Elemzés

A szituációt nem ismerem, tehát amit mondok, az feltételezés. Ha mondjuk valakivel beszélget az alany és mi le akarjuk fotózni, de ő nem akar tudomást venni rólunk, akkor valamivel fel kell hívni magunkra a figyelmet, persze készülve rá, hogy villanásnyi idő lesz csak az exponálásra, és elérni, hogy ránk nézzen. Nem mondom, hogy mindig a szembenézős portré csak az érvényes, de annak indokának kell lennie, ha profilt, félprofilt használunk. (hegyi)

Amit most látok, Feri, abban nagyon kevés a tónus, elvitted ebbe a kékesszürke irányba ezt az egészet, és ettől a kép nagy része értelmezhetetlenné válik. Ezzel nehezen tudok mit kezdeni. A másik kérdés, és ezzel szeretnélek további munkára sarkallni, hogy nagyon szép egy hát, fantasztikusak tudnak lenni a vonalai akkor, hogyha erre rásegítek a fényekkel, vagy az is egy irány lehet, hogy mi van akkor, hogyha egy olajjal bekened a modell hátát és a bőr maga anyagszerűbbé válhat. Ez az olajozást nem kötelező használni, csak egy ötlet, hogy tónusban izgalmasabb lehet. A képkivágatról pedig azt tudom mondani, hogy a fenti rész az még hagyján, de lent kezdődne az izgalmasabb játék, a csípő, a derék, a fenék, ezek fontos dolgok, mert olyan izomcsoportok, olyan struktúrák vannak ott, amik formailag jobban megadják a testnek a jellegzetességét. Összefoglalva ez a szürkés tónus nagyon lapossá teszi nekem, erre még rájátszik a világítás, és maga az a képkivágat, amit alkalmaztál, az a hátból kevesebbet ad. Ilyenkor kell kérni a modellt, hogy feszítse meg magát, feszítsen meg izmokat itt-ott a testén és ez neked is segíthet, nem a legnyugalmasabb póz az, ami a legalkalmasabb fotóra. Hosszan nem szabad kínozni a modellt, de egy kicsit szabad. A végére hagytam a lényeget. Nem véleten, hogy azt erőltetem, hogy magatokat fotózzátok. A modellel való munka ideje az után jön csak, amikor már magadon eleget gyakoroltad a fényeket, a vágásokat. Tudom, kényelmesebb a modell, megkérni valakit, hogy legyen kedves és segítsen, de nehezebb értékelni, elemezni, mert becsapós, hogy most akkor nehogy a modellt elemezzem - és ez csak az egyik ok. A legfőbb ok, hogy amit magad megélsz, az a tiéd, és amíg nem éled át a modell helyzetét, nehezen készítesz jó képet anélkül, hogy a modelled ne hozd nehéz helyzetbe azáltal, hogy a kép nem lett jó, és ő a saját szempontjából feleslegesen töltötte az időt a fotózással. Ez akt esetében különösen így van, ott ez még kényesebb. Úgyhogy Feri, vannak elmaradt feladatok, félkész melók saját magaddal, a torzó sorozat is ilyen, az álom is, tessék azt folytatni. (hegyi)

Voltam én is futóversenyen, természetesen nem én futottam, de drukkolni voltam már, és bevallom férfiasan, hogy nem nagyon értelmezni ezt a lelkiállapotot, hogy mi visz rá embereket arra, hogy mindenféle cél nélkül fussanak. Nekem ez olyan, mint önmagammal sakkozni. A kép az beszédes, látom a főszereplőt, látom, hogy nem egyedül futott, az is látható, hogy valami érmet is kapott, talán arany vagy bronz, ezt most nem nagyon akarom találgatni, de a lényeg az, hogy elmond sok mindent a kép, az is látszik, hogy ő azért ki is fáradt, én azt gondolom, hogy ebben minden benne van, de ezt fekvőben kellett volna megcsinálnod. Akkor többet kapunk a környezetből, a helyszínből, ez az egy, amit hozzá tudok tenni, hogy én nem ragaszkodom az álló formához és nektek is azt javaslom, hogy gondoljátok ezt át, hogy álló formát használunk olyan esetekben, amikor a képhez hozzáadhatna, ha látnánk is azt a miliőt, amiben zajlik. (hegyi)

Köszönöm az építő jellegű elemzéseket Zsolt! Sokat gondolkodtam rajtuk, egy-két kivétellel mindegyikkel egyetértek. Igyekszem majd odafigyelni ezekre. Még egyszer köszi!

Most már nem fogom újra elmondani azt, amit az előzőnél elmondtam, az expozíciós idő kérdéses, de tulajdonképpen a három képed közül ez a legbeszédesebb azokkal a ritmusokkal, amik itt létrejöttek, viszont zavar ez az esőre forduló szürkés hangulat. Ez engem rosszkedvűvé tesz és szerintem neked ez nem célod, úgyhogy én most azt mondom neked, hogy erre most adok kettő csillagot, mert nagyon értékelem azt, hogy kitartasz egy téma, egy feladat mellett, ez egy nagyon fontos dolog, hogy az ember begyakoroljon képi megoldásokat és ráadásul a mozgás fotografálása nem egyszerű dolog, még ha annak is tűnik. Hajrá tovább, várom az újabb képeket. (hegyi)
értékelés:

A feladat értelmében ez most nem nagyon érthető, hogy mi a lényeg. A lényeg az, hogy van egy fa, tehát a természet, a lényeg az, hogy ennek árnyéka van, tehát a pihenés, a lényeg az úton levés, és ez a kis út akar erre utalni, tehát ezzel nem vagyok teljesen tisztában és ezért nem tudom eldönteni, hogy mi az, amiért ezt fényképezted. Ezt úgy értsd, hogy nagyon attraktív ez a fa, az időpont, amikor ezt fényképezed az annyira nem optimális, ezzel azért vártam volna, hogy egy kicsit több fény legyen, nagyon be van bukva ez az egész, gyönyörű lenne, ha egy kicsit lejjebbről lenne megfotózva, gondolom, az ágai nagyon szépen mutatnának, most pont a jellegét veszti el, nem nagyon tudom, hogy mi a magyarázat, úgyhogy várnék tőled erre valamit. (hegyi)

Azon erősen elgondolkodtam, hogy mit vihetsz a kezedben, mire leesett, hogy az a fényképezőgép lehet. Kicsit sötétek is vagyunk, kicsit kontrasztszegények, de ettől függetlenül az a játékosság, ami ebben a figurában megvan, az létrejön a vándorbottal, a tarisznyával, van meséje, de a kivitelezés a tőled megszokott minőség alatt van. Kontrasztosabbá tenném az egészet, de ha ez egy első lecke, akkor erre azt mondom, hogy megadom a kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép fényjátékot találtál, nagyon megkapó ez az egész, a fenti résznek olyan hatása van, mint egy röntgenképnek, ami akár füstnek is felfogható, de mégis engem inkább ehhez az átvilágítós világhoz visz közel. Abban nem vagyok egészen biztos, hogy alul ennyi kell, abból egy ujjnyit vágnék, akkor még robbanásszerűbb lenne az egésznek a hatása, vagy akár érdemes lenne ezt négyzetesben is kipróbálni, hogy még feszesebb legyen, még jobban érvényre jusson a dinamika, de akár vágsz, akár nem, ez a kép arról tanúskodik, hogy te foglalkozol azzal a kérdéssel, téged leköt az, hogy miket lehet létrehozni csak a fény segítségével egy hétköznapi tárgyból is. Ráadásul annak külön örülök, hogy ez egy nagyon szép, ha jól látom csiszolt pohár. Amit hozzá tudok még tenni, az az, hogy minden ilyet fel tud dobni, hogyha a pohár mellett még megjelenik valami. Ne nagy tárgyra gondolj, például ne egy borosüvegre, mert esélyes, hogy az már túl sokat kitakarna, ráadásul nagyon koncentrálttá tenné a jelenlétét, és egy nagyon sötét felületet adna, tehát valami hasonló áttetsző felület kéne még. Ez attól az eszközkészlettől függ, ami a rendelkezésedre áll, de valamivel ezt a két oldalt még meg lehetne bolondítani. Szóval mindattól függetlenül, hogy én miket magyaráztam most itt, azért azt lássuk be, hogy ez a kép így önmagában is egy három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

Ha jól látom, egy temetőben vagyunk, egy látogatót látunk, és azt is értem, hogy miért fogott meg téged ez a fényjáték. A vágással nem tudok egyetérteni, mert a karoknál olyan erősen vágtál, annyira közel mentünk ehhez a szereplőhöz, hogy az az intimitás, ami egy temetőhöz kell, az elveszett. Ha tágabb lenne, és többet kapnánk a képből, talán a két összekulcsolt kezet, vagy az ölbe ejtett kezet, vagy virágot/kapát tartó kezet, akkor már meglenne a történet is hozzá. (hegyi)

Erről már kaptunk egy előző megoldást, akkor azt mondtam, hogy a horizontra érdemes odafigyelni. Annak örülök, hogy nem hagytad annyiban a dolgot, nagyjából el tudom fogadni, hogy megtaláltál most egy horizontot, talán egy két-három tizedfoknyi eltérés még mindig van az óramutató járásával ellentétes irányban, azon egy kicsit kellene forgatni, de nagyon örülök, hogy több teret adtál ebből az egészből. Jobban érzékelhető maga az épület és az egésznek a jellege. Ahogy látom, te itt lényegesen feljebb vagy a földszintnél, az egy érdekes kérdés lenne, hogy mi van itt a földszinten, hogyan mutatna ez esetleg lentről, nem biztos, hogy ez egy működőképes verzió, ezt most csak annak tudatában mondom, amit a képen látok, hogy valahogy kíváncsivá tett az a lenti rész. Ez egy két csillagos megoldás, mert egyrészt örülök annak, hogy újból megoldasz dolgokat, másrészt ennek az épületnek a tömegét, azt az optikai játékot, amit a tervező alkalmazott, azt jól meg tudod mutatni. (hegyi)
értékelés:

Most eltekintek attól, hogy a Mr. Pig Photo ott van, mint logó, beszéltünk erről, tudod a véleményemet, valószínűleg véletlenül maradt ott. Mielőtt nekifognék ahhoz, hogy magáról a mozgás élményéről szóljak, az előtt két dologról szeretnék még beszélni. Az egyik az, hogy megint szürkék vagyunk. Leírtad erről a véleményedet egy másik elemzésnél, de én ezt nem tudom elfogadni, hogy ettől lenne valami egyedi vagy ettől lenne kevésbé csinált hatás, hogy ne minden működjön tökéletesen, mert ennek a képen belül úgyis vagy megoldása másképp is, hogy ne menj bele abba az utcába, hogy minden karctűéles, és minden él tökéletesen kerekre van gömbölyítve, és minden szépen be van csomagolva, tehát működne ez anélkül is. Én most azt kérem, hogy próbálkozz még egy darabig azzal, hogy ettől a szürke tónustól ellépsz a normál tónusbeállításig. Hidd el megéri, hogyha egy kicsit kilépsz abból a komfortzónából, amit saját magadnak állítottál. A másik problémám, amiről beszélni szeretnék, az a kompozíció. Megint egy álló képet kapunk abban a szituációban, ahol ennek egy fekvő képnek kellene lennie. Ugyanis te egy mozgássort akarsz ábrázolni, nekem bemondásra kell elhinnem, hogy ez egy templom, de ennek nagyon sok jelét nem kapom máshol, és azt is el kellene fogadnom, hogy ezek emberek, akik templomba járnak ki vagy be, de maga a mozgásnak az élményének több kellene oldalirányba. Tehát én egyrészt lényegesen távolabb mentem volna, nem muszáj benne lennie a toronyórának lánccal, haranggal, de valami az építészeti jellegből azért kéne, és fontos lenne, hogy ezt a mozgást tudjam követni a lépcsőn lefelé. A harmadik dolog a mozgás kapcsán, az nagyjából ugyanaz, mint az előző mozgós képednél, hogy az expozíciós idővel érdemes kísérletezni. Kérek egy ismétlést, mert maga az ötlet nagyon jó, és szeretném látni, hogy ezt hogyan tudod megfogni, hogyan tudod átadni ezt az élményt, ami a templomba ki- és bemenő ember áradat. Ha lehet, szerintem ez nem olyan nehéz, mert templomot azért lehet találni, akkor próbáld ki, hogy mi a helyzet. Először gyakorold le a záridőt, aztán keress egy olyan kompozíciós helyzetet, hogy minden kérdésre választ kapjak a képen belül. Szóval ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Jó ez a hármas osztása a képnek. Volt már pár olyan képed, aminél kritizáltam azt, hogy miért van elosztva a kép kétfelé egy oszloppal vagy egy fával, most itt ez három felé lett osztva, de ez itt most jó. Érdekes, hogy ez a fajta osztás sokkal közelebb áll a fotografálás világához, és a képi világhoz, mintha ha csak úgy ketté osztom a képet, mert ez egy triptichon, és ez a triptichon ebben a formában nagyon izgalmas, hogy van egy főszereplőnk, van egy feljebb csúszott valami, és van egy ilyen már a vége főcím utáni állapotunk. Nagyon szeretem ezt a képet, és most mondom, Feri, hogy jó lenne, hogyha a 365 mellett a leckékre is jutna energiátok, és akkor ez még akár csillagokat is érhetne, de abban állapodtunk meg, hogy a szorgalmi az nem kap csillagot. (hegyi)

Ez egy nagyon szép ritmus, egy dolog von le az erejéből, a melltartónak a pántja. Én ezt már többször elmondtam önarcképeknél, amikor az önarcképnek nem lényegi eleme a ruha, és amikor azt mondom, hogy ezekben az esetekben érdemes akkor is megpróbálkozni akttal, félakttal, hogyha nem is fog a testből több látszódni, mint a fej, mert lelkileg, pszichésen visz téged bele ebbe az élménybe az akt, még jobban átadod magad vagy még esendőbbé válsz, minden esetre érzelmileg mélyít a palettádon. Itt most ez formai probléma, ez a fehér megszakítja a vállnál ezt a nagyon szép ritmust, amit kapunk, de egyébként semmi más baj nincs ezzel a képpel, mert nagyon jó az a megfigyelés, hogy így kidugom egy kicsit a fejem és akkor mi fog történni. Szépek az ívek az áll alatti részén, amit az árnyék kihoz a vállal, és az egész kar felé mozduló ívvel, ez mind jól ritmizál és harmonizál azzal, ami az arc körberajzolódása. A hajból az a nagyon pici kis jelzés, ami bejön a képbe, az fantasztikusan tetszik nekem. Az a kérdés most ugye itt az új megoldásnál, mert most már csillagokat is adok, hogy most mi jobb, ha három csillagot adok vagy kettőt, most az elején a dilemmámat is megosztom, mert tulajdonképpen ha eltekintek ettől a melltartópánttól, akkor ez egy három csillagos kép. Lehet, hogy más ezt megoldja és kiretusálja és meg azt mondom, hogy ettől nekem már nem teljesen tökéletes az élmény és így már csak két csillag, úgyhogy most rögtön az elején felrúgom a saját szabályomat és azt mondom, hogy most legyen három csillag, de kérek egy ismétlést a melltartópánt nélkül. Tudom, nem egy könnyű dolog, mert ehhez érzelmileg is hangulatba kell kerülni, de próbáld meg, hátha sikerül. Én nagyon kíváncsi lennék rá. (hegyi)
értékelés:

A hajléktalan férfi a vasárnapi ételosztáson volt a vendégünk. Megkért, hogy fényképezzem le. A fényviszonyok messze voltak az ideálistól, de nem mondtam nemet.

Elolvastam a leiratot, hogy értelmezni tudjam azt, amit a képen látok, és a leirat nagyjából magyarázza a helyzetet, bár én azt gondolom, hogy itt túl sok minden mást nem kellett volna tenned, csak azt mondani neki, hogy egy negyed fordulatot még forduljon el, és így szembe fordítani valamelyest. Beforgatni a fény felé, és akkor plasztikusan ábrázolódna az arc, és kevésbé lenne a tekintet árnyékban, akkor a nyakon azok az inak és az erek is másképpen tudnak mutatkozni. Egy ilyen ad hoc dolognál is, ha te elkezdesz a kameráddal mozogni, akkor ő már követni fog téged, főleg, ha ő kért meg téged, akkor nyugodtan mondd neki, hogy hová álljon. (hegyi)

Ahogy látom, ott a ház sarkánál vannak alakok, akik elmozognak és ettől az egész egy ilyen lidércnyomásszerű hangulatot kaphatna, ha egy kicsit rövidebbet exponálsz, mert most ezzel az expozíciós idővel túlságosan hagytad kimozogni az alakokat a képből. Ha nem gyakorlott szem nézi, akkor nem nagyon érti, hogy ott most mi a franc van azokkal a koszokkal, így én most ezt visszaadnám, még gyakorold, hogy hogyan lehet ezt úgy megoldani, hogy jól mutatkozzanak meg ebben a mozgásnak a jellemző fázisai, érdemes esetleg egy nagyobb csoportot tartalmazó szituációt mutatni, és talán az sem mindegy, hogy hol készül el ez a kép, a helyszínen is érdemes elgondolkozni, hogy izgalmas legyen, és hogy jól lehessen érzékelni a mozgásnak az irányát, hogy honnan hová fognak mozogni. Ha több szereplő van, azok valószínűen fognak a mozgásukban differenciát képezni, tehát ebből kifolyólag lesz, aki elmosódottabbra sikerül, lesz olyan, aki határozottabban van jelen, ezt lehet, hogy érdemes gyakorolni, én azt mondom neked javaslatnak, hogy próbálj meg ismerősöket kérni erre, hogy az egyik az totyorásszon, a másik álljon egy helyben, a harmadik nagyobb tempóban mozogjon és akkor meglátod, hogy melyik mit ad ki, és melyik expozíciós idővel érdemes nekimenni ennek a feladatnak. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Utánlövés az azonosítók feladványhoz. A három kép három egymás utáni nap készült, eddig tartott a tábla felfrissítése.

Ahogy látom, itt egy olyan munkavégzést mutatsz be nekünk, hogy hogyan készül egy ilyen utcanévtábla, hogyan újítják fel, ennek a metódusait mutatja be ez a sorozat, ilyen értelemben ez nagyjából működik is, abban viszont nem vagyok biztos, hogy a középső kép az annyira értelmezhető. Nekem még hiányzik ebből a sorozatból egy kép, mégpedig az a kép, ami a felújítás előtti állapotot mutatja, tehát itt most már benne vagyunk a közepében, már a bácsi lefestette ezzel az ezüst színű alapozóval, szóval maga az izgalmas, ahogyan ezt megmutatod, de nincs teljes képsorunk, hiányzik a hétfő. Ahogy írod, ez három nap munkáját mutatja, ahogyan a festék száradási idejét ismeri az ember, kell is ennek ennyi, de most én ehhez hozzátenném azt a meglátásomat, hogy ebből kimaradtak lépcsőfokok, még akkor is, hogyha te ezzel felrúgod azt, hogy napi egy képet készítesz, lehet, hogy a téma esetleg megérte volna. Meg valahogy a technikával is van némi problémám, gondolom, telefonnal csináltad, hát, ettől egy kicsit fátyolos az egész. Én most azt mondom, hogy az ötlet maga kap egy csillagot és a kivitelezés meg az, hogy hiányos, attól nem tudom ezt most igazán a szívembe zárni. (hegyi)
értékelés: