Elemzés

A horizonttal kellene valaminek történnie, mert az most egy kicsit ferde és megérné ezt kiegyenesíteni, nem nagyon van olyan képelem, ami lehetetlenné tenné ezt a fajta elforgatást és szerintem, ha ez megtörténne, akkor ez jót tenne a képnek. Kicsit furcsa nekem a színvilág, valószínű, hogy ebbe belejátszik, hogy ez egy esti felvétel, vagy az utcalámpákban van valami olyan izzó, ami furcsa spektrumban sugároz. A másik kérdés nekem, hogy itt most két dolgot akartál egyszerre megmutatni. Az egyik ez az öreg malom, ami nekem igényelné azt, hogy közelebb menjünk amennyire csak lehet ahhoz, hogy a formák még értelmesek maradjanak. Ott az ablakokban meg a pusztulásban megvannak azok az izgalmas részek vagy azok a szépségek, amit érdemes lenne megmutatni, még azt is mondom, hogy a szélső épületeknek a felét nyugodtan levághatjuk, mert azok már csak ismétlődés, a középső épület az, ami izgalmas és fontos. De emellett te szeretted volna megmutatni azt is, hogy hosszú expozícióval dolgoztál és a csillagok milyen szépen elsuhannak, mint egy ilyen meteoreső. Azt mondom, hogy erről szívesebben lemondanék, mert annyira nem jelentős, mint amennyire maga az épület izgalmas, és ha korábban készíted a képet, nem ennyire este, a tónusok is jobban a kezedre játszanak. (hegyi)

A leleményesség számomra még a szocialista időkből hoz emlékeket, mert ott volt az jellemző, hogy a gyárból mindenféle hulladékokat hazavittek az emberek, és abból kerítéseket eszkábáltak, különböző présgépek által kiszabdalt lemezekből, vasdarabokból, szerelvényekből alakítottak aztán a maguk képére ilyen objektumokat. Az, hogy mi visz valakit arra, hogy ezt betonból is meg tudja csinálni, azt nem nagyon értem. Amúgy ez a formavilág ez egy picit a pop-artra is hajaz, a Kőbánya-Kispest metróállomás volt hasonló műanyag elemekkel megoldva, vagy mondhatom a Sugár üzletközpontot is a régi időkből. Elég érdekesek voltak azok a helyzetek, mert akkor ez nagyon modernek tűnt, ilyen épület volt még a Petőfi Csarnok, de dizájnban hozzátehetem a Saci gyerekszobabútort is, ezek a körök, ezek a színek, ez a villódzás, ez a diszkóhangulat ez volt ott jelen. Nyilvánvaló ez betonból másképpen működik, de a világ az abszolút egyben van, amit itt mutatsz. (hegyi)

Ezt a képet értelmezésképpen töltötted fel az egyik 365-ös képed mellé és ilyen értelemben köszönet érte és jól is működik, sőt még azt is mondhatom, hogy a figura is jól van elhelyezve a kutyával, talán annyit érdemes lett volna megvárni, hogy a kutya ebből a szagolásból felszegje a fejét, mert akkor jobban értető lenne az ő formája. (hegyi)

A kép számomra tökéletesen idézi a '60-as éveket, tónusában is, kidolgozottságában is, hangulatában is. Sőt még azt is mondhatom, hogy amiket a képen látok, ha leszámítom az autókat meg a minőségibb ruhadarabokat, akkor az is beleillik ebbe a világba. Amit viszont fontosnak tartok elmondani, hogy a kép felső részéből két ujjnyit nyugodtan vághatsz. Attól, hogy ennyit eget hagysz, attól kilazul az egésznek a szerkezete és kevésbé tudok arra fókuszálni, ami a képen lényegi szempont és lényegi történés. Még azt is mondhatom, hogy akár még a fák tetejénél is vágható lenne. (hegyi)

Nagyon szeretem ezt a képedet, van benned egy adag földöntúli őrület, ez kiemeli az átlagból. Kicsit elmentünk vörösbe, úgy néz ki, mintha a szél kifújta volna a szemedet, lehet, hogy így is történt, ott a testszíneknél nem vagyunk teljesen rendben, de még ezt is el tudom fogadni, mert maga a gesztus rendben van, a kéz rendben van, szóval az egész hanyattfekvős dolog rendben van. Köszönöm. (hegyi)

Már érzi a töpörtyűt a szájában.

