Elemzés

Bár nem látszik, csak jól néz ki.

Nagyon fura tárgyaid vannak neked, tetszik, bár ez a fajta tárgyi világ nekem a giccs kategóriájába tartozik mindazzal együtt, hogy humoros, és nincs ezzel semmi baj, mert a giccs szerintem fontos szerepe az életünknek, tulajdonképpen egy viszonyítási rendszert ad az ember életéhez, elhelyezi egy koordinátarendszerben a képi és tárgyi világot. Nem veheti az ember mindig művészeti tárgyakkal körbe magát, mert akkor attól megcsömörlik, tehát kell a giccs. Ez egy jó giccs, ráadásul, mert funkcióban használhatatlan, és mégis van benne valami fricska azokhoz az hummel-bábu világhoz, amit nagyanyáink ismertek. A tárgyi megfogalmazás abszolút ez a bábuvilág, miközben egy halálfejes csávó pipázik. Annak nagyon örülök, hogy olyan hátteret kerestél, ami kiemeli ezt a tárgyat, és nem valamilyen helyzetben ábrázolódik, íróasztal közepén például, hanem egy olyan alapot és hátteret kerestél, ami jó kontrasztban van a tárggyal. A megvilágítással kellene még dolgozni. Mindig van egy főfényünk, ami a fénynek az irányát adja, de ahhoz, hogy a térbeliség létre tudjon jönni, kell egy derítés, hogy a tárgy plaszticitását megadjuk. Ennél az esetnél a főfény jön jobbról, látszik is a pipán és a vetett árnyékon, és erre jobbról kellene valamilyen derítés azért, hogy az arcnál létrejöhessenek a formák. Most a szem, a haj, a sapka annyira egy tónusban van, miközben az orrnál egy nagyon erős fényes rész jön, és becsukódnak a formák. Erre kell figyelni a világításnál, de a tárgyi megközelítés rendben van. Még egy dolog: a kompozíciónál az alapszabály, amit persze föl lehet rúgni, az, hogy amerre a modell néz, arra egy picit többet szoktunk hagyni a térből. Most ez a figura jobbra néz, tehát jobb oldalról több kellene a térből, itt most pont fordítva van. Bár a figurát nagyjából középre állítottad, ami a fejét illeti, de a testét, ezzel az elforgatással, a pipával, mégis kibillenti ezt az egészet jobbra. Ahhoz, hogy ez a tömeg helyrebillenjen, jobb oldalon több kellene még, és máris helyén lenne a tömegelhelyezés. (hegyi)
értékelés:

Utolsó népszámlálós estémen bandukoltam hazafelé. Sötétedett és ijesztően kihalt volt minden. Fáradtnak és elárvultnak éreztem magam, mint az a kosárpalánk a háttérben.

Antonioni Nagyítás c. filmjének hangulatát hozza nekem ez a kép. Olyan élmény, mint ebben a filmben is kapott az ember, függetlenül attól, hogy itt fekete-fehérre van redukálva a dolog, ott vannak a tónusok, és szinte érzi az ember az avar illatát, és érzi azt az ősz atmoszférát, ami oly meghatározó tud lenni ezekben a parkokban. Ez a kép gyönyörű lenne önmagában is, akkor is, ha nem lenne ott az a kosárpalánk. Viszont ettől van az egésznek egy filmszerű jellege, olyan a hatása, mintha valami történetet várnék, hogy itt most mi fog történni. Ez a feszültség az, ami miatt azt mondom, hogy a Nagyítás c. film jut eszembe, mert ott is egy nyugalmas helyzetben egyszer csak a fotós fölfedezni vél valamit azon a képen, készít nagyításokat, és kiderül, hogy egy bűncselekményt fotózott le akaratlanul. Nagyon köszönöm azt, hogy ez a plusz jelentésréteg rákerül erre a képre, és nem csak primér módon ábrázolunk egy évszakra jellemző hangulatot. (hegyi)
értékelés:    

Nem írok ide semmit, mert elemző úr ebből asszociál.

Sokkal jobb, mint az előző, nyugodt a háttér. Amit javasolni tudnék Istvánnak az, hogy fogja a kezét, és takarja ki a képernyőn a dugót, rá fog jönni egyből, hogy mi a helyzet, az a nagy világosság, ami a dugón van, most elviszi a figyelmet a hajóról. Ha ezt kitakarjuk, akkor egyből elkezd élni a hajó. A kérdés pedig az, ugye, hogy oké, Zsolt, de hogyan tudom én ezt itt ebben a formában megoldani? Kettő eset lehetséges: vagy egy picit mozdítok az üvegen, hogy ez a flekk ne csillanjon ilyen erősen be, van olyan állapot, amikor nem lesz ennyire erős a csillanás, a másik megoldás az, ha pont ebben a beállításban szeretném ábrázolni, akkor takarnom kell a fényből. Odateszek egy papírlapot, valamit, amivel nem erős árnyékot vetek, de azt a direkt fényt takarom, ami rávetül erre a dugóra, és akkor helyrebillen az egész. Az irány jó, egy csillagot adok most, István, és szerintem még próbálkozz ezzel. (hegyi)
értékelés:

Petri György: Mari marasztal

Maya és Sára hív,
Mari marasztal,
meg hát, teli a pohár,
és terítve az asztal,

vérsűrű marhapörkölt,
galuska, tarhonya,
fáintabb gyomrúaknak
tejszínes újburgonya,

meg krumplival kelesztett
foszlós fehérkenyér,
puha és illatos,
mint a csecsemőtenyér,

kapros uborkasaláta,
tejföllel teli tál,
amire friss libapörc és
sistergő zsírja dukál.

Nagyon kedvelem a Tamás versillusztrációit, nagyon jó iránynak tartom azt, hogy ő ezzel foglalkozik, és jók is a rezonanciái a versekre. Itt, most mintha egy pici tétovaságot látnék, hogy ebből a versből számára mi a fontos: a vidámság és a Krúdy-féle kép, amit leír Petri, vagy pedig a drámaiság, ami nyilván azoknak egyértelműbb, akik esetleg többet tudnak a költő személyes életéről. Én ebben nagyon határozott döntést tudnék hozni. Egyrészt ezt a fekete keretet én nem használnám, akármi is a döntés, mert priméren a gyászra utal, nem szép adjusztálás, másrészt, ha most ebből a két képből kell választani, akármennyire is igyekezett Tamás rendbe hozni a kompozíciót a második képnél, de nekem a bal oldali kép az, mi ehhez a vershez csatlakozik. Az ötlet abszolút rendben van, a leltárszerűség, az a furcsa kettősség, hogy egy terített asztalt látunk, és közben át van ragasztva az egész ezzel a szalaggal, mint egy csomagolásnál, a funkciót nem tudja ellátni, miközben az esztétikája megmaradna, de mégis az egész valahogy, mint egy átsatírozott mondat szerepel. Tehát nekem az első kép az, ami az egész verset hozza. Pontosan az, hogy hogyan vergődik az ember a kapcsolataiban, milyen szabályokat hoz, hogyan büntet és jutalmaz, nekem ez nagyon erősen jelen van az első képben. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azzal együtt, hogy abszolút értem a dilemmát, ezért is nem vonok le ebből semmit, mert a kettősség a versben is megvan. Ha illusztrálok, akkor az egy döntés, nem kell nekem mindent szó szerint venni, amit a költő leírt, hisz a voksomat letettem a vers kiválasztásával, utána mehetek tovább bátran azon az úton, hogy hozzám melyik része áll közel. Nekem úgy tűnik, hogy a több befektetett invenció az első képben van, szóval én ebben látnám a megoldást.
   Olvastam a hozzászólásoknál Danit, aki azt mondja, hogy ő egy más színű és állagú szalaggal ragasztott volna. Értem, van is benne valami, esztétikailag lehet, hogy igaz is, hogy egy tömörebb és kevésbé átlátszó szalag jobb lenne, de ezt én annyira nem érzem sarkalatosnak, a szalvétánál bukik le az egész egy kicsit, ezzel lehet még kísérletezni, hogy mi az, ami jobban hozza ezt a dolgot. Abban ez a szalag a jobb, hogy nincs meg a struktúrája, tehát a kevésbé átlátszó szalagoknak van egy textilszerű hatása, és akkor lehet, hogy az zavarna. Értem Danit, de nem biztos, hogy ez olyan nagy problémát jelentene. (hegyi)
értékelés:    

