Elemzés

Tudod, mi van, János, annyira még nem vagy fáradt, hogy lekerüljön az a szemüveg, ugye, mert a fáradtságban az is benne van, hogy az ember megtörli a homlokát, megtörli a szemüvegét vagy a szemét, az orrnyerget vagy valamit ott elkezd ezzel kezdeni. Most, hogy fent van az a szemüveg, az levesz ebből a fáradtságod erejéből, az ölbe esett kezedbe belekerülhetett volna a szemüveged is, ha már ennyire ragaszkodsz hozzá, hogy te szemüveges vagy. Sade zenéje segíthet. (hegyi)

Eléggé megrázó ez a kép. Kis perspektíva korrekció ráférne, hogy ezek a vonalak ne dőljenek-boruljanak ennyire, mert pontosan ez a szabályosság lenne az, ami még drámaibbá tenné ennek az egésznek a hatását, de a megfigyelés nagyon precíz, nagyon pontos. Még az is lehet, hogy egy kicsit lejjebb guggolok, megint ugye a pocak a kérdés, nem baj, mert hogyha még lejjebb kerül, akkor azáltal még feljebb emeled ezt az ágyat és ha a korlát fölé kerül vagy azzal egy szintbe ér a kocsinak a magassága, akkor az a test, az a forma, ami ott van rajta, az még jobban érvényesülhet. (hegyi)

Ennek örülök, hogy kikerült a dugó, még mindig oda hátulra kellene kerülnie a vázának, volna még ezzel kicsit mit dolgozni, mert még mindig nagyon fekete az a váza, még mindig elvesztette a térbeliségét, de haladunk, ezt látom. (hegyi)

Az Erik Satie lemez szinte tudatmódosító hatású szerintem. Ez a kép az első hallgatás közben készült. Kimegyek az iroda konyhájába és ez a látvány fogad. Nekem tökéletesen visszaadja ürességével és azzal a néhány finom tónuskülönbségű tárgyával a szórt fényben a zene tiszta fukarul mért és gondosan választott hangjait ami megszólal a zongorán. Felkerül a korong, leér a tű a barázdák közé és feldúsul az oxigén a levegőben. Minden igazibb. Komolyan.

Erik Satie-t említed, Erik Satie tényleg zseniális, az, hogy ez fogadott téged, a leiratból elfogadom, értem, oké, de ha Satie elég jó neked, hogy módosítson a tudatodon, akkor ahhoz is elég bátorságot kell adjon, hogy belenyúlj ebbe a dologba. Mindent közelebb kellett volna hozni. Tehát közelebb hozod a kis küblit, jobban látom a szál zellert. Közelebb hozod a nagy ibriket az arany szélével és kitakarítod belőle a koszt, és forgatsz azon a hagymán, akkor látom a hagymát. És közelebb azt a medvehagymát, hogy éljen és akkor ez működhet. Még több időt kell magadnak hagyni arra, hogy egy ilyen rácsodálkozás után használd az ösztöneidet, és kezdj el dolgozni úgy, hogy közben ne feledkezz meg arról, hogy vannak alapszabályok, például a koszokat kiszedjük, ez fontos lenne. (hegyi)

Az előtérből kevesebb kellene, itt ez a zsizsgés a salátákkal már nem érdekes, az lehagyható és akkor a többi működne, nagyobb teret, nagyobb eget hagyva. Valószínű az a helyzet, Feri, tudom, nekem is van pocakom, hogy lejjebb kellett volna menni, hogy ezekből a madarakból több maradjon az égen és ne olvadjon bele egy csomó oda a zöldbe, meg oda a háttérbe. Nem mondom, hogy könnyű madarat fotózni, tudom, hogy nem az. (hegyi)

Végre sikerült azt a pillanatot elkapni, amikor a fény megfelelően hozza ki a hidat. Még jó, hogy sokat járok erre.

A fény lehet, hogy jól hozza ki a hidat, Gábor, de hogy ez színhelyességben hibás, az biztos. Azért az utómunkára egy kicsit többet fektess. Tudom, sok a meló meg mindent értek, de ez kékben is és rózsaszínben is elment a francba, ettől olyan érdekesen csajos hangulatú lett. Nem vagyok ezzel most elégedett, dolgozz még ezzel, kérlek. (hegyi)

Azért most igazából örülök, hogy aznap én csak látogatóban jártam ott.

A remény hal meg utoljára. Utómunkában ezt is a helyére kellene rántani, sokkal kisebb tónuskülönbséget fogad ez el, ott az ég, ahol kilyukad, ott az a nagy világosság az egészet elrontja. Takard le a kezeddel ott azt a foltot. Én értem, hogy miért akartad oda azt, vagy miért hagytad benne, de mégsem. Vágni kellett volna, hogy ugye a remény szerint elvonul onnan az a lyuk és mindent elönt a sötétség vagy várni kellett volna erre vagy korábban fotózni. Lényeg a lényeg, hogy az ott ne legyen. Vagy akkor fordítsam úgy a kamerát, hogy azt ott kitakarjam, mert most az egész ettől nem érzékelhető jól, mert folyamatosan azt nézem, de az meg nem érdekes ott. (hegyi)

Vote REMAIN szórólapozók a szavazás előtti napon.

Ahogy én látom, ez abban az időben készült, amikor a Brexit dolog volt, amit megemlegetünk elég sokáig, azt hiszem. Tulajdonképpen ez egy szép kép, az utómunkája az gondatlan, ki van lágyulva, az egész határozatlan, ráférne egy kis kontraszt játék, meg a tónusokat egy kicsit rendbe rakni. Hogy ők szórólapozók, azt én innen nem tudom megállapítani, tehát az látszik, hogy van egy turistacsoport, ami áll a Royal Albert Hall előtt, de a szórólapozás nem jön ki. Ha te magával a szórólapozással akarsz foglalkozni, akkor nem kell ez a csinnadratta, akkor fotózd azokat az embereket, közel kell menni, ha nem voltál elég közel, akkor nem látom, hogy szórólapoznak. (hegyi)

Tudod mi van, Viki, én értem, hogy téged lenyűgöznek ezek a felhők, amik tulajdonképpen belelógnak az arcunkba, szinte tapintható magasságban vannak, de most ez nem érdekel, a képnek körülbelül öt ujjnyi részét simán levágnám, majdnem négyzetesre. Az az érdekes, ami ezzel az eszelős vörös karosszékkel létrejön a teregetéssel és csak nagyon minimálisan fontos itt a háttér, ez az előtér ez fontosabb lenne, ha viszont így nézed, akkor nyilvánvalóan valami hiányzik az előtérből, mondjuk egy kosár. De a kép valamit nagyon tud, mert vissza-visszatérek hozzá, szóval van benne mágia. (hegyi)

Valószínűleg ez a kezed akar lenni, csak valahogyan az élesség elment a francba és ettől meg attól, hogy a háttér ilyen fura, nem működik. Tehát elmentél jó távolra, amitől az ujjaid nem látszanak, a karod nem látszik, van egy ilyen fényjáték, meg kell keresni úgy, hogy az egész hátteredet ez uralja és akkor az, hogy a tenyeredben csillan egy fénycsoda, attól ez már működne, de most benne marad ebben a kockában, ami ott a háttérben gondolom egy ablak. (hegyi)

Feri, az van, hogy ezeket a megrágott leveleket biztosan levettem volna. Sokan próbálkoznak ezekkel fákon lévő gyümölcsökkel, de én még nem nagyon találkoztam olyannal, ami jó, mert annyira az a meghatározója ennek, hogy zavaros - káoszos valami, hogy nem nagyon tudok mit csinálni ezzel. Akkor működhet, hogyha valakit megkérsz, és ő valamit csinál, felmászik egy gyerek vagy nem tudom, de ez így önmagában nem tud működni, ráadásul az élesség sincs jó helyen. (hegyi)

Megkapjuk közelebbről is ezt a dolgot, ez már valamivel jobb, de még mindig össze vannak kuszálódva a formák, ennyire nem lehet összetorlódnia egy dolognak, lásd be, ez így önmagában egy paca, nem jön ki. (hegyi)

Ebben a viharos pár napban munkából hazatérve, az egyetlen északi ablak előtt elhelyezkedő hervadó rózsacsokor nagyon megfogott a szép délutáni lágy fénnyel. Kihagyhatatlan volt. Nem utolsó sorban hangulattükröző. Nade.. most süt a nap, legyen jókedv! :)

Van valami, amit nagyon szépen és jól megfigyeltél, jó a háttér megválasztás is, de önmagában most összetorlódnak ezek a formák. Van egy játékos, aki ebből kiemelkedik és az összes többi egy nagy katyvasz. Arra kell odafigyelni, hogy ez valami ritmust kiadjon, tehát a megfigyelés rendben van, de dolgozz még ezzel, mert ez önmagában így azért nem tud működni, mert megtaláltad valahogyan, de nem mertél hozzányúlni. (hegyi)

Don't Panic

Pista, ez egy rendben lévő üzenet lenne, ha a szemgolyódba nem lenne ennyire belevágva. Így meg nem jó, érted, annyira hajszálon, minimális dolgon függ az, hogy mikor lesz egy kép működőképes, most ez nekem emiatt nem az. (hegyi)

Miért nem mentünk közelebb, ezt most nem nagyon értem, mert van egy nagy előtér, ennyi nem kellene, látom ezeket a táblákat, de a háttérből sem kellene ennyi, a táblákra kellene koncentrálni. A kép bal oldalából simán vágható két-két és fél ujjnyi is, az előtérből kettő és akkor úgy új kompozícióval ez rendbe jönne. Most ez így nagyon távolságtartó üzenet. (hegyi)