Videó

Vége a napnak

Erről a képről videóban mesélek, hogy mi az, amit én változtatnék esetleg, vagy átgondolnék a kompozíciót illetően, akár a felborult pohárra gondolok, akár az árnyékokra, vagy a könyv elhelyezésére, vagy magára a könyvre. Szeretném, ha Feri ezt ismételné, és dolgoznánk még ezzel a beállítással. (hegyi)

Talp(as)

Erről a képről az alábbi videóban bővebben mesélek, és elmondom, hogy miért szeretném azt, ha Tamás ezzel még foglalkozna, és miért kérem azt, hogy ismétlése legyen ennek a képnek. Nagyon szép, és nagyon finom az a megfigyelés, amit tett, és nagyon izgalmasak ezek a pohár talpak, érdemes lenne ezzel még foglalkozni egy kicsit rendezettebb háttér előtt. Nézzétek meg a videót! (hegyi)

Sorakozó 2

 

Tamás, nekem ez sokkal jobban tetszik, van tere, építkezik, a tónusokkal van problémám, egy kis maszkolással mindez korrigálható, a filmen bővebben elmondom, miért és hogyan. (hegyi)

 

vízcsap és kávéfőző

 

Írásban röviden, filmben hosszabban mondom el, hogy az irány jó, de szűk a kép, nekem kell a csöpögtető, de az nem, hogy takarja a kávéfőző csövét, és a vignettálás mint archaizálás már kezd kimenni a divatból, én nem erőltetném. Jó lenne látni egy ismétlést is. (hegyi) értékelés:

 

Sétalovaglás (ismétlés)

Erről a párocskáról 5 képet csináltam. Talán ez itt egy LEHELETTEL kevésbé szűk lefelé és jobbra, PICIVEL többet mutatva a lóból is. A helyszínt is javítanom kell, helyesen: El Puerto de Santa Maria, 2003.05.03.

Kedves Sándor, készítettem egy kis filmes magyarázkodást, hogy hol szorít a cipő. Igen, egy picivel tágabb a dolog itt, de nem oldotta meg a problematikát. (hegyi)

éjjeli járda-fák

András, itt egy film, röviden írásban annyit, hogy tömegelhelyezési problémáim vannak a képnél, de a leckét teljesíti. Kérlek nézd meg a mozgóképes magyarázatom is, várom a választ. (hegyi) értékelés:

 

Zene: Tomoyasu Hotei - Battle without honor or humanity

Nagyon örülök annak, hogy Dénes újból elkezdi a leckéket, és nagyon remélem, hogy ez a Főnix sokáig fog repülni nálunk. Ráadásul van egy utalás egy másik tagunknak a munkájára, hogy ez tudatos vagy nem, én nem tudom megmondani, minden esetre nekem örömteli volt felfedezni azt a párhuzamot, ami Koscsó Gábornak Antihős című fotójával formailag, de talán gondolatilag is megvan, tehát ez maga egy érdekes dolog. A zene eléggé zaklatott, de nyilvánvaló, hogy ez a zenei ügy az akciófilmek világából párhuzam, és én ezt ezért el tudom fogadni. Közben látunk egy olyan bemutatkozást, aminél abszolút teljesítésre kerül a lecke elvárása, és nem csak mechanikusan megoldva, hanem filozófiai átgondoltságban. Benne van a keresés, benne van a kíváncsiság, a sebesülés, de az is, hogy ezt a sebesülést az ember csak túlélte, és újból rendezi a sorait, és a kíváncsiság győz a sebesülésen. Én ezt az üzenetet abszolút értem, kódolom és köszönöm, a személyes részét is, ez egy nagyon jó ügy. A film közepénél van egy kis lazázás, hogy visszatalálj arra a ritmusra, amit a zene kíván, miközben már a filmnél tulajdonképpen előrébb jársz, de mintha a zene lenne ott a meghatározó, hogy na jó, akkor töltsük ki azt az időt, amit ki kell tölteni. Aztán újból elindul ez, és a második fele a filmnek megint nagyon izgalmas. Ott van egy kb. 10 másodpercnyi idő, ami nekem ritmikailag lassú lesz. Versenytáncnál vagy műkorcsolyánál lehet megfigyelni, hogy amikor kiesnek a ritmusból, akkor lazáznak egy kicsit, hogy visszataláljanak a zenekarhoz. Az megint egy külön érdekessége ennek az egésznek, hogy megvan az öniróniája Dénesnek ahhoz, hogy közben le is buktatja magát, hogy itt ez a sebesülés nem valós, mert ez csak egy vécépapír. Ennek a humora az, ami nagyon jellemző Dénesre, ez a fanyarság. Én nagyon örülök ennek a filmnek, várom a folytatást, és megvan a leckemegoldás, meg az 5 darab csillag, amit a filmekre szoktunk adni. (hegyi) értékelés:    

A Szegedi Tudományenyetem Könyvtárában került megrendezésre Balla Demeter fotográfus utolsó kiállítására a Balla 80 kiállítássorozat részeként 2011. november 23-án. A kiállítást Bächer Iván író és Kincses Károly fotómuzeológus nyitotta meg. A film a megnyitón készült. A kiállítás 2011. december 9-ig látogatható. Iván megnyitó szövege megjelent a Vasárnapi Hírek december 11-i számában, Nyomok címmel.

2011. december 10-én este 7-től tartjuk idei utolsó találkozónkat, egyben a Látszótér Mikulás-buliját a Trafóban! Mindenkit várunk, rádióst, szakköröst, társalgóst, és fontos infó, hogy aki itt a hozzászólásoknál jelzi hogy ott lesz, és el is jön, az a stábtól tárgyikönyvjutalomajándékot kap. Inni lesz mit, enni Scully készít nekünk zsíros kenyeret, hagymával vagy anélkül, tehát éhen se maradunk. Igyekezz pontosan odaérni, mert a találkozó 10 órától szép lassan átalakul majd egy zenés-táncos bulivá, tehát a program eleje beszélgetős, a vége pedig tánci-táncis kalóriaégető őrület lesz.
A lényeg: amikor jössz, a jelszó az, hogy a Mappa klubba jössz a Látszótér találkozóra. Ez a pincében van.
A cím: Budapest, IX. kerület, Liliom u. 41. (Liliom és Tűzoltó utca sarok, a körúttól nem messze.)

A zöld sziget

A nyomasztónak tűnő vasbeton, üveg és kő rengetegben üdítő kis zöld pamacsok, szigetecskék zökkentik ki a járókelőt folyamatosan. Ez a kép szándékosan ebből a szemszögből készült, hogy más zöldek (mert vannak ám) ne látszódjanak. Nekem ez így tetszett. Pont.

Tetszik ez a szemszög, lehet hogy egy picit lejjebb guggoltam volna, hogy az épület íve még erősebben keretezzen és a facsoport még óriásibbnak hathasson, és a horizont, akárhogy is nézem, ferde, és ez azt, ami a növényeknél az ég felé törő ferdeség, csökkenti azzal, hogy pluszban rátesz és így az ember fejben azt is kiegyenesíti, holott a fák valóban ferdék. A filmben le is rajzolom, amit gondolok. (hegyi) értékelés:

ösztönlény

Igen, ez is én, idióta meg mit tudom én, igen én!

Jó kis portré ez, benne van az oldmenség minden részlete, szóval tetszik, amit mutatsz, de azért kompozícióban lehetne picit tágabb, és hát igen, az a fránya vaku, az elveszi a sejtelmességét a dolognak. Na de a lecke megvan, és itt lentebb a kisfilmben a kompozíciós gondolataimat is megpróbálom hozzám mérten értelmesen illusztrálni. Ha van mód, jó lenne ebből egy ismétlés is. (hegyi) értékelés:    

 

Hirtelen ötletből származó, esetleges, meg ilyenek. A felvétel a telefonommal készült egy rajta futó teljesen automata programmal, amiben van ez a "régi film" hatás. A progi adottságaival tisztában léve előre eltervezett a rövidfilm és annak hangulata, megjelenése stb.

Hát nem is tudom Gime, mennyi ideje ismerjük egymást, és mennyi ideje van annak, hogy a táborokban bélabélával közös őrületeiteket szenvedte élvezte a csapat, de meg kell valljam, hogy a Gimesi-féle humor eszenciája ez a film. Hogy ehhez mennyit tett hozzá az automata, nem firtatom, a párizsiról se akarom tudni, hogy készül, szóval azon kívül, hogy a vége igen bénácskán van hangban lezárva, de a képi világ és a gesztus nagyon erős. Köszönöm, megvan a leckemegoldás, picit félek is, hogy tudod-e humorban tartani ezt a szintet, mert ez alá ne menj! (hegyi) értékelés:    

Háttérben

Váááá! Ettől tartottam legjobban. Egy hétig próbálkoztam, variáltam. Megérte. Több jó fotó született. Ezt a képet találtam közlésre legmegfelelőbbnek. (Tulajdonképp egész alakos önportré is lehetne).

Kedves Éva, az elemzés elején szeretném elmondani, hogy nem véletlen az, hogy az akt lecke a leckesor vége felé található, mert - legalábbis a mi elgondolásunk szerint - mire a többivel végez az ember, addigra már egyrészt a világítás, a kompozíció területén is gyakorlatot szerez, másrészt az első három lecke adhat elég bátorságot az önakthoz is. Olvastam a leiratot, és te magad is két külön kifejezést használsz: fotó és kép. A több jó fotóból nem küldtél be, ezt a képet küldted, de ez nem fotó. Akkor sem az, ha az alap, amiből elindultál, fénykép. Azáltal, hogy a képszerkesztőd effektsorán ezt a rézmetszethez hasonló beállítást megtaláltad és ráengedted a képre, kellően távolságtartó lett a kép, de elvesztett mindent, ami a fotó ereje, jellegzetessége és ami miatt a fénykép más, mint a grafika vagy a festmény. Tudom, hogy nem könnyű dolog aktot fényképezni, azt is tudom, hogy saját magunkat még nehezebb ábrázolni, hiszen a kontroll nehézkes, de mégis azt mondom, hogy ha már nekifogunk, akkor ne beszéljünk mellé, akkor fényképezzünk. Ha intim hangulatot akarok, akkor az a háttér és a fényviszonyok megválasztásával, leplekkel, fények és árnyékok arányaival érendő el. De ne szaladjunk ennyire előre. Jó lenne, ha az első három leckével dolgoznánk még, hidd el nekem, hogy ki fogja magát forrni, forogni majd minden idővel, én nem javaslom, hogy ekkora ugrásokat tegyünk. Amit a kompozícióról gondolok, azt pedig az alábbi filmen látható. (hegyi)

 

Bársonyos ősz

Kinéztem az ablakon és gyönyörű színeket láttam.

Tényleg egészen finom, puha, nagyon izgalmas meglátás. Nem tudom, hogy van-e arra lehetőség, hogy valakit arra az útra beleinstruálj. Ha ott van egy babakocsit toló házaspár, például, akkor nem lyukad ki a kép. El lehet vinni szentimentálisba is, és drámaiba is. Nagyon puha ez az egész, és nagyon finomak a fények, gyönyörűek a színek, de az a szürke út kicsit lehangoló a kiégett fűvel, valami nekem onnan még hiányzik, de ettől függetlenül nekem megvan a három csillag, mert egy jó, nagyon finom meglátás. A kompozícióval kapcsolatos meglátásaimat feltettem filmen is. (hegyi) értékelés:

 

Élménybeszámolós filmalkotás az első látszóteres találkozóról, érzelmes megközelítések, gyomorerősítés.