A Mozgás leckére egy jó megoldást kapunk, mint fotó, érdekes ez a kép, nagyon ügyesen megoldott Ágnes azt, hogy fixre legyen véve a figura, és a háttér mozduljon el, tényleg olyan, mint egy tánc. De, ha már egy játékot létrehozunk, és mintha pörögnénk, táncolnánk, keringőznénk ezzel a babával, próbáljuk meg úgy csinálni, mintha tényleg ez történne, mert most ez, ahogy tartod őt, inkább a leltárra hajaz, arra, hogy megfogtuk ezt a manót, és akár visszük is a helyére. A pörgés, mint tánc, mint játék akkor lesz erős, ha az ő megszemélyesítésében segítesz, és ez a kezeddel fog megtörténni, nyújtottabb karral, talán egy kicsit jobban eltávolítva magadtól a táncnak a mozdulatát jobban tudod mutatni. Talán ennyi lenne, a kompozíció is rendben van, nincs ezzel semmi baj, ha a forgásnál egy olyan pontot találsz, ahol őrá több fény esik, és a háttérre kevesebb, akkor a szereplő nem csak a mélységélességgel és a mozgással kerül központba, hanem a megvilágítással is. De a Mozgás leckére jó, és az expozíció abszolút rendben van, sikerült ezt jól megoldanod. Ennek én nagyon örülök, mint tanulmány, ez nagyon fontos. Kettő csillag, és ismétlés, furcsa, amikor ilyet mondok, mert akkor miért adok két csillagot, mert a lecke megoldódott, nem is rosszul, de az üzenet maga lehetne mélyebb. (hegyi)
értékelés:

Ágnes még nem ébredt fel, az látszik, és várja, hogy az első telefonhívás megérkezzen, mert valamiért az a telefon nagyon fontos szereplője ennek a történetnek, ezt érzem. Itt a tónusrenddel van egy kis problémám, itt a színes kép fekete-fehérré alakításánál valahogy olyan, mintha lenne rajta egy fátyolszerű valami, kicsit keményebbre venném itt a tónust. Igen, van, akinek ilyen a péntek délelőtt, hogy jézusmárja, elaludtam, pedig kellene menni dolgozni, vagy kellene csinálnom a dolgomat, és szembesül azzal, hogy nem teljesen úgy alakul a péntekje, mint ahogy azt tervezte. Tehát az üzenet rendben van, megvan a három csillag, csak a tónusokkal kellene itt még játszani. (hegyi)
értékelés:

Ez nem tudom, hogy hol van, én, amikor a Mecsekbe jártam télen, akkor volt ilyen az út, ott láttam ilyen kanyargós utakat, nagyon kellett vigyázni az autóval, hogy az ember nehogy lecsússzon. Nagyon szép időpontot talált Feri, nagyon szépek ezek az ágak-bogak, ahogy itt a párával, a lecsapódott dérrel és zúzmarával megjelennek, és precízen van komponálva is. Rendben van, megvan a három csillag erre a leckére, a leckemegoldás is megvan, de annyit hozzáteszek, hogy ennél én határozottabb üzenetet várnék Mácsaitól. Ezek szép, festői megoldások, de azért ebbe ne feledkezzünk bele. Ha ezt kinyomtatod, kiviszed egy piacra, és ott el akarod adni, akkor ott biztos, hogy jó árat kapsz érte, és lehet ebből üzletet csinálni, de ennél mélyebbre is lehet ásni az évszakoknál. De mint megoldás nem tudok vele vitatkozni, úgyhogy rendben van. (hegyi)
értékelés: