Elemzés

Folytatódik az őrület, most rögtön mondom: megvan a második lecke megoldása is. Abszolút egyetértek ezzel a képpel, nagyon jó az, hogy ezzel a kékkel ritmizál a pulóver, és ehhez ez a hátsó zöld, ez a vízzöld egy jó ritmust ad, sőt, a háttérben még felfedezhetjük a kékeket. A testforma, a fejbillentés, ahogy ide ez a kép bekerül, minden nagyon izgalmas, jó a dinamikája az egésznek. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet, erre figyelj majd legközelebb oda: ha ennyire erősen tudsz komponálni, akkor tessék odafigyelni a kezedre. Most ez a csukló, ami a kép aljába kilóg, ezzel a csonkolással előnytelen, ráadásul elviszi a figyelmet az arcról, mert ez ugyanaz a rózsaszín forma, mint az arc, tehát nyilvánvaló, hogy valamilyen ismétlés, és elkezdi megbontani ezt a dinamikát, ami létrejön a képen. Lehet, hogy ha egy kicsit még jobban lógatod a kezedet, akkor a pulóvernél tudsz vágni. Nem akarok tanácsokat adni, hogy mit lehet létrehozni, de az ott nekem hibádzik. Ettől függetlenül megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Átteszem az Absztrakt leckébe, tudom, abban maradtunk, hogy nem pakolgatunk képeket, de azért annyit engedjetek meg, hogy ha valamit a saját megítélésetek szerint ti szorgalmiba tesztek, azt én beemelhessem leckébe, mert ez az absztrakt leckének egy nagyon jó példája lenne. Olyan ritmusok vannak benne, olyan képi meglátások, amik attól zseniálisak, hogy a valóságban ezekkel a visszatükröződésekkel és a fal mintáival olyat figyelt meg Mariann, ami egy nagyon szép ritmus és dinamika lett. Én ennek nagyon örülök, és kifejezetten azért tartom jónak, mert azt a négyzetes ábrázolást, ami akár az op-art képviselőjének lehet egy képe, nagyon jól oldja az ablakban visszatükröződő körökből létrejött formai játék. Én ezt egy nagyon jó ötletnek tartom akkor is, ha Mariann egy picit becsapott minket, és itt egy grafikai ismétlést hozott létre az alsó és a felső képpel, tehát magát a fölső képet ismételte meg lent. Ez egy jó ötlet pontosan attól, hogy dolgoztatja a nézőt. Köszönöm, ebben a leckében megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:    

Ezt a portrét meg kellene ismételni édesapádról, ebben erős kritikai él van, és nem tartom jónak azt az irányt, amikor a modellünket arra használjuk, hogy kifigurázzuk őt. Mindenkinél lehet ilyen ellesett pillanatokat találni, amikor nem ura a gesztusainak, de ezt nem tartom jó ötletnek, ha ezzel próbálunk valakit ábrázolni, mert bemerevítünk egy olyan pillanatot, ami rá kevéssé lehet jellemző. Függetlenül attól, hogy milyen arcot vág itt édesapád, mint portré, a szemüveg egy nagyon érdekes kérdés. Mark Hanauer készített a Rolling Stone számára egy portrét Steve Wonderről 1987-ben, ott például zseniálisan van használva a szemüveg, ugyanis egy vak emberről beszélünk, és a szemüvegen megcsillan a reflexet adó lámpáknak az ernyője. Ettől az ő személyiségéről egy olyan képet kapunk, amiben a vakság is benne van, de az is, hogy ő ezt mennyire tudja nyugalommal, békével vagy humorral szemlélni, tehát egy nagyon jó jellemrajzot kapunk. Ott indokolt a napszemüveg, itt most nem, mert valami történet biztos van, amit a napszemüvegben föl kellene fedezzek, de maga ez a gesztus jócskán elviszi a figyelmem. Én most azt kérném Alexandráról, hogy készítsen az édesapjáról egy normális portrét, már csak azért is, hogy ezt a gesztus „jóvá tegye”. Biztos Alexandra se örülne annak, ha olyan pillanatát ragadnánk ki, amiben ő előnytelen. Ismétlés. (hegyi)

Igen, értem én ezt a portrét, hogy itt Renátót megörökítetted, aki egy másik látszóteres társunk, csak itt most a kompozíció lötyög. Itt vagy vágom a hóna aljánál a pólónál, és akkor ott nem hagyok ki a karból semennyit, vagy befejezem magát ezt a háromszöget, ami a keze létrehoz, most a kettő között vagyunk félúton. Ugyanez igaz a másik kezére, amivel a gépet tartja. Vagy hagyom kifutni a vonalakat, vagy vágom, de akkor megnézem, hogy hol vágtam. Azt tudom tanácsként mondani neked, hogy úgy próbáld kezelni ezeket a helyzeteket, hogy magától, a tárgyi valóságtól úgy próbálj elvonatkoztatni, hogy minden egyes kontrasztváltást, mint egy grafikai elem fogd föl. Itt háromszögeket, köröket, négyzeteket látsz, nem a Renátót. Ő ilyen szempontból másodlagos, mert őt nagyon átvitt értelemben ábrázolod egy szakmai helyzetben. Ha ezt így próbálod meg értelmezni, ahogy mondom, akkor érteni fogod, hogy melyikbe hogy csonkoltál, vágtál bele, hol vannak befejezetlen formák. Ezek nyugtalanná teszik a képet. Vonatkoztassunk el attól, hogy ránk éppen egy kamera szegeződik. Nyilván ez nem egy tizedmásodpercig tartó pillanat, itt mire élességet állítottatok, amíg molyoltok vele, akkor még annyit megér foglalkozni vele, hogy megfigyeljük, hogy ezek a geometriai formák hol vannak a képen. Ami a portré jelleget illeti, nem tudom elfogadni, mint portré, azért nem, mert nem tartom előnyösnek. Itt látok egy kicsit korpulens fiatalembert, aki ellenfényben van nekünk, ettől az egész kap egy fátyolos, szürke jelleget, ráadásul elég sok mindent takar saját magából a modelled. Nyilván ez annak köszönhető, hogy ő exponált, csak ha én csinálom ezt a képet, akkor megvárom, amíg ő leexponál engem, és amikor elveszi az arcától a képet, én akkor exponálok, akkor ott van egy gesztus, egy mimikai játék. Itt most a szeme is csukva, és túl sok minden vonja el a figyelmet a személyiségről, a portrénak mindig az a feladata, hogy a személyiséget ábrázoljuk. (hegyi)

Nagyon tetszik a kép, jó ez a képszög, amit találtál, izgalmas megoldás, úgy tűnik, hogy ezekben erős vagy, a saját önképeidet jól tudod közölni, és én azt mondom neked, hogy ebben az irányban még egy picit mozogjunk. Mielőtt sportot, vagy bármi mást fotózunk, kicsit kezdjünk el magunkkal dolgozni. Azért, hogy ebben megtaláljuk azt a rutint, amit aztán későbbiekben a többi fotónál tudunk alkalmazni. Szeretnélek bíztatni: ez egy jó megoldás, jó a ritmusa, jó a beállítás, talán egyetlen egy dolog, hogy az orrodat takaró farmernadrág darab nem annyira előnyös, ezekre a nüanszokra is oda kell figyelni. Ha egy picit kijjebb mozdítod azt a térdedet, akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne az egész azzal a dublikált formával, amit a fejed és a térded formája létrehozna. Ez a takarás itt most nem annyira erős. A talp viszont rendben van, jó a leckemegoldás, megadom a három csillagot, a Talp leckét tessék még egy kicsit gyúrni. (hegyi)
értékelés:

Nyáron a tihanyi révről készült a kép.

Én csak bemondásra tudom elfogadni, hogy ez a Balaton, azt is, hogy ez a Tihanyi révről készült, mert annyira minimális információt hordoz a kép, hogy ebből felismerni a helyet elég nehéz. Nincs ezzel alapvetően túl sok baj, lehet ilyen minimál dizájnnal mozogni, de most, ha megfigyeled, akkor a képnek legalább a fele nem hordoz képi információt, és nem érzem azt, hogy ez indokolt lenne. Valamivel többet kell ennél exponálni, nagyon későn készítetted ezt a felvételt. Ebben az esti fényviszonyban, nyilvánvaló, hogy a géped érzékelője csak a víztükörben tükröződő fényeket és azokat a lámpákat mutatja, amiket itt most látunk, de hát itt az lenne jó, ha valamikor az alkonyat vége felé készítenéd, hogy többet kapjunk ebből információt. Meg lehet találni azt a pillanatot, ez viszonylag szűk idősáv, amikor esti felvételeket lehet csinálni. Az éjszakai felvételeket kis trükkel a fotósok általában nem éjszaka készítik. Figyelembe kell venni azt, hogy milyen érzékenységű a szenzor, a film, amire dolgozunk, és ezt bele kell kalkulálni. Ezek lényegesen érzéketlenebbek, mint az emberi szem. Ha azt az élményt akarom hozni, hogy éjszaka van, akkor azt nem éjszaka fogom megcsinálni, hanem úgynevezett demerungban, vagyis a naplementének abban az időszakában, amikor már a napot nem látjuk, de még a környezeti fényekből valamennyi megjelenik. Ismétlés. (hegyi)

De hívhatjuk még így: csipke, csitkenye, hecsedli.

Amennyire zseniálisan látod ezeket a makrofelvételeket, amiket az utóbbi időben küldtél, abból a szintből nem kellene engedni. Most itt nem áll össze nekem a kép, sem kompozícióban, sem esztétikában, sem színdinamikában. Kompozícióban azért, mert billen a tömegelhelyezés: a kép közepénél és a kép jobb oldalán van elhelyezve a tömeg, és ezt nem húzza vissza a kép bal oldala. Ehhez a tömegelhelyezéshez a kép bal oldalán lényegesen nagyobb teret kellene hagyni, kb. kétszer ennyit, és akkor az az üres tér akár helyrebillentené a mérleg egyensúlyát. Esztétikában ezek az elszáradt részek nem hordozzák most azt a formai megoldást, ami gusztusos lenne. Az elszáradt levél, az ép levélen lévő betegségeknek a jelei nem nagyon szépek, és ez a vörös olyan szinten kiabál, amit most nem húzunk vissza. Körülbelül ugyanebben a dinamikában kellene a zöldeket is tartani, de ezek fáradt zöldek, hozzájuk képest ez a vörös most kiugrik a képből. Ismétlés. (hegyi)