Elemzés

Közeledik

Közeledik egy repülő. Mi történik?

Minden mozog, erős a dinamika, szerencsére a híd részlete visszahúzza valamelyest a tömeg elbillenését, és igen, felfedezhető a repülő is, csak most az egészet szemlélve nem tudom eldönteni, mennyi ebben a tudatos döntés és mennyi a szerencse szerepe. Ez nem jelenti azt, hogy ne dolgozhatna a jószerencse a kezünkre, de ahhoz, hogy mindez kompozícióban is verbális segítség nélkül megálljon a lábán, jelen esetben egy ezred másodperccel korábban kellett volna exponálni, hogy a repülőgép a kapaszkodós ember ablakrészébe kerüljön, és az élességet is oda kellett volna állítani, hiszen ő a főszereplő. (hegyi)
értékelés:

cím nélkül

"Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek."

Szép, lírai megközelítés, olyan, mintha egy régi képeslapot néznénk egy kirakatban, ahol összecsúsznak a rétegek, talán csak a kép bal oldalán álló virágzó fácska lóg most ki ebből a ritmusból. Hogy ez egymásra exponált kép, vagy valami tükröződés játék, nem tudom, de az biztos, hogy izgalmas irány. Annyit tennék hozzá, hogy nem ártana picit kifésülni ezt a dolgot annyiban, hogy olyan ritmizálást kéne találni, ahol vagy erősebb fő motívumok találkoznak a finomabb részletekkel, vagy ahol kevesebb a részlet és levegősebben maradnak a térdarabok. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, ha lehet mondani, akkor most ne szaladj tovább, folytasd ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Arcátlanság

Nos, az első leckemegoldásom ismétléseként töltöm fel ezt a képet. Igaz, kicsit csaltam vele, de elfogadom Hegyi pedellus érvelését, íme itt egy újabb leckemegoldás... de jó is lenne már "kijárni az elsőt!"

Jó úton haladsz, hogy kijárd az elsőt, azt nem mondom, hogy ez a legnagyobb dobásaid közül való kép, elég szokványos, hogy a fényképész fényképezőgéppel a szeme előtt fényképezi magát, de elfogadom. Az egy másik kérdés, hogy egyrészt a méret elég picike maradt, másrészt az élesség és a világítás mind a kezedre játszik, a fej, az arc síkja most másodlagossá lett. Így mivel nem vagy kezdő, azt mondom, ez két csillag. (hegyi)
értékelés:

Hamutartó

Egyik kedvenc tárgyam.

Kedves Tamás, lehet hogy nagyon hasonló hamutartója volt nagymamámnak is, mivel ő nem dohányzott, csak a nagyapám, így sose volt használatban, nagypapa mehetett ki a kertbe cigizni. Van ebben valami gyermeki, ahogy bemutatod ezt a tárgyat, hiszen ki ne emlékezne arra, hogy az ilyen üvegtárgyakat a fény felé tartva csodáltuk a benne felcsillanó világot, a torzításokat, az öntéshibákat, és ezt az élményt igen jól visszaadja a kép, még akkor is, ha ez a barnítás nem a szívem csücske, de ráfoghatjuk, hogy ez így van, ilyen színe van, tessék ezt elhinni. És el is hisszük neked. Ami a kompozíciót illeti, talán amiatt, mert ennyire közel áll hozzád ez a tárgy, nem döntötted el, hogy mi az igazán érdekes, a szélén a cigitartó huplik játéka, vagy az üveg felülete. Ezért most a néző is úgy van vele, hogy nézi, nézegeti, és szeretne "beljebb" kerülni, azaz át ezeken a fogakon, valahová olyan helyre, ahonnan nézegethető az a csillogás is, ami a kép peremén látszik. Tetszik a kép, érzelmes, egyetértek a választással, jól fotózott makró, csak ez a bizonytalanság az, ami picit zavar. (hegyi)
értékelés:

Hirtelen ötletből származó, esetleges, meg ilyenek. A felvétel a telefonommal készült egy rajta futó teljesen automata programmal, amiben van ez a "régi film" hatás. A progi adottságaival tisztában léve előre eltervezett a rövidfilm és annak hangulata, megjelenése stb.

Hát nem is tudom Gime, mennyi ideje ismerjük egymást, és mennyi ideje van annak, hogy a táborokban bélabélával közös őrületeiteket ~~szenvedte~~ élvezte a csapat, de meg kell valljam, hogy a Gimesi-féle humor eszenciája ez a film. Hogy ehhez mennyit tett hozzá az automata, nem firtatom, a párizsiról se akarom tudni, hogy készül, szóval azon kívül, hogy a vége igen bénácskán van hangban lezárva, de a képi világ és a gesztus nagyon erős. Köszönöm, megvan a leckemegoldás, picit félek is, hogy tudod-e humorban tartani ezt a szintet, mert ez alá ne menj! (hegyi) értékelés:

Váááá! Ettől tartottam legjobban. Egy hétig próbálkoztam, variáltam. Megérte. Több jó fotó született. Ezt a képet találtam közlésre legmegfelelőbbnek. (Tulajdonképp egész alakos önportré is lehetne).

Kedves Éva, az elemzés elején szeretném elmondani, hogy nem véletlen az, hogy az akt lecke a leckesor vége felé található, mert - legalábbis a mi elgondolásunk szerint - mire a többivel végez az ember, addigra már egyrészt a világítás, a kompozíció területén is gyakorlatot szerez, másrészt az első három lecke adhat elég bátorságot az önakthoz is. Olvastam a leiratot, és te magad is két külön kifejezést használsz: fotó és kép. A több jó fotóból nem küldtél be, ezt a képet küldted, de ez nem fotó. Akkor sem az, ha az alap, amiből elindultál, fénykép. Azáltal, hogy a képszerkesztőd effektsorán ezt a rézmetszethez hasonló beállítást megtaláltad és ráengedted a képre, kellően távolságtartó lett a kép, de elvesztett mindent, ami a fotó ereje, jellegzetessége és ami miatt a fénykép más, mint a grafika vagy a festmény. Tudom, hogy nem könnyű dolog aktot fényképezni, azt is tudom, hogy saját magunkat még nehezebb ábrázolni, hiszen a kontroll nehézkes, de mégis azt mondom, hogy ha már nekifogunk, akkor ne beszéljünk mellé, akkor fényképezzünk. Ha intim hangulatot akarok, akkor az a háttér és a fényviszonyok megválasztásával, leplekkel, fények és árnyékok arányaival érendő el. De ne szaladjunk ennyire előre. Jó lenne, ha az első három leckével dolgoznánk még, hidd el nekem, hogy ki fogja magát forrni, forogni majd minden idővel, én nem javaslom, hogy ekkora ugrásokat tegyünk. Amit a kompozícióról gondolok, azt pedig az alábbi filmen látható. (hegyi)

Plafon

Nagyon grandiózus ez az épített környezet, amit kapunk, látom valamiért Alexandra ragaszkodik ehhez a szélesvásznú képmegoldáshoz, akkor is, ha a kompozíció ennek ellenáll, mert most is olyan vágások jöttek létre, aminél ezek a formák nem úgy futnak ki, belevágódnak. Tessék megnézni a belső csillagos plafonrészt, a szélénél vágta ez az ábrázolás. Legalább azt be kellett volna hagyni fejezni. Aztán az, hogy a külső, második csillagsor vágásra került, már akaratlanul így történik, nyilvánvaló a döntést én elfogadom, csak ennél most a belső vágás is nagyon szigorúan megvalósul. Ha azt mondom, hogy oké, elfogadom ezt a félpanorámás képkivágást, akkor arra kell törekedni, hogy elő kell venni a fejünkben az ábrázoló geometriát, és azt kérdezni, hogy a háromszögek hova futnak ki, hol az éle, hol a sarka a képnek, mit hova futtatok el? Ezek akkor megadják azt, hogy hol és mit vágok. Most ezek a kis csápocskák, amik kifutnak a kép szélére, mint egy nagy polipnak vagy póknak a lábai, esetlegesek, hogy hol futnak ki. Szóval az ötlet jó, és a fényviszonyok is jók, amit megláttál. Érdekes az is, hogy elindul egy ilyen játék, hogy ez most domború vagy homorú, ezzel is egyetértek. Egy csillagot most adok, Alexandra, nem tudom, hogy sikerül-e ide visszamenned, ha igen, tudod-e ezt változtatni, avagy, ha ez a képkivágás egy utólagos módosítás, akkor esetleg tessék újból átgondolni, hogy hol hoztad meg a döntést, melyik oldalnál hol vágtál. (hegyi)
értékelés:

önárnyék424

Tényleg érdekes ez, amit meglátott Gime. Lehet asszociálni a 424-es mozdonyra is, meg sok minden másra is, a forma eléggé érdekes, amit valószínű, hogy Gime a kapucnival hozott létre. Megvan a leckemegoldás rendben van, örülök annak, hogy ha ez azt jelenti, hogy Gime elkezd foglalkozni a leckékkel az elejétől kezdve. Remélem, erről van szó. (hegyi)
értékelés:

Mexikó

Úgy el volt ott árvulva ez a kis kaktusz.

Oldy, én nem tudom, hogy a kőműves tehet róla, vagy az, hogy nem álltál teljesen párhuzamosan a falhoz, de valamiért ez az egész nekem nem tűnik vízszintesnek, miközben az alján olyan, mintha az lenne, és mégse. Lehet, hogy ez a fényviszony miatt van, hogy ebbe a vakablakba úgy világít a fény, hogy torzítja ezt az egészet, nem tudom megmondani. Ez nekem még nem csendélet. Szépek a fények, izgalmas lehet ez a helyzet, ha ez valamilyen olyan helyen van, amit meg tudsz látogatni máskor is, akkor itt be lehet rendezni csendéletet, de ez a szegény, műanyagcserépbe rakott kis kaktusz önmagában még nagyon egyedül van. Valamilyen viszonyrendszert ki kell alakítani ahhoz, hogy ez jól működjön. Esetleg, ha ez egy lényegesen drámaibb világítási helyzetben van, akkor már el tudnám képzelni azt, hogy ez meséljen arról, hogy fogságban hogyan nevelődik egy kaktusz, de ez így még nekem nem nagyon áll össze ettől a nagyon vidám színtől az a kis verem, amiben ő benne van. Ismétlés. (hegyi)

Bemutatkozom...

Erről beszéltem, hogy el kell kezdenünk újból dolgoznunk az első leckétől elindulva. Jó ez a bemutatkozás, nagyon érdekes az, hogy itt az Anita a kis kombinéhez még fölvette a kistáskát is, ami szintén egy kis kombiné, úgyhogy tulajdonképpen ez egy jó geg, a tárgy is jó, meg a vicc is. Az egész nagyon érdekes, kellemesen, szolidan visszafogott a dolog, lehet, hogy férfitársaim azt mondanák, hogy a táska elég lenne, mint ruha, én ezt rád bízom. A lényeg a lényeg, hogy ez egy jó bemutatkozás, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Az Erzsébet híd egy részletét variálva lett a 2X.

Jó a meglátás, abban érzek egy kicsi bizonytalanságot, hogy miért van odatéve az a segédvonal, vagy én nem tudom, hogy minek értelmezzem azt a keresztet, ami a képet ketté osztja. Ha ezt az osztást nem jelölöd be, akkor is izgalmas lesz az, amit kapunk, vagy vastagítsd meg, legyen ez egy határozott döntés, hogy én négy képpel dolgozom, és a négy képből jön létre valami. Ez az egyetlen hozzáfűznivalóm, az Absztrakt leckéhez ez egy jó meglátás, a kivitelezésen lehetne még valami csiszolni. (hegyi)
értékelés:

Sütőtökös muffin

Hozzávalók 6 darabhoz:
150g liszt
1 ek. szárított élesztő
csipetnyi só
1 tojás
125 ml tej
150 gr tökpüré
4 ek apróra vágott kecskesajt
vaj a formák kikenéséhez.

Kedves Anita, aki ebből a leiratból megsüti ezt a muffint, annak én sapkát emelek, mintha hiányozna valami itt a leiratból, úgyhogy légy szíves ezt fejezd be, mert nem tudom, mit kell csinálni ezekkel a hozzávalókkal, szóval hogyan jön ez létre, azt légy szíves mutasd meg, hátha ezt valaki meg akarná ismételni. Ráadásul nem egy sima muffint kapunk, hanem egy sütőtököset, úgyhogy még az se biztos, hogy evindens a többieknek, hogy azzal mit kell másképp csinálni, mint egyébként, de a képi ritmus tetszik. Jó ez a vöröslő levél, és az ebben a térben elhelyezett muffin valamik. Az ötlet maga tetszik, a kivitelezésnél jelen pillanatban elég sokféle asszociáció tud elindulni, nem biztos, hogy mind a muffin felé vezet. Maga az irány jó, ha sütsz még ilyen muffint, akkor tessék ezt a képet hasonló viszonyok között megismételni azzal a plusszal, hogy muffinszerűbb legyen a muffin. Ettől függetlenül az ötlet tetszik, kettő csillag megvan, tessék befejezni a receptet. (hegyi)
értékelés:

Töklámpás

Három képből álló riportot kapunk, kicsit kevés nekem ez a három kép, azért ezt lássuk be. Itt látjuk Anitát, ahogy szemléli ezt az egész helyzetet, aztán látjuk tárgyiasan a töklámpás elkészítését. Ha látom, akkor azt mondtam volna, hogy kedves Anita, ezt elszúrtad, de aztán a végeredmény igazolja, hogy tényleg elég rémisztő töklámpást sikerült létrehozni. Ami ebben nekem kifejezetten tetszik, hogy úgy látom, hogy készült valamilyen tervrajz is, ami itt van a kiskésnél. Szóval a személyesség megvan, a technikán kellene még csiszolni. Egyrészt: billegnek a kompozíciók, az első kép izgalmas, de ha ezt a ritmust veszem, ha ennyire személyesen indulok, akkor ilyen személyesnek is kell maradni. Mindehhez képest teljesen más logikai megközelítés a második kép, ami egy ilyen szociografikus ügy, és ezzel a vakuval annyira nem erős a világítási megoldás, de mint werkfotó jól mutat valamit, de ha ez a lényeg, akkor ebbe kellene mutatni. A harmadik képnél a kompozíció kérdéses, de nagyon szép a kék és a vörösnek a játéka, nagyon szépen létrejönnek ezek a dolgok, ráadásul az ajtó ívei, ezek a szögletesek, és a töklámpásnak az ívei is jól dolgoznak, mint ellentétpár, csak nagyon szűk az egész, személyes, de szűk. Talán az első kép és a harmadik még oké, a második nekem nagyon kilóg, az nagyon gyenge a többihez képest is. Anitának visszatér a fotós énje is közénk, nem csak a rádiós, és megint fel tudunk venni egy ritmust, mert az a kihagyás, ami létrejött, nem biztos, hogy segítette a fotós működést. Én most erre ráerősítenék egy kicsit, azt javaslom Anitának is, hogy talán, ha az első három leckével, ha elkezdene foglalkozni, az jót tenne, és esetleg megint felépítenénk azt, amit évek alatt hosszan felépítettünk. (hegyi)

Megújult városháza

Jól mutatnak a városháza új bejárata és a park színei.

Szép ez az erdei park, nagyon szépen ki van találva, a városháza olyan, amilyen. Most ezt azért mondom így, mert ennek a képnek a ritmusát alapvetően a környezet viszi el, a városháza kevésbé fontos, az úgy ott van. Szerencsére a kertépítők győztek, tehát kitakarják a rondább részeket az épületekből. Ez egy jó meglátás, hogy ezt észrevetted. Ha elfogadod, akkor azt mondom, hogy ezt a képet jó lenne megismételni esetleg tavasszal, úgy még erősebb lenne a kontraszt. Most ebben a szürkés-fátyolos világításban nem annyira ütős. Én ezt most azért adom vissza ismétlésre, mert ezzel most nem nagyon tudunk mit csinálni, így november végén, december elején, ezt tavasszal lehet jól megcsinálni. (hegyi)

Nyár

Vagy ősz.

Ha jól látom, ez egy nagyon érdekes helyzet, én nem biztos, hogy arra a padra rá mertem volna ülni, annyira rozoga, ahogy látom a szétdőlés előtt van, és ez az úriember minden helyzetet kihasználva úgy gondolta, hogy ha ez a pad van, hát ez a pad van, én itt fogok napozni. Ehhez a ritmushoz jól kapcsolódik a vízi járműveknek a ritmusa. Valami árnyék belekerült ebbe a képbe, mint ilyen totemoszlopok. Ezek jók, csak az elhelyezkedésüket nem tudom most értelmezni a viszonyrendszerben, nekem itt most kicsit fenyegetően lépnek itt most föl. Olyan, mintha egy Stephen King könyv lenne, hogy a szerző itt nézte a távolodó vitorlást az indián nyár utolsó napsugaraiban, de már ott voltak érte a végrehajtók, és jól megverték utána. Valamiért ez nekem most nem annyira érthető, hogy ez miért van benne. (hegyi)
értékelés: