Elemzés

Lacikám, ez őrület, amit itt létrehoztál. A kis borotválkozó tükör, meg még mögötte ott vagyok megint, kép a képben, miközben az egész olyan, főleg a kistükörben, mintha bizonyos arcszépítő-manipuláció történne valamilyen eszközzel, szóval őrület. Az nagyon jó, hogy ez a kettősség megvan: megfigyelem saját magam, miközben olyan, mintha egy ikertesó nézné azt, hogy a másik mit csinál a fürdőszobában. Ezt nagyon szépen keretezi ez a kékes fényviszony. Az különösen jó, hogy ezzel a körformával nagyon izgalmasan fölbontod a teret. Kérem a további leckéket. (hegyi)
értékelés:    

Jó a meglátás, Gime, ez tetszik. Van egy fiú-fánk, tulajdonképpen kettő is, és van egy csaj. Érdekes ez az ábrázolás, hogy van egy nő és van két férfi. Az egyik közelebb áll hozzá, a másik távolról figyeli, hogy mit csinálnak ezek ott ketten. Tulajdonképpen a főszereplő mégis a női forma, ez az izgalmas kitárulkozás, mintha a hátát nekivetné a másiknak, széttárt karokkal. Tehát nagyon jó a meglátás. Ami egy kicsit bánt az, hogy nagyon szűkre lett az egész véve, ez szélességben még igényelne valamennyit, legalább még másfél ujjnyi kellene ehhez. Persze, mondhatod, hogy ott volt a szemeteskuka, ott volt sok minden, de valamennyit nem ártana ezzel kezdeni. Mivel nem voltam ott a helyszínen, én nem tudom megmondani, hogy mi az, amit lehetett volna csinálni. De mindezzel együtt maga a meglátás rendben van, a három csillagot megadom azért, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy sokkal többet a helyszínen ebből ki lehetett volna ebből hozni, mint megfigyelés. Ha igen, akkor én kérném Gimét, hogy ismételje ezt meg, ha ez egy ismert hely, és vissza tud menni, és többet lehet ebből oldalirányban kihozni. Ha zavarnak azok a kis bokrok, akkor azokat odébb lehet taszajtani, vagy le lehet belőle tördelni ágakat, hogy ne zavarják annyira a kompozíciót. Nem fog érte senki bántani, ki fognak nőni, jól tűrik ezt a beavatkozást, úgyhogy valamennyit lehet, hogy lehet rajta igazítani. (hegyi)
értékelés:

Szeretek csavarogni, morfondírozni.

Kedves Éva, én ezt visszaadom ismétlésre. Az, amit létrehoztál technikailag a mélységélességgel ez egy utólagos manipulációnak tűnik számomra. A figura körüli térben bukik le a dolog, hogy ott megtalálható az élesség, ilyen szellemképszerűen éles a kép, aztán a többi része nem. Maga a kiemelés és az ötlet jó, jól látod, hogy ennek kellett volna megtörténnie a valóságban, de akkor ezt tessék megcsinálni. A helymeghatározás is rendben van, jó ez a romos helyzet, az is jó, ahogy a szereplő megjelenik ebben a térben, de a képnek a jobb oldalán belógó konténer szétveri ezt az egészet attól, hogy nem oda való. Nyilvánvaló, hogy a parktakarítók rakták ezt oda, gyűjtik benne a lombot, de ettől még az nem jó, hogy ott van. Még egy dolog, amire figyelni kellene: ez az öltözet. Ebben a sötét kabátban, zsebre tett kézzel, ebben a pózban, a felső tested egy foltként jelenik meg. Ezt jól láttad, és a lábaddal létre is hoztál egy érdekes figurát azzal, hogy előre léptél, ezzel egy X létrejött, dinamikussá is tetted, de valamit kellene kezdeni a fölsőtesteddel is, például, hogy egy kicsit elfordulsz a kamera felé, akkor már a karok miatt lehet, hogy ez a forma jobban létrejön. Ezzel a leckével még egy kicsit játssz, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Gime, az ötlet jó, és a meglátás is. De hogy mitől kerül piszkos víz egy tányérba, vagy mi akar ez lenni, hogy ezt a mosogatóban találtad, vagy valami extrémebb körülmények között, én ezt nem tudom megmondani, de jelen pillanatban ez kicsit olyan „bemondásra elhiszem” dolog. Ha nem ennyire szűken fogalmaztál volna, ha nem ennyire szűk kompozícióban gondolkodtál volna, akkor lehet, hogy ez közelebb tud hozzá vinni. Valamelyik formát jó lett volna befejezni, nem kötelezően a tányért, de a villával valaminek kellett volna történnie. Most ez a villa esetleges, gondolom ezt így találtad. A villának eléggé jellegzetes a vége, a nyele is, amit megfogunk, tehát azzal valamit lehet kezdeni. Ki kellett volna mozdítanod ebből az egészből, hogy kikandikáljanak a villának a kis tüskéi, szóval valamit kezdenék ezzel, mert most kettévágtad ezzel a kompozíciót, nagyjából kétharmad-egyharmad arányban. A kép alsó része izgalmas, és ahogy haladunk fölfelé, úgy egyre kevésbé izgalmas az, amit látunk. Miközben az iránnyal abszolút egyetértek, mint gondolatot jónak tartom, ezt valahogy csak lehet rekonstruálni, de tessék kompozícióban gondolkodni. Ismétlés. (hegyi)

Fél család. Új család.

Itt most nekem ebből a megoldásból valami hiányzik. Persze valamennyire látszik, hogy itt van egy férfiasabb és egy nőiesebb megoldás, bár az a női bicikli is férfi bicikli, de értem én a kettő között különbséget, de ez nem elég jellegzetes. Lehetne ezen segíteni akár egy otthagyott táskával, vagy bármilyen olyan manifesztummal, ami a két szereplőre személyes szinten tud utalni. Önmagában az irány jó. Ha már ezt a világítási formát választom, ha egy naplementés képet készítek, akkor tessék ezt kihasználni, ami itt az árnyékokkal létrejön. Itt az árnyékokkal nem történik más, mint hogy belevágsz a formákba, ráadásul ez a vágás most nem is biztos, hogy annyira indokolt, mert ennyire szűkre nem kellett volna vágni ezt a képet. Vagy máshonnan is fényképezhetted volna. Azt is el tudnám képzelni, hogy a másik oldalról fényképezve esetleg a másik szereplőt árnyékképként belekomponálva, ezzel az árnyjátékkal el lehetne indítani egy játékot. Tehát, hogy kerékpározunk, de azért együtt is vagyunk, mutatod is azt, hogy kiről van szó, de azért mégis az ember szemérmesen az árnyékra bízza ezt az egész feladatot, szóval lehetne ezzel játszani. Most nekem ez nincs kész. Rozi, én ezt visszaadom ismétlésre, szeretném kérni, hogy ezt az új családot tessék bemutatni úgy, hogy azzal, mint kompozíció, és mint fotográfusi út is tudjunk mit kezdeni. Most ez nekem érthető, mint témafelvetés, ezt el tudom fogadni, de a kivitelezés nincs átgondolva. (hegyi)

Szeretném mondani ide idézetként Tóth György fotográfust, aki, ha jól tudom, az ő fotós munkásságának elég nagy részét a többszörös expozícióval töltötte, és ebben hozott magának egy szabályt: ha jól emlékszem hetet exponál, és megtervezi azokat a mozgásfázisokat, amiket látni akar. Itt ez nagyon jól tetten érhető, hogy Viki tervezett és komponált, kitalálta azt, hogy mit szeretne látni. Nagyon szuggesztív az a tekintet, ami itt megvalósul, mint fő motívum. Nagyon érdekes az, hogy a fül hogy kerül erre a képre, hogy a hajnak a különböző mozdulatai hol szerepelnek, ezt én egy nagyon jó iránynak tartom. Jó lenne, ha ezzel elkezdene még foglalkozni Viki azért, hogy a kompozícióval ismerkedjen ennek a technikának a segítségével. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, jó az irány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutatna egy szépen laborált, szépen világított fekete-fehér képként is. Lehet, hogy úgy is megállná a helyét, de el tudom fogadni színesnek is. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, Attila, hogy maga a meglátás rendben van, még a fekete-fehér is, mert nem lírázunk túl sokat, lírázik maga a tárgy, amit lefotóztál, de nagyon kemény, és nagyon kopog, nemcsak a fény miatt, hanem az exponálás miatt is. Nem tudom, hogy használsz-e itt valamilyen utólagos élesítést, van egy olyan gyanúm, hogy igen, de ez nem tesz ennek jót. Ha ezt fekete-fehérbe hozom, ha kemény a fény, akkor valamivel vissza kell tudnom egy kicsit puhítani, mert így nagyon tárgyias, nagyon leltárszerű. Kérek ebből egy ismétlést. Van most levél éppen elég, kell keresni valami olyan fénytani helyzetet, ahol ez jól ábrázolható. A másik dolog az, hogy ha ez egy intim helyzet, márpedig erről szól a cím, akkor ezt intim módon kell megközelíteni is. Lásd bele, keresd meg ebben a tárgyban azt a nőiességet, finomságot, ami az összebújás élménye. Ha magadban megtalálod ezt az érzést, akkor az már fogja a kezedet vezetni, hogy honnan fogsz exponálni. Hogy esetleg lefekszel a földre, és onnan, közeliben megcsinálod ezt, vagy fölemeled ezt a két szereplőt, és valamilyen más helyzetbe emeled, de valami játékot mindenképpen el kell kezdeni ezzel csinálni. Nagyon szépek az ívek egyébként, gyönyörűen fáradnak el ezek a tárgyak, gyönyörűen pusztulnak, csak meg kell találni azt a viszonyrendszert, ami a világításról, a kamera nézőpontjának a megválasztásáról, a mélységélességről, a fényviszonyokról szól. Ezeknek együtt kell, egy irányba kell mozdulniuk ahhoz, hogy túl tudjunk lépni azon, hogy itt két levelet látunk a földön. Ismétlés. (hegyi)