Ez most egy nem jó pillanata a kutyának, amit lefotóztál. Itt ő, ahogy írod, ingerelve van valami kajával, ezért nyalja a szája szélét és ettől úgy néz ki, mintha ellopott volna egy darab szalonnát és az lenne a szájában. Ezt egy kutyásnak lehet, hogy nehéz elmagyarázni, hogy van, ami gusztustalan, akkor is, ha neked ez egy természetes dolog, mert te tudod, hogy mi történt, de rögzítettél egy pillanatot, nem gusztusos pillanatát rögzítetted ennek az eseménynek. Még jó, hogy nem csorog a nyál a szájából, érted. Vegyük emberszámba ezeket a jószágokat. Ha saját magadról készülne egy ilyen kép, hogy éppen nyalod a szádat, például én csinálok rólad a mekiben egy fotót, ahol épp fél kifli lóg ki a szádból, ezt gondold végig és utána már egyértelmű lesz a válasz, hogy aha, akkor ezt a kutyával sem csinálom meg. Mellesleg ugyanez a helyzet akkor is, amikor a szülő készít saját gyerekéről valami evős képet, ahol a gyerek elég megalázó módon szutykos. Ilyenkor a felnőtt nem vele, hanem rajta nevet, még akkor is, ha ezt nem vallja be. (hegyi)

...asszem itt nagyon nagy szerencsém volt, madár nélkül egy tök unalmas kép lenne...

Tónusban túl komor, túl sötét, kicsit emelni kellene a sötétekből is és több kellene a világosakból is, mert most úgy látom, hogy annyira elviszi a középtónus ezt az egészet, hogy ettől szomorúvá válik az egész üzenet. Nagyon jó a madár, az frankó, egyébként az egy érdekes kérdés lenne, hogy mi van akkor, ha fent vágsz annyit, hogy a képhatár egyenes legyen és ne legyenek a házak szélei benne se jobb, se bal oldalon és akkor egy szabályosabb téglalapot kapunk, akkor lehet, hogy még jobb. Most elvisznek ez a formák, amik a szélei a háznak. (hegyi)

Könnyebb beszélni róla, mint megcsinálni, ezzel én tisztában vagyok ennél a képnél, valahogy az a bajom, ami sok esetben előfordul, amikor nagyon belemegyünk a belső mechanikájába, működésébe, logikájába, érzelmeibe, hogy elfeledkezünk róla, hogy nem biztos, hogy a néző tudja, hogy miről van szó. Ezt valahogyan létrehoztad, hogy egy pezsgőtablettát beledobtál a pohár vízbe, vagy hogyan történt, nem tudom, de valahol ez megtörténik, de ahhoz, hogy ez önmagában értelmezhető legyen, mint kép, hogy ne merüljön fel kérdés, hogy az absztrakciója működjön, ahhoz az kellene, hogy például a képet fekvőben megvágod, van egy vízszintes világosabb vonal, az fölött fogod és levágod a francba, mert akkor olyan, mintha egy városkép lenne. Akkor már van egy absztrahálás, de így most ez nem történik meg. Nem ártana ebből többet kapnom ahhoz, hogy tudjam, hogy ez micsoda, érted, hogy mi a baj, most valahogyan a kettő között maradtunk. (hegyi)

Eltés vizsgafilmnek készült.

Különösen örülök ennek a megoldásnak, ami többszöri nekifutás eredménye, ezt én tudom, mert a mamával és a mamával kapcsolatban már készült film is és készült fotó is. Jó, hogy ezzel még foglalkozol tovább, kedvelem ezt az egészet. Bizonyos dolgoknál nagyon leragadtunk - a tányérokból lehet, hogy egy snitt is elég, ahol a kézzel hímzett terítőről beszélsz az nincs jól világítva, ott problémám van a fényeléssel, a csillár rendben van, ez a rajzolt fali tapéta hangulat a függönyökkel, ezek nagyon finom kapcsolódások, szépen leltározod itt ezt az egész dolgot. Egyetlen egy problémám van még és ezt nem akarom nagyon csomagolni, jó? Meghalt a mama? Mert ha nem halt még meg, akkor meg kell jelenjen a filmen, függetlenül attól, hogy róla beszélnek vagy függetlenül attól, hogy itt az ő miliője az, ami számít, azért legalább egy snitten ott kellene, hogy szerepeljen, ugyanis így most nekem nekrológszerű hatása lett az egésznek. Ha ő elhunyt, akkor ez érthető és akkor ez működőképes is. Nem nagyon tudok most ennél többet mondani, pontosan ettől a kérdéstől. (hegyi)

Néhány napja készült a fotó a testvéremről. Köszönöm, hogy megengedte, hogy ide is kirakjam a képet.

Az van, hogy itt nem nagyon értem a színeket, hogy itt miért kellenek. Ez egy nagyon szép és tiszta ügy lenne fekete-fehérben egyébként, még akkor is, ha azt mondom, hogy a kezek nem nagyon vannak jól vágva, de ez a szín dolog nem enged közel menni a képhez. (hegyi)

Köszöntünk itt a Látszótéren, Ingrid, én kedvelem ezt az egészet, függetlenül attól, hogy az az elektromos könyvolvasó most nem igazán mutat jól, ez a kép nagyon izgalmas lenne ő nélküle, ezekkel a puha textilekkel. Nagyon izgalmas, főleg ezekkel a kis lábacskákkal nagyon nőies, nagyon finom, és értem, hogy miért raktad oda a Kindle-t, de az, hogy értjük, az nem jelenti azt, hogy ez formailag igazolódik. Ha odateszel egy, mittudomén, 1953-as kiadású valamilyen könyvet, ami régies és hangulatában jobban illik ehhez a miliőhöz, arra azt mondom, rendben van. Szóval volna ezzel még mit dolgozni, de abszolút azt gondolom, hogy ez egy teljesen jó bemutatkozó kép és örülök neki és várom a folytatást. Ha gondolod, szívesen veszek erre ismétlést is. (hegyi)

Az abszolút rendben van, hogy téged izgatott az a két lámpa és ennek az egységét akartad ábrázolni, csak az a helyzet, hogy mindemellett lemaradtak a cipők, és a lámpába is belevágtunk. Tehát, ha valamit már kitaláltunk, akkor csináljuk rendesen végig, nem maradhat úgy le a cipő amivel a pedált nyomja, a zongora lábától, a zongora kerekeitől fontos ez a kép, bezárólag addig, hogy meglegyen a teljes kör. Ha ez nem történik meg, akkor a poén nincsen meg. (hegyi)

valaki más emléke

Most az van, hogy az nem eldönthető nekem ezáltal a képberendezés által, hogy ez egy kép, amit egy mozifilmből kivettél és nézel vagy pedig ez a valóság. Ez azért nehézkes most, mert ez az L alakban megvalósuló sötét keret, ami alul és jobb oldalt létrejön, ez azt erősíti, hogy ez valami képernyőn van, és közbejön valami külső történés is, amiből persze semmit nem kapunk. Valószínű, hogy nem így történt és ez a valóság, csak azt vedd figyelembe, hogy ahol nincs információ, ott nincs információ, de ettől még képalkotó elem. Tehát azok a tömegek is benne vannak a képben és nem nagyon értelmezhető, hogy miért. (hegyi)

Bár nem ezzel gurítottad életed legnagyobb gurítását, de ez egy szép, nyugodt kép, abszolút működik a fénye, a ritmusa, a világítása, szép, hogy megvannak az élei is a fényeknek, szóval ezt köszönöm, nekem ez így rendben van. (hegyi)

Ahogy kértétek, megmutatom a teljes képet. Valamiért nekem a másik jobban tetszik. Igaz, itt a gyűrődések viszont vezetik a szemet.

Kedvelem ezt a képedet, beszéltünk már ennek a hibáiról, de azért hadd mondjam itt most el az elemzésben is, hogy a kép most nekem két részből áll: az egyik rész, ami a felső rész, ami tulajdonképpen a hasadtól felfelé történik, annak van egy finom tónusrendszere, a másik rész, ami a hasadtól lefelé van, lábadnál, lepedőnél történik, az meg egy kemény, kopogós dolog. A kettő nem áll össze egybe nekem, valószínű ez világítási kérdés, esetleg kevésbé kemény fényekkel ez jól megdolgozható lenne. A másik, hogy én értem ezt a kamionos napozást és ennek a jeleit, de érdemes lenne egy kicsit utómunkában valahogyan kiegyenlíteni. Az egy másik kérdés, hogyha az ember modell, akkor erre figyelnie kell, hogy egyenletesen napozzon, egyenletesen barnuljon le, ilyen problémák ne legyenek, mert ez fotózhatatlanná teszi, ez egy nehéz kérdés. Amit még hozzátennék, hogy ez a kép innen alulról eléggé tolakodó, anatómiai értelemben, a drabális lábakkal, ebben a rövidülésben, amit ez így kiad, nekem ez erőszakos és ez ellene mond annak a nyugalomnak, amit a kép egyébként áraszt. Erre érdemes odafigyelned, de még egyszer, sokadszorra elmondom, hogy mindenféleképpen le a kalappal az előtt, hogy tulajdonképpen itt létrejönnek olyan akt megoldások, amikhez kell azért kurázsi, és nem a megszokott irány. (hegyi)