Elemzés

A kapun az ősi napmotívum klasszikus formában, az ablakon pedig, ennek szocreál változata. De érdekes a kerekeskút fehérre festett kereke is.

A leirat elmondja, hogy miért készült el a kép, a nap motívum, annak szocreál változata, és a kerekeskút. Tényleg jó a megfigyelés, a kompozíció viszont lötyög. Ahhoz, hogy ez a megfigyelés feszesebb legyen, feszesebbre kellene vágni ezt a képet. Ez azt jelenti nekem a gyakorlatban, hogy a képnek a bal oldalából a téglából rakott kapuoszlopnál vágok. Azt a deszkából készült kerítésrészt már nem hozom. A képnek a jobb oldalánál is vágok a kapuszárnynál, ott a téglából rakott kerítést már nem hozom. A kép fölső részénél a téglasornál, ami az emeletet jelzi, vágok, a fölső két ablakot már nem hozom. Azok, amik új formákat indítanak el érdemes ollózni, mert a nézőnek is egyértelműbbé válik, és könnyen fölfedezi ezt a párhuzamot. Attól, hogy elindulnak formák, amik nincsenek befejezve, az ember azon gondolkodik, hogy ez elég jó kis szoció, de mit akarunk ezzel közölni, nincsen kutya, nincsen anyuka a kisgyerekkel a karján, tehát hiányzanak a mesének a szereplői, miközben nem erről szól ez a kép. Tamás, próbáld ki, hogy mi van akkor, ha feszesebbre vágod ezt, játsszunk még egy kicsit ezzel. Ilyen tekintetben visszaadom ismétlésre, hogy egy kicsit feszítsünk ezen az ügyön. (hegyi)

Budapest, 2011.09.30.

Jók ezek a megfigyelések, ahogy a modern művészet különböző hajtásait és vadhajtásait figyeli Sándor, és mutatja nekünk, és azt, hogy hogyan veszi birtokba a közönség ezeket a tereket. Mint ahogy egy előző elemzésemben is mondtam, van ebben egy távolságtartás, ami tisztává, széppé, érthetővé teszi a kompozíciót, de mégis, ha a bennem lévő kisördögöt hagyom megszólalni, akkor az a kérdés merül föl bennem, hogy Sándor, neked nem volna jó odamenni ahhoz a kislányhoz, és valamilyen kapcsolatba kerülni vele, és akár együtt pocsálni vele a vizet? Ez most egy kisördögös kérdés, aztán nyilván majd jön erre válasz, de a megoldást értem, és azt is, hogy miért gyerekkor. Megvan a három csillag, mert korrekt, de szeretném most már lassan megismerni Sándor érzelmeit is, mert eddig, amit láttam, azok áttételesen üzennek az érzelmekről, szolidan, visszafogottan mesélnek, miközben azt gondolom, hogy Sándorban is dolgoznak érzelmek nem is kevéssé, de mintha ezeknek a terepének nem a fotográfiát tekintené, hogy megszólaltassa őket. Ha lehet, akkor beszélgessük erről, mit gondol erről Sándor, kíváncsi vagyok rá. (hegyi)
értékelés:

Budapest, 2010.06.08.

Nagyon szép megfigyelés, nagyon tiszta kompozíció, nagyon levegős, és jól érthető a térrendezése a képnek. Ez egy jó megoldás, kicsit hideg ez a tömb, de nyilvánvaló, hogy ez magának az építtetőnek volt a kérése. Van ebben azért egyfajta távolságtartás az alkotó részéről, ez természetesen véleményalkotás is, hogy meghagyom a korlátot a kép aljánál, és ez a korlát a távolságot jól szimbolizálja. Rácsodálkozunk erre a nagy blokkra, megörökítjük, de érzelmi viszonyunk a megfigyelés viszonya.    

Hogy ez egy facsemete bolt lehet, vagy valaki a kertjébe rendezte el ilyen szépen a fákat, nem tudom, de nagyon jó a megfigyelés, amit István tett. Annyit fűznék hozzá, hogy ennél a képbeállításnál lehet, hogy segített volna, ha a kép jobb oldalán, egészen a fakorona határáig meghozzuk azt a döntést, hogy ott vágunk, úgy még feszesebb lenne a kompozíció. A megfigyelés nagyon rendben van, köszönöm szépen, három csillag. (hegyi)
értékelés:

Budapest 2010.06.05.

Megint a torzítás. Lehet, hogy velem van baj, ezt elfogadom, nekem, ami izgalmas a képnél, az nagyon kettéválik. Izgalmas lenne ez a társaság is ezzel a fickóval a napszemüvegben, és az a belső ritmus, ami itt létrejön, mint kommunikációs helyzet, hogy ülünk egy asztalnál, és mindegyik valahova máshová figyel, sem az étel nem fontos, sem a kapcsolat, és ez nagyon jól jellemezhet egy helyzetet. Ilyen szempontból, mint zsáner, jó irány lenne, de mindezt fölülírja egy másik ritmus, ami a háttérben létrejön ezekkel az épületekkel és a körívvel. Ha most döntenem kell, akkor én az épületet választom, ahhoz jól illik ez a torzítás, egyébként a szituációhoz nem. Nyilván, csak egy töredékét látom annak, amit Sándor, mint fotós munkásság létrehoz, hogy amit én ebből látok, abban soknak tartom egy picit ezt a torzításos játékot. Arányaiban nézve sok, és kicsit félek attól, hogy nehogy modorossá váljon ez a technikai bravúr. Nem tudom mit mondjak, mert, miközben ez egy nagyon izgalmas meglátás, de ha engem ez érdekelne, akkor a kép fölső részéből vágnék, körülbelül a hotel tetejénél, az eget biztos, hogy levágnám, ezzel feszessé tenném, így behívnám a nézőt ebbe a belső történetbe. Most az, hogy az ég felé nyitott, az építészeti játékot erősíti. Beszéljünk erről a képről, most erre én hadd ne csillagozzak. (hegyi)

Budapest, 2011.09.07.

