Videó

A film alapkérdése, amit meg is válaszol: "Vajon miből áll általában egy hétvége az emberiség nagy része számára?"

A témafelvetéssel abszolút egyetértek, a kivitelezéssel azonban nem. Azt is megmondom miért: egyrészt nekem úgy tűnik, hogy nem lett legyakorolva, hogy itt mi fog történni. Odatettük a kamerát a fűnyíró elé, azt mondtuk a havernak, hogy na akkor kezdheted tolni a fűnyírót, ő elkezdte tolni, aztán rájöttünk, hogy túl hamar végetér, rövid lesz ez a film így, aztán elkezdett hátrálni a kamerával, aztán még egyet tolt azzal a géppel, aztán megint közel került a gép, de még mindig nem ment át a fűnyíró a kamerán. Ezt most azért mondom így, mert hogy a film provokálja ki ezt. Tehát ha egy eszközzel elkezdtünk dolgozni, akkor elég bátortalan dolog az, hogy jön a kamera felé egy fűnyíró, aztán megáll, és ott vége a filmnek. Akkor miért jön a kamera felé a fűnyíró, miért ebből a szögből akartuk ezt megmutatni? Azt is mondom, hogy ha nagyon akarom, akkor az megoldható, hogy a kamera úgy legyen elhelyezve, hogy azon át tudjon menni a fűnyíró, nyilván ez több munkát igényel, preparálást akár tükörrel, akár bármivel mással is megoldható. Tehát ezen el lehet gondolkodni, hogy hogy tudom azt megoldani, hogy átmenjen a kamera fölött a fűnyíró, mint egy ilyen Forma 1-es autó. Annak is meglenne a maga súlya. Most ez így nagyon laza. A Gimének a régi irányát látom, azt, hogy megint a szöveggel játszunk, én most ezt vissza fogom adni ismétlésre, mégpedig úgy, hogy oké, Gime, akkor tessék ezt "a film alapkérdést amit meg is válaszol" című leiratodat magadnak is komolyan venni. Lehet az a film egy perces, vagy kettő, de akkor tessék kidolgozni, hogy mivel tölti az emberiség nagyrésze a hétvégét. A te válaszod az, hogy fűnyírással, oké, de akkor szeretnék látni erről egy filmet, aminek van bevezetése, tárgyalása és befejezése. Ez megint csak egy geg, a film ennél egy picit többet kéne mutasson. Ismétlés. (hegyi)

Ahogy azt Hegyi pedellus már mutatta, június 7-én az Estiskola csapat együtt főzött a Dürer-kertben a Tilos rádiósokkal a Maratonon. A filmben látható, hogy Hegyi két alkalommal is bemikrofonozódott. Mr. Roky és csapata is feltűnik a videón, valamint részletek a lecsóból is.
   Közben megjelent a Zugló Magazinban Nagy Ákos beszámolója is az estéről.

Egy kis ízelítő abból, ami a Tilos Maratonon történt hétfőn. Nagy köszönet a csapatnak, akik eljöttek, segíteni, tartani a lelket, vagy csak beszélgetni egy picit. a Szentmihályi lecsó elkészült, hála az estiskolásoknak, és engedjétek meg, hogy név szerint senkit se emeljek ki, egyedül Tamát, aki tényleg mint egy hős, úgy főzte a kaját, tüzet rakott, fújt, legyezett, kavarintott és tekerintett. Jelentem a lecsó mind elfogyott, panaszt nem hallottunk, sőt. Nem egyedül főztünk, a mellettünk lévő bográcsban Mr. Roky Blindeaf csapata főzött az esélyegyenlőség jegyében paprikáskrumplit. Na, az se volt semmi, került abba vörösbor, paprika, paradicsom, sőt, még Ancsi saját készítésű muffint is hozott. A Tilos oldalán is van beszámoló, valamint képek is.

