Kastély

Esti séta a városban. Németország. Rastatt.

Nyilván lehet, hogy az én agyammal van baj, hogy mindig valami sztorit akarok a képbe, de itt annyira adja magát, hogy ott balra ahol kiníílik a tér, valami történjen, így most mintha egy színpadot látnánk, ahol még nem kezdődött el az előadás. Ráadásul nem is tök üres a tér, mert a szerelmesek ott ülnek a padon. Ez kár, nekik sétálni kéne balra kifelé, vagy pofozkodni, mindegy, de ha már vannak, ott semmiképp se jók, ahol vannak. A dolognak egyébként lenne hangulata, szóval ilyenkor ki kell várni, míg elunják, mert vagy kigyalogolnak úgy, hogy az neked is jó lesz, ahogy átmennek a téren, vagy másik irányba mennek ki, akkor meg felszabadul az egész és ember nélkül még mindig jobb egy üres színpad, mintha vannak benne, de nem jó helyen. (hegyi)

Vodka jéggel

Kísérleteztem a tárgyfotózással.

No, akkor az elemzés. Ha ez egy magazinban van és a szöveg miatt van így vágva, az oké, a szerkesztő dönt, hogy neki mi kell. De alapvetően ez így nem működik önmagában álló képnél, hogy ennyire furára vágd. Mi az indoka? Oldalról is vágtál, mindenütt szűkek vagyunk, így nincs sztori, márpedig akár reklám, akármi, a hangulat csak akkor fog elkezdeni működni, ha van tere. Amúgy nem lenne ez rossz, de erre figyelj kérlek. (hegyi)

Budapest

Ezt kifejezetten kedvelem, mert nem egyértelműen adja Budapestet, univerzális. Jól van komponálva, bár kicsit dőlünk jobbra, de belefér kábé. Várom a folytatást. És lehet ám leckébe is, nyugodtan. (hegyi)

Budapest

Na, itt a helyzet az, hogy ha bedől az a lámpa balról, valami kell ellenpontnak jobbról is, hogy ne hibának, hanem koncepciónak érezze a néző. Lehet az akár egy olyan lány, mint az ernyősön, aki hanyatt bedől, kifelé menve a képből, vagy hát ezt neked kel kitalálni, mit szeretnél, de valami mindenképpen jó, ha azt a nagy tömeget visszahozza, főleg, hogy amúgy a többi rész ennyire nem tart össze. (hegyi)

Budapest

Én kedvelem ezt a tónusban kemény képeid, jó ez a gesztus is, nekem egy picit sötét lett az eredmény, valamennyit lehetne rajta világosítani ahhoz, hogy a test ennyire ne bukjon be alul. De az ötlet jó. A szorgalmit nem értem, miért oda. (hegyi)

Rizling

Jó ez a kutya portré, a környezet is jó hozzá. De nagyon erősre sikerült a sötétítés fenn, ez így túl sok, nagyon lebukik az utómunka. Ebben arra kell törekedni, hogy a nézőnek ne legyen egyértelmű egyből, hogy azért avatkoztál be, mert fenn kilukadt a tér. Szóval javaslom, ezt finomabban próbáld megoldani, ne csak egy egyszerű átmenetességgel, amit generálisan ráteszel. (hegyi)
értékelés:

Alagút

A budapesti libegőn készült a kép. Van egy rész, ahol a fák elérik a libegő magasságát, és ezért rendszeresen visszametszik őket, hogy ne zavarják a közlekedést. Digitális kép, 50mm-es gyújtótáv.

Marcell, de miért szorgalmiba küldted ezt? Nem értem. Így nincs csillag, az csak a leckére jár. A kép jó, én fentről a felfüggesztésig vágnám, hogy ne legyen szinte semmi ég, mert az még meseszerűbbé, szorongatóbbá tenné a képet. Jó meglátás. Köszönöm. (hegyi)

TartályokTartályokTartályokTartályok

Manhattan.

Gábor, amit megláttál, jó dolog, egyesével talán még oké is mind, de összességében nem működik, mert ha egy koncepciót kitalál az ember, mint ezek a tornyok, az ritkán engedi meg, hogy az álló és fekvő váltakozzon azért, mert találtál egyet, ami a több elem miatt állót kívánhat. Erre a megoldás lehet a négyzetes, az ezt a problémát kiküszöböli. Na, legyen mondjuk kettő csillag, ja és várom ám a képeid, nagyon lazában nyomod, pedig a hely, ahol élsz, adná, hogy dolgozz. Képekkel. Is. (hegyi)
értékelés:

Sertésmájkrém

Egyik nap beugrott, hogy fotóznék olyan tárgyakat amiknek nem kell elmesélnem a történetét, mert mindenkinek megvan hozzá a sajátja. Ezt egy sorozatnak tervezem, de nem gondolkodom rajta éjjel nappal. Vannak még ilyen tárgyak, de nem akarom keresni őket a lakásban. Azt szeretném, ha ők találnának meg engem, mint ez a sertés májkrém amit a feleségem kapott a kórházban mikor terhesen feküdt bent. Hazahozta, hogy odaadja a kutyának. Egyből tudtam, hogy le kell fotóznom. Ennek a konzervnek története van, de neked is más és nekem is.

Próbálok segíteni, hogyan és mitől működhet egy koncepcionális sorozat. Írod, hogy nem akarod keresni, hanem találjanak a tárgyak rád. Ez majd később lehet így, de az elején biztosan nem. Ha megvan egy ötlet, mi érdekel, akkor körbe kell venned magad a tárgyakkal, kell vagy 10-15 ahhoz, hogy az ne vegye el a kedved, hogy várod, hogy jöjjenek, de a francnak se jönnek. Mert ez úgy működik, hogy amikor már benne vagy, a folyamat az, ami felnyitja a szemed és behúzza a tárgyakat, maguktól ez nem megy, ehhez a te szemed és ráhangolódásod kell. Másrészt azért is kell, hogy legyen pár összegyűjtve mindennek előtte, mert az segít abban is, hogy megadja azt a formát, hogy miképp mutatod meg ezeket, kiragadva egy steril helyzetbe, mint most, vagy kreálva valami szitut, elbújtatva több tárgy közé, hogy az egészed fogod meg, vagy csak részlettel dolgozol. Ha ez is megvan, akkor meg bele kell fogni és nem ereszteni, amíg nem érzed, hogy kész - ugyanis ha nincs egy ostorral a kezében csattogtató "főnök", azaz ha a magunk inspirációjára, szorgalmára vagyunk hagyva, akkor könnyen elengedünk valamit, és lehet, kár érte. én javaslom, hogy folytasd, mert az ötlet alapjában nem rossz, a hogyant meg ha van több tárgy, kiforogja. Így önmagában most erre nem adok csillagot, mert egy képből egy lehetséges koncepció nem ítélhető meg. (hegyi)

névtelen hármak

Szorgalmi mert valahogy... sehogy :) Kint állva köztük, annyira más volt. Szerintem ide sok volt az 50mm, pedig az elképzelés szerint másnak nem kellene benne lennie, valamiért még sem érzem ezt így jónak. Nikon 50mm f6.3 1/200sec iso100

Nézd, nem tudom, milyen volt kinn, csak sejtem, hogy a vágással lehet baj, a valóságban akarjuk vagy nem, de befolyásol az, hogy mit látunk összességében, ha ebből kivágjuk a magunk képét, abban ha nem vagyunk biztosak, akkor az eredmény se lesz megnyugtató. Ezt érezhetted. ez így képileg nem mond semmit. (hegyi)

Deresen 2

Korábbi fotóm más szemszögből.

Zoli, ez jobb, de nagyon barátságtalan a szín, a tónus, fáradt, koszos, nem húz be a kép, nem tudom szeretni. Most semmi mást nem csináltam, mint a tónust és színt korrigáltam. Nézd meg, mert jóllehet a monitorod beállítását kell ellenőrizni, hacsak nem direkt hagytad így. (hegyi)

tótágas

Néha le kell lassítani, hogy észrevegyük. Nikon 50mm f8 1/320sec iso100

Trükkös, jó megoldás, kell nézegetni, hogy megfejtse az ember, ez jó. Nekem kicsit szűk globálisan, de elfogadom ilyennek is persze, ez egyéni, ki mennyire szereti a levegősséget. Az lenne János a fontos, hogy egy-egy dologba most már ne csak belecsipegess, hanem ha van egy koncepciód, ami izgat, akkor azt járd jól körül, melózz vele még, szülessenek képek, mert azt hiszem, lassan eljön az idő, hogy ebbe energiákat fektess, többet, mint eddig. (hegyi)
értékelés:

Lépcsőmászás

A lehel csarnok lépcsőjén született a kép, kézből kattintva (Canon 1300D). Nagyon szeretem a vonalakat, a lépcsőket, a ki és lejáratokat. Régóta terveztem, már, hogy lencsevégre kapom ezt a lejáratot és most volt időm is és kedvem is.

A kép feszültsége abból adódik, hogy nem középre komponáltál, balra több van, ráadásul a két felület, bal és jobb nagyon markánsan különbözik. Ha valakit odaállítasz a második pihenőhöz, háttal a bal oldali korlátnak, az megtartaná a feszültséget, de kiegyensúlyozná a tömegelhelyezést, mert az most billen. Ha tudod, mivel kedveled is, kérek ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Én

Erősen próbálkozom tanulni. Ezt a képet profilképnek szántam de feltöltöm első lecke gyanánt (természetesen csinálok másikat).

Szia, üdv nálunk, elnézést a késésért az elemzéssel. Határozott beköszönés ez, nyilván egy képből nem lehet biztosat mondani, de a kék, a karba font kezek, a tekintet és az, hogy ennyire filmes oldalvilágításban mutatod be magad, ez együtt markáns ember képét festi le. Tanács, hogy akkor is kell deríteni valamennyit, ha a cél ez a kontrasztos fényviszony, hogy ne bukjon be feketébe a fej, maradjon valamennyi térbeliség, mert ha ennyire sötétben hagyod magad, az nem csak a markánsságot mutathatja a nézőnek, hanem bizalmatlanságot, rejtekezést is. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ambivalens

Szia Rita, ez egy jó meglátás a tér fényjátékával. A képarány jobb lenne a klasszikus 3:2-es formában, jobbról simán lehet vágni annyit, hogy kiadja. Ez a kép így is jó, mert jól játszik a térrel. Ami ilyenkor, ha színesben dolgozol megfontolásra érdemes, hogy például ehhez a színhez egy vörös kis labda ott a fényesebbik részeken a lépcsőn jól mutathatna, kimozgatna a dolgok természetes nyugalmából, szóval ilyen esetekben a színesnél jól működhetnek komplementerként, vagy más módon kiugró színek is. (hegyi)
értékelés: