Elemzés

Vakerkély vakablak

Azt rögtön mondom, hogy én voltam az a galád, aki ebbe a leckébe ezt betette, ha jól emlékszem, ez szorgalmiba érkezett, és annyit mondanék Balázsnak, hogy ne szúrjon velem ki ezekkel a fura képcímekkel, tessék címeket adni a munkáknak, megéri. Ezek a szmájli, meg három csillag, meg három gondolatjel a tehetetlenségünket mutatják, hogy nem tudunk közel kerülni a saját munkánkhoz annyira, hogy valamilyen címet hozzunk. Értem én itt az utalást, hogy van itt is két szem meg egy száj, de azért ennél kicsit tovább kellene menni. Maga a kép többről beszél, nem áll meg annál a pontnál, hogy ez csak két szem meg egy száj. Bizony-bizony itt ezekkel az ytong téglákkal nagyon érdekes struktúrák jönnek létre. Tessék megfigyelni azt, hogy hogyan egészítették ki a nagydarab tégla, kis tégla, fél tégla, meg kis darabkák is, azt se volt elég, rendes téglát is beteszünk, mert az még mindig ott volt a ládafiába, használjuk el, ne menjen pocsékba. Szóval a leleményesség abszolút benne van az építésben és ennek a megfigyelése egy jó irány. Nekem a három csillag megvan a leckére, csak ez a képcím visszahoz, leviszi primerbe. (hegyi)
értékelés:

Dió, mogyoró...

Ágnes, még dolgozzunk ezzel, most ide olyan formákat is bekapcsolsz, amik abszolút idegenek ettől a tárgyi világtól. Az a két botocska, bármilyen szépen is van megfaragva, az a népi giccs kategóriája. Ez a szőtteshez, a körtéhez, mogyoróhoz, dióhoz kevésbé csatlakozik, nem értem, hogy mi a szerepe ott a háttérben. Azzal ütögetted ezeket a növényeket, ezt nem tudom, az oda nem kell. Ha kiveszed, akkor máris elkezd élni a központi tárgyrendszer, és elkezdi neked megmondani azt, hogy ide kérnék egy kis fényt még, onnan talán el kellene venni. A cipős kép, mint irány, fontos megfigyelés világítástechnikailag. Tessék játszani a fényekkel. A tárgyi elrendezés akár jó is lehet, de a világítással kellene valamit kezdeni, mert a hátterünk fut ki a semmibe. Egy csillagot tudok adni és ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Türkish Stars

Kecskemét - Repülőnap - török légierő gépei. Fantasztikus műsort adtak, ők voltak a nap sztárjai, nekem mindenképp.

Én ehhez a képhez túl sokat nem szeretnék hozzátenni, azt gondolom, hogy egy olyan megfigyelés és egy olyan helyzet, amit István zseniálisan elénk tett, és bemutat itt nekünk. Tényleg izgalmas, és le a kalappal a csapat előtt, aki ezt a repülést véghezvitte. István előtt is, hogy ezt az alakzatot jókor és jó formában megfigyelte. Lehet, hogy én kevésbé vágnám szűkre, bár az is igaz, hogy a formák ismétlődése miatt éppen elég, ha egy-két repülő van a maga teljességében ábrázolva, a többi már úgyis csak ismétlés. Ha ezt a döntést meghozom, akkor lehet, hogy az alsó és a fölső repülőnek a törzsénél hozom meg a vágást, és nem indítom el a szárnyát ilyen fél formában. Akkor még feszesebb lenne a kompozíció. Talán ennyit tudok hozzátenni, de abszolút rendben van, és értem a rezonanciát is, úgyhogy megvan a leckemegoldás és a három csillag is. István, kezdjünk el dolgozni az önportrékkal is. (hegyi)
értékelés:

Húzzál!

