Elemzés

Valamiért minden utcán talát szöget, csavart felszedek, elteszek. Ezek mind örökbefogadott kötőelemek.

Régen, amikor a Metrónál dolgoztam, Keszeg Sanyi barátomnak volt egy műűűvészi installációja: egy hanglemezre ráragasztott egy csomó csavart és egyetlen egy darab anyát, nem tudom, Gábor, kitalálod-e, mi volt a címe? Segítségképpen elmesélem egy másik művét is, kettéfűrészelt egy vekkert, aminek azt a címet adta: Van még egy fél órám. Ezek jutottak eszembe a képedet látván. (hegyi)

Volt egy korábbi ilyen tányéros ezzel az alappal. Az alma nem túl tökéletes, nem tudtam szebbet szerezni. Itt most az is érdekes számomra, hogy elfogadható-e az alma alja is, vagy csak a teteje? Az alja nekem simább, jobb most ide, de Zsolttal arról beszéltünk egyszer, hogy nem annyira szerencsés.

Kedvelem ezeket a montázsokat, érdemes lenne ezt az ajtót jobban kinyitnod a magad számára. A kérdésedre a válasz az, hogy ebben az aspektusban rendben van az alma alja is, üzenetértékkel bírhat, mivel kevés jelkészlettel dolgozol, hogy mit választasz. (hegyi)
értékelés:

Egy korábbi vázlatomon kezdtem el kísérletezgetni, annak eredményéből pár darab az alábbi sorozat. Rögtönzött naplójegyzet A ferdékhez egy gondolat, ott kifejezetten azt vizsgáltam, hogy a kis mélységélesség ezen a sík felületen hogyan használható. És általában igaz, hogy a tartalmi közlés mellett próbáltam a kompozíciós irányokat keresgetni ezen a bázis, de ebben a témában még komoly hiányosságokat érzek. Velem ilyenkor az történik, hogy lerakom egy időre, majd később felülvizsgálom őket.

Egyáltalán nem csodálom, hogy ez lett a hónap képe, mert egy olyan munkát kapunk tőled, ami ritkaság a Látszótéren. És tudod, mi az érdekes, István? Hogy ezekben a kollázsokban mintha megtaláltad volna a magad - még ha áttételes is - szabadságát is. (hegyi)
értékelés:

Annyira érzem azt, amit mutatsz, a "szabadenekemezt" dilemmáját, a dühöt, a dacot, szembenézés hiábavalóságát, ezzel kínlódom fél éve, azt hittem, jobb lesz, ha átlépem a bűvös ötvenet, de lószart lett jobb. Üdv a klubban és köszönöm az őszinteséged! (hegyi)
értékelés:

Tudósítás, képileg, némileg, KÖSZÖNÖM!

Kedves képsor, elmeséli a történetet, hozzám a legelső kép gesztusa áll a legközelebb. Kedvelem azt a Ferit, akit ott látok. Ha nem szorgalmi lenne, csillag is lenne. (hegyi)

Van ez a nyolc vagy tíz éves fotóm, és a háromhatvanötösök heti generációk feladványáról beugrott, úgyhogy előkerestem. Itt nem kellett instruálni senkit semmire :)

Az a bajom, István, hogy ahhoz, hogy ez a kép laza legyen, túl szabályos, túl decens, ahhoz pedig, hogy geometrikus, mértani legyen, túl sok benne a hiba. Tudom, hogy furcsa egy családi képnél ilyenről beszélni, de egy portré is, ha darabjaira bontod, geometria. (hegyi)

Csalogatóak, csábítóak az ilyen makróba hajló megfigyelések, de ez a kép épp úgy egy színpadot mutat, mintha egy város főterét fotóztad volna, és ez a színpad most üres. Az elsődleges jelentéssík a korhadó tárgyakkal megvan. Úgy is mondhatnám, rádiós hasonlattal, hogy megvan az érzelmi vivőhullám, de hiányzik a jel. Az, hogy korhad egy ablak, önmagában még közhely marad, ha nem teszed hozzá üzenetben Frantisek Balgát. (hegyi)

Hangulatos képet küldtél, szerethető ez a magányos bicikli. Valakit hiányolok a kép bal oldaláról, valahol ott az utcasaroknál, aki kiegyensúlyozná a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Feri, bocsánat, de nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel, nem értem a miértjét. (hegyi)

Tél a szigeten.

