Elemzés

kilencvennyol, kilencvenkilenc, száz, aki bújt, aki nem...

Tulajdonképpen a feladat érthető volt, és tulajdonképpen erre ez a megoldás is valamennyire értelmezhető, hiszen amikor bújócskáztunk, akkor általában egy fának a törzséhez tettük oda a fejünket, a kevésbé stréberek lazán, akik nagyon jól akartak szerepelni, azok a kezükkel is eltakarták a kilátást. Persze ez a képen nincs rajta. Ez is az egyik bajom, hogy közel megyünk a fához, a fának a törzséhez, de nem látom, nem érzem, ha nem tudnám, hogy mi a kifejezett lecke, akkor nem nagyon tudnám értelmezni, márpedig anélkül is kéne tudnia a képnek ezt közölni. Nekem ez most hiányzik a képről, hogy értelmezhető legyen, hogy a bújócskának melyik részéről beszélünk, duma nélkül is. Hogy ezt úgy oldod meg, hogy megkérsz valakit, hogy álljon oda vagy úgy oldod meg, hogy árnyékot vetsz a fa törzsére, ezt nem tudom, több megoldás is létezik, de azt neked kell megkeresned, mert ez a te ötleted. (hegyi)

Hát itt van ennek a napraforgó csokornak a teteje is, a két képből össze lehetne rakni egyet, mert itt meg az alját vágtad el kegyetlenül, fönt levegőt hagysz, teret hagysz, alul meg legalább egy három ujjnyi hiányzik ahhoz, hogy be legyen fejezve. Olyan mintha darabokból akarnád összelegozni a képet. Most már a fátyolról nem beszélek, azt elég sokszor elmondtam, de itt is ez a problémám, hogy nincs meg az egésznek a kompozíciós stabilitása. (hegyi)

Ugyanaz a helyzet, megint megkapjuk ezt a fátyolt, a feketék nincsenek meg. Ennek az a baja, hogy én itt dörzsölöm a szememet, hogy most én látok rosszul vagy mi van, tehát fáraszt. A másik problémám az, hogy kompozícióban nincs megoldva, ad hoc jelleggel elkészült egy kép rózsákról, de nem nagyon értem, hogy miért innen, a fő motívum ki van nyomva a bal oldalra, valami értelmező háttér van nagyjából középen, de a jobb oldal üres. Ráadásul azokat a pókhálószálakat, ha már ezt a finomkodást bevezetted a tónusokkal, levettem volna. Ez most egy ilyen talált kép kategória. (hegyi)

Egy átlagos ucasarki névtábla

Ennél a képnél azt veszem észre, hogy mindazonáltal, hogy tényleg van egy kékes behatása a falnak, de most elvitt téged és gyanítom, hogy az a kő ennyire nem kék, hanem kapott az egész egy ilyen kék löketet, és ha ez egy picit visszább van hozva, akkor a kő természetesebb, és megmarad egy arányrendszer, nem lesz az egészen ez a kék fátyol, és ez is lehet az oka annak, hogy túl van szaturálva a kép. A másik dolog, amit észrevettem, hogy a kép felső részére nincs igazán szükségem, az a fekete sáv, ami ott van, nem is értem, hogy minek hagytad benne, az biztos, hogy én ott vágnék. És egy picit sötétek is vagyunk. (hegyi)

Errefele ritka a házszám.

Azt írja Gábor a leiratban, hogy a kép jelentősége abban rejlik, hogy nincsenek házszámok arrafelé és tényleg keresem és nincs, de nekem most megint az a kérdés, hogy vajon jó helyet választott-e a fotós magának ahhoz, hogy ezt a képet elkészítse? Hasonló a problémám, mint amikor lefényképezted azt a két cigarettázós szobrot ott a kocsma előtt, hogy a kép egyik oldalán van információ, a másik oldalán lényegesen kevesebb, és ettől az egész kép felborul. Ráadásul itt is ugyanaz az oldal kap több súlyt, mint annál a képnél, a kép bal oldala az, ami lényegesen erősebb, a jobb oldala ehhez képest kevésbé fontos. Na most ez nagyon egyszerűen megoldható, ha te pont ezt a két ajtót akarod lefényképezni, mert át kell menni a másik oldalra, vagy inkább szemből fotózni, és akkor sokkal jobban ki is jön a két ajtó közötti különbség. Innen oldalról fotózva ez még jobban rá, hogy a kettő között tömegében, díszítettségében, formáiban mekkora nagy differencia van. Erre szerintem érdemes odafigyelni. (hegyi)

Nem is gondoltam, hogy a népligetben vannak mókusok! :O

Bevallom, én sem gondoltam, hogy vannak a Ligetben mókusok, engem is meglep ez a kép ebben az értelemben, viszont ami a problémám az az, hogy jellemzően a képeidnek a nagy részénél azt veszem észre, hogy túl vannak szaturálva a képek. Magyarán túl rikítóak a színek. Valószínű, hogy ez valami fényképezőgép beállítási hiba lehet, a menüben érdemes lenne megnézni, hogy lehet-e ezen módosítani, vagy finomítani, a természetes beállítások mindig hosszabb ideig elviselhetőek. Most például a zöldek annyira elmentek neonzöldbe, de a mókusnak a színei is eléggé furcsa színűek, hogy egyszer csak nem fogom elhinni azt, amit látok. Volt valami esküvői képed, vagy társaságról, és ott is a ruhák, minden, az egész annyira harsány volt. Nyugodj meg, akkor is átjönnek a színek, ha nem kiabálnak, nem üvöltenek. Én még azt is meg szoktam tenni az utómunkánál, hogy egy 10-15%-kal még visszább is veszem a színek szaturációját, hogy könnyebben elviselhető legyen, ne égesse ki a szemem, ne üvöltsön az egész. Ehhez a képhez most azt tudom hozzátenni, hogy a színekkel kell finomabban bánni. (hegyi)

Ezt nem mertem a 365-be kuldeni. Egyreszt mert nem pontosan ugy sikerult, ahogy a helyszinen elkepzeltem, masreszt pedig fogalmam sincs, hogy jelent-e masnak barmit, vagy csak nekem.

Azt kérdezi Csaba a leiratban, hogy jelent-e ez valamit másnak is, vagy csak neki. Akkor jelenthetne, ha ennek tisztázottak lennének a fényviszonyai. Olyan, mint egy vízfelület, és valószínű arról is van szó, hogy ez valami eső utáni helyzet, ezek a levelek lebegnek valaminek a tetején, de ezt határozottabbá kellene tenni, hogy értelmezni tudjam. Másrészt nem nagyon értem azokat a belógásokat, amik vannak. Alul van egy ilyen fél íves valami, a jobb és bal felső saroknál is van valami, de nem tudom, hogy micsoda, és ha nem tudom értelmezni, az azért bajos, mert te engem, mint nézőt elengedsz, hogy kószáljak a fenébe a képen, és saját magam próbáljak magamnak mankókat keresni, de ezt a képnek kell megoldania. Igen, jelentene valamit akkor, ha a dolog határozottabban lenne megcsinálva. Most ebben érzek egy bizonytalanságot, hogy megcsináljam-e képnek, beküldjem-e a Látszótérre, hogy akkor mit s hogy csináljak. Ebben a bizonytalankodásban az is benne van, hogy ez át fog jönni a képedre. Magadnak el kell döntened, hogy mit akarsz, tessék megcsinálni, nem kell törődni a veszteségekkel, azzal sem, hogy mit fog, vagy mit nem fog mondani, az a lényeg, hogy te tudd, hogy mit akarsz. Ebben úgy érzem, hogy te magad sem tudtad, hogy mit akarsz. (hegyi)

Remélem, hogy nem bántódsz meg azon, amit mondok, hogy dögöket nem fotózunk. Ez egyetlen esetben fogadható el, ha valami nagyobb képnek egy részlete. Mondjuk csinálok egy megtört hangulatú csendéletet, és ahhoz az ablakban ott vannak ezek a halott állatok is. De igazából még ez sem biztos, hogy igaz. Értem én, hogy mit akarsz üzenni, de ez nagyon primér. Azt az üzenetet, hogy eljön az ősz, és az a zsezsgés-dongás, ami jellemzője a nyárnak, az megszűnik, hogy ha azt bogarakkal, rovarokkal akarod megmutatni, akkor annak is valahogy részének kell lennie egy nagyobb egésznek. Önmagában az, hogy ráfókuszálunk két döglött muslicára, meg valami légyre, az nekem kevés ahhoz, hogy boldog legyek, ráadásul esztétikailag problematikus. (hegyi)

Szabadgyakorlat, nem nagyon tudtam leckébe sorolni, talán tárgy lenne, mert csendéletnek kevés talán. Láthatóan utómunkált kép, bár törekedtem a kevés filterre, inkább csak pasztelesítés történt.

