jobb és bal irányban. Ha kompozícióról kellene beszélnem, akkor a kép fölső részénél legalább két ujjnyi hiányzik, az alsónál legalább négy, és akkor megvan a dinamika. Most, ezzel a vágással olyan, mintha valamilyen termékfotó készült volna egy modell autóhoz, és azt mondták volna a megrendelők, hogy ennek a doboza ekkora és ekkora, és neked erre a méretre kellett volna levágni, kénytelen-kelletlen. Itt nincs ilyen meghatározottság, hogy mekkora lehet egy kép, úgyhogy ez minimum négyzetes formát igényelt volna, és akkor lenne kész. Én azt kérem, hogy ismételd ezt a leckét. (hegyi)

Azt hiszem, ha az elmúlt időszak portréképeit nézem Giménél, akkor összefoglalásként azt tudom mondani, hogy itt az instruálásnál vannak még továbblépési területek. Gondolom, elhangzanak instrukciók, hogy mit csináljon a modell, de hát kijön belőlem az őrült, és ez egy Danone reklám lehet, hogy a bifiduszeszesisszel harcol a hölgy, és még most megállt az exponálás miatt, de nagyon kell neki sietnie, mert baj lesz. Gime, ha tudsz értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért fogja a hölgy a hasát, miért van ez az aratóterpesz, miért világítottad meg a lábaközét, mit akartál ezzel közölni, akkor oké, csak jelen pillanatban, amit látunk, az egy nagyon furcsa helyzet, miközben a jelmez is fura. Még a ruha hagyján, de a cipő olyan, mintha anyának elvettem volna a cipőjét, és felpróbálnám, én, a kislány, hogy milyen lenne, ha én felnőtt nő lennék. A környezetet sem nagyon értem, ez valamilyen külvárosi, újgazdag helyzet lehet, abban, mint egy házibulin, rajta kaptam volna a háziasszonyt. Gime, én most erre a három képre nem tudok adni csillagot, mert ezeket nem látom indokoltnak. Itt elvitt téged a világítással való játék, na de akkor minek van modell a képen? Vele nem foglalkoztál eleget. Az a szenzáció, amit létrehoztál magadnak a világítással, az úgy tűnik, hogy olyan hangsúlyt kapott, ami agyonnyomja a modellt. Nem érzem azt, hogy itt lett volna kapcsolat a fotós és a modell között, hogy lett volna valamilyen inspirációd, hogy mire alkalmas Niki, és mivel lehet vele dolgozni. Másik, ami nagy kérdés számomra az, hogy most mi a cél ezekkel a képekkel, azon kívül, hogy gyakorolsz? Ezek divatfotók akarnak lenni, portrék akarnak lenni? Mi az irány? Ezt sem érzem eldöntöttnek. Ahhoz túlságosan civilek a képek, hogy jó divatfotók legyenek, viszont ahhoz nagyon mesterkéltek és beállítottak, hogy portréként értelmezhetőek legyenek. Zavarban vagyok, Gime, mert ha konkrét akarok lenni, akkor az utóbbi idők portréképei olyanok, hogy kapott Gime valami technikai kütyüt, és azzal szórakozik, valamilyen indokként, hogy legyen valaki a képen, felkér embereket. Ez csapdahelyzet, mert így azt hiteted el magaddal és a modellel is, hogy róluk van szó, hogy velük dolgozol, miközben ők csak eszközök számodra, és az a fontos, hogy kiélvezhesd azt, hogy van három lámpád. Ezért mondtam neked azt, hogy az első három lecke, állj be te ebbe a pózba, csináld meg magaddal ezeket a képeke, és akkor azt mondom, hogy van értelme, ráadásul szembesülsz azzal, hogy mit várj el a modelltől. Remélem, hogy minél hamarabb túljutsz ezen a perióduson, hogy a technika uraljon téged, és ne te a technikát. (hegyi)

Gime, itt valami borzalom történt a képpel technikailag, én nem tudom, hogy ezt mobiltelefonnal lőtted, vagy micsoda, de az biztos, hogy olyan csúnyára van exponálva a modell arca, karja, annyira zajos, hogy ez most nagyon úgy néz ki, mintha néhány pixeles nézőképet nagyítottál volna föl. Én ezt nem tudom értelmezni, ez egy rontott kép. (hegyi)

Ezeknél a képeknél is az előzőekben már megismert technikát fogjuk alkalmazni a képelemzésnél, elmondom a véleményemet, aztán az utolsó képnél összefoglalom. Ami nekem ennél a képnél szembetűnő, az exponálás időpontjának megválasztása. Valamiért Gime fontosnak tartotta azt, hogy egy esti naplemente utáni időben exponáljon. Ennek az időpontnak megvan a maga sejtelmessége, tehát fontos, hogy ezt az utat is ki akarja Gime próbálni. Ilyenkor meg kell találni azt a pontot, ami a világításban harmonizál ezzel a helyzettel. Ha most ezt a képet megnézem, akkor azt tapasztalom, hogy valami nagy fényerejű lámpával telibe lett világítva a modell. Ettől erősek az árnyékok, és az egész olyan, mintha rajtakapták volna a modellt valamin, mintha egy autó fényszórói lennének, amik megvilágítják őt. Ha ez volt a cél, akkor ezt a célt elérte, de nekem ezekkel a vetett árnyékokkal vannak esztétikai problémáim. Ahogy a világítással is, mert jó néhány helyen túl van világítva a modell, a vállán, arcán, és nézzük meg a lábát, hogy ott plasztikus tud lenni a forma. Ha a ruhát nézzük, akkor semmilyen formát nem tudunk felfedezni, olyanná vált a kép, mintha kisollóval körbevágtam volna a modell ruháját, teljesen kétdimenziós az egész. Ha már ezt a technikát alkalmazzuk, hogy sötétben exponálunk, akkor ez egy nagyon fontos kérdés, hogy mi az, amit létrehozunk, mi az a történet. Ezt előtte végig kell gondolni fejben, hogy mit szeretnék hozni. Van létjogosultsága ennek az iránynak, akár még ezzel a világítással is, de akkor olyan hátteret, környezetet kell válasszak, ami ezt indokolja és erősíti. Most, ebben a helyzetben ez nem történik meg. Ha egy olyan helyzetnél van a modell, ahol például ezek az árnyékok egy házfalra vetülnek, és óriássá válnak, akkor annak lehet jelentése, abban van drámaiság. Itt most, ebben a formában ez nem jön elő. (hegyi)