Az van, hogy itt is ugyanaz a baj, ami volt, hogy ott vannak azok a szár darabok, azok oda nem kellenének meg ez az ismétlődés ott az nekem nem működik, de ez a telibe vakuzás, amiről írod, hogy divat, engem nem érdekel, hogy mi a divat vagy mi nem az, mert nem az felé megyünk, mert nem az határoz meg, ugye ezt már a Pajor Tamás is megénekelte. A kép az működne, tehát abszolút jók ezek az ordító színek, ezek a nagyon harsány jelenléttel bíró formák, jól működik, az egy másik kérdés, hogy egy kis rendezés ráférne. Az a fáklyavivő ott hátul sokkal fontosabb, mint a többi bohókás, őt előre rendeztem volna, hogy ne ő legyen takarásban, ő a főnök, a vezető és ehhez képest kellett volna a többi meghatározni ahhoz a függőlegeshez képest, nem elrejteni hátul. (hegyi)

Igen, azok. István megint azt mondom, halló, telefonos vagy közönség segítséget kérek, mert nekem ez így nem működik. Azért nem működik, mert önmagával a képpel akarok dolgozni és nem egy ilyen digitálisan eljátszott színpadias geggel, hogy beleforgatok az egészbe és akkor abból majd mi lesz. Van egy amatőr fotográfusunk, aki elég messze jutott a fotós szcénában mindamellett, hogy megmarad örök amatőrnek, és Jánosnak is volt egy ilyen korszaka, amikor mindenféle pirosakat meg nemtudommiket húzott bele a képbe, az is borzasztó volt. Szóval ez akkor működne jól, ha önmagában a kép ezt megoldaná, de te is érzed, hogy önmagában nem oldotta meg és akkor erre elforgatjuk, hát így se lesz jobb, akkor inkább már forgasd el a képet magát, érted, de az megint olyan, hogy annak különös indokának kell lennie. Sokszor elmondtam már, hogy el lehet forgatni egy horizontot, de csak akkor, ha egy új belső harmóniát, egy új belső rendet hozol létre, de itt most nem hoztál létre új rendet, nem lesznek új vízszinteseink, nem lesznek új függőlegeseink, csak egy picit, de azért minden eltér ettől. Valamire rá kell tenni a nyomógombot, hogy ez lesz az új rend, az új világ és akkor ehhez képest kell elfogadnunk azt, amit kapunk, de nem így. (hegyi)

Nekem ez a tangramos dolog nem működik, az agyam ehhez nem áll át, és bosszant is a dolog, hogy miért kellett szétvagdosni egy képet, ez nagyon paraszt megközelítés tőlem, tudom, de azért merem elmondani, hogy érzékeljétek, én sem tudok mindennel mit kezdeni. Lehet, hogy van, aki ezt zseniálisan le tudná elemezni, de az nem én vagyok. Nekem ennél a fotó sokkal kevésbé szabad, tehát, vannak keretei, amik között dolgozunk, a szétvagdosom-szétnyiszálom az egészet, az már nem. Viszont érdekes, hogy amikor széttépted a fényképet, annak volt értelme, de ennek a fajta játszadozásnak nincs, ez egy öncélú dolog nekem, ad hoc jellegű az, hogy hol történnek a vágások, a darabok önmagukban nem állnak meg, a szembe belevágsz, az orrnál, a kéznél, mindenütt esetlegesen jön ki és tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy a mértan felülírja a tartalmat, de ez baj. Tehát ha ezzel akarok dolgozni, akkor olyan fotót kell választani, ahol ez jól jön ki. Tudom, hogy ez iszonyú meló lenne, de akkor ne csináljuk. Ez így nem áll meg. (hegyi)

Ez, István, önmagában még kevés, a szirmokat jó megtartani, ezek néhány napig még megtarthatók, de azért nagyon hosszan nem, de gondolkodni lehet már előre, a virág pusztulása közben, hogy fogok majd ezzel kezdeni. Önmagukban a szirmok így leesve még nem fogják képpé szervezni magukat, ráadásul benne van a vázának egy darabja, valamihez képest kell, valamihez viszonyítva kell ezt megmutatnod. (hegyi)

Beszéltünk már erről a képről korábban, hogy problematikus nekem ez a vastag nyakú férfi, mert ez önmagában nem adja ki a történetet, beszéltünk a cigarettázó lányokról is. Semmi értelmét nem látom most annak, hogy bizonyos dolgok miért lettek színesben hagyva és bizonyos dolgok miért lettek fekete-fehérek, semmi nem igazolja azt, hogy a színeseknek színesnek kell maradni, én ezt még pontosítanám. Azt hiszem, hogy kapkodsz és nem fordítasz elég figyelmet arra, hogy te fotózol, hanem ez egy másodlagos cselekvéssor nálad, még inkább el kell abban merülj, hogyha dolgozol, akkor szűnjön meg az idő, szűnjön meg a környezet zavaró hatása, akkor kerülj abba az állapotba, ami ezt az egészet utána már neked magadnak egyértelművé teszi, hogy mikor exponálsz és mit. A közhelyeket nyugodtan elfelejtheted, engem nem érdekel a rántott húsos szendvics, nem tartozik a dologba, ráadásul miért ezzel indítunk, abszolút kihagyható ebből a sorozatból, ki is ugrik belőle. A vastag nyakú férfi, aki a másik enteriőr, onnan még hiányoznak képek, ott még lyukas a történet. Van egy ismétlés ezzel a szatyorral és lábakkal, ott vannak egy előző képen, az nem tesz hozzá, döntsd el, hogy neked melyik tetszik, ezen van még mit melózni. (hegyi)