János, az a helyzet, hogy ez egy esetleges kép. Nagyon esetleges, hogy hol vágtál. Szűkek is vagyunk, mert belevágtál fent, ugyanakkor oldalirányban nagyvonalú voltál. Azt gondolom, hogy ez a kép akkor mutatna igazán jól, ha úgy állítod be, hogy fent se kelljen ennyit vágnod. Nem is nagyon értem, hogy miért van ennyi vágva ebből a képből. Valószínű, hogy valami ott a háttérben volt, ami zavaró tényező volt, de akkor miért nem lehet azt a vázát oda letenni, ahol igazán jól mutat. Szerintem, még egy öt-tíz percet ráfordítasz arra, hogy megkeresd a helyet, és akkor nem kell ezt a vágást így megmutatnod. A másik problémám az, hogy alkalmazol egyfajta fátyolt a képeiden, amivel nem értek egyet. Azt is mondhatnom, hogy már nálad is kezd ez modoros lenni. Akkor kell ezt használni, ha hangulatban hozzáad, de egy ilyen közeli felvételnél erről nincsen szó. Annyira nem extra maga ez a virág kompozíció, ami indokolná azt, hogy ez ennyire kigyengüljön. Amit te a leiratban pasztellesítésnek írsz, az a gyakorlatban gyengítés. Én nem az utómunka ellen vagyok, hanem az ellen, hogy ha ezt egy kaptafára kezdjük el alkalmazni. (hegyi)

A Liffey vize. Apálykor a tenger felé folyik, dagálykor meg vissza. És fókát láttam benne. Egy francos fókát.

Az a baj Gábor, hogy nem tudok megint elmenni amellett, hogy slendrián vagy a vízszinteseket illetően. És ezt azért sajnálom, mert ez nálad úgy tűnik, hogy egy fontos lépésnek a kihagyása. Elfogadom azt, hogy exponáláskor ezt nem tudod kézben tartani, bár a fényképezőgépek nagy részénél be lehet kapcsolni segítségként egy rácsvonalat, de bevallom, engem is zavar ez a rácsozás exponáláskor. Ha nem megy, hogy az exponálás idején küszöböld ki a dőléseket, vagy elfordulásokat, akkor ezt az utómunkánál meg kell tenni. Nyilván ez már veszteséggel fog járni, mert az elforgatás ebben az esetben levág a képből, de akár mondjuk ennél a képnél ez nem okozna problémát, mert nem nagyon sokról van szó, ez itt fél fok, vagy hét tized fok, amit el kellene forgatni, de e nélkül engem ez zavar. Nem nekem kell, hogy megdelelj, de ezt a többi néződ is érezni fogja, ha nem is tudja megmondani, hogy mi a baja. A képszerkesztőben bekapcsolhatóak segítő vonalak, le lehet kontrollálni. Itt a híd két oldalát kell megnézd, akkor az ár kiadja a vízszintest. Nem egy ördöngősség. A kép úgy nincs kész, ahogy lefotóztad, ezt szeretném a fejedbe verni. A másik problémám szintén az utómunkával kapcsolatos. Érthető és elfogadható, hogy nagy a tónuskülönbség a felhők és a vízfelszín között. Ezt a kettőt közelebb kell egymáshoz hozni. Nagyon nem a HDR-re gondolok, nem szeretem a HDR-t. Arra gondolok, hogy valamennyit világosítani kell azon a folton, ami a vízfelszín, és ha nem is sötétíteni, de valamennyit kontrasztosítani kell, kicsit hátrébb kell vinni azt, ami az égen történik. E nélkül ez a kép egy nyers kép marad. A másik kérdés a képarányé. Nincs indoka annak, hogy ez miért ilyen képarányban készült el. Próbál meg megmaradni a 3:2 képaránynál. Jót fog tenni a komponálásodnak, mert itt most valahol a kettő között vagyunk, nincs eldöntve az, hogy milyen fontossági sorrendet állítottál be, hogy mi a fontosabb, vagy az ég vagy a víz, márpedig ezt a döntést nem bízhatod a néződre. Ez ugyanis szintén ahhoz tartozik hozzá, hogy mikor van egy kép kész. Akkor van kész, ha ezeket a kérdéseket magadban már lerendezted. Ha ezeket kienged a kezedből, akkor az bizonytalanságérzetet kelt. Azt nem mondom, hogy ismételd meg, mert valószínű, hogy ez az időjárási helyzet már nem áll elő most, de érdemes erre figyelni. Annál is inkább, mert ha megnézed a kép jobb szélét, ott valami fekete csík is belóg. Ezekre figyelj oda Gábor, legyél igényes. (hegyi)

Beszéltünk mi erről a képről korábban, hogy kéne egy ismétlés, és nem fogom azt mondani, hogy még ismételj, mert ezzel sem vagyok tökéletesen kibékülve. Inkább azt mondom, hogy érdemes ezt, mint megfigyelés, eltenni jövőre, és ha eszedbe jut, akkor esetleg dolgozni vele. Ami itt kérdés, az nem csak erre a képre vonatkozik, hanem minden olyan képre, ahol tükröződés van jelen, hogy azt tudni kell, hogy a tükröződés jó pár értékkel kevésbé kontrasztosabb, és tónusgazdag, mint a valóság. Tehát határozottabb eszközökkel kel dolgozni akkor, ha a tükröződést is képalkotó elemként akarjuk használni. Több fény kell rá, és ez most itt ennél a képnél főképp az arcra igaz, hogy hiányzik nekem, hogy felismerhetőek legyenek az arcvonások. Valamennyit utómunkával lehet ezen segíteni, de lehet, hogy egy lámpa azért többet megold, vagy akár egy tükör. Az előző megoldásnál mindenféleképpen jobb lett, úgyhogy csak azt tudom mondani, amit az elemzés elején, hogy térjünk erre vissza jövőre. (hegyi)

Tanulmány ez, ennek jó is a ké p, de az, hogy a valószínű rossz fényviszonyokat az utómunkában forgattad át, az valami fura világot hozott létre. Hogy pontosan mit húztál túl, nem tudom megmondani, több módon is elérhető ez a néhol inverzbe fordulás, de érdemes visszagondolni a metódusra, és ezt a későbbiekben kiküszöbölni. (hegyi)

Mióta elkezdtem nagyon érdekel az éjszakai fotózás. Nagyon messze a jótól, de asszem ez a kép már talán vállalható. Fuji+Zeiss ISO 200, 15mp

Sajnálom azt a villanyoszlopot, aminek a tetejébe belevágtál, oda pont annyi kellene, mint ahogy a kép szélénél lévőnél még fönt fölfelé van mód, van hely, mert azt kellene itt is, hogy körbe tudja járni a fény, hogy ezt a csillagszóró hatást tudja adni. Szóval én örülnék neki, ha lenne még a tetejéből, annál is inkább, mert oké, a talapzatunk stabil, de annak, ami fönt történik, annak még több levegő kellene. Olvasom a leiratot és abban látom, hogy érdekel téged ez a témakör, szóval én csak javasolni tudom, hogy kísérletezz még, hogy felfedezzünk újabb problematikákat. Tudom, hogy ezt nehéz elhinni, de addig jó, amíg elkövetünk hibákat, addig van mit megtanulnunk, addig ez a pálya nyitott, onnantól, hogy az ember már tud és bizonyosnak gondolja magát, onnantól kezdve kezd veszélyessé és csúszóssá válni ez a dolog, úgyhogy én annak örülök, ha születnek gyakorlások, szóval én most ide kérnék egy ismétlést. (hegyi)

Az, hogy ez múzeum, az nem annyira nagyon van meg, de az biztos, hogy a megfigyelés jó. Három réteget kapunk, az első réteg maga a valós helyzet ezzel a két figurával, az egyik valamit néz, a másik áthalad a képen, bemozdulva van jelen, de érzékelhető, hogy az is egy személy, aztán van egy második réteg a hirdetőoszloppal és aztán van egy harmadik réteg ezzel a vetített képpel. Mind a három jól értelmezhető és még el is válik egymástól, egyetlenegy problémám van, hogy nincs a képen egy biztos pont, mert beráztad a kamerát. Tudom, egy épületbelsőben, főleg, ha az egy múzeum, viszonylag kevés a fény, ennek technikai okai vannak, nem akarják, hogy a nap károsítsa, hogy kiszívják az UV sugarak, ezért árnyékolnak, de mégiscsak azt gondolom, hogy jó lett volna, ha a rossz fényviszonyokhoz képest is valamin megtámasztod a kezedet. Ez a bemozdulás ezt a három réteget így kevésbé teszi anyagszerűvé, de amit láttál és maga a megfigyelés az egy fontos dolog és annak nagyon örülök. (hegyi)

A 365-be bekerült egy álom, én ott arról mondtam valamit, egészen konkrétan emlékszem, hogy a nadrágról beszéltem, hogy ha már álom, akkor az a fajta konkrétság, ami a nadrágban jelenik meg, az elvisz engem az álomból, mint élményből. Tehát az álomszerűséget jobban tudja sugallni az, ha nincsenek konkrét ruhadarabok, és erre küldte Feri ezt a képet javításként. Most túl távol kerültünk ettől az egésztől, mintha azon az előző képen lett volna egy kicsit a pocakból és a felsőtestből, most ebből a képből ezt hiányolom, két kis cingár lábika nagyon külön áll a szék karfájától. Ha jól emlékszem, akkor valami olyan volt az, hogy kitántorgok és megkapaszkodom a székben, de most pont ez a kapaszkodás élmény, az összetartozás ezzel a formával nincs meg, ráadásul tegyük hozzá azt, hogy a felső íves formához még passzolna is a pocak, tehát nem mondanék le a lábakról, egy pocak önmagában lehet, hogy kevés, nem tudom, érdemes lehet kipróbálni, de valamit még adnék a testből és nem azért mondom, hogy ezzel téged belekényszerítselek egy feladat újbóli és újbóli és újbóli megismétlésébe, de azért ha neked is belefér, akkor örömmel veszem, ha még ezzel dolgozol. (hegyi)