Elemzés

Ez a heti feladványom eredetileg gondolt egyik megoldása. Beállításban így akartam kivitelezni, csak tempera híján jóddal próbáltam stilizálni a vért. Látom a hibáit, ezért csak ide szúrom mint lábjegyzetet. Pedig ha azt a csuklót meg tudom csinálni hitelesebbre, ez lenne. De majd mondtok rá valamit

Roli, igazán nem tudom, hogy mennyire bírod a kritikát. Tudod, az a baj, hogy nem lehet semmit sem félszívvel csinálni. Az az energia, amit akármi okból nem teszel bele a munkádba, megbosszulja önmagát, mert egy jó kísérletet is nevetség tárgyává teheti. Bele-belekapsz dolgokba, amiket aztán félbehagysz. Emlékeim szerint több tanulmányodnál elhangzott már, hogy ismétlést kérek. Ha a szálldogálsz virágról virágra, csak a pillanat öröme marad. Mit mondjak ehhez a képhez? Hogy nézz utána, ki volt Sztanyiszlavszkij, vagy hozzam ide példának Janis Joplint? Nyilván azt nem mondom, hogy okozz magadnak komoly sérüléseket egy kép miatt testileg, de ha lelkileg nem hozod magad hangulatba, akkor csak pár csepp Betadine marad. Mellesleg nem véletlenül szoktak vizet engedni ilyenkor a fürdőkádba, persze nem akarok tanácsokat adni senkinek, de így szárazon... A másik kérdés a testiség kérdése. Nem muszáj genitáliát mutatni, de a mellbimbódat ne vágd félbe legközelebb. Azért remélem, a nyár pihenése után újult erővel visszakapcsolódsz szakköri munkába. Ismétlést kérek. (hegyi)

Nagyon komoly a pocak, meg ez a gangnamsztájlos beállás is. Most már itt vagyok, ne kímélj, jöhetnek még az önképeid, de kezdj el a szocióból eljutni a portrékig. (hegyi)
értékelés:

Ez így nincs megoldva, Feri, ugye te is érzed. Oké, varázsszőnyeg, meg oké, legyen a gyerek is ott, de nem mérted fel sem a fényviszonyt, sem a hely méreteit elég jól, így torzít is, meg be is lógnak dolgok. (hegyi)

Látod, Balázs, itt vannak azok a dolgok, amit én, a pesti csávó, nem értek. Sem fényeiben, sem formáiban, sem témájában nem tudok azonosulni vele. De legalább lenne négyzetes. (hegyi)

Kedvelem ezt a képi humort, gondolom, a vizes vb építkezését láthatjuk, de tulajdonképpen mindegy is, jó ez a pillanat. Azt te is tudod, hogy még jobb lenne, ha a daru kötelei nem vágnák el a kupolát, persze nem tudom, volt-e mód balra elmenned. (hegyi)
értékelés:

Szeretem az ilyen átvilágított, fényben úszó virágot, szirmait, a heti feladatra viszont nem tartottam erősnek, odaillőnek.

Azt sajnálom, hogy a virág mögött a háttér ennyire világos maradt, így a virágszirmok belevesznek a háttérbe, még akkor is, ha a mélységélességet jól használod. Ettől függetlenül érzékeny megfigyelés, amit látunk, nem is értem, miért nem a csendéletbe küldted a munkád. (hegyi)

A képek sorrendiségével van bajom, valahogy az utolsó kép kilóg nekem, ha kihagyom, nincs vége, ha bennhagyom, nincs eleje. És kevesebb redundancia, több közeli kellene. (hegyi)
értékelés:

Mobilos panoráma.

Bevallom, nekem is. Utálom az átnevezgetéseket. Ha még egy pár lépéssel feljebbről fotózol, akkor a Metró legyezőszerű tetejénél vágható lenne a kép, és így jobban koncentrálhatnánk a kép belsejére. (hegyi)
értékelés:

Nincs megfejtendő sztori, csak pár fotó a Játék miatt.

Don Mészáros, meggyőző színészi alakítást látunk, csak az utolsó képnél bukik le a szereplő, de tulajdonképpen még ez is belefér. Ha egy képet kellene kiválasztanom, az az első lenne. (hegyi)
értékelés:

A helyzet, a formák, a pillanat tökéletes, amire viszont oda kell figyelni, az az öltözék, mert az ellenfény miatt a sötét ruha nagyon beleveszik az egyébként feketébe hajló formákba. Biztatnálak arra, hogy így a 365 zárásával helyezz hangsúlyt az önábrázolásra itt a szakkörben. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a dinamika, mintha szaladna a paplan. A kompozíció érthető, világos, megvan a látszólagos egyszerűsége ellenére is az energiája. (hegyi)
értékelés:

Megbolondítottad a képet azzal, hogy átforgattad, jót tett neki ez a kis szürrealitás. Gyerekkoromban volt hasonló redőnyünk, akkor is nagyon elvarázsolt. Dolgoztál már ezzel a fényjátékkal és remélem, még fogsz is. Egy ujjnyit ha a jobb oldalból vágsz, azzal, hogy kimozdítod magad oldalirányba, még dinamikusabb lesz a forma és ez jó ellenpontja lehet az ágyban nyugalmasan töltött időnek. (hegyi)
értékelés:

Így vagyunk, a kutya meg én. Én csinálok valamit, az biztos, hogy kutyának ott kell lenni. Benne. De jól van ez így, szeretem ezt. Ez egy őszinte pillanata annak, hogyan élünk. Még akkor is ha a kép csak egy önarckép.

Te, István, biztos, hogy nem bárány? A személyessége megvan a képnek, de egy kicsit rövidebbet kellett volna exponálni, csak annyival, hogy a mozgás érzékeltetése mellett felismerhetőbb legyen a formából a kutya. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem, amikor enteriőröket mutatsz az otthonodból, mert olyan tárgyak vesznek körül, amik nem az átlagos formakultúrára engednek következtetni. Egyszerűbben mondva irigylem ezt az ágyat. És még a kép hangulata is jó. (hegyi)
értékelés: