Hát, ez annyira nem lett erős, mint az előző. Abból indulj ki, amit ott megtaláltál, hogy a tárgyaknak van egyfajta harmóniája, ami a környezettel összehozva kiadja a képet, itt viszont a primer poénon nem jutunk tovább. (hegyi)

Hát, az a smiley annyira kár, annyira rossz, annyira gagyi, hogy fáj. Miközben az egész meg jó is lehetne akár. Miért nem bízol önmagadban jobban?

Na, itt a lényeg, ha az előzővel összevetem, itt jön ki, hogy az őrület valódi-e vagy maradt még benned önkontroll, félsz - ugyanis az őrület kontrollvesztés is egyben. Itt ez a hajjal, szájjal megtörténik, de a zárt lábak ellene dolgoznak ennek. Nyilván az ember a kisszobájában nem könnyen kezd el vadulni, benyitnak, szomszéd lekopog, megannyi nehéz ügy, de mint előbb is írtam, hajrá, gyakorold, gyűjts tapasztalatot. (hegyi)

Tipográfiai értelemben ez nincs megoldva, de nem is tipó oldal vagyunk, bár ha belekezdesz, érdemes ezt is jól csinálni, tehát ha ez érdekel, javaslom nézegess tipó könyveket, mi hogy és miképp működik. A kép jó. És abszolút el tudom CD-nek képzelni. Egy baja van, a bal alsó sarka, az el van bénázva, ott nincs struktúra, csak vignettálás, az ott hiba, ami azért javítható, szóval ez a terv nem rossz, sőt. (hegyi)

A válasz nem. Azért, mert egyrészt a két tárgycsoport nagyon messze van egymástól, másrészt az alma ha valami világos, még csak-csak elmegy, de így olyan nagy a különbség, ami már nem áthidalható. De logikailag sem értelmezhető az, miért kerül a két dolog össze, a törékenység és az alma, hol kapcsolódnak ezek? A kérdés elsőre ott dől el, hogy adott tárgy megél-e abban a közegben, amibe kerül, és ha nem, akkor hiába az utómunka, a tónusok, minden, mert üti egymást a két dolog. Úgy, ráadásul, hogy a kettő nem egymás ellentéte (mert az jó is lehetne), hanem nincsenek egy univerzumban. (hegyi)