Az a technikai következetesség, amivel Sándor ezeket a helyzeteket megoldja, nevezetesen, hogy az objektív torzítása miatt érdekesen, furcsán széttartó vonalakkal ábrázolódik a perspektíva, ez ennél a képnél azért nagyon erős, mert annak a régies és vicces formának, ami ez a paraván, amin át tudjuk dugni a fejünket és családi fotókat készítünk, nagyon jó kontrasztját hozza ez az óriási árnyékoló tető ezekkel az őrületes csíkokkal. Az egész valami olyan szinten nehezedik rá erre a képre, hogy a szocio hatás nagyon erős lesz. Az megint egy külön, számomra kedves gesztus, hogy az egyetlen szereplő, aki a képen van, az nem ezt az álparaszt paravánt választotta, hanem a műanyag kisházikót, ami önmagában szintén egy létezhetetlen állapot, de még mindig inkább helyén van, mint ez a műmatyó urambátyám a kisgyerekkel meg a kismacskával. Szóval arra egy nagyon jó utalás, hogy ha a gyereknek hagyunk önálló, szuverén döntést, akkor neki van egy viszonya a tárgyi világhoz, és lehet, hogy az a viszony egészségesebb, mint a mienk, a felnőtteké. (hegyi)
értékelés:

Tiszalúcon 2007. nyarán elkészült Magyarország elsõ Trianon tere. A parkosított teret egy turulmadár-szobor uralja. A hat darab kõ az anyaországot és a szétszakított részeket jelképezi. A tér hátterében falfestmények láthatók: a történelmi Magyarország feldarabolása; az ún. egyesített középcímer, melynek pajzsát két angyal hordozza; Tiszalúc címere és a falu néhány jellemzõ részlete, valamint Illyés Gyula gondolata: Magyar az, akinek fáj Trianon. A háttérképek Kulcsár Gábor, a szobor Ekker Róbert munkája.

Gime, nem teszünk át leckét másik leckébe, de el kell mondjam, hogy nekem ez se a tiszteletről, se a búcsúzásról, se a gyászról nem szól. Ennek több oka van: egyrészt az a képi világ, amit itt létrehozott az, aki ezt a teret berendezte, az egy közhelygyűjtemény. Ezt nagyon nehéz fotós eszközökkel fölemelni, és érvényessé, időtállóvá tenni, nem is biztos, hogy lehet, hogy szükség van rá. Hiába a téma, nem minden emlékhely válik szakrális hellyé, és nem minden térplasztika szobor. Ha ezt a gondolatsort el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy jó az a meglátás, hogy mindezt ebben a nagyon kemény megvilágítási helyzetben ábrázoltad, mert még inkább tárgyiassá veszi ezt a figurát. Ráadásul azzal, hogy ilyen nagy mélységélességet használsz, és ennyire kétdimenziósra redukálod a térbeli helyzetet, csak a perspektíva az, ami a térbeliséget hordozza. Ettől van egy haditudósítói képeslapgyűjtemény jellege ennek az egésznek, ez nem rossz. Ami a ritmust illeti: az első és a második kép nekem nagyjából hasonló dologról beszél, én a második képet hagynám ki, mert ezen a kő túlságosan erős lett, az első képen a három kővel együtt a ritmus jól létrejön. Aztán, mint egy jó tudósító, végigveszed ezeket a formákat, és végigmegyünk a stációkon. Ebben a folklórban, ami itt megmutatkozik, az utolsó kép egészen giccsbe hajló képi világot mutat, és az a hatása, mint ezekben a kerti áruházakban megvásárolható műkő szökőkutaknak a kis hableánnyal, meg a kő kerti törpének, ahol még az öntéshibák is látszanak. Ez a kép ebben a kontrasztban és túlrajzoltságban jól zárja ezt a sorozatot, úgyhogy mint helyzet, nagyon érdekes, és nagyon jól ábrázol egy szituációt. Ami a leckebesorolást illeti, ez egy riport képsor, nem több, nem más, és nem is kell, hogy más legyen. Ezeknél a képeknél semmilyen szó nem esik sem a tiszteletről, sem a gyászról. Ez nem a te hibád, mint fotósé, mert a te meglátásod abszolút érvényes ehhez a gyűjteményhez, hanem a térrendezés olyan, hogy sok mindenre lehetőséget ad, de arra a folyamatra, ami egy gyászmunka, arra nem. Egy csillagot adok azért, mert a besorolással nem értek egyet, és ugye abban maradtunk, hogy ha ez nem stimmel, akkor az egy csillagot tud hozni. Egyébként, ha ez a 20-as leckébe kerül, akkor ez egy három csillagos képsor, azzal, hogy én a második képet kihagynám. (hegyi)
értékelés: