Elemzés

Örülök, hogy visszatértél, remélem az ősztől kezdődő új szakasznál is látunk majd, az új leckékkel. Szép, finom ez a tónus, kedvelem ezt a színvilágot. A cím a templomkeresztre utal, és csak egyetlen bajom van, mégpedig hogy ott valami, talán szélkakas, vagy ahhoz hasonló dolog is lehet, ami kiáll, de nem értem, mi az, innen így nem érthető. Még talán annyit, hogy ha az a döntés, hogy szubjektív képkivágást használsz és önkényesen választod meg a területet, amit megmutatsz, akkor már lehetne akár forgatni is kicsit, hogy ne a konkrétság legyen a fő, hanem hogy milyen kompozíciós, mértani helyzet állhat elő. (hegyi)
értékelés:

Buci mindenhová elkísér, télen, nyáron, ázom, vagy fázom.

Még itt a jó idő, még lehet ismételni, ugyanis most valahogy két szék között vagyunk. Vagy a textúra az érdekes, az a formai rend, amit kiad a széna és miegyéb mértana és a kutya formája, de akkor fentebbről kell ezt megcsinálni, vagy le kell menni a kutyához, ha ő a fontos, és az ő érzete, akkor le kell mondani erről a mértanról és személyesre venni a dolgot. Kérek ismétlést. (hegyi)

Örülök ennek a képnek, mert felfedezni vélek benne egy kis nyitást, a komfortzónádból való kilépési lehetőséget. Picit szűk a képkivágat, ettől nagyon az arcra megy a fókusz, miközben a viszonyrendszer is fontos a fej és a test között, legalább kicsit. A másik, hogy így most nincs értelmezve, miért nézel el a kamera mellett, hogy ez valami szemérmesség, vagy van ott valami, ami fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

Remélem együttéreztek velem utólag is. Az utak lezáródtak előttem hazafele, GPS Jovanna meg csak fordultatott volna hol jobbra, hol balra, meg vissza. Na de itthon vagyunk, egészben, épségben, s ami a legfontosab: egy kellemes Pályautcai délután emlékével, melyet nálatok tölthettünk, együtt Veletek! Köszönet érte Barátaim!

Jó volt titeket látni, remélem ősztől beindul itt az élet és elkezdhetünk majd dolgozni, és remélem, az a pár mondat, amit beszélni tudtunk, dolgozik benned - mondjuk most lenne jó idő arra Feri, hogy amiket mondtam, meg amiket terveztél is ismételni, azokat megcsináld, rossz időben nehezebb lesz a vizes és egyéb munkákat megismételned, mert melegben eleve jobb érzés kevesebb ruhában lenni. (hegyi)

Egyrészt így elemzésben is szeretnék gratulálni a hónap képéhez, érezni egyfajta felszabadultságot az utóbbi képeidben és ez mindenképpen jó jel. Itt most technikai problémáim vannak, és ezek utómunkával javíthatóak. Az egyik, hogy valamiért mintha túl lenne élesítve vagy a dinamikatartományba lett volna úgy belenyúlva, hogy nagyon kopogós, kemény lett az eredmény. A másik, hogy mindig a legvilágosabb részek a legfontosabbak, itt te lennél a fontos, de összhatásában nálad világosabb a kinti falrész, ahogy haladunk befelé, egyre sötétebb a tónus. Nyilván ennek oka az, hogy a ház belsejében kevesebb volt a fény. Erre legjobb lenne egy lámpa, de ha nincs, utómunkában ez korrigálható, ha kiválasztod a belső téglalapot és azt világosabbra veszed, majd inverz kiválasztással a külső részeket sötétebbre. Mindemellett tartalmilag abszolút rendben van a kép. (hegyi)
értékelés:

Fontos dolog a barátság, és persze soha semmi sem mérlegen kidekázható, de az feltűnik, hogy te húzódsz hozzá, felé, ő meg valamivel el van foglalva, valami van a kezeiben, és emiatt olyan érzetet kelt a kép, hogy felemás a kapcsolat. Ez azért fontos kérdés, mert az exponálásnál a pillanat megragadása a legfontosabb, még annál is fontosabb, hogy éles-e a kép, vagy hogy mozdult-e, jól van-e exponálva, ezeket mind felül tudja egy jó pillanat írni. Ha meg előbb vagy később exponálsz, akkor a többi lehet rendben, de mégis fals érzetet kelthetsz. (hegyi)

Bevallom, sose értettem a nővéremet, amikor ilyesmi kefével nekiesett a hajának, tépve húzva fésülte ki, hogy ha nincs türelme, minek neki a hosszú haj. Persze nyilván más a helyzet valójában, de gyerekként ezt éreztem. Itt is valami ilyen önsanyargatást látok, persze vidám is, főleg az arckifejezéstől. A kompozícióhoz annyi, hogy ha ennyire szűk alul és felül, legyen, de akkor balra is a kéznél vágnék, hogy minden irányba meglegyen ez a szétfeszítettség érzés. (hegyi)
értékelés:

Városom Szeged. Itt születtem, a lépcsők felett, ott van a kórház. Azóta sok minden történt. Elköltöztem immár 8 éve külföldre. Vándorolt magyar. Ide érkeztünk és innét megyünk el. Ilyenek vagyunk mi Magyarok. Örök elégedetlenek és vándorlók. Mintha folyton keresnénk valamit. De az igazán fontos dolgok mindig hátramaradnak. De mindig inspiráló újra itthon otthon lenni. Még ha az inspiráció keserédes is néha. Nincs már nekem itt semmim. Csak az emlékek amik itt maradtak. Itt kellett maradniuk.

A képről: Mínusz 24 celsius fok. Kimentem fotózni mert meg akartam fogni azt a kellemetlen érzést, ami folyton ott ült a nyakamon, mikor az utcákat róttam. Akkor nem tudtam mi ez. Most már tudom. Akkor azt hittem az amit látok, az fojtogat. De most már tudom. Nem az volt , csak az emlékeim súlya. Fényképezőgéppel készült kép.

Nagyon finom ez a munka és függetlenül attól, amit a leiratban megadtál, erős üzeneteket hordoz. Persze, hogy hazatérés vagy elvágyódás, azt a szöveg nélkül nem biztos, hogy tudja a néződ, de őszinte leszek veled, ez mindegy is. Szépen kidolgozott, esztétikus munkát hoztál, köszönet érte. Remélem, a folytatásra nem kell újabb egy évet várni. (hegyi)
értékelés:

Azt érzem ezen a képen, hogy felszabadultál a 365 alól. Ennek szívből örülök, és amit ott írtam neked, hogy a te erősséged a szoció, azt csak a 365-re volt igaz, mert meg kell állapítsam, hogy az önábrázolásban is erős üzenetet tudsz küldeni. Egy dologra kérlek könyörögve: ígérd meg nekem, hogy soha többet nem fogsz textil, fa, papír vagy bármi más alányomást rábindzsizni a fotóidra. Tisztában vagyok vele, hogy ebben van némi önbizalomhiány is, de aki ilyet tud, mint ez a kép, az bízzon jobban magában, hogy az üzenete ezek nélkül is célba ér. (hegyi)
értékelés:

110 éve született Frida Kahlo.

Az egyik nagy szerelmemről van szó, úgyhogy elnéző vagyok abban a tekintetben, hogy mennyire szürreális és mindemellett mennyire jellemző a korra, hogy ez egy mobiltelefontok. Bár, ha jobban magamba nézek, én is majdnem vettem magamnak egy Ai Wei Wei-es tokot. Köszönöm, hogy megemlékeztél Fridáról. (hegyi)

Alul ez szűk, Feri. Kell a test. Nagyon jó a függöny-ablakkeret-függöny ritmus, te is jó vagy, mert ez a ritmus a háttérből kiemel, de ha alul ennyire levágod magad, akkor nem marad meg a történet. Ráadásul a portréknál, még ha az önportré is, a nyaknak van szerepe. Test, test, test. (hegyi)
értékelés:

Ehhez túl sokat nem tudok mondani mást, minthogy szűkek vagyunk, nagyon bezártad ezeket a virágokat a képkeretbe. (hegyi)

Őszintén megmondom, nem tudom, hogy mennyi ebből a valóság és mennyi a képmódosítás, vagy ez egy szendvics, de valahogy a végeredmény nekem egy picit sok. Ettől még ez egy izgalmas fotó marad, csak szubjektív engem már ez a mennyiségű vízió kivisz a fotográfiából. (hegyi)
értékelés:

Kemény fényekkel dolgozol, ettől grafikaszerű lesz az eredmény. Ez jó tesz ennek a képnek, mert hordozza a tavaszból nyárba hajló időszakot. Annyi kritikám van csak, hogy ez nem álló formátumú kép kéne, hogy legyen, fekvőben több kompozíciós dinamika lehetne benne. (hegyi)
értékelés:

Jó helyeket találsz a fotózáshoz, Feri. Irigyellek. Ha még egy fél tekerésnyit vársz az exponálással, a bicaj hátsó kereke el tud válni a fa sziluettjétől. Nem nagy dolog. (hegyi)