Elemzés

Egy éjjszakába nyúló szerelés közben találtam a fényekre. Az épülő ház felső szintjén csak egy izzó égett, az alsó szinten egy biciklis lámpa fénye mellett kerültek be a beépített bútorok.

Ez a kép ez abszolút szép, de itt is azt mondom, hogy valamit az utómunkában kellene dolgozni vele. A 365-ös projektből tudom, hogy te mérnökember vagy, és ha az építészet ennyire foglalkoztat és fontos neked, mint amennyire én azt látom, akkor ha valaki egy ilyen tervrajzot ad le neked, akkor valószínűleg a kezére csapsz. Ezt most azért mondom, mert ezen a képen annyira kevés a képelem, hogy azoknak viszont mindnek a helyén kell lenni, nem engedhető meg az, hogy ilyen párnatorzítással bedőljön a jobb oldali fal vagy ferde legyen. Ez nagyon egyszerűen utómunkában kihúzható egyenesre, tehát az nem fogja a képedet rongálni, mert maga a megfigyelésed zseniális. Én ennél egy kicsivel világosabbra vagy keményebbre venném, hogy még határozottabb legyen, mert most nagyon belevész a sötétbe, lehet, hogy ez monitorkalibrálás kérdése, hogy te is lásd, mennyire sötét, de maga a meglátás tényleg zseniális. (hegyi)

Azt próbálom eltalálni, mennyire sikerül a képet olvashatóvá tenni. Ez foglalkoztat a 17. Hetihegyi óta.

Azt kérdezed, hogy mennyire sikerült a képet olvashatóvá tenni, hát, most én ott vagyok bajban, hogy nem tudom, mi akart lenni a "kerek három", mert egyébként maga a dolog az tetszene, de azért lehetett volna sokkal feszesebbre exponálni, ráadásul eléggé zavaró, hogy hátra dől a fal, tehát itt a perspektívát érdemes lett volna beállítani. Ha ez egy állványon levő gép, akkor azt könnyebb, ha valami egyéb házi praktikával tudtad csak letenni a gépet, akkor érthetőbb, hogy miért borul el ennyire, de az meg utómunkában korrigálható. Ennél jobban zavar az, hogy maga a tömegelhelyezés azt igényelné, hogy fönt legalább két ujjnyival, de másféllel biztosan kevesebb legyen és egy ujjnyival kevesebb lehetne jobb oldalon is és akkor egy feszes ritmust kapna a kapcsoló, a lámpa és te. Most ez kigyengül, főképpen fölfelé és ott van az a háromszög forma a jobb felső sarokban, ami szintén nem annyira fontos. Beszéljünk még erről, mert engem érdekelne, hogy mi a megfejtés, ennél nem tudok sokkal többet, ha akarom, akkor óramutató, de hát nem tudom, szóval valami még ebből hiányzik, hogy tényleg el tudjam olvasni. (hegyi)

Hát, ahogy a címből kiderül, ez látszik az ablakomból. Nagy méretben itt.

Ez egy szép panoráma és ahogyan látom, nagyobb méretben is megtekinthető és örülök annak, hogy kapunk egy ilyen beszámolót, hogy a helyi kiskocsmától a templomig milyen úton szoktál járni, gondolom, hogy ebben benne van az egésznek a szakralitása is, a beilleszkedés és a helykeresés és mindenféleképpen azt gondolom, hogy ez egy jó munka, az időpontot is jól választottad meg, nagyon szépek a fényeid, úgyhogy köszönöm, Gábor, ez abszolút rendben van. (hegyi)

Ez elég borzalmasan néz ki, gondolom, hogy mindenki a saját kis bodegájával elvolt, hogy az legyen a legjobb, és ez sikerült belőle. Eszelős, azt kell mondanom, tényleg itt minden játszik, Jézuskától a géppuskáig itt van minden, és ezt jól is tudtad ábrázolni, ilyen szinten rendben van, talán még inkább feszesebbre vettem volna az egész kompozíciót, fönt is és bal oldalon is lehetne még ebből vágni, de maga a kép az tetszik és jó megfigyelés. Ez helyileg hol van? (hegyi)

Attila vagány képeket akart. Igyekeztem erre rásegíteni az FF konverzióval.

Zoli, ezt a fajta fekete tónustalanságot felejtsd el, ezt nagyon határozottan mondom, ez nagyon modoros, giccses, rossz az egész hatása. Olyan, mint egy rosszul előkészített vagy egy rosszul utómunkázott fotó. Semmi nem indokolja, ennek egyszerűen nincs létjogosultsága, nem tudok olyan esetet mondani, amikor ez működne. Olyan érzésem lesz tőle, hogy én magam látok rosszul és ez nagyon bosszantó, egyáltalán nem tudok a képre figyelni. A gesztusról: sokat akar a szarka érzésem van, mert van a kalap és van a fiú, meg a karóra, és van a tetoválás vagy hennázás, és van a bőrdzseki, meg még a gesztus is, tehát nekem már sok, ízlésében problémás túlbeszélés, ebből kevesebb is elég lenne. Ráadásul olyan tolakodóan raktad be ezt a kart ide, és anatómiailag is nagyon bajos, olyan, mint egy csülökcsont. Erre figyelned kell, így nem csonkoljuk a kezet, az ujjakra gondolok, ő fogja a kalapnak a szélét, de az, hogy fogja, az azért nem látszik, mert így forgattattad vele a kezét. Ha élére fordítod a kezet, akkor már látszik a hüvelykujj, akkor már látszik, hogy mit akar ott csinálni, így most olyan, hogy szerencsétlennek levitte az esztergapad az ujjait. A vagányság nekem nem ez, ezt én újragondolnám, mert itt most egy közhelyszótárat raktál össze. Ne haragudj a keménységért, de ez a kép egy állatorvosi ló, minden együtt van, amit nem szabad, anatómiában, ízlésben és esztétikában, és akkor a világítás problematikájáról még nem is beszéltem, a vetett árnyék, az orr túlvilágítása - akinek nagy orra van, azt nem fotózzuk oldalról, nem emeljük ki a fényekkel. (hegyi)

Ez már rendben van, István, és ezt abszolút el tudom fogadni, jól működik és egy jó megoldás, teljesen sci-fi gépember érzést hoz vissza. Tetszik, köszönöm. (hegyi)

Hullámok, hang, fény, katód, anód....

A leirat sem és a cím sem tud nagyon segíteni, amúgy maga ez a csíkozódás izgalmas tudna lenni, ha tudnám, hogy ez micsoda. Így most önmagában semmi. Lehet a karod is, lehet a tested is, tök mindegy. Gyakorlatnak vagy jegyzetnek oké, de egyébként nem kép még. (hegyi)

Feri, ez egy nagyon erős kép. Én azt mondom, hogy a felső részéből egy-másfél ujjnyi vágható, ott az égnek olyan nagy szerepe már nincsen, de maga ez a megfigyelés fantasztikus. Érdekelne, hogy hol készült, maga hely, ahol ilyet lehet találni, nekem nagyon amerikai hangulata van, nem tudom, miért, de valamiért ez az egész New York érzetet kelt. Köszönöm, ez egy abszolút rendben lévő kép, fent meg nyugodtan vághatsz. És ezeket a tónusokat jegyezd meg, mert máshol is jól használható lenne. (hegyi)

Látod, tovább jutottál annál a pontnál, ahol azt a sok tulipános, piros-fehér-zöld képet küldted és máris izgalmasabb lesz a megoldás. Szűk, nekem ez nagyon szűk, az aljából sok hiányzik és levegő sincs neki elég, túlságosan körbevágtad, a szereplőnek mindig kell valami tér, amit ő bemozog. Ezek itt mozognak-táncolnak ezek a figurák, úgy kell felfogni, ha ezt te is el tudod fogadni, akkor már gondolom te is érzed, hogy tér kellene, de maga a megfigyelés az pontos és precíz és rendben van. Itt az előtérben van a levélből egy ilyen fallikus szimbólum, azt én kivenném, de a többi része az rendben lenne. (hegyi)

Ma ez jött össze. Nem volt más ötletem, ez meg ott volt. Van egy fénymaszat nélküli verziója is, de ezt érdekesebben találtam.

Azok a csíkok fenn nem tudom, hogy mitől jöttek létre, valami interferencia vagy a világítás miatt keletkezett, nem igazán szerencsés ott, mert annyira kilágyul a háttér, hogy arra elúszik az egész. Olyan, mint egy kidurrant gumimatrac, ott úgy elkezd ereszteni a levegő és elpuhul a tartása a képnek, ezt most nem tudom máshogyan mondani. Ha ezt leszámítom és elképzelem a fejemben, hogy hasonló háttér lenne ott is, mint a többi részen, akkor ez egy szép kép lenne. (hegyi)

Korniss Péter: Múlt idő

Korniss nagyon fontos alkotó. Ahhoz, hogy ez személyes lehessen, egy pohár bor vagy egy kis kolbász kenyérrel vagy valami még kellene, ami személyessé teszi, mert önmagában ez a pad a szép fényekkel nem elégséges és akkor az is megoldódott volna, hogy hová helyezed magát a könyvet. Most be van téve nagyjából középre, de akkor miért van alul-felül ekkora hely, ha pedig már levágtad, akkor tulajdonképpen ez már egy repro, tehát önmagában a könyv, mint szereplő, még viszonylag kevés, létre kell hozni valami viszonyrendszert. (hegyi)

Az a baj,Viki, ezzel a képpel, mint sok-sok-sok másik ugyanilyen képpel, hogy van egy része, ami megragadja a fotós fantáziáját és a pillanat valóban egyedi és a gesztus rendben van, ugyanakkor a környezet rendezetlenebb annál, hogy ez összeálljon egy képpé. Máshogy fogalmazva a főszereplőd mosolya, gesztusai jól működnek, de ez önmagában nem viszi el a vállán, akármennyire szépen van exponálva, akármennyire is hatásos a szereplő, nem tudja egyedül elvinni a vállán a képet. Pedig jó lenne a ritmus, jó lenne a korlát, az ablak, ezek a keresztek és keretek, de máshová kellett volna, hogy állj vagy ő máshová állhatott volna egy kicsivel. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy szabad-e instruálni és az instruálás nem rombolja-e le az eseményt. Meglehet, hogy lerombolja, akkor ez van. Ugyanakkor, ha azt teszed mérlegre, hogy az egyik serpenyőben van a talált kép, ami olyan, amilyen, sikerül, ahogy sikerül, a másik serpenyőben van legalább a próbálkozás arra, hogy a kép valóban összeálljon kompozícióba, akkor döntsd el, melyik a jobb. Én mindenképpen a másodikra szavazok, mert ott legalább megvan az esély arra, hogy sikerüljön az a kép. Itt semmi másról nincs szó, minthogy a főszereplőt bal oldalra el kellett volna mozgatni ahhoz a nagy üres flekkhez. Szerintem egyébként, hogyha szóval tartjátok vagy tovább folyik a kommunikáció, akkor ez működne. Azt nem tudom, hogy te magad nem tudtál volna-e elmozdulni jobbra, ahhoz, hogy ő ez elé a fal elé kerüljön anélkül, hogy megmozdul. Ennyi a meglátásom, nem tudok erről többet mondani. (hegyi)

Bocsánat, hogy nagyon családi fotókat küldök be. Ez például 2014-es, és a számomra nyilvánvaló családi kapcsolatokon kívül többek között azért is szeretem, mert mind a nyolc alakot nagyon jó pillanatban sikerült elkapni. Egy kis kompakttal készült amúgy, időzítővel.

Az előző az egy mache ügy volt, ez ahhoz képest már egy szerethetőbb darab, ebben már több energia van számomra és sokkal jobban működik az egész, de gondolom, ezt te is érzékeled, hogy itt dinamikus mindenki és vihog-vigyorog, aki az előző képen olyan kis mogorva volt, még ő is elmosolyogja magát, tehát én jobban örülök ennek a képnek, annak ellenére, hogy a családi viszonyokról ez sem árul el túl sokat, de mégis egy működőképesebb verzió. (hegyi)

Az a része nagyon tetszik, ami ezzel a tükörrel létrejön, ez a csillogás, ez a fény és az, ahogyan ebben te elég mogorván megjelensz. Az nem annyira tetszik, hogy ez most úgy lett megjelenítve, hogy itt van benne ez a csap is és ettől az egész visszarántódik, de nem jó értelemben, hanem csak formailag, de tartalmilag nem lett erősebb a kép. Ezt majd gondold át, erre kérlek és talán megérne egy ismétlést is. (hegyi)

Ez egy családi családfotó, olyan nagyon hagyományos, összeálltunk, és mosolyogjatok a kamerába, én meg távkioldóztam és elég béna pofát is vágtam. Gondoltam bemutatom a szűkebb családomat is, ne csak az őrült önképeket lásd/lássátok tőlem.

Aranyosak ezek a belenézős képek akkor, ha a környezetből is kapunk valamit és lesz valamiféle szociója. Egyébként ez a fajta családábrázolás ritkán érvényes, tehát az a mindenki mosolyogjon a kamerába, akkor is ha nem olyan a kedve, széles csíz vigyorral, ez egy kicsit nehézkes, látom, hogy itt se sikerült mindenkinek, egy idő után a szereplőknek már mehetnékje támad, nem biztos, hogy mindenkit ugyanabban a hangulatban kapsz el, számos oka van annak, hogy ez nem jön össze. A jobb oldali szereplőnek már erős véleménye van ez iránt a dolog iránt. Szóval aranyos, szerethető az egész, de tudod, mi a helyzet? És ez most nem a digitális miatt van, amit mondani fogok. Ez is imitáció. Régen megvoltak ezek a tipikus családi fotók, nyaktámasszal, hosszú expozícióval, mindenki kicsípte magát, a legszebb ruháját vette fel és beült például a ház elé a kertkapuba és akkor ott csináltál egy ilyen fotót. Ott szerepe volt annak, hogy ki van jobb oldalon, ki van bal oldalon, hol a családfő, milyen hierarchiában következnek az emberek, szerepe volt a ruhának is, ami jellemezte azt a szociokulturális környezetet vagy azt a társadalmi szintet, rangot, amit elért, tehát azok a fotók nagyon sok rétegben visszafejthetőek, ehhez képest azok a fotók, amiket most csinálunk, semmi ilyenről nem szólnak azért, mert már nem szenzáció az, hogy fényképeznek. Ahhoz kellett az, hogy akkoriban fényképeztek félévente egyet a faluban valakit. Ezt azért mondtam el, mert ott veszett el valahol az egésznek az értelme. Az megint egy más kérdés, amire az elemzés elején is utaltam, hogy mi van akkor, ha a környezet is jelentős és ad egy szociografikus hátteret, akkor ez működhet. (hegyi)