Elemzés

Saorge hangulatáról pár fotó. Alig lehet látni az embereket napközben (kivéve ha turista csoport érkezik), bár állandóan lakik itt kb 450 fő. Az első fotó a falu keleti bejárata felől, az utolsó a nyugati bejárata felé készült. Ezen a két helyen lehet bejönni településre. Autók kint a városon kívül, megközelíthetősége kb egynyomtávos szerpentinen :)

Tízképes sorozat, amiből az első hét kép az, ami izgalmas, ezek vannak egy hangulatban és formavilágban, tónusban tartva, az utolsó három nem tartozik ehhez hozzá. Az első hét képen pont az az jó, hogy izgalmas térjátékokat láthatunk, a látszóteresek közül Dobos Sándor jut eszembe, de felidézhetném akár Escher munkásságát is. Az első rész kapja a csillagokat. (hegyi)
értékelés:

Roya az a hegyi folyó, amelybe a kis Bendola ömlik Saorge-nál, és amely a Földközi-tengerbe ömlik Ventimiglia-nál. (Remélem jól írtam minden nevet!) Szóval ez egy nagyobb vízhozamú folyó, itt most nem tudtuk megoldani, hogy arra a látszólag közeli nagy kőre átmenjen valaki, és a fürdőrucit ledobva végigterüljön rajta... :)

A hosszú záridő miatt folthatásokat lehet jószerivel látni, ami alapvetően szép dolog, szemcukorka, de egyben nehéz is, mert a kompozíciós gondok is erősebben látszanak. Alul túl kevés a hely, és hogy ez a nagy kő hova kerül, azt én most bizonytalannak érzem. (hegyi)
értékelés:

Én is szeretem a csokit, ezt a lilát különösen. Az a baj ezzel a csendélettel, Gábor, hogy iskolás, legalább az összetört csokidarabjaid bontanák meg a rendet. Minden szépen ki van dekázva, minden hozzáér mindenhez, de csak úgy diszkréten... Én azt várnám egy csokiszerető embertől, hogy azt az élményt adja át, ahogy és amilyen módon vágyni bír a csokira - mert ez így egy vágytalan kép - kérlek, fotózz nekem egy ilyen képet! (hegyi)

Önmagában az kevés, hogy ez a bemozdult alak átsétál a képen. Javaslom, nézd meg Szkok Iván munkáit, ugyanis ő a festészetben rátalált arra a megoldásra, hogyan érzékeltesse azt, ahogy valójában az emberi látás leképezi a mélységélességet, magyarán a kettőslátás élményét. (hegyi)

Ez egy hangulatos kettős portré, jó pillanatot találtál, őszinték a modelljeid. egy ujjnyit a jobb oldalból én lehagynék, hogy ne legyen ennyire centrális a beállítás, mert a tömegelhelyezés és a formák igénylik ezt az oldalirányú kimozdítást. (hegyi)
értékelés:

Ezt a jelenséget hívják melléknapnak.

István, én hiszek neked, hogy ez valamiért fontos, de én a magam bárdolatlanságával csak egy üres színpadot látok. (hegyi)

Bendola egy mediterrán-alpesi folyó Saorge mellett, a helyiek és a turisták szívesen keresik fel piknikelni, fürdeni.

Kedvelem ezt a képet, legfőképp azért, mert létre tudtál hozni egy családi eseményből egy olyan pillanatot, ami túlmutat az emlékfotózáson, van előtere, középtere és háttere, jók a ritmusok. Szépek a tónusok és van hangulata a képnek. (hegyi)
értékelés:

Beszéltünk róla, hogyan másképpen, ha nem a szkennerrel, hirtelen nekem ez jött. Lőttem a koncepcióra kb 20 képet, ebből négyet teszek fel, még egy kis sztori is lehet belőle :)

Hát, István, azt szépen látjuk ezen a képsorozatodon, hogy amíg komoly felvetésből, hogyan csúszol át a hülyéskedésbe. Ebből a négy képből az első egyedül az, ami érdemes lehet arra, hogy megtartsd. A többiben vannak kifejezetten riasztóak is, a fogatlan száj nem előnyös dolog. (hegyi)

Ez az egy jegesdunafotóm készült, barátoknak akik nem láthatják, mert messze laknak, de gondoltam felteszem ide is. A nagyobb méret azt hiszem jobban áll ennek a műfajnak.

