Elemzés

Azon ritka tünemények közé tartozik a kép, amikor Gábort szemtől szemben láthatjuk. A többieknek mondom, hogy a Gábor nem arról híres, hogy túl sok önarcképet csinált volna, ilyen korrekt kamera elé állósat nem is emlékszem, hogy csinált volna valaha. Úgyhogy ez a része tulajdonképpen meglepő és varázslatos, hogy egyszer csak a mi kis motyorgós manónk előbukkan. Hogy ez igazi férfi-e? Gábor viszonylatában igen, mert megmutatkozni, bátornak lenni, kamera elé állni az egy férfi dolog, tehát ahhoz kell kurázsi, és itt Gábor bizonyította, hogy neki van ilyenje, úgyhogy ebben az értelemben én ezt elfogadom. (hegyi)

Minden növénynek vannak jellegzetességei, specialitásai, ez olyan, mint a kutyafajtáknál: tudom, hogy milyen a tacskó, milyen a bulldog, meg a retriewer, és akkor tulajdonképpen első ránézésre meg tudom őket különböztetni. Most itt ez a fajta jellegzetesség az, ami hiányzik, talán a szárból lehet következtetni arra, hogy ez egy napraforgó, de egyébként egy margaréta is lehetne. Akkor lenne napraforgó, ha a tányérjából többet kapnék, már csak azért is, mert maga a szár, a szárnak a hátulja és az a kis levélke kevésbé érdekes. Tehát jobb lenne az egésznek a ritmusa, ha forgattál volna rajta egy 5-10 fokot. Akkor is megmarad ez a robbanásszerű élmény a szirmokkal, de akkor tudnám biztosan, hogy ez egy napraforgó. Egyébként maga a meglátás az szép, de nagyon hiányzik ez az 5-10 fok, hogy ennyit felénk forduljon maga a tárgy. Körülbelül 10-15 fok, amivel eltér a függőlegestől, én ezt is korrigálnám. Nyilvánvaló, hogy ezt legjobban akkor lehet megcsinálni, amikor exponálsz, most már ezzel így nem tudunk mit csinálni. (hegyi)

Mindig is szerettem a látványt, ahogy az alacsonyan járó nap átsüt a fák törzsei közt... sokat próbálkozom ilyen fotókkal, próbálok valamit visszaadni abból, ami nekem annyira bejön. Most így sikerült. Fujifilm XPro1 + Zeiss 32mm

Hát igen, itt most el kellett volna dönteni, hogy mire megy ki a fuvar. Arra, ami az árnyékokkal történik és akkor szépek a lábak, de akkor hosszabbat, többet kellett volna adni és nyitni a kamerán - vagy pedig maga a törzseknek a játéka, akkor viszont azokhoz kell közelebb menni. Most úgy a kettő között vagyunk, valahol félúton. (hegyi)

Azt most biztosan nem tudom megmondani, hogy mik ezek a dolgok, amiket itt most látunk, olyan, mintha gyertyakoppantó lenne, de az is lehet, hogy ez csak így simán magában dísz. Azt nem tudom, hogy miért van ide betéve, hogy ez most egy kandallónak a fatartó része, vagy mi akar lenni, de hogy miért van ott, azt most nem nagyon értem. Valami még onnan a sötét részből hiányzik, hogy kiegyenlítse a kompozíciót, hogy működni kezdjen az egész, mert ez így most árválkodik itt önmagában. (hegyi)

Fujifilm+Zeiss

Én inkább azt mondanám, hogy 'Templomban', mert az ima itt most kevésbé jön ki, legfőképpen azért, mert ez a bácsi itt a fejét vakargatja, és ez nem az imához kapcsolódik, hátulról amúgy is nehéz lenne megmutatni, hogy ő imádkozik, hiszen az imádkozás fontos manifesztuma az összekulcsolt kéz, tehát figyelj arra, hogy a szimbólumok hogyan működnek és hogyan nem. Egy picit érdemes lett volna elmozdulnod kifelé a padból ahhoz, hogy a bácsi füléhez ne tapadjon hozzá ennyire, mint egy nagyra nőtt walkman fejhallgató, a padsor díszítése. Egyébként maga a meglátás az rendben van, de pontosítani kellene azt, hogy honnan fotózod. (hegyi)

(valószínüleg önarckép) - Jan van Eyck után szabadon

Én nagyon kedvelem ezt a képet, mert szeretem a humorodat, viszont ott fent simán két-három ujjnyit vágnék, annak most nekem nincs szerepe. Ha ott történne valami, ha lenne a falon egy vicces kép vagy akár egy 'Jézus a hegyen nézi a hívőket', akármi, ami ellenpontja ennek, szóval ha valami ott történne, akkor érteném, de így most arra túl sok szükség nincs, egyébként maga a kép tetszik, még akkor is, hogyha levágtad a sapkádnak az egyik részét. (hegyi)

A pillérsor utolsó elemére rábiggyesztették a közvilágítást. Akkor így most jó lesz. Még hágcsó is van.

István, ez akkor működne jól, ha a környezetet is rendbe tetted volna. Maga a tárgy, amit lefotóztál, az objektum, az jó, érdekes a lámpával és a mászólétrával is, megfotózható tárgy, van benne egyediség. Nem tudom, hogy mi volt a másik oldalon, ahonnan ezt fotóztad, mit lett volna, ha szemből fotóztad volna. Most valahogyan elbillen a kép, és ez nem csak attól van, hogy a függőlegeseket nem vetted figyelembe, hanem attól, hogy tömegek húzzák el balra, jobb oldalon meg az egész ki van lágyulva, már a tömegeket illetően. Erről már beszéltünk, hogy aki építészettel foglalkozik, az statikával is foglalkozik, a kompozíció pedig nem nagyon más, mint a statika, ugyanaz az alapja. (hegyi)

Az előző képed, az elszáradt fás nekem jobban tetszik, talán azért, mert itt ez a fa, amit most látok, elég vaskos és elég drabálisan ketté választja az egészet és ettől valahogyan nem jön működésbe a kompozíció. Nem tudom, hogy miért pont ezt a fatörzset kellett megörökíteni, a miért-et nem értem. (hegyi)

Ha már a jobb oldalon hozzáér a fa a képkeret széléhez, akkor szerintem ez követhető lenne a kép bal oldalán is, ennyi beleférhet, bár inkább azt mondom, hogy ott a jobb oldalon több teret kellene hagyni, hogy ne birizgálja a kép határát ez az ág, olyan furcsa érzés van ettől bennem, de ez az egyetlen olyan dolog, amit fel tudok vetni, mint kétség a képpel kapcsolatban. Mert egyébként egy nagyon határozott elgondolásnak egy nagyon szép megvalósítása, tökéletesen rendben van, ahogyan a felhőkel össze van passzítva, nagyon jól ritmizál, tulajdonképpen a felhők egészítik ki azt a hiányzó lombkoronát, ami ennél a fánál megjelenne, úgyhogy nagyon örülök ennek a képnek, ez egy szép megoldás. Amivel még esetleg kellett volna valamit kezdeni, hogy ott a fűben jobbra lent ott van egy ilyen csomó, lehet, hogy az a kaszálásnál maradt ott, nem tudom, de azt lehet, hogy kirugdostam volna onnan vagy ellapítom, hogy ne legyen ott. (hegyi)

Fujifilm X Pro1 - Zeiss 32mm - f1.8

Nagyon kedves kép, nagyon szeretem azt a finomságot, ahogy ezt ábrázolod. Én a mélységélességet nem vettem volna ennyire szűkre, ugyanis szerintem, ha egy picit többet engedsz ebből, akkor nem fordul elő az, hogy rögtön itt az elejénél ez a három kis fejecske, amik hozzánk legközelebb vannak és amiből az egyik jól ki is magasodik a többi közül, az életlen legyen. Tudom, hogy hívogató és nagyon csábító az, hogy ezzel a kis mélységélességgel dolgozzunk, mert egészen szürreális eredményeket hozhat, de azt is el kell mellé mondani, hogy ez már az a szint, ami nem az emberi látásnak a valósága. Eleve ugye nem életlenül látunk akkor, amikor távolra vagy közelre nézünk, legalábbis nem ennyire, hanem megkettőződik a látás vagyis megkettőződnek a tárgyak ott, ahová nem fókuszálunk. Nehézség ezt ábrázolni, de azért ennél lényegesen nagyobb teret tudunk belátni. Nagyjából azt mondhatom, hogy kétszerezni lehetne nyugodtan ezt a mélységélességet ahhoz, hogy megtartsa ezt a finomságot, de nagyobb csoport legyen éles és ettől kevésbé lenne zavaró az, ami most ide az elejére amolyan folthatásként bekerült. (hegyi)

Amit rögtön tudok mondani, az az, hogy a kép tetejéből egy másfél-két ujjnyit simán lehet vágni, nekem elég lenne az is, hogy ha csak két elem lenne mutatva ebből, hogy hogyan végződik a kerítés elem, akkor jobban tudnék koncentrálni erre a papírra. Egyébként nagyon erős a szociója ennek az elázott A4-es üzenetnek, maga a szöveg is tényleg annyira nem evilágról való, hogy fantasztikus atmoszférája van, még a kis ábrázolásnak is, hogy tudjuk, hogy mit kell otthon keresni, ha el akarjuk vinni, nehogy véletlenül zsebkendőt vigyünk. Maga az üzenet az abszolút rendben volna, de a vágás szerintem megfontolandó. (hegyi)

Most már tényleg arra kell gondolom, hogy itt mindenki öregember, akinek nem mozognak az ízületei, mert ennél képnél is, mint sok másik képnél mostanában, azt kell kérdenem, hogy miért nem tudtál egy kicsit lejjebbről fényképezni. Attól még belekomponálható a kis faház meg minden, de akkor ezek a fuszeklik meg ez az egész nem vesznek bele a fákba ilyen erősen. A másik meg, hogy meg kell keresni azt a napszakot, amikor ezt jó lefényképezni, vagy a kora délelőtt vagy a késő délután, amikor laposan megy a nap, és esetleg nem ilyen élesen van árnyékban az egész, persze nyilvánvaló, hogy ezt te tudod, hogy honnan, merről süt a nap, de azért erre érdemes lett volna odafigyelni, mert most be van dögölve minden. Az is megoldás lehet, hogy csak sziluetteket mutatsz, nekem azzal sem lenne bajom, de akkor le kell tényleg guggolni egészen a földre és onnan felemelni ezt az egészet az ég szintjére, és akkor már eleve a nagy fénykülönbség létrehozza ezt a kontrasztos sziluetthatást. (hegyi)

Érdekes ez a tónusvilág, amit hozol, mert megint a '60-'70-es éveket juttatja eszembe, és hogyha a gyerekeket figyelem, főképp a középső szereplőnél, ez nagyon jól működik is, ő abszolút főszereplővé válik, a póz, amiben van, a haja körüli fény, a mezítlábassága mind ezt a hangulatot erősíti. Ha megtetted volna, hogy te magad is leülsz oda a gyerekek közé, és onnan fényképezel, akkor nem lenne ekkora különbség a színpad és közöttük, és akkor nem lenne az a sáv ott a hangfalakkal és magával a színpad alatti résszel, ami most az egészet kiüresíti. Érdemes ezt ilyenkor megnézni, hogy mi van, ha ezt a két síkot összehozom egymásba és mi van, ha ez a két sík találkozik egymással, hogy ezáltal alakuljon ki egy előtér-háttér játék, a kisgyerek és a szereplők közötti viszonyrendszer. A másik kérdés az, hogy ez a kép nem sokkal az énekes feje fölött véget ér. A tetőből sokat hozol, a gyerekekbe pedig belevágsz, szóval mindenféleképpen érdemes ezen elgondolkodni, hogy honnan fényképezel. De azt mindenképpen el kell mondanom, hogy az alap, a pillanat megtalálása megvan, és ez a legfontosabb, a többi begyakorolható, de ha nincs momentum, nincs egyedi pillanat, akkor megette a fene az egészet, hiába a rutinos képszerkesztés. Szóval hajrá! (hegyi)

Az célszerű lenne, ha a képek címénél valami megkülönböztetést tennénk akkor, hogyha ugyanaz a helyszín, itt például egy 2-es szám sokat segítene, hogy ne ugyanazzal a címmel kerüljenek feltöltésre a képek - ez egy technikai megjegyzés. A helyszín már izgalmasabb, mint az előző képnél, az jó, hogy van előterünk, középterünk és hátterünk, de most az élesség megválasztásával, hogy hol van a mélységélességnek az éles pontja, hoztál egy döntést, hogy ezt ide előre élesítetted be és ez a döntés nem biztos, hogy értelmezhető vagy nem biztos, hogy optimális. Beleveszik minden a háttérbe. Ezt azért mondom, mert ez egy rontott képnek hat ezáltal. A döntés a te kezedben van, ha téged ez a dombság érdekelt, akkor azt tessék élesre venni, amennyiben ez izgalmas, azért itt nekem vannak kérdéseim, hogy ez mennyiben egyedi, de most ez így ebben a formában nem működik. Vagy tessék beleguggolni rendesen a fűbe és felemelni az egészet arra a szintre, hogy az égnél, a kép határánál érjenek ezek véget, és akkor már indokolt lehet az, hogy miért nem a háttér az éles. (hegyi)

Az, amit meglátsz az egyelőre még ezeknél a tájképeidnél is, de ezt elmondhatom az utcaképeidre is, sok esetben belül marad a szubjektív érzelmi világon, amit te megéltél, de ez nem jön át a képre, nem objektivizálódik és így nem válik a nézőnek is elérhetővé. Ahhoz, hogy ez hatásos legyen, hogy ütős legyen, ahhoz olyan helyszíneket kell találni, amik egyediek. Azért mondtam ide az utcaképeidet, mert ott is több esetben előfordul, hogy valami olyan helyszínt választasz, ami nem elég jellegzetes, és ha a történés sem az, amit rögzítesz, akkor nincs kép. Itt most ez a bokros-fás-susnyás rész ez bárhol lehetne. Ha valamennyivel kijjebb mégy ebből, és csak keretezésre használod ezt az egészet, akkor lehet, hogy ott a domboknál valami történne és valamit felismerhetnénk, és egy újabb tér nyílna, de most annyira benne maradtunk itt a sötétben, hogy annak kellene elvinnie esztétikailag az egészet a vállán, ami ezekkel a sziluettekkel, ezekkel a rajzolatokkal létrejön a fák leveleivel és ágaival, de ez itt most nem vált érdekessé. A közepén talán egy kicsit igen, de a széle felé ez elgyengül. Keresni kell az egyedit és ebben ez most nem található meg. (hegyi)