A héten Tilos Maraton van, 2010. június 2-8. között. Mi hétfőn, azaz június 7-én főzünk. Szentmihályi lecsót. Várunk minden segítő résztvevő estiskolást ott, a helyszínen, a Dürer-kertben délután 4-től. Amiben tudtok segíteni az az előkészítés, rotyogtatás, étel kiosztása, és persze ha van, aki csinálna csipetkét, az nagy ajándék lenne... Szóval tessenek jelezni, végülis kik tudnak jönni, az első 5 érkező kap egy-egy ÚJ!!! estiskolás pólót. (Lesz majd szitázott verzió is, ez még csak nagyjából a végleges verzió, aminek elkészültét köszönjük Rolinak, aki tervezte, és Zsunak, aki révén nagyon barátságos áron tudtuk elkészíttetni ezeket a ruhákat.) Van 1 db XXL-es, 1 db XL-es, 2 db L-es és 1 db M-es.

Előrántottam Nektek az arhívumból egy filmet, ami soha nem készült el.

Egy mozgóképet látunk, egy kis etüdöt. Az a felvetése ennek a filmnek, hogy ez egy elrontott film, mert nincsen hangja, aztán persze lebukik az alkotó, hogy azért ő is gondolkodott utólag ezen, és valamicske hangocska azért mégiscsak akad majd a film során. Egy felirattal indul a film, aztán ahogy távolodik a kamera, látjuk, hogy az egyik szereplőnek a hátára az van ráírva, hogy MÚLT, és egy másik szereplő mint egy varázsszőnyegen valami játékot játszik, később már azt is látjuk, hogy építőkockából épít magának egy várat. Aztán ez a figura, aki a múltat személyesíti meg a kis rövidgatyójában, szandálban, zoknival odamegy a szereplőhöz, és elkezdi nézni, hogy ő mit csinál. Nagyon jó vágásokat látunk, változik a kamera nézőpontja, felülnézetből is látjuk ezt a helyzetet, aztán feliratként megjelenik az első mondat, úgymond, hogy "Szia! Szépet építesz. Segíthetek építeni?". És ez egy filozófiai helyzet, ugye, gyerekjátszótéren is látunk mi ilyet, hogy a szereplők nem nagyon engedik egymást közel a játékhoz, és itt is ez a helyzet. Ez a figura, aki a múltat személyesíti meg, ki van zárva ebből a játékból, és szomorú. Ez nagyon jól átjön a filmen. Aztán egy leblendével azt látjuk, hogy a mi kis szereplőnknek megváltozott a pólója, most már ő a jelen, és ő is elkezd játszani az ő kis saját területén, és a másik szereplő is építi a maga kis játékát. Többféle értelmezés létezik, képzelhetjük magukat ennek a szereplőnek a helyébe is, mi vagyunk ezek, akik építjük a magunk kis légvárait. Megfontolt mozdulatokat látunk, nagyon szakszerű építés, tehát a gyerekkor, vagy a gyerek megközelítés azért itt eléggé erősen látszik, hogy ez csak egy felvezetés, vagy ez csak azt a célt szolgálja, hogy hamar képbe kerüljön a néző, hogy mi ez a helyzet. És aztán a film közepén eljutunk egy konfliktushelyzethez, amikor beigazolódik az a tézis, ami a filmnek az elején volt, és ez a figura, aki a múltat, a jelent, és későbbiekben a jövőt szimbolizálja, felrúgja a játékot, elrontja a várat. Még egyszer mondom, játszótéren hasonlatos helyzetek vannak, csak ilyenkor a szereplők rohannak a mamához, hogy segítsen. Utána megint vált a kép, és a harmadik történet van, már kitaláljuk, hogy ez a figura lesz a jövő, aki építget, építget, de kis bénán. Itt el van nagyolva egy kicsit ez a bénázás, ez a magányos szerencsétlenkedés, mind a két szereplőnk a maga dolgával van elfoglalva, dehát elég jól látszik, hogy a rövidnadrágos szereplő nem igazán boldog, és a saját játékát is elrontja dühből, csalódottságból, ez nem egészen biztos, de az látszik, hogy ő valamilyen célt el akart volna érni, de ez nem nagyon sikerült neki. És megint egy interakció jön. Tehét megint a szereplők interakciójához jutunk, amikor megint hasonló a szituáció, mint a többi snittben is, egy felirattal támogatott párbeszédes helyzet jön létre, és a konfliktushelyzet megoldódik azzal, hogy közös játékba fognak a szereplők. Nagyjából röviden ez, ami a filmből elmondható, már így tételesen felsorolva, és akkor most jönne az a rész, ami a film értelmezése az én szempontomból.    Az Árpi saját munkáihoz képest nagyon örülök annak, hogy egy olyan egyszerűsített képletet kapunk, amiben az eszközök a minimálisra szorítkoznak, tényleg a két szereplő, és a konfliktushelyzetet hordozó fa játékkocka, és a varázsszőnyeg az, ami igazán látszik a képen, és egy erősen túlvilágított háttérrel, egy fehér háttérrel tulajdonképpen egy légies, könnyed helyzetet kapunk, ami nagyban segíti azt, hogy a néző már rögtön az első kockáktól kezdve érezhesse azt, hogy ez egy filozófiai megközelítés lesz, és nem a valós történet az, ami a lényeg. Múlt, jelen és jövő többféle értelmezést kaphat, a saját feljődéstörténetünkről is beszélhetünk ezáltal, de tulajdonképpen a "nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba" esete is előjön, hogy mennyire ismétlődnek azok a sémák, amiket megélünk, és a fő üzenet nyilvánvalóan az előítéletről szól, a konfliktus verbális kifejtése ezt mutatja. Ami nekem egyetlen problémám ezzel a filmmel, az, hogy ebben a helyzetben számomra a két szereplő megcserélendő lenne. A kis rövidgatyós szandálos úriember lenne számomra az, aki a főszerepet vihetné a játékkal, és a másik szereplő lehetne az, aki úgymond a külső behatoló. Alkatilag is azt gondolom, öltözékben is, és jelrendszerben is számomra ez közelebb álló megoldás lenne. A helyzet az, hogy a film szempontjából arra a kérdésre, ami a múlt, jelen és a jövő megfogalmazása, a végkifejlet egyszerűbb, mint amit ez az egész eszköztár és ezek a jelrendszerek sugallnak. Ha én egy viszonylag egyszerű fickó vagyok, akkor könnyen megértem az előítéletről szóló üzenetet, ugyanakkor az a szál, ami a múlt, a jelen és a jövővel kapcsolatos szál, az csak jelzésértékkel van jelen, és el is van engedve, mint szál, a film végén. Tehát a tanmesénk olyan, mint hogy ha nagyobb készletet markolna ki, és kevesebbet mutatna a végén meg, mint amennyi ebből kihozható. Nem tudom, hogy Árpi mennyire ért velem egyet, ez a film egy jó alapkiindulás, csak azért ezeket a jelzéseket, ha már egyszer használtuk, akkor értelmezni sem árt. Ha már ennyire didaktikusan értelmezzük magát a játékszituációt, akkor a múlt-jelen-jövő szituációját is értelmeznünk kéne. Legalábbis szerintem. Amikor a három snittet végignézi az ember, akkor azt mondja, hogy nekem a végkifejlet szempontjából nincs szükségem erre a verbális információra, erre a múlt-jelen-jövő információra, sőt, talán azt mondom, hogy még a feliratra sem. Tökéletesen jól működik ezzel a két zörejjel, ez a film mint némafilm, bár én azt mondom, hogy ha már dolgoztunk vele, valamilyen kis zajt, zúgást nem árt odatenni, már csak azért is, hogy ne higyje a néző, hogy az ő számítógépével, vagy az ő lejátszórendszerével van probléma. Ez lehetne akár csak mint egy vetítőgépnek a zúgása, nem használnék zenét, de valamilyen sercegés nem ártana hozzá. Nagyon kedvelem egyébként ezt a filmet, annak ellenére is, amiket mondtam, hogy számomra értelmezési problémát okoznak, de most azt mondom, hogy én az Árpi helyében én ezzel még dolgoznék, akár utómunkában is. A négy csillag megvan rá, és köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

2010. június 2-8. között kerül megrendezésre idén a már szokásosnak tekinthető Tilos Maraton a Dürer-kertben. A Tilosnak nagyon sokat köszönhetünk, hiszen az ő segítségük nélkül nem lenne Sulirádió sem. Tehát a hír, hogy június 7-én délután 4-től estig az Estiskola is főz, bográcsban, lecsót. Szuper buli lesz, úgyhogy azt kérjük, hogy aki szeretne ebben résztvenni, jelezze itt a kommentben. Mivel tudsz segíteni? Fotózás, filmezés, kismagnóval rádióriport - ez adódik az estiskolából eleve. Ezen kívül aprítás, szeletelés, kavargatás, ízesítés, finomítás, és a kész étel kiosztása. Jó lenne, ha minél többet ott tudnánk lenni, sőt, ismerősöket, barátokat is hívjatok, hiszen ez is egyfajta estiskolás találkozó lehetőség. (Nem csak mi főzünk, hanem velünk egy időben, de külön bográcsban Mr. Roky Blindeaf és csapata, azaz a Tilos esélyegyenlőségi műsora is készít paprikáskrumplit.) (a filmet Árpi készítette, Viki nagyszerű segítségével)

A Kisecseten megrendezésre kerülő estiskolás találkozóval kapcsolatban fontos új információk vannak. Egyrészt az, hogy annyian mehetünk, ahányan akarunk, nincs korlát a létszámot illetően. Másrészt hogy lehet sátorozni is akár a kertben. A dolog tehát úgy néz ki, hogy aki ágyban párnák közt szeretne aludni, annak 4000 Ft/fő a szállásköltség, aki sátorban, matracon, derékaljon, annak épp a fele, 2000 Ft/fő. Ez az utóbbi ár vonatkozik a gyerekekre is. De a filmben mindez jól el van mondva. A létszám listát itt vezetjük a hozzászólásoknál innentől.

2010. május 29-30-án szeretnénk egy ottalvós estiskolás összejövetelt tartani Kisecseten, a Kisecset vendégházban. Lenne beszélgetés, evés-ivás, szabadon választottan ping-pong és fürdőzés, fotózás, társasozás, csillagnézés. 29-én érkeznénk, Bobákék készítenek bográcsos vacsorát a csapatnak, a reggeli pedig megbeszélés szerint hozott anyagból lenne, piknik jelleggel, az innivalót is közösen dobnánk össze. A szállás költsége 4000 Ft/fő, amit üdülési csekkel is lehet rendezni. Utazás telekocsival. Mindenféle problémát megoldunk, várjuk a jelentkezéseket itt a kommentben, mi-ha-ma-rabb, ugyanis a szállásokat ennek alapján tudjuk lefoglalni. De a filmet is tessenek megnézni, abból is meg lehet tudni ezt-azt. Egyelőre az árat is, és a létszámot is csak irányadónak tekintsük, mert van másik szállás lehetőség is tervben Kisecseten, ez még szervezés alatt áll.

Azt nem teljesen értem, hogy miért pont erre a leckére lett ez beküldve, nekem ez péntek délelőttnek inkább kinéz, mint vasárnap hajnalnak, hogyha már ebben a logikai rendben mozgunk, de hát fogadjuk el, Árpinak ilyen a vasárnap hajnal. Egy olyan filmes megoldást látunk, ami az Árpi munkái között egy erős előrelépést mutat. Egyrészt van színészvezetés, van történet, van mese. Másrészt tudatos kamerakezelés van, tudatos mozgások vannak. Tehát egyszerűen az a fajta talált, esetleges Pap Árpi-féle vonal, amivel ő bemutatkozott már nálunk a kezdeteknél, abból egy nagyon nagy lépést tett előre ezzel a filmmel. Én ennek nagyon örülök. Tulajdonképpen itt most, amiket én kritikának tudok mondani, azok olyan nézői kritikák lesznek, amiket valószínű az Árpi saját maga is tud, mert gondolom, hogy végignézte ő ezt a filmet, és hát biztos, hogy meg van ennek az oka, hogy miért így készült el ez a film. Az egyik az, hogy nem mindegyik szereplő áll a helyzet magaslatán, és ez nem azt jelenti, hogy bármelyik szereplő jó avagy rossz színész lenne, de az instrukciókat hogyha pontosan adjuk meg az embereknek, hogyha gyakoroltatjuk, akkor igenis kihozható ennél azért konkrétabb eredmény is. Én itt most leginkább a főnök szerepét kérdőjelezem meg, nagyon billeg az a szerep. Sokkal gonoszabbnak, sokkal felsőbbrendűnek kellene lenni, de ez most nem jön át. Kicsit szerencsétlen, olyan „ Klapka Györgyös” megfogalmazás az ő szerepe. Miközben egyébként a kigúnyolt titkárnő nagyon jó, és nagyon erős arcmimikával, nagyon erős játékkal hozza a figurát. De a másik titkárnő is kitűnő. (Vikinek meg baromi jó lába van. Én ezt eddig nem tudtam, hogy egy magas sarkú cipő egy ilyen kis fehér köpenyben ilyen csodát tud lenni. Viki szeretünk, szép vagy és fiatal, a lábaid meg eszméletlen jók, és remélem, hogy több filmben is fogsz szerepelni Árpinál) Ami még számomra nem igazán értelmezhető, mint szerep, az a fiatalember, aki az elején issza a kávét. Nem tudom, hogy ő kicsoda, és mit akar. Nem tudom, hogy mi a cél vele. Hogy ő valami csábító akar lenni, a helyi macsó csávó, a munkahely bikája vagy nem tudom, merthogy ez most így nem jön le abszolút, és maga a figura nem igazán olyan, akit én ebben a szerepben tudnék értelmezni. Lehet, hogy egészen más funkciója van, azt nekem legalábbis, nem sikerült megértenem. Ami a filmben fontosabb, technikai jellegű problémám, az a „fényelés”. Magyarán, hogy az adott forgatási helyszínen felvett anyagokat az utómunkánál, a vágásnál megpróbálja az ember összereszelni. Most, amikor hazaér a kis hamupipőkénk, akkor ott az a belsőben fölvett jelenetsor, ott vannak egészen értelmezhetetlen képek, amikor csak szürkét látok, és semmi mást. Ez lehet cél, ugyanakkor ennek ahhoz az időtartama az, ami sok. Tehát amitől technikai problémává válik az, ami egyébként lehetne egy snittnek az indító képsora. Ott ez nagyon is problémás nekem. Aztán van egy másik ilyen jelenet a lakásban forgatott résznél, amikor nézi a tévét a szereplő, és ott elhangzik egy szöveg. Ez a szöveg, én nem tudom, hogy vendégszöveg vagy szereplő mondta föl, de az biztos, hogy jelen helyzetben kicsit lóg a levegőben, hogy az a szöveg most mit akar kezdeni ott. Tehát ritmikailag nincs úgy felvezetve, hogy az ott fókuszpontja lehessen annak, hogy milyen dráma zajlik le abban a lányban. Eddig voltak azok, amiket kritikaként mondtam.
   Aztán van egy része a filmnek, aminél pedig azt mondtam, hogy hát én ilyen képeket szeretnék Árpitól látni, és ez az a rész, amikor a lány kimegy azon az üvegajtós részen, és üvegfalak között van a kamera elhelyezve, a külső és belső tér határa olyan szépen van világítva, olyan szépek a fények, és olyan hatásos maga az a pár másodperc, hátha másért nem, azért megérte. Egyébként régi skandináv filmekben lehet olyat látni. Nekem az ott 10 pont, azt megvettem kilóra.
   Összefoglalva: nagy előrelépést látok az Árpinál, az utómunkát úgy érzem, hogy összecsapta, kicsit én lötyögősnek érzem a vágást, néhol nem onnan indul a gesztus, avagy a szöveg, ahonnan indulnia kellene, van előtte egy kis üresjárat. Ezekre szerintem jobban oda kéne figyelni, és hát a színészvezetésen még van mit csiszolni. Úgyhogy én négy csillagot javaslok erre a filmre, és nagyon köszönöm, hogy Árpi ezt megmutatta, és várom a további filmeket. Szívesen beszélgetnék, mondjuk a régebbi filmjeiről, amik nem kerültek fel az Estiskolára, ha van kedve és van kedve velünk ezt megosztani, akkor ezeket a filmeket is várnám. (hegyi) értékelés:

Azt előre leszögezem, hogy azt, hogy erre a leckére hogyan került ez a film fel, abban azért van némi részem. Magyarán, Ádámnak ezt én javasoltam, hogy ez leckébe kerüljön be. Azt, hogy melyik leckébe kerüljön be, már rám bízta Ádám. Én azért az Ágy leckébe tettem, mert azt hiszem, hogyha ezt a filmet megnézzük, akkor két fontos irány között mozgunk. Az egyik a bemutatkozás, bemutatás, egy helyzet elmesélése, a magány, és ilyen elven bekerülhetett volna a magány leckébe is, de ezzel felesel és erre válaszol az, hogy a filmen belül többször visszatérünk az ágy motívumára, mint hogyha kerülgetnénk egy témát, amit nincs bátorságunk felvállalni, beszélni róla, de azért ott van, oda-oda kacsintunk. Láthatóan ez egy kétszemélyes ágy, tehát ez egy történetet elindíthat, ugyanakkor ez még csak felvezetése, előzetese ennek a témakörnek. Azt tudom Ádámnak mondani, hogy akkor, amikor elkészítünk egy ilyen filmet, akkor azt pontosan látjuk szerintem, hogy hol van az, ahol nem sikerült megoldanunk egy feladatot. Nevezetesen, Ádám nagyon szépen bemutatja a képregényeit, amiből mi csak az ő leírását látjuk két okból. Egyrészt gondolom fél attól, hogyha kiveszi a képregényt, akkor elfelejti, hogy honnan vette ki, és nem tudja, hogy hova kéne visszatenni, és akkor ebből egy rendezetlenség jön létre. Másrészt pedig vannak részek, ahol feketét mutat a kép, tehát nagyon észrevenni azt, hogy mi történik nem lehet. Itt két eset van. Az egyik, hogy azt mondjuk, hogy ez humoros, és vicces az, hogy beszél valamiről, amit nem látunk. Csak akkor azt mondom, hogy ennek akkor valami ritmust ki kellett volna találni, mert ez így önmagában még nem indítja el azt, hogy én elkezdjem fogni a hasam a röhögéstől. Tehát, hogyha az a cél, hogy viccesek akarunk lenni, akkor ezt a geget fel kell építeni. Ez egy komoly munka, hogy egy ilyen poént az ember úgy oldjon meg képileg és szövegileg, hogy az a néző számára az újdonság erejével hasson és nevetni tudjon rajta. Most ez ebben az esetben, nálam legalábbis nem történik meg. Ha pedig nem ez volt a cél, hogy nevessük Ádámon, Ádámmal, akkor pedig azt mondom, hogy ez egy baki, és ezt ki kéne javítani, mert jelen pillanatban egy kicsit csálén sikerült. Én eltekintek attól, hogy mit tud ez a kamera, mert a kamera azt tudja, amit, de ezt ki lehet próbálni, hogy hoppá, ha csak egy hatvanas izzó van betekerve, akkor nem fogja a kamera azt mutatni, amit látni akarunk. És ha erre rájöttünk, akkor vagy a fénymennyiséget növeljük, vagy pedig egy olyan időpontban ismétlünk, amikor ez a rendszer már abban a helyzetben mutatkozik meg, ami a néző számára is értelmezhető. Magyarán, a film leforog úgy, ahogy leforog, és azoknál a részeknél, amiknél úgy érezzük, hogy billeg, azoknál újra forgatunk és kijavítjuk ezt a helyzetet. Ez ennyire egyszerű. Egy kicsit emellett szigorúnak is kell lennünk, nem biztos, hogyha egy történetet elkezdünk mesélni, akkor az abban a hosszúságban fog megélni, ahogy azt a valóságban elmeséltük. Vágás. A vágás nagyon fontos, hogy hol és mit hagyunk meg, és hol és mit hagyunk ki. Én ezeket a javaslatokat tudom Ádámnak mondani, miközben a filmje nagyon személyes, és a személyessége miatt a leckék közé került. Adok az Ádámnak erre 4 csillagot főleg biztatás képpen, másrészt azért, mert ez a személyesség nagyon is értékelendő. De azt is kérem Ádámtól, hogy ne legyen rest, és ezt a filmet forgassa le újból. Ne is egy filmet forgasson, ha lehet. Forgasson az ágy leckére felkészülten, és meséljen arról az ágyról, másrészt pedig ez a magányos helyzet, amit felvetett gondolom nem egyszeri szituáció, de várnám, hogy ez az eleve elgondolt is ismételje. (hegyi) értékelés:

2010. március 6-án volt ebben az évben az első estiskolás találkozó Budapesten, a Vaskapu étteremben. Jó volt, sokan voltunk, jó hangulatban, köszönet mindenkinek, aki ott volt, bánhatja, aki nem. Készült némi video, és pár fotó is (ha valakinél bújkálnak még képek vagy film, küldje el). Ebből rendszert csinálunk!

Néhány kertnyire tőlünk egy nagy fát akartak kivágni. (18) karikás szókimondó felvétel arról, hogy majdnem pedellus nélkül maradtatok. Ilyen a péntek délelőtt Szentmihályon.

Szentmihályon Zsu, Csaba, Demeter Jóska és Zsolt palacsintával köszöntötték a tavaszt, Csaba és Zsolt a kertben is harcoltak az elemekkel.

2010. március 6-án (szombat) este 6-tól Estiskola Találkozó lesz Budapesten, a Vaskapu étteremben, melyen mindenkit szeretettel várunk, legyen bár estiskolás, rádiós, vagy csak barátja az estiskolának. Még mindig lehet jelentkezni - e-mailben a pedellus címén és itt a kommentben is. Azok, akik már jelentkeztek, itt, ennél a filmnél lesznek a hozzászólásnál felsorolva. A találkozó helyszíne: Vaskapu étterem (Budapest, VIII. ker. Szentkirályi utca 23.) - Lovagterem.
   Van még egy kérésünk. A nem Budapestről érkezők esetében problémát jelenthet a szállás. Ezért kérjük, hogy akik egy éjszakára fekhelyet tudnak biztosítani estiskolás társuk számára, azok jelezzék ezt a kommentben. Természetesen azok is szóljanak, akik szállást keresnek. És még valami: a nagyjából egy irányból érkezőknél érdemes lenne telekocsiban gondolkodni. Várunk szombaton este tehát: Hegyi pedellus és Török adásvezető