Elemzés

Ez a mutatóujj nagyon jó, ez mindent visz, úgy az egész is izgalmas, ahogyan létrejön egy ilyen játék ezzel a formavilággal, nekem ez tetszik, semmilyen kivetnivalóm nincs vele - talán annyi, hogy ott fent kevesebb is elég lenne és alul lehetne egy picit több. Köszi, ez jó. (hegyi)

Ildi, miért innen, miért ezt? Fentről fotóztad az egészet, mert akartad a hajót és a vizet is, a házakat és a fát is, túl sokat akartál egyszerre, de ebből csak egy zavarosság lett, minden egy rétegen van rajta, nincs eldöntve, hogy mire megy ki a fuvar. (hegyi)

Ildi, nem tudom ezt most nagyon hosszúra ereszteni, ez most nekem nagyon zavaros, miért ekkor, miért így, miért fekete a kép, a másik meg az, hogy van vágva, ha van türelmed végignézni egy ilyen fényvonulást - árnyékvonulást, ahogyan mozdul, hogy mit rajzol ki, lehet, hogy érdekes lenne. Abban a nagy világos kockában az a szemüvegforma az nagyon jó, a másik oldalon is nagyon jó az a függönyökkel rajzolt forma, de valahogyan mégsem áll össze képpé. (hegyi)

Annyira jó lenne ez a kép, ha nem lenne ott az a lombkorona darab, azt hogyha kiretusálnád, akkor sokkal jobban tetszene ez a kép, de egyébként ez egy jó pillanat és tényleg van benne drámaiság rendesen. Pontosítok. A lomb nem kell, de a villanyzsinórok igen, sőt, abból több is elférne. Hát, igen, lehet kéne még sétálni, hogy előbb a statikus dolgok legyenek a helyükön, és utána várni türelemmel a madárra. Nem könnyű. (hegyi)

Ha nagyon gonosz akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy na, ez az a három dolog, ami nincs a képen, amit a címben megírtál. A port nem látom, a meleget elhiszem bemondásra, a párát sem látom, valami itt most eltűnt abból, amit te ott érzékeltél, mert egyébként valószínűleg volt ott valami, amiért te ezt megfotóztad, éreztél te ebben valamit, de ez nem jön át. A másik, hogy dől az egész jobbra, valószínű oldalt a villanyoszlopok zavartak be, de a kép összességét kell olyankor figyelembe venni, amikor nincs konkrét és jól azonosítható horizont. (hegyi)

Szilárd, nekem ez dől, de van valami furcsa az egészben, mert közben a horizont mintha a másik irányba dőlne, szóval fura. Lehet, hogy ez attól van, hogy lentről fotózod, lehet, hogy maga az épület is így van megépítve, ezt is el tudom fogadni. A dolog izgalmas, tehát az, ami létrejön az által, hogy a tükröződésben ott van a másik világ és ez a kettő tulajdonképpen olyanná válik, mintha tussal rajzoltál volna bele vonalakat, ez nagyon jó és a pluszban még a szimmetriája sem tökéletes és ez is izgalmas, szóval a megfigyelésed tökéletesen helyénvaló. Ha már, akkor lehet, hogy azt mondtam volna, hogy a horizonthoz állítom az egészet, ott, ami a fűnél van és akkor hagyom, hogy még jobban dőljön ez az egész, akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne. De a megfigyelés az tényleg zseniális. Ha ide vissza tudsz még menni és tudsz még ezzel dolgozni, akkor azt nagyon javaslom, mert ez kimeríthetetlen aranytartalék. (hegyi)

Csaba ezt hónap képének választotta és nagy vitám nincs is vele, kicsit az utómunkán még dolgoznék, ott van egy repedés a háttérben, amit ki kellene javítani, de maga az ötlet jó. Hát megint a dugó, amit az előző képnél elmondtam, az a probléma megvan és még egy valami. Ha itt az előtérben megnézed azt a leplet, amivel letakartad az egészet, az visszahajlik és az a fércelt szegélye az ott van meg a visszahajlás is és az nem szép, ez hibaként jelenik meg. Ha már nem volt olyan textil, amin nincs az a fércelés, akkor ezt el kell valahogyan dugni, fordítva hajtani, hogy szépen le tudjon az az ív vezetődni, de ott most ezzel a hajtással megakad az egész. Az ötlet egyébként jó. (hegyi)

Kísérletezgetek.

Előbbre kellett volna hozni az üveget, és mögé rakni a vázát, mert most az van, hogy ez a váza, ráadásul pontosan ebben a világításban nem tud érvényesülni, csak egy fekete sziluett lesz és be is takar annak az üvegnek, ami önmagában izgalmasabb lenne. A másik, hogy a dugót azt kivenném, arra nincsen semmi szükség, az csúnya. Ha hátrébb viszed a vázát, akkor lehet, hogy több fényt is kap és akkor valamennyit kapnánk abból a testből, a forgástest jellegéből is. Nem maradna ennyire kétdimenziós, ami szintén zavar, hogy az egyik két dimenziós, a másik meg három. Megismételhetnéd. (hegyi)

Az a helyzet, Mariann, hogy vagy lejjebb mentem volna a kamerával, vagy feljebb, de az biztos, hogy ahonnan most nézzük ezt az egészet, az nem igazán jól működik. Annak örülök, hogy van az a busz a háttérben, ami jön azon az úton, kicsit még vártam volna, hogy még jobban jöjjön. Ha már ott a szereplőm, akkor lehet, hogy őt mozdítom valamerre még egy kicsit, hogy a ruhából, amit látok rajta, abból többet lássak, esetleg fel is állítom. Ha lejjebbről fotózod, akkor nagyobb és érzelmesebb hangsúlyt kapnak azok a szép mezei virágok ott körülötte, akkor nem érdekel busz és a kép többi része, menjünk közel és emeljük őt bele ebbe a világba, mert ez önmagában zseniális lehetne. Vagy menjünk feljebb és az egészet szemléljük tárgyilagosabban, most a kettő között vagyunk valahol. Van hangulata, de képileg nem érzem megoldottnak. (hegyi)

Szintén egy pályázatos képem. Itt is dominál az egyszerűség, mert ugye a kevesebb, több!

Kíváncsi volnék arra a pályázatra, ahová ez a kép bekerül, nem nagyon értem, és ezt most ennél a képednél mondom el, az összes többi gyufás képedre is ez fog vonatkozni. Nekem önmagában az, hogy keresztbe teszünk gyufákat még akkor is, ha a középső gyufának nincsen feje, valahogyan még kevés, tehát ez nekem nem adja ki, hogy mit is akarsz mondani, azon kívül, hogy ez egy A betű. Valaminek kell még történnie, fröccsen rá egy kis festék vagy tinta, valami történjen ezzel a háttérrel, amiben ez benne van, megint azt mondom, hogy helyzetbe kell tudni hozni. Ez így önmagában nekem nem fotográfia. Miért lett lefényképezve ez a három fadarab, mit akarok ezzel mondani, mi az üzenet, mit akarsz közölni a nézővel, miért nézzem ezt én? Ezek fontos kérdések, hogy gondold bele magad a néző helyébe, hogy mit nézzen rajta és miért nézze ezt a képet. A kísérleti fotográfia terepe szép és gazdag terep, de előbb ahogy azt korábban írtam, tisztába kell jöjjél magaddal, anélkül nem fog menni. Máshogy mondva, vaktölténnyel lövöldözöl egy westernfilmben. (hegyi)

Szintén régebbi képeim egyike. Az egyik kedves barátommal épp romos, elhagyatott helyeket kerestünk, és az egyik ilyenben bukkantam rá a babafejre. El is időztünk mellette, kifejező a tekintete.

Találtál valamit a természetben, de nem nyúltál hozzá, nem igazítottad helyre, nem csináltál benne kompozíciót, lefényképezted, ahogy van, ez nem jó. Van az az íves ág ott a nyakánál az nagyon zavaró, egy másik ág keresztben ott a szájánál szintén zavaró, ezeket ki kell venni, van egy fehér ág, ezek úgy kell összerendezni, hogy ne zavarjon bele az egészbe, hogy elkezdjen működni ez a babafej. Az, hogy te ezt így találtad ott, az engem se nem vigasztal, se nem érdekel. Elvitt az a primer ösztönélmény, hogy találtam egy babafejet a sárban, ebből majd milyen jó kép lesz. Ennél tovább kell majd egy lépéssel menned. Mondok valamit így ennyi kép leelemzése után: a saját érzelmeiddel kéne tisztába jönnöd, mert most a megélt érzelmeid helyett rendre mintha valami szótárból válogatnál, mintha valami mások által elvárt dolgot teljesítenél meggyőződés nélkül. Keresd magad, és azt fotózd bele a képekbe. (hegyi)

A pécsi vasútállomáson elkapott pillanat. A kép magáért beszél.

Az elkapott pillanat az látszik, a különbséget is érzékelem, de ez most egy lesifotó és az ritkán jó. Nagyon óvatosan van megfotózva, ettől elmegy az ereje az egésznek, szembe kell velük állni, szóval ez másképpen nem megy, esetleg még beültetsz közéjük egy nőt, vajon kit választ, szóval érted, valamilyen történetet elkezdesz vele játszani és utána megcsinálod, megkéred őket, valahogyan legyél benne, mert most innen oldalról ez így nem működik. (hegyi)

Pályázatra készített kép, egyik kedvencem. Kint is van a falon. Vigyázat, a nyálelválasztást megindítja!

Ezt a színpadi látványba küldted, de hogy miért, azt nem nagyon értem. Ez egy dolog, de a másik, hogy arra kell odafigyelni, hogy a két tárgy nehezen ad ki csendéletet, mert az mindig csak önmagával viszonyul és nem ritmizál, oda-vissza járok a tej és a kakaós csiga között, tej - kakaós csiga, tej - kakaós csiga, de ki győz? Ez egy fontos kérdés. Ha már használsz egy vágódeszkát, akkor meg kell nézni, hogy annak hol vannak a szép formái, hogy az is szerepelhessen, ez a vízszintes sáv nagyon határozott, de akkor miért nem a közepén megy át a kakaós csigának? Lehet, hogy nincs akkora ez a deszka, hogy ezt megoldd, de akkor legalább a tejes pohárnak a közepén menjen át. De valami még hiányzik róla, szórd le porcukorral az egészet és rakd odébb utána a poharat, hogy maradjon ott egy üres kör, szóval hogy valami történjen, valamivel mozgasd be. (hegyi)

Egy paprika a konyhapulton, vízpermet, tükörkép. Más nem is kellett. Aztán ment a lecsóba.

Roland, az a helyzet, hogy neked most valamit a fényképezés előtt el kell döntened. Vagy egy túlvilágított glamouros világot hozol, de akkor annak a paprikának szabályosnak kell lennie és az működhet, ha már összevizezted, akkor annak is határozottnak kell lennie. Vagy keresel egy groteszk formát, egy emberi testre hasonlító formát, mint egy akt, egy torzó és azt fotózod meg, de akkor az nem színes és nincs így túlvilágítva. Most a kettő között vagyunk, kaptunk egy absztrakt formát glamour módon fotózva. Ez így nem működik, ráadásul a paprikának ritkán szép a csumája, erre is oda kell figyelni, hogy azt hogyan tudod úgy takarni, hogyan tudod megoldani, úgy forgatni. (hegyi)

Geometria. Minimalizmus. Szimmetria. Szeretem

Annak örülök, hogy a vízszintesek vízszintesek, a függőlegesek függőlegesek, ez jó, a megfigyelés is jó, a tónusok is rendben vannak, de ez így egy színpad szereplők nélkül. Ahhoz nem érdekes annyira, hogy önmagában megálljon, mint absztrakt kép, hogyha egy szereplő ott megy le vagy föl vagy egy labda vagy egy valami, akkor ez működik, de így önmagában ez nekem kevés. (hegyi)