Elemzés

Ebből egyedül az első kép érdemes arra, hogy megtartsd későbbre is, az egy jó ritmusú kép, a többi didaktikusan akar elmondani valamit, többször ismételve, úgy, mintha elmondanád nekem a sztorit és minden félmondat után rákérdeznél, hogy érted? érted? ugye érted? Értem hát, de sajna ennek a rovására a kompozíciók nem jók. Megvan az elsőn, a többinél már fel lehetett volna szabadítani magad a kötelező párhuzamoktól. Az első kép kapja a csillagot. (hegyi)
értékelés:

Egy több részből álló vázlatsorozat egy darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Nehéz, mert amit mondok, a helyzet ismerete nélkül nehezen tudom, hogy hogyan oldható meg, de mégis elmondom. Az izgalmas az, ha a kövérke vázának lesz üvegformájú árnyéka, és ez majdnem meg is valósul, ez jó és tetszik, de nem kéne oda a konkrét üveg is, csak az árnyéka. És akkor a nyúlánk és a tömzsi, az árnyékcserével már sztori. (hegyi)

Az előző sorozatban ahol szerepeltek az üvegeid, összeállt, de itt most az italos üveg és a váza nem, még a rózsa se segít, három tárgy, ami nem állt össze kompozícióban és sztoriban sem bennem. Ez azért érdekes, mert önmagában mindegyik jó, de így, hogy konkretizál a rózsa, így most már a kérdés is felmerül, mi keresnivalója a váza mellett az üvegnek, netán abból ittak? (hegyi)

Egy több részből álló vázlatsorozat két darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Itt is úgy gondoltam, hogy a hasonlóságok miatt mehet egybe kettő fotó.

Az alsó líraibb, a felső dinamikusabb, de egyik sincs kifuttatva a végállomásig, valami még kellene, nem tudom megmondani neked, mi, mert ez a te álmod, de befejezetlennek érzem mindkettőt, ki kell mondani a szavakat, nem elég gondolni rájuk. (hegyi)
értékelés:

Ez nekem így nem, élettelen, szürke, céltalan. Nem az a baj, hogy nincs a vázában a rózsád, lehet az kinn is, de akkor ezt erősítsd fel, mint érzet, kell adni hozzá, hogy sztori legyen, értelmezhető, miért, hogyan került oda. Sérülésmentesen nem megy. (hegyi)

Itt is úgy gondoltam, hogy a hasonlóságok miatt egybe mehet kettő.

A második, de több tér kell fenn, levegő, ég, mindegy, minek gondoljuk, beszorítva a dolog nem tud lélegezni. És hát a funkció nélküli váza érdekes, de akkor ezt ki kell fejteni, miért. Enélkül befejezetlen a hatás. Viszont a nájlon jó ötlet, érdemes vele kísérletezned tovább. (hegyi)
értékelés:

Egy több részből álló vázlatsorozat három darabja. Címmel, leckebesorolással bajban vagyok, utólag határoztam meg azokat. A sorozatot a készítés körülményei kötik még össze, ugyanis egyidőben készültek, mindig megnéztem mi lett belőle, és ahhoz igazgattam kicsit, módosítgattam, és így alakítgatta magát. De ezt az időbeliséget és sorozatot most elhagytam mégis, mert (bár van egy izgalmas fejlődése az egésznek, de) hogy megkönnyítsem az elemzést. Tartalmi mondandóm nem volt, csak utólag jöttek ilyen-olyan gondolatok, de valójában nem relevánsak. Egyedül a fény, a fénytörések, az árnyékok, a formai viszonyok érdekeltek amikor csináltam.

Ezt a hármast most a fentiek ellenére mégis egyben kezelem, annyira hasonlatosak, hogy ez nem okoz majd gondot az elemzésnél szerintem.

