Anubis azon emberek szívét méri, akiknek a halotti bíróság előtt tetteikről kell számot adni. Itt kiderül, hogy a halott igaz ember-e vagy nem. Ha igaz, akkor Anubis az elhunytat egy boldog világba vezeti át...

Kedves Laci, nekem is van Anubisom otthon és én azt mondanám, hogy mivel ő egy mágikus lény, nem nagyon piszkálgatnám a szoknyáját, lábát, merthogy nem csak egyszerűen egy kutya ő, hanem az egész szobor forma együttesen működik arányaiban. Nagyon szépek a fények, de nem értem megint, hogy miért van egy figurának, ami egészében hordoz üzenetet, miért van elvágva az alsó fele. Ha nem a tárgy üzenetét vizsgáljuk, hanem elvonatkoztatunk ettől, bár a cím és a magyarázat is ez ellen dolgozik, akkor is a feketék és világosak, a fények és árnyékok ritmikája miatt rossz, hogy metszve van a tárgy alsó fele. Lehetne egész szűkre is venni azzal, hogy a fej alatt a vállnál metszed, de akkor meg annyira absztakt lenne, hogy az már nem utalna Anubisra. Ez nincs most eldöntve, hogy egy absztrakt sziluettel vagy a tárgy valós, meghatározott jelentésével akarsz dolgozni. Most ettől a valós helyzettől nem tudunk elvonatkoztatni. (szőke)
értékelés:

Béka, te tényleg szemüveges vagy? Pápaszemes kígyó! Lássuk! Engem nem tartasz vissza! Hiába szorítod!

Izgalmas a kép, két megjegyzés. Egyik, hogy a szemüveget egy picit feljebb kellene tartani, hogy a szemedbe a keret ne vágjon bele. A másik, hogy ha letakarjuk a kezet, egy izgalmasabb kompozíciót kapunk, nézd meg, próbáld meg úgy is, nem kötelező elfogadni, csak egy ötlet, de a szemüveg emelés mindenképp kellene. (szőke)
értékelés:

Ezzel a képpel az a probléma, hogy ez egy emlék, de nem tud drámaivá, költőivé válni az egész, hanem dokumentumkép marad, mert az élességben lévő levél nem elég hangsúlyos, sem folthatásában, sem információjában a háttérhez, a várakozókhoz képest. Az a furcsa, hogy folyamatosan arra vágyom, hogy a hátsókról akik ülnek, többet tudjak meg. A kép balra billen a figurák miatt, minden oda mutat rájuk, tehát vagy vágni kellene, vagy a beállításon kéne változtatni. (szőke)

Egy darab kő

Szóba kerültek itt néha különböző filozófiai megközelítések. Egy picit vissza kell utalnom, mert ennél a képnél talán újra a japán akvarelleket, vagy kínai képeket, azokat a bizonyos híres akvarelleket, ahhoz a világhoz nagyon közelít a kép, elsősorban azért, mert sűrítetten dolgozik és ez indokolja, hogy nem kell, hogy a háttérből lássak valamit, hegyeket, repülőket, felhőket, tornyokat, és a madár, és az ő biztonságát jelentő kiindulási és elrugaszkodási pont, ez a vessző, akár mintegy föld ez teszi költőivé, meseszerűvé a képet, miközben az absztrakt, tehát a ritmikai nyelvezetnek is megfelel a kép, nagyon jól van ritmizálva a kismadár foltja és a kép alsó részében elhelyezkedő festői gally, ami olyan, mintha egy vastag ecsetvonással húzott vonal lenne. Működik mint egy gesztus kép és működik realizmusában is, hisz látjuk, hogy ez madár, ami készül leszállni. Nagyon jók az arányok és a ritmusok. (szőke)
értékelés:

Köszönjük szépen a jókívánságot. Ha a képet elemezzük, annyit el kell mondanunk, hogy a tárgyak plasztikussá tétele miatt ennyire nem szabad keményen világítani, a vetett árnyék zavaró, ugyanakkor a tárgyak lapossá, két dimenzióssá válnak általa. (szőke)

A szorgalmikkal annyiban vagyunk bajban, hogy még az se segít az értelmezésben, hogy melyik leckére lett beküldve. Itt a cím se segít - zeneletöltés - mert amit látunk, ezzel nem áll összhangban, a kapcsolódásra nem sikerült rájönnünk. HA eltekintünk ettől, akkor egy szociografikus képet látunk, és ha fekete-fehérben lett volna tartva, akkor mint szociofotó lenne értelmezhető. De azzal, hogy a tévé képernyője kiemelésre került, a kép kikerült a szocio értelmezésből. Viszont ettől újból az értelmezési problémával szembesülünk. Miért van a tévé kiemelve? Mit akar az alkotó ezzel középpontba állítani? A tévén történő esemény nem karakteres, nem felismerhető, tehát elvont utalásról lehet szó, magyarán maga a tévé a központ. De a kompozíció is központba helyezi a tévét, tehát ez az ismétlés, ráerősítés már túlzó, és indokolatlan. Az ilyen megoldás a digitális technikából adódó trükk, és igen ritka, hogy indokolt vagy az üzenetet erősítő hatása lenne, leginkább egy vicces technikai poén, ami a kép erejét lenullázza. Ha ez megjelenik a képen, már az amúgy jóllehet működő szociografikus közlés szóba se kerül, hisz a poén miatt az már nem komolyan vehető. (szőke)

Szenvedélyes dohányzó vagyok. Eddig azért nem szoktam le, mert nagyon nehéz volt rászokni. :)

A világítással vannak problémáink, a kompozíció és a mondanivaló rendben van. Nem kiegyenlítettek a fények, a tónusok, a bal váll és a háttér szinte kiég, míg a többi rész sötétben van tartva. Ezt el kell dönteni, mert lehet az egész kép úgymond low key, azaz fekete a feketében, sötét a sötétben és csak a sötét tónusok adják ki a formákat, viszont ha a képen már a világos tónusokat is beengedjük, akkor annak a kép egészén helyet kell találni. Egyik esetben a kontúrok játéka ad struktúrát, a másik esetben a formák már térbeliségükkel is jelen vannak. Ez most itt vegyesen jelenik meg. (szőke)
értékelés: