Elemzés

Lámpa

Lámpa

Megint egy erős kép. Bara, ez az. Ez az, amikor minden a helyén van, és minden úgy van a helyén, ahogy annak lennie kell. Nincsen túldumálva a dolog, és mint Víz lecke is tökéletes, mert a tükröződés létrejön, de az, hogy te olyan helyzetet választottál, amikor már ég ez a lámpa, az nagyon fontos dolog. Sok leckénél dumálok róla, hogy igenis a világítótesteknek van funkciója, és ezt mutassuk meg, akár lámpa, gyertya, vagy bármi, mert ha nem világít, annak van egy külön jelentése, azzal tessék dolgozni. Itt világít, gyönyörű, nagyon szép. Ráadásul ezt az egészet Bara úgy csinálta meg, hogy esik az eső. Ezek a vízcseppek, amik beleesnek a nagy tóba, ettől lesz az egész izgalmas. Attól, hogy a víz vízségét erősíti, miközben lírai is lesz az egész ettől. Bara tud valamit, azt be kell ismerni, most ennél a képnél ez össze is jött. Ebből ne engedj. (hegyi)
értékelés:    

Átadjuk a laptopotÁtadjuk a laptopotÁtadjuk a laptopot

Átadjuk a laptopot
Átadjuk a laptopot
Átadjuk a laptopot

Az androidportal.hu csapata (lipilee, lapaj, s én a fényképezőgép mögött, illetve az elsőt értelemszerűen nem én fényképeztem) átadjuk a goldenblogon nyert laptopot a Heim Pál gyermekkórház dolgozóinak.

Balázs, üdvözlünk a Látszótéren, hosszú idő óta nem láttunk tőled munkát, úgyhogy remélem, hogy ez egy új kezdet, és kapunk tőled leckéket. Remélem, hogy az első három leckét meg fogod csinálni te is, mint ahogy a többiek. Annyit elárulok, hogy itt most három olyan fickót látunk, akiket én nagyon nagyra becsülök, és akiknek a Látszótér is köszönheti a működését, az ő segítségük nélkül mi nem léteznénk, úgyhogy innen is üdvözlet mindannyiójuknak. Maga a történet is nagyon fontos, amit itt Balázs képileg illusztrál nekünk. Nekem hiányzik egy utolsó kép, ugyanis itt mindent értek, megkapják a laptopot, elvittétek, átadás-átvétel, minden megvan, nagyon jó az a mosoly az utolsó képen. Ez az utolsó kép a legerősebb. A háttérben lévő mikrohullámú sütővel, az ott kivonuló anyukával, a kisfiúval az ágyon, aki érdeklődve figyeli, hogy mi fog itt történni, miközben a két nagyfiú éppen teszi a dolgát. Minden nagyon rendben van, de én még hiányolom azt, hogy birtokba vették a laptopot, vagy valami helyzet csak van, ahol ezek a kis emberek a gyermekkórházban valamit ezzel csak kezdenek. Ez nekem hiányzik a képsorról. (hegyi)
értékelés:

wonder world III.

wonder world III.

Igen, ez volt a lényege a Monokróm szín leckének, akkor mégiscsak van értelmezése a leiratoknak, mert erről beszéltem, hogy bizonyos dolgok, fények, tükröződések torzíthatják a színi világunkat, és ezekkel érdekes és izgalmas helyzetek jöhetnek létre, mint a víztükör által most kékre festett felület. Ez abszolút tökéletes, az egy másik kérdés, hogy minden rendben van-e a képen, mint kompozíció. Vannak olyan felületei ennek a képnek, amik nincsenek kihasználva, ahol valaminek kellett volna történni. Nagyjából a kép közepétől a jobb oldal felé terjedő rész az, ahol ellazult ez a kapcsolat. Vannak felhők fölötte, a felhőkből kinőnek füvek, ezek izgalmasak, de ott van egy nagy flekk, ahol nem történik semmi. Nem azt mondom, hogy minden négyzetcentijét ki kell használni a képkockának, és mindenhol valami izgalmas dolognak kell történnie, mint egy kollázsnál, de ott valami nekem tömegelhelyezésben hibádzik. (hegyi)
értékelés:

wonder world II.

wonder world II.

Szürreális a dolog, az Eltűnő világ lecke teljesen másról szól, azért tessék ezt elolvasni, mert ez a lecke értelmezése itt most primer módon történt, verbálisan. Az Eltűnő világ leletmentésről szól, itt pedig eltűnünk a lefolyóban. Jó ez, és mint kép, őrületes, csak a leckebesorolással nem értek egyet. És mivel azt mondtuk, hogy Hegyi nem fog átpakolni leckéket, ezért ez egy csillagos kép lesz úgy, hogy egyébként őrületes a munka. Tessék elolvasni gondosabban a leckefelhívásokat. (hegyi)
értékelés:

wonder world I.

wonder world I.

Ha jól sejtem, akkor ez a Millenáris, és az az izgalmas, és az, ami abszolút jellemző Barára, hogy nem egyféle dologban gondolkodik, nem abban gondolkodik, hogy az építész mit hozott létre, beleveszi a tájépítészt is, itt van egy egészen Magritte-s, furcsa, szürreális világ a tükröződéssel, a víztükörrel, a vízen úszó fával. Az egész egy őrületet kap, és ezzel a színtorzítással a valóságból még inkább elemeli, rátesz erre még egy lapáttal, indokolja a helyzetet. A képszerkesztés is rendben van, úgyhogy nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Summer

Summer

Nagyon jó a modell, nagyon jó az egész gesztus, ez a szemüveg, a lobogó haj, tényleg minden szuper, én picit lejjebb ereszkedtem volna. Így most a méretkülönbség miatt a mozgás is beszorul valamennyire. Ha lejjebb ereszkedsz, akkor ez a hajlobogás még nagyobb erőt tud kapni, még dinamikusabb tud lenni. A három csillag ettől függetlenül megvan, próbáld meg, hogy mi van akkor, ha a modelled horizontjára kerülsz. (hegyi)
értékelés:

Szemüvegen át

Szemüvegen át

Ez(zel) is én vagyok...

Nagyon örülök, Eszter, hogy nekifogtál újból a leckéknek, és ez az újbóli jelentkezés itt a Látszótéren remélem, hogy folyamatos lesz. A megoldás is tetszik, benne van az, hogy Eszter imádja az autókat, az, hogy van egy szemüvegem, ami módosítja a világot, és ezt az érzetet is megmutatja a nézőnek, hogy aki nem szemüveges nagyjából szembesülhessen, hogy mit jelent ez a valóságban, a kis horgolt terítő hozza a szociót, úgyhogy rendben van. (hegyi)
értékelés:    

Évszakok

Évszakok

Képi illusztráció Pap Viki szerda este fél 9-kor kezdődő műsorához.

Viki, drága, most jön az elemzése annak a képnek, amit te már magad a rádióban leelemeztél. Ez most nem tudom melyik évszak, mert kiskosárban bármikor lehet a virág. A fényekből ítélve nagyon kis őszies helyzet ez, eléggé bágyadtak ezek a fények. Kedvenc virágom az árvácska, nem tudom tudtad-e, ezzel már félig levettél a lábamról. Ott az a masni borzalmas, az már kezdi bevinni a képet a Giccs c. leckénkbe, annak a határán mozgunk, hogy azt mondjam, hogy ez a Giccs leckére megoldás. Ami visszahoz ebből az talán a beton meg a háttér, hogy mégiscsak van ebben valamilyen szociografikus érzés, hogy szegény virág a városi környezetben egy ilyen kosárba szorult. De azt a masnit nem tudom figyelmen kívül hagyni, virágkötőknek vannak ilyen ügyei, szerintük milyen nagy ötlet az, hogy a lilát a lilával összerakom, de szerintem nem. Viki, saját magadhoz foglak mérni: az a képed, ahol letetted azt az irkalapot sokkal erősebb üzenet, abból ne engedjél. Elvisznek itt az érzelmek, de ezeket az érzelmeket képileg nem fogod meg. Ha ez a virág számodra olyan nagy jelentéssel bír, akkor miért van ide a földre letéve, miért nincs föltéve valahova? Fentről nézed őt lefelé. Ez a virág ugyanolyan, mint egy kis pincsikutya, ő most ott van lent neked, a földön, onnan néz föl a nagy gazdára, ezért nem nagyon értem. Ha ezt a vonalat veszem, akkor ebbe beleillik, de akkor egy kevésbé szűk kompozícióval ez megoldható lenne, hogy ez az esettség, találtság jöjjön létre. Akkor többet kell mutatni a környezetből, hogy a nézőnek egyértelmű legyen, hogy mit találtál hirtelen az utcán. (hegyi)
értékelés:

Egy italt

Egy italt

Ez egy filmjelenet is lehetne akár, a Bármixer c. filmből. Jó, hogy a tükröződés ilyen izgalmasan létrejön a háttérben, hogy megfordítja a feliratokat, miközben sorakoznak itt ezek az üvegek. Talán annyi, hogy az előtérből én többet adnék, és ezt a kiüresített helyzetet fölerősíteném, ami arról szól, hogy várunk a magunk italára, vagy valamilyen helyzetnek a megtörténtére, de nincsen még a szereplő a színpadon, vagy valamit ide elhelyeznék, akár a kezemet, vagy egy hamutartót, vagy valamit. Ez főleg a képnek a jobb alsó részére lenne igaz. A leckemegoldás rendben van, a kompozíció így egy kicsit kevés. (hegyi)
értékelés:

ott...

ott...

a fa alatt...

A kompozíció zseniálisan rendben van, talán azt a fél centit én levágnék, ami a kép tetejénél ahhoz kéne, hogy ez a drót pont az átlóba húzzon ki, az nagyon jót tenne ennek az egésznek, de egyébként nagyon dinamikus ez az egész, a tömegelhelyezés is, meg minden. Nagyon erős kép. Ami azt illeti, hogy ez Vágy, picit speciálisnak érzem a kérdést, mert megint az van, hogy valamit meg kellene értenem, amihez most nincsen kulcsom, hogy mi van ott a fa alatt. Erre szintén választ várok, mert nem értem. (hegyi)
értékelés:

Száguldás

Száguldás

Lelövöm rögtön a poént: Feri ezt Szorgalmiba küldte, én magam emeltem be a 10-es leckébe azért, mert fontosnak tartom azt, hogy mesélhessünk erről a helyzetről a nagy plénum előtt is, és nem csak a hozzászólásokban. Jó a kompozíció, dinamikus, jó az elhelyezés, jók a folthatások, és ez a szín is nagyon izgalmas. Az egész olyanná válik ettől, hogy nem csak a sebesség érzetét kelti az, hogy mozgásban vagyunk, hanem az elhúzó vonalak valóban olyanok, mintha lángolna az egész. Az elvontsága ott van a dolognak, hogy de hát nem vörösbe vitte el Feri, mert elvihette volna arra is, és akkor egy primer helyzetet kapunk, hanem itt a formák feszültsége jön elő azáltal, hogy kékben-zöldben tünedezik ez a kép, és nem a tűz színeiben, miközben a sebesség, a forróság, a lángcsóvák és a nagy tempó ott van. Nekem ettől izgalmas, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Ködös

Ködös

Gyönyörű az az időjárási helyzet, amit itt István nekünk megmutat ezzel a fával, amin dér van, vagy virág, vagy tavaszi helyzet, amikor még az utolsó ködös időszak van, nem tudom, de az biztos, hogy szépek ezek a fények, ezek a rétegek, amik létrejönnek. Már maga a fa is egy réteg mögött van, hogy köztünk és a fa között levő levegőréteg, és a benne lévő nedvesség miatt ilyen szűrőszerűen az egész festői tónussá válik. A háttérben derengő fák gyönyörűek. Engem elszomorít ez a téglasor, az ott annyira nekem nem erős, miközben az út izgalmas. Nem tudom, hogy hogyan lehetett volna ezt úgy megcsinálni, hogy ne a téglasor legyen az, ami ellenpontban van ezzel a fával. Van ennek is üzenete, csak ez most nagyon ellene próbál dolgozni annak az üzenetnek, amit maga a kép mesélne. Most szoció, vagy köd? Líra, vagy tényközlés? Ez nekem itt most nem dőlt el. Az Évszakok leckére jó megoldás, szépen megfogtad ezt a dolgot, most ez egy csillagot kap, és kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Riadalom

Riadalom

Hogy mi ez a szerkezet, amit itt látunk, azt nem tudom, valami elég érdekes dolog van a háttérben, és ahogy látom, ezt a mozgást, amit a madarak csinálnak, István valamennyire meg is próbálta lekövetni. Jó a viszonyrendszer, ami létrejön a háttér és az előtér között, és érdekes az az ellentétpár, ami az emberi környezet és a minket körülvevő állatvilág között létrejön. Ahhoz, hogy ezt én igazán tudjam értékelni, egy kevésbé szűk kivágás lehet, hogy jót tett volna, vagy valahonnan olyan helyről fotózni, hogy felfogható legyen az, hogy ez a riadalom honnan és miért történt. Látunk mi ilyet a városban, hogy a galambokat, akár egy toppantással el lehet riasztani, de ennek van egy történeti íve, tehát ezek elkezdenek elszállni. Talán egy lényegesen korábbi pillanat többet mesélne magáról a riadalomról. A mozgásra ez jó megoldás, a leckemegoldásra ez most egy egy csillagos kép, mert ez már egy viszonylag nyugalmi helyzet, amikor így szállnak a madarak, tehát a riadalom ennél korábban történik meg. (hegyi)
értékelés:

Mécses

Mécses

Minden home-made: a függöny és a mécses is!

Itt látjuk azt a függönyt, amit már egyszer megkaptunk, mint épített környezet, most ennek egy változatát kapjuk, és ez már egy lényegesen jobban értelmezhető helyzet szociografikusan is. Azt a mécsest én meggyújtottam volna, nem ártana, ha lenne lelke, és világítana, esetleg kistükörrel valahonnan ezekre a csillámló kristályformákra is valamit rá lehetett volna még villantani. Néhol megtörténik ez a csillogás, erre még valami erőt kellett volna adni, és amennyit a kép tetejéből vágnék, annyit hozzátennék alul, legfőképp azért, hogy ne vágódjon be egy fő motívum. Elfogadom Épített környezetnek, hiszen magunk alakítjuk a belső környezetünket is, nem csak az utcát, úgyhogy a leckemegoldás rendben van, a kidolgozottsággal vannak problémáim. Egy csillagot adok, és kérnék egy ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Úton

Úton

Gyerekkorom emlékét idézi a kép, amikor autóval a Sopron-Budapest távot többször megtettük. Odafelé is más élmény volt, visszafelé is, az ember vagy a felezővonalat nézte, vagy a két első ülés között kikukucskálva figyelte a szembejövő autókat, számolta, hogy hány zöld Zsigulit lát, vagy, ha már elfáradt, akkor az ablakon nézte az elsuhanó tájat. Ez az élmény most itt megvan, és hogy akár vonattal, akár autóval utazunk, de az átutazás élménye, amikor úgy érintünk sorsokat, életeket, élethelyzeteket, hogy azok csak, mint egy villanás, mint egy kaleidoszkóp képén kerülnek egy másodpercre a látóterünkbe, és máris egy másik élmény jön. A mi időnk, ahogy ezeken a tájakon átszáguldunk, lényegesen rövidebb, mint azoké, akik ezeken a helyeken élnek, és egy egész életet leélnek ott. A sűrítés nagyon izgalmas, hogy hogyan sűrítődik bele ez az egész, mint egy villanás ég be a retinánkba a kút, a kis tanyaház, a szántóföld, és az a sors, ami itt van előttünk pár méterre. Ez egy viszonyrendszert alakít ki az utazóban, úgyhogy a leckemegoldás tökéletes. A képi megoldásra azt tudom mondani, hogy ilyen, amikor utazunk, ebben nincsen nagy trüváj, jónak tűnik az időpont megválasztása is, az exponálási idő megválasztása is, a fények is rendben vannak, úgyhogy ez így helyénvaló. Az oszloppal valamit lehetett volna kezdeni, de ez olyan helyet, hogy ezt dobta a gép. Ha érvényesnek tartjuk azt, hogy ez az expozíció a fejünkben bármikor megtörténhet, és a választás nem tudatos, hogy mi az, ami kiválasztódik, és mi az, ami, mint emléknyom, megmarad, akkor el kell fogadnunk, hogy ez egy emléknyom. (hegyi)
értékelés: