Ez egy szép panoráma és ahogyan látom, nagyobb méretben is megtekinthető és örülök annak, hogy kapunk egy ilyen beszámolót, hogy a helyi kiskocsmától a templomig milyen úton szoktál járni, gondolom, hogy ebben benne van az egésznek a szakralitása is, a beilleszkedés és a helykeresés és mindenféleképpen azt gondolom, hogy ez egy jó munka, az időpontot is jól választottad meg, nagyon szépek a fényeid, úgyhogy köszönöm, Gábor, ez abszolút rendben van. (hegyi)

Zoli, ezt a fajta fekete tónustalanságot felejtsd el, ezt nagyon határozottan mondom, ez nagyon modoros, giccses, rossz az egész hatása. Olyan, mint egy rosszul előkészített vagy egy rosszul utómunkázott fotó. Semmi nem indokolja, ennek egyszerűen nincs létjogosultsága, nem tudok olyan esetet mondani, amikor ez működne. Olyan érzésem lesz tőle, hogy én magam látok rosszul és ez nagyon bosszantó, egyáltalán nem tudok a képre figyelni. A gesztusról: sokat akar a szarka érzésem van, mert van a kalap és van a fiú, meg a karóra, és van a tetoválás vagy hennázás, és van a bőrdzseki, meg még a gesztus is, tehát nekem már sok, ízlésében problémás túlbeszélés, ebből kevesebb is elég lenne. Ráadásul olyan tolakodóan raktad be ezt a kart ide, és anatómiailag is nagyon bajos, olyan, mint egy csülökcsont. Erre figyelned kell, így nem csonkoljuk a kezet, az ujjakra gondolok, ő fogja a kalapnak a szélét, de az, hogy fogja, az azért nem látszik, mert így forgattattad vele a kezét. Ha élére fordítod a kezet, akkor már látszik a hüvelykujj, akkor már látszik, hogy mit akar ott csinálni, így most olyan, hogy szerencsétlennek levitte az esztergapad az ujjait. A vagányság nekem nem ez, ezt én újragondolnám, mert itt most egy közhelyszótárat raktál össze. Ne haragudj a keménységért, de ez a kép egy állatorvosi ló, minden együtt van, amit nem szabad, anatómiában, ízlésben és esztétikában, és akkor a világítás problematikájáról még nem is beszéltem, a vetett árnyék, az orr túlvilágítása - akinek nagy orra van, azt nem fotózzuk oldalról, nem emeljük ki a fényekkel. (hegyi)

A leirat sem és a cím sem tud nagyon segíteni, amúgy maga ez a csíkozódás izgalmas tudna lenni, ha tudnám, hogy ez micsoda. Így most önmagában semmi. Lehet a karod is, lehet a tested is, tök mindegy. Gyakorlatnak vagy jegyzetnek oké, de egyébként nem kép még. (hegyi)

Látod, tovább jutottál annál a pontnál, ahol azt a sok tulipános, piros-fehér-zöld képet küldted és máris izgalmasabb lesz a megoldás. Szűk, nekem ez nagyon szűk, az aljából sok hiányzik és levegő sincs neki elég, túlságosan körbevágtad, a szereplőnek mindig kell valami tér, amit ő bemozog. Ezek itt mozognak-táncolnak ezek a figurák, úgy kell felfogni, ha ezt te is el tudod fogadni, akkor már gondolom te is érzed, hogy tér kellene, de maga a megfigyelés az pontos és precíz és rendben van. Itt az előtérben van a levélből egy ilyen fallikus szimbólum, azt én kivenném, de a többi része az rendben lenne. (hegyi)

Azok a csíkok fenn nem tudom, hogy mitől jöttek létre, valami interferencia vagy a világítás miatt keletkezett, nem igazán szerencsés ott, mert annyira kilágyul a háttér, hogy arra elúszik az egész. Olyan, mint egy kidurrant gumimatrac, ott úgy elkezd ereszteni a levegő és elpuhul a tartása a képnek, ezt most nem tudom máshogyan mondani. Ha ezt leszámítom és elképzelem a fejemben, hogy hasonló háttér lenne ott is, mint a többi részen, akkor ez egy szép kép lenne. (hegyi)

Az a baj,Viki, ezzel a képpel, mint sok-sok-sok másik ugyanilyen képpel, hogy van egy része, ami megragadja a fotós fantáziáját és a pillanat valóban egyedi és a gesztus rendben van, ugyanakkor a környezet rendezetlenebb annál, hogy ez összeálljon egy képpé. Máshogy fogalmazva a főszereplőd mosolya, gesztusai jól működnek, de ez önmagában nem viszi el a vállán, akármennyire szépen van exponálva, akármennyire is hatásos a szereplő, nem tudja egyedül elvinni a vállán a képet. Pedig jó lenne a ritmus, jó lenne a korlát, az ablak, ezek a keresztek és keretek, de máshová kellett volna, hogy állj vagy ő máshová állhatott volna egy kicsivel. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy szabad-e instruálni és az instruálás nem rombolja-e le az eseményt. Meglehet, hogy lerombolja, akkor ez van. Ugyanakkor, ha azt teszed mérlegre, hogy az egyik serpenyőben van a talált kép, ami olyan, amilyen, sikerül, ahogy sikerül, a másik serpenyőben van legalább a próbálkozás arra, hogy a kép valóban összeálljon kompozícióba, akkor döntsd el, melyik a jobb. Én mindenképpen a másodikra szavazok, mert ott legalább megvan az esély arra, hogy sikerüljön az a kép. Itt semmi másról nincs szó, minthogy a főszereplőt bal oldalra el kellett volna mozgatni ahhoz a nagy üres flekkhez. Szerintem egyébként, hogyha szóval tartjátok vagy tovább folyik a kommunikáció, akkor ez működne. Azt nem tudom, hogy te magad nem tudtál volna-e elmozdulni jobbra, ahhoz, hogy ő ez elé a fal elé kerüljön anélkül, hogy megmozdul. Ennyi a meglátásom, nem tudok erről többet mondani. (hegyi)