A középső, ami a legjobb, de a baj az vele, hogy nincs talapzata, vagyis a fényjáték szép, de a tárgyaknak akkor is van súlyuk, ha könnyedek, és ezt a talapzat, vagyis az asztal vagy amin vannak, annak a megvilágítása segíti, az azon lévő árnyékokkal együtt. Enélkül a semmiben lebegve a dolog elszáll, nem a könnyedséget, hanem - nincs jobb szavam - a gyökértelenséget mutatva. (hegyi)
értékelés:

Nem szokásom ilyet hozni, tudom nagyon konyhai, nagyon effektes (egyik hozta a másikat). Ez csak amolyan ha már megszületett, legyen meg dolog. Kis móka, kis játék, ne harapjatok érte. :)

Nekem az a dolgom, hogy elemezzek, ez van. A sárgítás borzalom, felejtős, ezt többször elmondtam már, remélve, hogy egyszer végre beérik mindenkinél, minden ilyen archaizálás gagyi. A tetoválás meg olyan ügy, hogy sajna emiatt alig vagy használható univerzális modellként, mert kivisz a hangulatból - de ha meg már van, valahogy ellensúlyozni kell, akár betekered gézzel a másik karod, ahol nincs varrva, persze ebben az esetben a gatya helyett is lehet gézt használni. A náljonszatyor durva baki, ki kell venni, megoldható lett volna. Hát, így valahogy. (hegyi)

Nehéz dolgok ezek, én tudom, a véletlenek együttállása nehezen kontrollálható és az is igaz, hogy ismételni ezeket baromi nehéz. De épp ezért kell exponálás előtt figyelni, picit megállni, mielőtt gombot nyomunk, hogy biztosak legyünk abban, hogy a kompozíció is rásegít arra, amit üzenünk. Itt most ez a kép négyzetesben lenne igazi, ha lenn még lenne belőle, és ez az út arrafelé kiteljesedhetne. Így, fekvőben most nekem hiányos. (hegyi)
értékelés:

Nem akarok Vajna lenni, feladatként el tud menni.

Ellentmondásos munka, ha humor, akkor állj bele, ha meg nem, akkor döntsd el, mi az üzenet, a gondolat, és annak megfelelően állítsd be. Feri, ne kritikának, csak jótanácsnak vedd, hogy a humor akkor jó, ha megvan az ideje, ha céltalanul szórjuk, akkor elfárad, és elfáraszt. Ez nem erre a képre igaz, hanem általánosságban mondom neked. (hegyi)

Egy kis derítés mindenképpen kéne balról, mert most ott az orr árnyéka túl sok lett. És a főfényt érdemes picivel lentebb vinni, hogy ne legyenek ekkora árnyékok a szemed alatt. De a póz, a gondolatiság tetszik. (hegyi)
értékelés:

Gábor, ez egy szép portré, jó a beállítása is, és megvan a hasonlóság is, a párhuzam, de az isten szerelmére, miért nem utómunkázol? Csak egy kis színkorrekció és máris rendben van, ezt a sárgás zöldes tónust kéne csak róla levenni. (hegyi)

Feri, ez egy szép lecke lenne, de azt az exponálás előtt el kellett volna döntened, hogy a bal alsó sarkánál lévő köveket, vagy mit belekomponálod - akkor több kéne - vagy kihagyod, ha ez utóbbi, akkor máshová kellett volna állni. Így most az ott engem zavar. (hegyi)

Szürreális megfigyelés, mintha egy Ikea katalógus lenne, aztán mégsem, és az ember nem akarja elhinni, amit lát, mert ez a meghittség a fények által egészen más irány, mint a valóság nyomorúsága. Emiatt ez a kép erős közlés. Ami gyengít rajta, az a színtónus problémája. Benne hagytad ebben a fátyolos sárgásban. Ez könnyen korrigálható, meg is csináltam kábé, beteszem kommentbe. Ettől még ez három csillag, de figyelj oda az utómunkára. (hegyi)
értékelés:

Feri, most határozottnak kell lennem, mivel lépten-nyomon olvashatod a véleményem a barnítást utánzó színtónusról, és mégis belemégy ebbe a zsákutcába. De miért? Ez olyan geil, olyan szájbarágós, hogy a fal adja a másikat. Ha azt akarod, hogy mint fotós, komolyan vegyenek, ezt hagyd el a fenébe. Ennek már akkor se volt értelme, amikor analógban erőltették a vörös vérlúgsós basztatást, de hogy ezt digitálisan is imitálják, az téboly. A másik, hogy arra a muskátlira, ami a sötét felület előtt van, valami fény kéne, mert ennyi hiányzik csak ahhoz, hogy ezt a barna vackot leszámítva ez a kép egy jó enteriőr legyen. De most erre nem adok csillagot. (hegyi)