Mivel már mások is hiányolták a szemem, így most felkerül egy ilyen.
Szemtől szemben
Zoli, ez egy őszintének látszani akaró kép, de nekem most ebből az jön át, hogy még nem belülről jön ez az üzenet, hanem valamilyen megfelelés, valamilyen formai elvárásnak való megfelelés, ahogyan azt egyébként a kép alatt le is írod, hogy annyira várták már a szemeidet, hogy akkor most megcsináltad, na, tessék itt van, lássátok és ettől valahogyan az őszintesége válik egy kicsit hamissá ennek az üzenetnek. Egyszerűbben is mondhatom, hogy színpadias. Ami eddig a beállítást illeti, kevésbé kellett volna biccenteni a fejen, mert így most nagyon fölfelé kell nézzél és ez egy kicsit ijesztő, olyan vadállatias, Meglehet, hogy ezt a pózt szeretnéd magadról elhitetni, de nem vagy vadállat. A másik pedig az, hogy ebben a rövidülésben, ezzel az optikával groteszkké válik az, hogy mekkora nagy lesz a homlok, aminek túl sok értelme nincs, mert a homlok már nem közöl igazán értelmezhető üzenetet, miközben maga a száj, az áll, a beszéd helye, az a rész, ami tulajdonképpen a másik oldalon lezárná a fejünket az meg jelentéktelenné rövidül és ehhez még hozzátesz az is, hogy ennyire kontrasztosban van tartva és ennyire beleolvad a háttérbe. A helyedben még gondolkodnék ezen. (hegyi)
pillanat
Fodor Ákost idézve:
,,Együgyűen, mint
egy kislány. Mint egy vihar.
Mint egy "nem-tudom". "
Ez egy önarckép és a pillanat valószínűleg neked egy belső törétnetet jelent, ami viszont fontos, hogy mi mit kapunk ebből, mint nézők és azt látom, hogy a legkérdésesebb része ennek a dolognak a lecsukott szem. Ahhoz, hogy ez működjön, olyan környezetet kell teremteni, ami ezt hitelesíti, hogy nem csak arról van szó, hogy véletlenül csukva maradt a modell szeme, tehát értelmezni kell tudnunk azt, hogy miért van ez a szem csukva, ahhoz viszont túl közel mentünk a modellhez. Ha nagyobb lenne a képkivágat, ha több atmoszférát adnál, akkor valószínűleg ez egy könnyebben átélhető pillanat lenne a néző számára. Még egy dolog, amire szeretném felhívni a figyelmedet, ott az arc mellett az orrodnál van valami fényfolt, ezeket érdemes megfigyelni és utómunkában helyrehozni, hogy ne legyen fals, mert most minden figyelmemet az közi le és nem tudok teljesen azonosulni azzal, amit a képen látok ettől a kis pici fehér folttól. (hegyi)
Csend
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna hasonló kísérlet már itt a téren állvánnyal és hangszernyakkal, de ez mindegy is, igazából az, amit látok, természetét tekintve finom lenne, de az álló forma nekem börtön. Be van zárva, ki van dekázva valahogy, de épp ez az, ami el is veszi a lebegését, a játékát, titkot, mindent, és behozza a valóságba. Mert hát ha már így, akkor fentről is lehet még vágni, meg még innen, meg onnan, alul se kell ennyi, de aztán ha ezt végigfuttatja az ember, rájön, hogy a fenébe, ennek fekvő lenne a megfelelő térszerkezet, mert akkor levegő is lenne, és nem szorulna így szélre az a nagy fekete tömeg, amit a hangszer mutat. Nem könnyű, belátom, de hát te választottad, szóval akkor erről majd egy ismétlés jó lenne. (hegyi)
Lassan
Ez egy jó önportré, még az is jó, hogy kimozgattad a megszokott formából, ad neki egyfajta dinamikát, persze azon lehet vitatkozni, hogy mi legyen a füllel, de engem annyira nem zavar, hogy belevágtál. A tekintet ugyanis őszinte és beszédes. (hegyi)
Póniról
Itt "A fényképezésnek" már vége volt (ami az első lovaglócsizmát hivatott megörökíteni), de aztán valahogy ránk telepedett a tény, hogy ló még sehol...
Noémi, azt kell megmagyarázd magadnak, miért a feje tetejétől lett ez érdekes neked, miközben csizmáról beszélsz. Így most a kislány fejéből alig kapunk, miközben az van közelebb, de a tekintet, az arc hiányzik. És az se érthető, miért fogja a hasát, elrontotta a gyomrát? Erre is azt tudom mondani, hogy az, amit te látsz és tudsz történetet, azt mindig meg kell vizsgálni, rajta van-e a képen is. Különben a néződ nem fogja tudni, mit is akartál a képpel. (hegyi)
Igenis, kapitány!
Tangram volt az egyik első játékom, amire emlékszem.
Gyermekkor, ahogy azt egy felnőtt képzeli. Mert a gyerek sose ennyire elvágólagos, szabadabb, féktelenebb, máshol van a hangsúly számára. A rend később lesz fontos, már akinek egyáltalán. Tónusban ez nekem bajos, és azt az ikea szatyrot ha valami nem csillogóra cserélnénk, még akár működhetne is, mert oké, az a tenger, de ez megont a felnőtt okoskodása, hogy a tenger csak kék lehet. Na, hát ez jutott eszembe erről. (hegyi)
Vitrin
Szép az, amit megfigyeltél, de ebben a skucban történő ábrázolásban nem adja ki a formáját, annyira kifordul az egész, hogy túl sok idegen elem kapcsolódik be. Nem voltam ott, így nem tudom, hogy hogyan lehetett volna megoldani azt, hogy ez ne így legyen fotózva, de az általánosságban igaz, hogy a fő témát még a dekomponálásnál is valahogy perspektívájában meghagyjuk. (hegyi)
Élő emlékmű
Nos, mivel itt lakom és ismerem a szereplőt, tudom, hogy amit beszélek, mennyire nem könnyű, de: ha picit mozdulsz balra, akkor Kormi az oszlop elé kerül teljes formájában. A másik, hogy időt kell szakíts arra, hogy az utómunkát megtanuld. Itt az ideje, hogy úgy mondjam, mert egyre inkább az van, hogy amit kell, ismersz már formában, ötletben sincs hiányod, de a finishelés, az utómunka az hibádzik és ez az, ami miatt az a sok munka, amit beleteszel a képbe kevésbé lesz perfekt, mint lehetne, ha hozzátennél még 5 perc melót a gép előtt. Nem ördöngősség, amiről beszélek, csak kis maszkolás, kis takarítás. Mert a színek, a formák, a helyzet jó, figyelemfelkeltő. (hegyi)
Lefekvés előtt
(Újratervezéses vázlatnak tekintem még mindig.)
Nem fogom szételemezni, mert korai, hiszen ismételni fogod remélem, csak annyit kérdezek, hogy biztos a fogmosás-e a legjobb ehhez? És ha reggel van? És a maszk már fenn, de még az utolsó simítások zajlanak alatta? Borotválkozás? Szóval én csak arra akarok itt utalni, hogy a fogkefe formája, a fogkrém világítása nem áll össze nekem formailag. (hegyi)
Gyalog
Az előző képedhez írtakat folytatva, amit ott írtam, az nem csak a mozgásnál fontos kérdés. Hanem bármi ábrázolásnál, tehát nevezetesen, mit és hol. A gyalogosod elég jó, de a helyszín a fákkal zavaros lett. A fák összetörik, a háttér meg túl sematikus. Így az, hogy ő jön valahonnan vagy megy valahová, nem vált lényegessé. Tehát a te gondolatod ebben benned maradt, a képre nem tudott amiatt rákerülni, mert a helyszín rossz. Ott ez nem fog működni, mert nem értelmezhető a helyszín és emiatt a helyzet sem. (hegyi)
Kerékpáron
Ezek nagyon fontos gyakorlatok, hogy miképp kell lekövetni egy mozdulatot, egy mozgássort, hogyan működik, milyen expozíciós értékeknél kezd jól elmosódni a háttér és hogy is kell tartani a kamerát - és ha ez már megvan, akkor jön az, hogy nem mindegy, mit és hol fotózunk. Mert tesztre bármi alkalmas lehet, viszont képnek nem. A helyszín, hogy mit ad ki ha elcsíkozódik, milyen formák maradnak meg - nos, itt például az exponálás ideje kritikus kérdés, mert ha túl hosszú, akkor értelmezhetetlen lesz a háttér, azaz az egész maszatos lesz és akárhol készülhetne, annyira sematikus lesz az eredmény, hogy akkor a fő motívumnak kell ütnie nagyon. Vagy hogy mi a főszereplő, elég érdekes-e egy kerékpár például. Mindent lehet. De az összhatásnak működnie kell. Azaz pl. egy kerékpáros egy hegyi versenyen izgalmas, vagy a nagyvárosi forgalommal szemben menve is az, és érdekes lehet az ábrázolása, de akkor annak, hogy is mondjam, nagyon kerékpárosnak kell lennie. Szóval István ha szeretnél játszani a mozgással, márpedig nem is gondolnánk, mennyire sok helyen, akár még a portréknál is fontos lehet ez a tapasztalás, akkor csináld és gyakorold, de közben emeld a tétet abban is, hogy mi a téma és hol fotózod. (hegyi)
Az epigon meséje - toll az ágon
Werkfotó itt. Demeter zavart ki a kertbe, hogy ott az a kis tollpihe, fotózd le.
Arborétum színei
A virág szép és jól ellenpontozza az avar színeit, ez igaz. Ugyanakkor olyan nincs, hogy valami úgy működik és jó, ahogy megtaláljuk. Nem kell tartanod tóle, hogy hozzányúlj dolgokhoz, hogy például leszedd elölről azt a levelet, hogy a növény kiadja a maga formáját, mert így most fuldoklik az egész, még akkor is, ha a cél az volt, hogy azt mutasd meg, ahogy áttör a növény az avaron. Mert ha ez a cél, azt akkor úgy kell rendezni, hogy ez legen a fő motívum és akkor valószínű, hogy máshová kell állni, fentebbről fotózni. (hegyi)
Híd
Hangulata van a képnek, ad egy régies, múltat idéző érzetet, azzal, hogy roncsoltad a tónusokat, szóval ez itt most jól jön ki, de azért óva intelek a túlzott használatától, mert modorossá tehet. Ha lehet javaslatom, első körben érdemes megmaradni a fekete-fehérnél és az egyszerű hagyományos tónusrendnél. Aztán majd ha ebben haladtunk előre már, kiforogja, hogy mi lesz az, ami téged esztétikailag érdekel és ki akarod majd próbálni. (hegyi)
Me
Ez a kép egy erős formai állítás, azzal, hogy szűkre vágtad az egészet, tulajdonképpen azt érzékelteted, hogy belelátsz a vesénkbe is. Ez jó és fontos dolog, mert a határozottság az emberek jó részének megnyugtató, azt sugallja, hogy tudja, mit csinál a másik, érti azt. Szóval köszönet, hajrá a folytatáshoz. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…