Izgalmas a kép, nagyon jól dolgozik a térrel Ágnes, csak nem teljesen értem, hogy itt most mire akar utalni, hogy a barátságban a kártya, mint helyzet, hogyan szerepel. Hogy sorsot vetek a másiknak, vagy ez egy kártyajátéknak kellene lennie? Fontos kapcsolódási pont, az biztos, de most valahogy ennek a képnek az erejét a „mondanivalóról” áttettük a formai szenzációra. A forma jó, csak ha picit lejjebb hoztuk volna a kártyát, és nem csak az orrunk hegye látszik, hanem egy pici a szánkból, akkor mi van? Jó az üzenet, csak itt már nem nagyon lehet tévedni, amikor ennyire kevés képelemmel ennyire határozott formákkal dolgozunk, akkor minden apró dolognak felnagyítódik a jelentése. Tónusban is érdemes lenne ezzel játszani, mert abban a pillanatban, amikor az arc és haj tónusrendjéhez közelíteném a kártyalapoknak és a kéznek a tónusrendjét, akkor mindjárt jobban elkezdene élni a szem és a fej. (hegyi)
értékelés:

Töredékek együtt

Elkezdtem gondolkodni, hogy micsoda felhők lehetnek ezek, meg mi történik itt, milyen tejszínhabbal van leöntve ez az épület, és aztán jöttem rá, hogy ez egy tükröződés. Nagyon izgalmas ez a kép, akkor is izgalmas lenne, ha csak a tükröződést adnánk, de itt van Bara zsenialitása, hogy a valós formákat is bekapcsolja, és utána megfordítja az egész képet. Egy rendben lévő és érvényes kompozíciót látott meg, sőt, a kép nem csak szimplán arról szól hogy megfordította a horizontot, mert egy új minőség jött létre, az ábrázolás nem áll meg annál a szintnél, hogy rögzítek egy élményt ezzel az épülettel, nem csak az épületet próbálom megmutatni, hanem bizony továbbgondolta Bara ezt, és ennél segítségére volt az a sok formai játék, ami megjelenik: az átlós vonalak, a foltok, a tükröződések, a vízfoltok, és ezeknek a rendje, amivel egy újabb jelentésréteget tud elindítani. Amikor arról beszélek az elemzéseknél, hogy keressük meg a személyes kötődést, akkor hasonló dolgokra gondolok, mint ami itt most a képen létrejön. Megvan egy tárgyias megközelítés, és utána azt továbbgondoljuk, hogy jó, de mi ehhez nekem a közöm, milyen élményt indít el. Vannak dolgok, amik persze pontosításra szorulnának. Itt is meg lehetne kérdezni, hogy de a jobb fölső sarokban az a háromszög mit keres, ott elindul egy vonal. Igen, lehetne a tetejéből egy picit vágni, lehet, hogy jót tenne neki, ugyanakkor tessék észrevenni azt, hogy ezek az átlós törésvonalak mintha mozaikok lennének, úgy repesztik szét a formát. Nem hiszem, hogy túl kellene ezt beszélnem, hogy mitől egy új esztétikai minőség az, amit Bara létrehozott. Igen, a hatos leckében ezt keresem, azt a személyes vonzódást, érintettséget, ami ebben a képben benne van. (hegyi)
értékelés:

Utazó

Igen, megint kapunk egy olyan üzenetet, ami Eszterre nagyon is jellemző, ez az önmegfigyelési helyzet. Talán ami itt most engem ebben a képben zavar, az a szín, hogy ez a sárgás fény jön létre. Nyilván ebbe belejátszik az, hogy milyen világítási helyzet van ennél az állomásnál, de ezt utólag lehet, hogy érdemes lenne korrigálni, mert hunyorog tőle az ember, pislog, dörzsölgeti a szemét, hogy ez helyrejöjjön. De mint énüzenet abszolút rendben van. Az utazásnak vannak olyan manifesztumai talán, amik jobban jellemzik ezt a helyzetet, nagyobb bőrönd, vagy ez a banyatanknak hívott húzós szatyor, valamit én innen hiányolok, elférne a peronon egy-két ilyen tárgy, és azzal létre lehet hozni egy sztorit. Itt a sztori, az, ami fontos, a pillanat megragadása már megvan, most egy kicsit kezdjünk el a sztorival foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

tiszadobi ősz a holt-Tiszán

Az a tónusrend, amit itt András alkalmaz, nagyon szép, tömör tónusrend. Ha valami technikai hozzáfűzésem lehet, akkor annyi, hogy azzal, hogy az eget visszább hozta, a kijelölésnél ez látszik, hogy körbe lett vágva az erdőrészlet, talán ennél gondosabban kellene ezt csinálni, de nagyjából ennyi a hozzáfűznivalóm. Szép kép, egyetlen egy dolog menti meg a giccstől talán, az, hogy ez a hattyú itt megbontja a teret. Bár ez az átlós elrendezés nem nagyon nyugalmas, ez az ékforma, ami itt létrejön, olyan, mintha kifordulnánk a képből, és ez nem olyan nagyon erős, de szép meglátás. Én lehet, hogy kevésbé élesítettem volna ki ezt a képet, egy picit lágyabb rajzú megfejtéssel kevésbé hatna idegenül a dolog. (hegyi)
értékelés:

Önportrém arc nélkül

Örülök annak, hogy Laci elkezd végre dolgozni újból nálunk. Nagyon érdekes ez a képi világ, amit itt mutat nekünk ezzel a nagy kékséggel. Gondolom, hogy ezt valamilyen tükröződés hozta létre, hogy ilyen kék lett minden, de vegyük úgy, hogy ez egy monokróm kép, elvonatkoztatok attól, hogy mi a színe. Attól izgalmas ez az egész nekem, hogy olyan kis nüanszok vannak, amin el tudok merengeni, bámulgatni, hogy az a csaj a szőke hajával az egy csaj, vagy kettő, nézik-e a tükröt, vagy valami más van, hogy ikrek-e, mert olyan, mintha egy lenne, de mégse. Aztán mindehhez nézem a fotósnak az alakját, aki mint egy sorozatvető, vállról indítható fegyver, tartja a kis kameráját. Aztán ott van egy telefonos fickó, aki mintha énekelne a telefonba, megint valami alakot fölfedezek a háttérben, megint visszatérek a fotóshoz, tehát érződik az, hogy egy pillanat sűrítéséről van szó, arról, hogy van egy történet, ami folyamatosan zajlik körülöttünk, folyamatosan változik, és ebből kimetszünk egy darabot. Olyan, mintha az expozíció pillanatában ez a mozgás nem szűnne meg, és ez mind a kompozíciónak köszönhető, hogy mozgalmas marad a kép. Megint észrevettem valakit a teáscsészék között, hogy néz az ablakon be, tehát ha van erénye ennek a képnek, akkor ez, hogy mindebben a mozgalmasságban egyedül a fotós az, aki mozdulatlan. Ez az, amit én ebben a képben látok, nagyon örülök neki. Lacikám, kérném még a képeket, a többi leckére is. (hegyi)
értékelés:

Lucien Hervé emlékére

Azért örülök ennek a képnek, mert azt mutatja, hogy Bara foglalkozik az elődökkel, az ő életútjukkal, munkásságukkal. Ez azért fontos számomra, mert nehéz anélkül önmagunkat meghatározni, hogy ne ismernénk azt, hogy mit csináltak a többiek. Hervéről azt kell tudni, hogy Le Corbusier-nek volt a fotósa, tehát azon kívül, hogy ő a saját fotós munkásságát is csinálta, festett is, meg sok mindenben részt vett, azon kívül elég tetemes mennyiségű, 20 ezres nagyságrendben készített építészeti felvételeket. Nem akárkinek a munkáival foglalkozott. Az mindig egy érdekes kérdés, amikor két egyenrangú, hasonló szintű alkotó találkozik, hogy abból mi jön ki. Nyilvánvaló, hogy itt a tiszteleten felül az embernek a saját maga fotós munkáját is el kell végeznie az elhivatottságának megfelelően, és fontos kérdés, hogy új látásmódot talál-e. Ezt tudjuk a leiratból, hogy Le Corbusier azért szerette azt, hogy Hervé fotózta az épületeit és tárgyait, mert olyan látásmódokat talált, ami még akár az alkotónak is új volt. Ez egy fontos szempont. Ennél a négy képnél, amit itt most Bara mutat az az érdekes, és attól fontos ez a játék, a tiszteletadás abból adódik, hogy olyan nézőpontokat keres, ami nem egyértelműen adódik az adott épületegyüttesből. Az egy másik kérdés, hogy nem mindenhol száz százalékosan pontos a fogalmazás. Az első képnél ez rendben van, szépek a tömegek, szépek a vonalak, nagyon dinamikus. A második képnél nekem már billeg a dolog, az aljánál jó lett volna ha teljes pontossággal van meghatározva, ha már hoztunk egy döntést, hogy ennek a fekete tömbnek az alja az, amihez viszonyítunk. Alul most elindul egy másik ritmus, az nem biztos, hogy nagyon erős, azon kellett volna szigorítani. A harmadik képnél ugyanez a helyzet a nagy fehér tömbnél, hogy a kép sarkához furcsán fut ki. Ez a két kép az, aminél milliméterekről van csak szó, de érdemes lenne újragondolni, hogy a vágást hol hozom meg. Itt tényleg csak a vágásról van szó. Egyébként zseniálisan nagyszerű az, hogy Bara ezzel foglalkozik, nagyon örülök. Hogy ez absztrakt? Tulajdonképpen igen, van ebben egy kis pimaszság, hogy nem az Épített környezetbe kerül ez a lecke, de értem és el is fogadom. Hajrá, Bara, szeretném, ha folytatnád ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:

Torzulás

Jó a megfigyelés, szépek a fények, nagyon plasztikus az egész. Azt nem teljesen értem, hogy miért van ekkora ég hagyva, én abból legalább egy ujjnyit vágnék, méltóságteljesebb maradna a torony, úgyhogy ennyit tudok mondani, de a megfigyelés rendben van. Kettő csillagot tudok adni, mert a kompozíció egy kicsit laza. (hegyi)
értékelés:

cím nélkül

Nagyon izgalmas az, amit látok, nagyon tetszik, mert egy nagyon fontos helyzet a nőiség megélése az imitálással. Anya tükrét, körömlakkját ellopom, felhúzom a magas sarkú cipőjét, azt hiszem, hogy ezen a perióduson minden lánygyerek átmegy, és a megfigyelés nagyon rendben van. Ha már egy ilyen képet létrehozok, mert azért itt be kellett avatni a játékba a kis modellt is, nyilvánvaló, hogy egy instruált helyzetről van szó, akkor lehet, hogy megbeszélem vele, hogy biztos-e, hogy ehhez az egész játékhoz az a feliratos póló jó ritmus, amit most látunk. Az kivisz ebből a meséből. A kistükörnek, a háttérnek, a körömnek, a körömlakknak, a csuklón lévő kis bigyónak mind-mind jelentése van. Nagyon erős az, ahogy a valós térben megjelenő szereplő, és a tükörképe is itt van a képen, és az is, hogy nem ránk néz a modell, hanem saját magát figyeli, ezzel az egész helyrekerül. De ebből a ritmusból engem most kivisz a póló, visszaránt a valóságba, túl szoció. Nem tudom, hogy mennyire érthető az, amit mondok, Bara, segíts, kérlek, hogy így most oké-e amit mondtam. Miközben ez egy nagyon erős képről beszélünk, de ha lehet, akkor ezt ismételhetnénk. Nem tudom, Bara, hogy rá tudod-e venni a modelledet arra, hogy ezzel még dolgozzunk, én szeretnék erről látni egy ismétlést, segíts, kérlek. (hegyi)
értékelés:

összekötve a természettel

Mariann, itt megint az a bajom, hogy ezzel a vörössel kell valamit kezdeni. Az egész kép vörösben van tartva, és ehhez képest vörös ez a bogyó, tehát nem érzem az, hogy ez dinamikában helyre lenne hozva. Kell keresni a vörösnek valami komplementerét, vagy valami olyan színmegoldást, amivel dinamikában ez helyrekerül. Ismétlés. (hegyi)

Köldök ismétlés

1.Egy későbbi fázis, szűkebb vágással.
2.Ugyanaz a fázis, tágabb vágással, hangsúlyosabban a tájba ágyazva.