Kevés képelemből dolgozol, ezért nehezen lehet belekötni, de annyit talán hozzátennék, hogy én nem ebben a képarányban dolgoztam volna, hogy a tenger és az ég egyforma hangsúllyal és méretben szerepeljen. És persze azt elhiszem készséggel, hogy ez volt a valóság, ilyen fakó, de a fotó meg nem a valóságról szól, szóval egy kis dinamika jót tenne neki az utómunkában. (hegyi)
értékelés:

A konyhaszekrény fotózás nem egy izgalmas területe a fotográfiának. Na de ha a mélyére nézünk! Micsoda viszonyok, alá- és felérendeltségek, csillogások és árnyak bújnak meg benne!

Demeter Weöres Sándor könyvszekrényét bemutató képe a leltárszerűsége miatt nagyon izgalmas, itt is valami hasonlót kapunk, bár azzal, hogy vignettálva van a fény, sejtelmesebb az eredmény. Persze kérdés, hogy mi a fontos, a rögzítés, vagy a mese. Lehetne ez akár egy koncept projekt is. (hegyi)
értékelés:

Mind az öt kép tetszik, érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, mert egyre közelebb jutsz az áttöréshez. Szoborszerű, bár inkább büsztöket látunk, főképp az első kettő, ezek állnak hozzám a legközelebb. Talán ha van, ami zavar, az az, hogy ehhez a szoborszerű hatáshoz az álló formátum jobb lenne. Legalább néha. (hegyi)
értékelés:

Kézi panoráma, a képek összefűzésénél hagytam, hogy áttűnjenek az elemek. Ez persze némi mosódást is okoz itt-ott.

Két dolgot szerettél volna - ha jól értem - megmutatni, a teret az épületekkel és a mozgástanulmányt is, és lehet, hogy csak annyi a baj, hogy ezt a fajta torzítást, mint azt már korábban mondtam, nem nagyon kedvelem, de hozzám közelebb állna ez akkor, ha a föld szintjére helyezted volna a kamerát. Szubjektívebb és élményszerűbb lett volna az eredmény. Korrekt, de ami korrekt, az unalmas is jószerivel. (hegyi)
értékelés:

A színeket nem babráltam utólag, az eredeti kép is ilyen, csak kicsit fátyolosabb, és ez sajnos zajos is, meg, szóval nem az igazi alapanyag sem, meghaladta a gépem teljesítőképességét - meg bizonyára az enyémét is... Szóval nem vagyok nagyon elégedett ezzel, de gondoltam megmutatom, mert volt egyszer egy monokróm szín lecke is itt a Téren... És ez annak a megoldása, azt hiszem :)

Az ötlet nagyon jó, de a napernyődből ennél több kellene, legalább háromszor ennyi, mert nem csak jelzésértékkel kell szerepeltetni, hanem a formát is meg kell mutatni. És talán még annyi, hogy ha ennyire sematikus az ég, ennyire részlettelen, miközben a víz meg anyagszerű, akkor lenn újra ezt a minimál tónust meg kéne ismételni, hogy ne csak valami világítási hiányosságnak érződjön. (hegyi)

Mobil. Az ajtókukucskálón másképp még nem tudtam megoldani, mindig van valami. Igaz, ez így technikailag elég megviselt, viszont talán hozzátesz valami valóságközelit. Azt hiszem, ezért megyek vissza sokszor ahhoz a kukucskálóhoz.

Kedvelem ezt az önportrédat, hozza a hangulatot. De amit nem értek, az az, hogy az ajtó belső fele miért ilyen sötétre van exponálva. Mert ha már nincs a kukucskálón az a kis takaró fülecske, hogy még egyértelműbb legyen a helyszín, akkor legalább az ajtónak kéne ajtószerűbbnek maradnia. De mint portré, jó. (hegyi)
értékelés: