Elemzés

Ahogy látom, itt egy hosszú expozíció történik és ettől mozog az egész és van egy nagyon furcsa ritmusa, nagyon jó a középső figura, az igazság az, hogy amit a technikai lehetőségeiddel ki lehet ebből hozni, azt kihoztad. Nagyon kedvelem ezt a képet, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogyha ezt egy profi fényképezőgéppel csinálod, akkor mást mutat esetleg a tónusokban vagy az élességben, de most ezt nem vetem a dolog szemére, azzal dolgozunk, amink van. Ez egy nagyon jó kép és nagyon tetszik és az a helyzet, Szilárd, hogyha te ilyet tudsz, akkor erre kell rányomni a hangsúlyt, mert akkor erre a fajta rendre, rendezettségre vagy ebben a fajta rendezettségben megbújó játékosságot kérem tőled a többi munkádban is, mert ezt tudod, látod és észreveszed és abszolút tudod azt, hogy ez így hosszúval jó lesz, mert bemozdulnak és nem fagynak be és ettől az egész hallhatóan zsizsgő élettel teli lesz, teljesen jó az atmoszférája. (hegyi)

Jó ez a gubbasztós ügy, a nő, aki belesimul a háttérbe és közben ott vannak a gyönyörű lábai és ott van a sok-sok muskátli, ami nem hagyja őt egyedül borozni, iszom a muskátlikkal, nagy bánatomban, közben a postás ottfelejtette a biciklijét, abszolút jó, mondjuk a bicikli elől a kukákat elhúztam volna, hogy a bicikli jobban érvényesüljön. Azt a széket egy kicsit odébb rakom, hogy ott legyen bicaj, akkor még szürreálisabb lenne ez az egész. Ilyen apró nüanszokra azért érdemes figyelni, mert képalkotóelemmé válik minden és a bicaj, mint geg teljesen jól működne, azt kár kihagyni. A lényeg az, hogy ez egy mesélhető kép, nagyon tetszik. De hogy mi az a Halik, fogalmam sincs. (hegyi)

Az van, hogy itt is ugyanaz a baj, ami volt, hogy ott vannak azok a szár darabok, azok oda nem kellenének meg ez az ismétlődés ott az nekem nem működik, de ez a telibe vakuzás, amiről írod, hogy divat, engem nem érdekel, hogy mi a divat vagy mi nem az, mert nem az felé megyünk, mert nem az határoz meg, ugye ezt már a Pajor Tamás is megénekelte. A kép az működne, tehát abszolút jók ezek az ordító színek, ezek a nagyon harsány jelenléttel bíró formák, jól működik, az egy másik kérdés, hogy egy kis rendezés ráférne. Az a fáklyavivő ott hátul sokkal fontosabb, mint a többi bohókás, őt előre rendeztem volna, hogy ne ő legyen takarásban, ő a főnök, a vezető és ehhez képest kellett volna a többi meghatározni ahhoz a függőlegeshez képest, nem elrejteni hátul. (hegyi)

Igen, azok. István megint azt mondom, halló, telefonos vagy közönség segítséget kérek, mert nekem ez így nem működik. Azért nem működik, mert önmagával a képpel akarok dolgozni és nem egy ilyen digitálisan eljátszott színpadias geggel, hogy beleforgatok az egészbe és akkor abból majd mi lesz. Van egy amatőr fotográfusunk, aki elég messze jutott a fotós szcénában mindamellett, hogy megmarad örök amatőrnek, és Jánosnak is volt egy ilyen korszaka, amikor mindenféle pirosakat meg nemtudommiket húzott bele a képbe, az is borzasztó volt. Szóval ez akkor működne jól, ha önmagában a kép ezt megoldaná, de te is érzed, hogy önmagában nem oldotta meg és akkor erre elforgatjuk, hát így se lesz jobb, akkor inkább már forgasd el a képet magát, érted, de az megint olyan, hogy annak különös indokának kell lennie. Sokszor elmondtam már, hogy el lehet forgatni egy horizontot, de csak akkor, ha egy új belső harmóniát, egy új belső rendet hozol létre, de itt most nem hoztál létre új rendet, nem lesznek új vízszinteseink, nem lesznek új függőlegeseink, csak egy picit, de azért minden eltér ettől. Valamire rá kell tenni a nyomógombot, hogy ez lesz az új rend, az új világ és akkor ehhez képest kell elfogadnunk azt, amit kapunk, de nem így. (hegyi)

Nekem ez a tangramos dolog nem működik, az agyam ehhez nem áll át, és bosszant is a dolog, hogy miért kellett szétvagdosni egy képet, ez nagyon paraszt megközelítés tőlem, tudom, de azért merem elmondani, hogy érzékeljétek, én sem tudok mindennel mit kezdeni. Lehet, hogy van, aki ezt zseniálisan le tudná elemezni, de az nem én vagyok. Nekem ennél a fotó sokkal kevésbé szabad, tehát, vannak keretei, amik között dolgozunk, a szétvagdosom-szétnyiszálom az egészet, az már nem. Viszont érdekes, hogy amikor széttépted a fényképet, annak volt értelme, de ennek a fajta játszadozásnak nincs, ez egy öncélú dolog nekem, ad hoc jellegű az, hogy hol történnek a vágások, a darabok önmagukban nem állnak meg, a szembe belevágsz, az orrnál, a kéznél, mindenütt esetlegesen jön ki és tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy a mértan felülírja a tartalmat, de ez baj. Tehát ha ezzel akarok dolgozni, akkor olyan fotót kell választani, ahol ez jól jön ki. Tudom, hogy ez iszonyú meló lenne, de akkor ne csináljuk. Ez így nem áll meg. (hegyi)

Dolgoztál te már ezzel, jobban örülök most ennek, mint az előzőknek, sokkal személyesebb az egész ebben a házikabátban, benne van a merengés. A középtónusaid furcsák, nem tudom, ez minek köszönhető, hogyan dolgozol a fekete-fehérre konvertálásnál, kicsit határozatlan lesz ettől, bizonytalan, hogy minden ennyire ki van meszelődve a középtónusnál. Szépek a mélyebb tónusaid is, tulajdonképpen a fényeknél is megtalálod azt, ami a lényeg, de valahogyan a középtartomány az most nem oké, de maga a gesztus rendben van. (hegyi)

Érdekes ez a kép, mert olyan kisherceges-vágyálomos képnek tűnik nekem, ismerve valamennyire már Feri korpuszát és felépítését. Azáltal, hogy ennyire lehagytad a kontúrokat csak a leglényegesebb aspektusaid maradtak meg. Amitől ez félelmetessé válik a számomra, az a szemöldök hiánya, arról nem beszélve, hogy a (nekem) jobb szemednél van valami kis háromszög csücsök, akkor már azt is tessék eltakarítani, ilyenekre ügyeljünk, az ilyen koszokra, de szemöldök nélkül ez ijesztő, nem tudok erre többet mondani. Érdemes ezzel próbálkoznod és játssz még vele, de azért figyeld meg, hogy mi marad meg és mi veszik el. Ennyire muszáj, hogy elvesszen a lényeg vagy a lényegnek a díszítése? Az oké, hogy elhagyod a fej kontúrjait, de nem kell elhagyni minden mást is, most a veszteség túl sok. (hegyi)