Azért örülök annak, hogy Sándor elküldte ezt a két kockát, mert látjuk azt, hogy milyen ritmus jött létre ezekkel a képekkel. Kapunk egy leiratot is arról, hogy milyen ritmusok vannak itt, és mik az ismétlései ennek a képnek. Az első kép egy korábbi exponálás, a második pedig többet mutat a helyzetből, a tájból. Ha az előző képet is figyelembe veszem, amit küldtél erre a leckére, akkor azt mondom, hogy az első kép az, ami nekem ebben a játékban működik, tehát annak a leckének a javításaként az első képet tartom az erősebbnek. Külön örülök annak, hogy még közelebb hoztad ezt a dolgot, hogy a kerítés is lekerült róla, és a víztoronynak az ereje is így helyre került, mint tömegelhelyezés. Úgyhogy az első kép az, amire azt mondom, hogy igen. Itt a gesztus is rendben van, kijött a kislány ebből az alagútból, szóval mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy jó ismétlés, és köszönöm, hogy ezt elküldted, és tudunk erről beszélni. Most erre kapsz még három csillagot, már csak azért is, mert én szeretném a többieket is arra bíztatni, hogy ha ismétlés van, akkor kezdjünk el tényleg ezzel dolgozni. (hegyi)
értékelés:

áttűnő fények

Teljesen friss kép, ma délelőtt készült, erre a leckére.

Igen, tudom azt, hogy Mariann húzta a nyakát, hogy rajta vannak ezek a csíkok, és megint a filmszerű hatás az, ami itt a lényeg. Ha ez egy filmből kivágott képkocka lenne, akkor azt mondom, hogy oké, és közben jön Tatjána, átlibeg a háttéren, és egy szerelmi jelenetbe ütközünk majd a következőkben. Ennél a képnél ez nem annyira erősen van jelen. Értem, hogy miért van a filmcsík hatás, de a kompozíciót kilóra kell megnézni, hogy megvan-e. A képnek a bal oldalán áttűnik a nap, kilágyítja ezt az ügyet, és ott kikönnyűl az egész. Ha megnézed, még annyiban is segít a kompozíciód, hogy ezt a mérleget egészen vizuálisan el lehet képzelni, hogy a középső levél osztja a képet, tehát mi van az egyik oldalon, mi van a másik oldalon. Most a másik oldalon egy kuszaság van, tehát abszolút elbillen az egész. Ez a kuszaság nem csúnya, nincs ezzel baj, szép az az ív, ami ott keresztülfut, szép az árnyék, ami a levélre kerül, de ehhez a kuszasághoz a képnek a bal oldalán óriási teret kellene még hagyni, másfél-kétszer annyit, mint ez a kuszaság a jobb oldalon. Akkor ez az egész dolog ritmusban helyretalálna. (hegyi)
értékelés:

Űrhajós mászóka

Imádtam gyerekkoromban. És úgy örülök, hogy most találtam egyet.

Nekem ennyire pozitív élményeim nincsenek erről a mászókáról, mert én estem le erről, elég nagyot lehet erről nyekkenni, tehát azért van abban valamik, hogy nem minden régi dolog olyan nagyon jó, értem ez alatt azt, hogy a biztonságos játékszereknek van létjogosultsága, ezt csak a filozófiai részéhez tenném hozzá. Nagyon távolságtartó a kép. Ha ezt imádtam, ahogy a leirat írja, akkor én ezt az imádást akarom látni, ez a kép most ezt nem tartalmazza. El kellene dönteni azt, hogy valami tárgyilagos megközelítést választok, ha igen, akkor keressek egy olyan nézőpontot, ahol kevésbé zavar be a környezetnek a hatása, vagy pedig személyes élményeket szeretnék feldolgozni, és akkor ezt valahogy a fototechnika eszközeivel ábrázoljam a kompozícióval. Ez most nekem egy egy csillagos kép, túl szemérmes. (hegyi)
értékelés: