Szakkör | Page 203 | Látszótér

Költözés

Nem én költöztem, hanem a párom. Koleszból ki. A reggeli nap első sugarai utoljára.

Egy kis ollózás és minden oké lesz. Jobbról a szekrény mellől vágnám a sötétet, a szekrény oldala a határ. Mert ott így egy új felületet nyitsz, de ennek már ritmikailag nincs szerepe, pontosabban azt az egyszerűséget, ami a kép ereje, gyengíted. Próbáld ki, hogy a monitoron letakarod egy papírlappal. De a megfigyelés kiváló, örülök annak, hogy tudsz a semmiből építkezni, ez nagyon fontos. (hegyi)

Glamorous Toes a Látszótér Rádióban

A KultOn Zenetábor ünnepi adása

reggelek

Ahhoz, hogy egyértelmű lehessen, hogy mi az üzenet, azaz, hogy a búcsú egy helyzettől, a leltár vagy a visszavágyódás az ágyba, egyrészt picit több fény kéne, másrészt a kamera, az a fránya kamera a nézőpontjával, az lenne a fontos. Beljebb? Kijjebb? Feljebb, vagy lejjebb? Valami ilyesmi. Mert amúgy tetszetős, megvolna ez, ha ezt eldöntöd. (hegyi)

Nagyinál

Eljön az is, amikor a gyerekkorban tán megvolt kapcsolatot a nagyival újra kell építeni. Voltak közben zűrös évek, de ha mindkét oldalról megvan a szándék.

A sztorid zseniális. A beállítással nem vagyok kibékülve. Ha innen, akkor a lányból kevesebb is elég lenne, a nagyiból viszont több, mert ahhoz távol vagyunk, hogy csak egy kar elég legyen. Vagy közelebb menni, és akkor a két kéz lenne a téma. te tudod, melyik érdekel, de határozottnak kellene lenni, mert a néződ te vezeted, nem maradhat válaszúton. Nagyon szeretni való a történet, vagány a nagyi! (hegyi)

Út a semmibe

A hangulat megjön, bár abban nem vagyok biztos, hogy pontosan, mert most az is értelmezhetővév válik, ami a gyalogló sztorija, de az is, ami az őt elengedőé. Vagyis ami nem pontos, az az, hogy mi most ő vagyunk, vagy az ő gondolata, avagy mi most megfigyelők vagyunk. Ennek eldöntésében segítene a kamera nézőpontja. Ha feljebb vagyunk még picit, akkor a megfigyelőt, ha lejjebb, akkor a személyeset erősítenéd, de most a kettő között vagyunk félúton. ha ez film, akkor oké, az átmenet is fontos, de így fotóként ez nekem picikét bizonytalan. (hegyi)

Függöny

Az is lehet, hogy inkább természetfotó. Az ecetfa lombjának árnyéka és a késő őszi napfény szőtte, színes függöny: 2014 november 5-én, 15 óra 23 perc 46 másodperckor, szélárnyékból.

Van ebben valami félelmetes is, ahogy ezek a fogak, mintha egy szájból látnánk kifelé, megevett a szörny és még utoljára megnézzük a kertet... jó, a színek, a formák, minden talán alul még jól jönne valami szín. De a megfigyeléshez mindenképpen gratulálok! (hegyi)

30. Szonett

Shakespeare

30. Szonett

Ha a merengés édes ünnepén
Együtt ülök a múlt árnyaival,
Sóhajt bennem a sok vesztett remény
S elmúlok: sír újra a régi jaj:
És noha nem szoktam, megkönnyezem
Egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,
S felzokog a rég-megölt szerelem
S köddé vált arcok fájnak, messzi képek,
És tűnt bánatok új bánata hasgat
S ahogy kín kínra feltámad megint,
Bús számláját sok panaszolt panasznak,
Nem először, fizetem újra mind.
De ha közben eszembe jutsz, barátom,
Nincs veszteségem és a gyász csak álom.

Szabó Lőrinc fordítása

30. Szonett

Ha csendes, édes gondolataim közt
elém idézem az elmúltakat,
felsóhajtok, mert amit vártam, nem jött,
és visszafáj sok vesztett pillanat.
Könny futja el sosem síró szemem,
hogy barátaim örök éjbe hulltak,
és könny-adót kap a volt szerelem,
s mit nem látok már: siratom a múltat.
Újrajajongok minden régi jajt,
és jajról jajra vallom újra meg,
újraszámlázva egyenként a bajt –
már megfizettem, mégis fizetek.
De drága barát, ha rád gondolok,
semmissé teszel minden bánatot.

Szabó T. Anna fordítása

Ez egy igen finom üzenet, sok féltés, szeretet, érzelem van benne, nem csak megfigyelés, de életszag is. Ami nekem még nincs kész, az a bevezető, értelmező kép. Ott az nekem nem hordozza a könnyedséget eléggé, túl tárgyias és konkrét, más minőség, és emiatt az egésztől elválik. Nem azt mondom, hogy hagyjuk el, mert jó a triptichon. Az se biztos, hogy az első képnek kell lennie. A történet szempontjából lehet bevezetés is, de lehet kivezetés is. Szóval én azon még agyalnék, hogy mi legyen ezzel, sőt, ahogy ezt írom, egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy én ezt a dolgot a végére komponálnám, oda találnám ki a hiánnyal vegyes emlékezetet. (hegyi)

Szarvas tér

A Szarvas tér a Váralja utca felől. Mobil. Meg szemüveg sem volt rajtam, homályosan láttam a mobil kijelzőjét :)

Lehet, hogy amikor fotózol, jobb, ha nincs szemüveged. Monet látott hasonlóan a szembetegsége miatt, és ábrázolta a világot talán emiatt is egy ködös, szürreális mesébe hajló módon, félt is az operációtól, hogy ha megjavul a szeme, elveszik tőle ezt a látásmódot. Persze ez a mobil hátránya is, hogy nem lehetnek színek, mert akkor beindul a csúnya képzaj, értem, picit hiányolom a színeket, de hát elfogadom így is, bár ettől ízlésemnek túl tömör lett az előtér. Az lenne a lényeg, hogy ezt a dolgot megtaláld úgy, hogy később is alkalmazni tudd, ne csak egyszeri legyen a felvillanás. (hegyi)

egy angyal
négy könyv (melyek is azok?)
hét nap - hát ez a nyár!
számtalan kavics az utcáról
színesek, mint
marokban a gyógyszeradag

egy befejezetlen rejtvény
hogy is mondják másképp?
mintha már átéltem volna

körösköd glue mountain

Mint egy utazás, a semmi peremén egy kávé, még a dinamikája is jó, ahogy a híd egyensúlyozza vissza a ferdeségét a kerítésnek, persze nyilván jobb lenne enélkül a borzalmas vas szerkezet nélkül, de hát mit lehet tenni, ez van, ott van, valószínű nem kihagyható. Szóval hangulata van. Gergő, fotózz. (hegyi)

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.mp4|image=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.jpg]

Furcsa, hogy a világunk megértését az űrben kutatjuk, miközben a környezetünkben is hasonló látvány tárul elénk... minél messzebb akarunk eljutni a végtelenségbe veszünk, és minél közelebb az anyag vizsgálata közben, végtelen tér nyitja ki kapuit...

Sanya, értem, tiszta Pink Floyd, de valahogy az eleje és a vége nincs még kitalálva. Leginkább a vége suta nekem így, hogy nem fut ki sehová, csak vége lesz, mintha elfogyott volna a film, vagy a türelem. Viszont az abszolút jó, hogy ilyen megfigyeléseket teszel, ezek a későbbiekben jól fognak jönni. Eszembe jut még a Szinbád is. (hegyi)

A tél eleji találkozónkon a Mikulás megajándékozta a résztvevőket, csokimikulást kapott mindenki, Oli még virgácsot is, Bandinak pedig borítékban küldte el, amit összedobtunk neki a számítógépére. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, ismerkedtünk, folytatjuk tél végén.

Karácsonyi nyereményjáték

Kedves Látszóteresek! A Kulton Rádió filmes csapatát annyira megszállta az ünnepi szelem, hogy az idei utolsó adás hallgatói között, kisorsolunk egy meglepetés nyereményt a fa alá. Azonban, mivel elsősorban ez mégis csak egy fotós közösség, így a feladat is ehhez illeszkedik. Ez pedig nem más, mint hogy készíts olyan fényképe(ke)t, amin újra alkotsz/újra értelmezel egy ismert karácsonyi filmes jelenetet (bármilyen karácsonyi időszakban játszódó film, az is elég, ha az adott jelenet játszódik akkor).

A megfejtéseket 2014. december 22-én este 19.45-ig várjuk a radio@kulton.hu email címre.

(a fotó Balla Demeter: Szencsed című munkája)

Elment...

...de én maradok.

Zoli, ez nagyon precíz, gratulálok! A formák, a döntés, a tömegek, minden a helyén. Nem tudok mit mondani mást, ez jó. (hegyi)

Félálomban

Nem imitált, fáradtan, előre bekészített géppel, önkioldót fogva, valahol az utolsó pillanat környékén.

Van ebben egy kis Entoni Hopkinszos feeling, ami jó, szóval alapvetően nem volna bajom, ha érteném, miért estél ki a keretből? Pontosítok. Miért így estél ki? Mert a forma elhelyezésével nincs bajom, jó helyen van a fej, ad neki feszültséget, de a fény, a világítás az, ami így most nem pontos. Kevésbé a homlok a fontos, mint az arc, viszont ha már ez a terv, hogy kibillenünk a nyugalomból, akkor ahol a képhatár jön, ott már feketére ki kéne futni, hogy ne vágj bele magadba, hanem billenjen csak. Ismétlés? (hegyi)