Elemzés

Üdv Tamás újra itt, örülök neked. És jó ez a kép is, jó a helyszín, nem kell magyarázni, mit látunk. Egy dolog, az időpont. Nem tudom pontosan, hogy jár a nap, de ha volna olyan időpont, amikor ez a hátsó udvar kevésbé bukik be, az azért lenne jobb, mert neked maradna több mozgástered, hogy utána az utómunkával mennyit módosítasz, de ha minden majdnem fekete, azt már nem lehet előrehozni tónusban eléggé veszteségek, zajosodás nélkül. Na, szóval a kép tetszik, amit meg írtam, nyilván akkor értelmezhető, ha a természet is a kezünkre játszik. Ha nem, akkor marad az utómunka. (hegyi)
értékelés:

A címből indulok ki. A képen egy férfi van, aki talán zenét hallgat, közben talán olvas valamit, vagy olvasott, és most mélázik rajta. De hogy csinálna is valamit, készülne az adás, az nem látszik, nincs a képen. Ez ugyanaz a probléma, mint korábban, hogy ami a te fejedben evidens, azt a néződnek is meg kell mutasd, mert ő ha nincs a képen, el kellene higgye bemondásra, de miért? (hegyi)

A hangulat abszolút megvan, de két dolog még pontosítandó. Az egyik a tömegelhelyezés. Valamennyire kimozdítottad a fő motívumot középről, de még kívánna többet, jobbról még vághatnál. A másik a tónusok kérdése. Azt gondolom, hogy ennek van eleve drámája, nem kell ennyire ráerősíteni, mert ha ilyen kopogós, borús tónusokkal operálsz, akkor olyan érzetem van, hogy valamit nagyon el akarsz hitetni, és elkezdek gyanakodni a valódiságáról. Ráadásul így minden úgymond összekoszolódik, a növények is, minden a környezetből, és emiatt laposabb lesz a kelleténél, nincs arányrendszer a ház és a természet között. (hegyi)
értékelés:

Kedves Kálmán, üdvözlünk a Látszótéren. A helyzet, amit mutatsz, érthető, átélhető. Ember a volánnál. Nyilván fontos számodra az autó vagy az utazás, vagy mindkettő, bár a képen a gesztusból azt érzem, mintha mindezt a hátad közepére kívánnád, de az is lehet, hogy a forgalom volt erős. Erre abból következtetek, hogy nincs öröm az arcodon, és nem nézel ránk. Várom a folytatást, küldj képeket. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok, pár nap kihagyás után újra felvenném a fonalat és folytatnám a leckék megoldását. Zsolt, az eddigi sikeresen megoldott leckék törlésre kerültek?
Köszi szépen! Sziasztok,
Csaba

Szia Csaba, örülök a folytatásnak. A kép hangulata abszolút jó, fenn talán vágnék kicsit, és meg kéne nézni a tónusgörbét, mert az aljából, a feketékből nekem most hiányzik, és ettől olyan a hatása, mintha ez egy iskolai tankönyvből kivágott fotó lenne, mondom, ez a tónusok miatt lesz ilyen. Érdekes elgondolás az építészethez tenni, mert nekem erősebb a hangulati hatás, mint a geometriai, bár ha akarom, akár Hundertwasser is építhette volna ebben a formában. Valami hiányérzetem van, talán az, hogy a szürrealitás érzetét erősítené egy fotó esetében, ha lenne valami reális is, valami vagy valaki. (hegyi)
értékelés:

Lehetne ez csendélet, de az arányokkal baj van. Egyrészt a reszelőből több kell. Alul jócskán vágható, majdnem négyzetesig, tehát lenne hely a vasnak. Mert az kell ellenpontnak. Ami bajos még, hogy ott a körte szára. Na, az nem kéne. A körte lágy formái kellenek és a reszelő, semmi más. Kérek ismétlést. (hegyi)

Az üveg fénytörése miatt kialakló fényes kontúrok érdekeltek meg az, hogy egy ilyen üveg tárgynál nehéz megállapítani merre áll.

István, örülök, hogy újra itt vagy, én ezt a képet nagyon kedvelem, van atmoszférája, hangulata. De haragszom is, drága István, te egy építész ember vagy, mi a tökért nem egyenes a polc, miért hagyod ferdén a dolgot? Ennek akkor van húzása, ha a mértani szerkesztettség is megjelenik, és ennek ellenpontja lehet a lírai élesség-életlenség, és a tónus, a fád hangulat. Na de ha nincs megcsinálva rendesen a koordinátarendszere, akkor cseszhetem, akkor a hangulat se maradéktalan, mert gyakja a szemem a ferdeség. Kérlek, tudod te ezt, figyelj picit jobban oda erre, mert ha ezt leszámítom, a kép hibátlan. Lenne. (hegyi)
értékelés:

Nem segít a Kofola sem, ha 3 napig idegölő az internetes szolgáltatód hozzáállása, a hiba elhárításához...De minek írjam, jó nekünk ez így. Jó nekünk ez így?

Az van Feri, hogy abból, amit leírsz, semmi nem jön át a képről. Se a net szakadása, se más hiba. Egy ember van a gépnél, és valószínű Kofolát iszik. De miért? Minden kép előtt fel kell tenni a kérdést, miért. Hadd mondjak valamit, baráti javaslatként. Picot sokat foglalkozol a napi közélettel, és ez azt hiszem nem tesz jót az alkotó munkának. Ezek a dolgok bár hatnak ránk, és ez fontos, de az alkotói folyamatoktól el kell választani, hagyni átfolyni rajtunk, és amikor már ülepedett, akkor kell képbe fogalmazni. Ha nem így teszel, akkor igen rövid idő múlva a kép már nem mond semmit, vagy ha mond, nem azt, amit a kattintáskor akartál. (hegyi)

Kedves Martin, ez még makrónak tág, de ez nem probléma, úgyse vagyok oda a makrókért, valahogy nekem a makrofotózás olyan, hogy az egyszeri nézőt lehet, hogy rabul tudja ejteni a mikrovilág felnagyítása, de ritkán találkozom olyan megoldással, ami mond is valamit a primer közlésen kívül. Na de a képről is szóljak. Most balra és lefelé van koncentrálva a történet, kiszorítottad a képhatárra ott a fő motívumot, aminek akkor lenne értelme, ha jobbra fönn valami még történne, ami értelmezi azt, miért így van a kép komponálva, ellenpontja, ellensúlya lenne a virágnak. Hogy ez micsoda lehetne, nem fogom megmondani, mert nem voltam ott, de ezt ki kell találni. Azért nem mondom, hogy beljebb kéne hozni közép felé az egészet, mert akkor lehet, hogy a kompozíció nyugalmas lenne, de nem mondana többet, mint egy virág, ami szép, szép, de sokan fotózzák, nem lenne egyedi. Szóval maga az, hogy belevágsz és kiszorítod, az jó lenne, de ki kell találni, mi legyen a felszabaduló területen. (hegyi)
értékelés:

Van hangulata, ez jó. Formailag vannak kérdések. Egyrészt visszafelé, jobbról balra megyünk, de nem a lábak előtt, hanem után van nagyobb tér hagyva. Ha ez tudatos döntés okán van így, akkor ez megadhatna alaphangulatot, drámaiságot, de ahhoz kell több, sokkal több környezet, hogy a sztori megálljon a lábán, mi elől mennek ennyire, kergeti-e őket valaki vagy valami, vagyis mi az indoka, hogy annyira a sietségre van téve a voks, hogy már ki is szaladnak majdnem a képből. Ha ez nincs meg, nincs jelen a képen, ha erről nem kapunk infót, akkor a dolog egy sztori ígérete marad. (hegyi)
értékelés:

Az biztos, hogy tárgyfotónak ez túl absztrakt, annyira grafikába hajlik, hogy nekem legalábbis nem felismerhető, mi is akar ez lenni. De ez egy dolog, mindegy is, ami viszont számomra probléma, az az, hogy ez így nekem egy üres színpad előadás előtt. Máshogy mondom. A tónusok is redukálva vannak, a világítás is, a forma is, minden, így ez ha nincs valami még hozzáadva, mint fő motívum, vagy - utált szó - mondanivaló, akkor elsiklik, akkor forgatom, de nem tudok mire menni vele. Hogy mi az a valami, na ennek kitalálása az, ami a képhez, mint egyedi közlés, szükséges. (hegyi)

Balatonbogláron

Örülök ennek az önportrénak, mert bár láthatóan valami karsérülés után vagy, de mégis sikerült ennek ellenére is vidámságot csempészni a fotóra, és ez fontos dolog. Annyit mondanék javítandóként, hogy vagy egyenesre kell venni a horizontot, vagy ha valamerre elforgatod a képet, akkor kell találni valami új koordináta-rendszert, amiben új viszonyok, új függőlegesek vagy vízszintesek jönnek létre. Itt most talán az lenne a jobb, ha az eredeti vízszintet használod. Köszönet, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Bár ez a kép lehet hogy inkább a selfieinek számít és nem önarcképnek, számomra ez a kép valahogy sokkal több egy sima selfienél. Bár ugyan tényleg ki lett posztolva a facebookra, és tényleg egy gyönyörű tengerparton készült, inkább a boldogság érzés és egy kellemes őrület amit meg akartam rajta örökíteni. Ugyan a hajam nem a legjobb a sós víz miatt, és tele vagyok pattanásokkal is, ennek ellenére nem hinném hogy tudnék csinálni magamról olyan fotót amin jobban tetszenék magamnak mint ezen a képen.

Kedves Márk, köszöntünk a Látszótéren, ritka egy vidám beköszönést kaptunk tőled, amit nagyon köszönök, ránk fér a vidámság. Annyi kritikám van, hogy én a kép tetejéből annyit vágnék, hogy jobbra fenn az a szikla már ne legyen benne, koncentráltabb lenne az üzenet, mert az a sötét folt nem ad hozzá a képhez, de a hangulat szempontjából ez a tónus és forma gyengít a vidám hangulaton. A pattanásokkal most ne törődj, majd kitanulod, hogy lehet retusálni azt is, szóval a kép tetszik, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Hullámok - avagy az a fránya impresszionizmus

"Versenyen" kívül! A búzás képeimmel játszadozva, egy belenagyítás után fogadott ez a fókuszon kívüli képrészlet a monitoron, és nagyon megfogott a(z impresszionista) fesményszerűsége. Persze (gondolom) ez így fényképként értelmezhetetlen, de játéknak talán jó. Nekem mindenesetre nagyon megtetszett.

Hát igen, a struktúra megvan, szép a ritmusa, de valami hiányzik a képről, ami történetet visz bele, ami vagy aki főszereplővé válhat. Persze a festészetben is van sok olyan helyzet, ami szinte homogén színtömbökkel dolgozik, ez is lehetne akár ilyen, de akkor a technikát kell úgy belőni, hogy ott akkor minden a helyén lehessen, legyen elég élesség, legyen erős a dinamikatartomány, a színek, mindez együtt határozott eredményt adhasson. Állvány, és ott a helyszínen kell kivágni a képet, nem utólag. (hegyi)

Ma voltam virágot locsolni a nagynénémnél a Bartók Béla úton és a lépcsőházban letámasztottam a bringám amíg a zárakat nyitottam.

Üdv a Látszótéren! Jó ez a színpárosítás, a vörös és a kék elég dinamikus páros, erőt ad a képnek. Amire érdemes figyelni, az az, hogy legyen valami vízszintes vagy függőleges, mert most a billenésnek nincs indoka. El lehet forgatni egy képet akármennyivel, de akkor abban az új rendszerben, ami kialakul, abban kell legyen valami új koordinátarendszer, enélkül esetleges lesz az eredmény. (hegyi)