Nem nagyon tudok sokat mondani erről a képről azért, mert minden benne van, ami ahhoz kell, hogy egy emlékezetes munkát kapjunk. Talán annyit tennék hozzá, hogy a kép formátuma nekem komfortosabb lenne, ha a 3:2-es méretarányt tartaná, fent is és lent is kaphatna még a kép több teret. (hegyi)
értékelés:

A téli verziót sajnos a megfelelő körülmények esetén ismételnem kell, de addig is megmutatom. Nem jó helyre álltam vissza, megzavart a jobboldali fa, lentebb kellett volna mennem... Ezek a képek eredetileg a panorámák gyakorlása miatt készül. Apparátusom nincs hozzá, kézből készítem őket.

Izgalmasak ezek a téli-nyári képpárok, szeretném felhívni a figyelmet Nádas Péter körtefájára. Miért mondom ezt? Mert ez egy olyan projekt, amiből akár könyvet is lehet csinálni, de ennek a buktatója ott van, hogy megtalálod-e azokat a helyszíneket, nézőpontokat, hogy önmagukban is, egy képként is elég egyediek és érdekesek legyenek ahhoz, hogy működjenek. Másképp mondva, ha maga a kép helyszíne, amit találtál nem egyedi, és/vagy a nézőpont nem különleges, akkor ez is csak olyan, mint a bélyeggyűjtés, csak a bennfentesek tudják, hogy az egyik bélyeg miért lesz értékesebb a piacon, mint a másik. De azt mindenképpen nagyra értékelem, hogy olyan projektbe kezdtél, ami hónapokon is képes átívelni, úgyhogy nem szeretném elvenni ettől a kedvedet, csak ara szeretném felhívni a figyelmedet, hogy keresd az egyedit. (hegyi)
értékelés:

Teszek fel majd hamarosan egy összeállítást Saorge belsejéről is.

Ez egy szép tájkép, bevallom, sokat nem tudok hozzátenni, mivel nem voltam ott a helyszínen, ezért azt sem tudom megítélni, hogy lehetett volna-e olyan nézőpontot találni, ahol maga a város nem szorul ki ennyire a kép jobb szélére, mert így borul az egyensúly. El tudom képzelni, hogy ez a kép méteresbe nagyítva lakásdekoráció is lehetne, mert kellően sematikus, de annyira nem mozgatja meg a fantáziámat, hogy azt mondjam: ez egy három csillagos megoldás, de nagy az esélye, hogy a hiba az én készülékemben van. (hegyi)
értékelés:

Egy roncsolt és egy kevésbé roncsolt képpárt látok, hozzám a második, a klasszikusabb megoldás áll közel, ugyanis amikor ennyire elveszítjük a tónusokat, mint az első képnél, az az értelmezés rovására is mehet, és ha már mutattál két képet, tehát adtál lehetőséget a választásra, akkor az első kép kiesett. A második képhez annyit tehetnék hozzá, hogy a kép a felső részénél egy leheletnyivel több hátteret adnék. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas mozgástanulmány, vagy fázisfotó, amit látok. Kicsit nagyvonalúan bánsz a térrel, mert ez a kép nekem erősebb lenne akár négyzetes formátumban is. Nem nagyon érzem az indokát az álló formátumnak, hiszen maga a mozgás is, amit a képen látok, a fekvő formátumot indokolná. (hegyi)
értékelés:

Fura, hogy hogyan tudtad elérni, hogy a hatvanas évek világát megidézd, de sikerült, nem tudom, hogy ez cél is volt-e, de megvan. Ami nekem bajos, hogy a lenti vágás nem szerencsés, nincs befejezve a mondat, a két lány a pohárral és az intelemmel oké, de a balról lévő lány néz valamit a képhatáron kívül és emiatt kivisz a képből. (hegyi)
értékelés:

Volt már ennek egy előzménye kb 2 éve.
Bálint

Akkor, amikor absztrahálsz, elég a lézerfény, de ha történetet mesélsz, akkor kell a környezet is valamennyire, enélkül a dolog lebeg, súlytalanul. A fiad és a telefon értelmez, a lézer díszít és magyaráz, de kellene a realitásból is valami, hogy ne legyen ennyire elrugaszkodott, mert így ott a veszélye, hogy a stockfotók se hús se hal világába essünk. (hegyi)
értékelés: