Szakkör | Page 76 | Látszótér

Szép ez, van hangulata, nekem kicsit sok benne a vörös tónus, persze ez is közelebb hozza, hiszen az emberek java jobban kedveli a meleg tónusokat, de az én ízlésemnek ez egy fokkal már töményebb, mint szeretem. Na de ez nem baj. Ha picit fentebbről kapjuk, talán még kívánatosabbak lesznek ezek a csoki tünemények. (hegyi)

Két héten belül választás. Azon négyévenkénti egyszeri alkalmak egyike, amikor a véleményednek értéke, súlya van. A videóban amellett érvelek, hogy ne hagyd ki ezt a lehetőséget. A film végén pedig beharangozom a következő adást.

Ez egy tanulmánynak elég jó, hangulata is van, de nem tekeri le a fejem, és ez valószínű a helyszínnek is köszönhető. Ott van minden, de nem elég. Nagy ürességek vannak, márpedig valahogy össze kéne jobban kötni az organikust és a teremtett formát. (hegyi)

Kaptunk ebből már, érződik a szerelem. Az első a kép, a második nem áll össze úgy, ahogy az első igen. Szóval az elsőre mondom, hogy ez így jó, ahogy van, kis piszok alul az a fekete háromszög, azt ki kell javítani, de egyébként jó ez a ritmus, mintha zongorabillentyűk lennének a fényben. Az első kapja a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Teres találkozó az Építészpincében

Tavaly nyáron elkezdtem a lofoteni "felületekkel" foglalkozni.

Van itt jó sok kép, ezek közül van, ami önmagában is elég jó és érdekes, megáll, van, ami sorba rendezhető és van, ami kilóg. Az első így nem elég érdekes, ki kell választani, ami ebből érdekel téged és azt megcsinálni, mert sok kötél van, de egyik elég lenne. HA egy lenne, izgalmas lenne. A második nem elég képnek. A harmadik se elég egyedi. A 4. 5. 6. jó lehet egy sorban, önállóként nem áll meg. A 7-es izgalmas, de kilóg a sorból. Ez igaz a 8-ra 9-esre is. Ez egy másik sztori. A 10-es megint új sztori. Jó, ha van még ilyesmi. A 11 része lehet egy sornak, de nem nagyon egyedi. A 123-est így nem tudom megítélni monitoron, lehet jó is, de lehet semmi is.

Szóval az van, hogy ez legalább 3 féle tartalom. Egyben semmiképp nem megy. Én a kövek mellett tenném le a voksom meg a kis nünükék mellett, a többi nem nagyon izgalmas. Az első lehet önálló, ha átgondolod és ismétled, a 4, 5, 6 egy sor, a 7. 8 9 is. De nem egyben. Viszont az jó, hogy ilyesmire figyelsz, kellenek képek, össze fog ez állni, ha türelmes vagy. (hegyi)

Bemutatkozó képem rövidke fotós tevékenységem legnehezebb feladata volt. Jelenleg úgy tekintek a képre, mint egy kiinduló pontra. Folyamatos megdöbbentő felismerések kísérték az alkotás folyamatát. Mit keresek én a túloldalon? Persze értem én és máris sokat tanultam. Legközelebb ha a barátnőmet portrézom biztosan nem leszek olyan szigorú mint régen. Én még soha nem láttam az arcom ilyen részletesen. Célom volt, hogy legyen érzelem a képen de nem vagyok biztos abban, hogy nem estem át a ló túloldalára. Hiába nem éreztem művinek az alkotás alatt a témát valahogy visszanézve nem tudom megítélni, hogy jól választottam-e. Engem felzaklat a kép ezért még nehezebb objektívnek maradnom. Igazából most semmiben nem vagyok biztos. Most szeretném egy kicsit ezt a témát egy időre félre tenni és néhány napig rá sem nézni a képre. Utómunka : színkorrekció. 105-ös fixel készült a nappalinkban. Miért készült ? Hát ... talán csak ,hogy képes vagyok-e rá.

Köszöntünk a Látszótéren, és elnézést, hogy eddig húzódott az elemzés. Egy nagyon fontos üzenetet adsz át itt nekünk. Nem könnyű dolog a könnyeket előcsalni, és még nehezebb azt megmutatni másoknak. Nyilván ezt elő lehet állítani vöröshagymával is, de ez csak technikai kérdés. A valódi kérdés az, hogy a gesztus hiteles lesz-e. Ebben ez a kép egészen jól teljesít. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a valóságban könnyen előfordul az, hogy az ember megrendült helyzetében befelé fordul, elmereng, de egy rögzített képnél Igenis szerepe van a tekintetnek. Magyarán még erősebb lenne a kép, ha a kamerába, és a kamerán keresztül a szemünkbe néznél. Kevesebb félreérthetőség lenne a képen. Várom a folytatást a többi munkádat. (hegyi)
értékelés:

Két képet is kapunk, a szituáció hasonló, ahogy a cím is mondja, itt egy retro történetet látunk. Az ilyen tárgyak egy képen való szerepeltetése esetén az a kérdés, mit mivel rakunk össze. A fényképezőgép és a kisautó még hagyján, de hogy kerül oda a hajszárító? Az nem működik, hogy tetszőleges tárgyakat viszonylag mértani rendbe állítunk. Azt gondolom, hogy ha megvannak ezek a tárgyak még neked, próbálj úgy dolgozni velük, hogy csak egy egy tárgyra fókuszálsz, egy tárgy a főszereplő, és a környezetét megpróbálod történetmesélés módján elképzelni. Ismétlést kérek ha lehet. (hegyi)

Sajnos csak ezt az egy fotót tudom mutatni a teres találkozó záró pillanatáról, az utolsókként távozó maroknyi kis csapatról, akik didergő tagjai végig biztattak, és bíztak bennem, hogy minden nehézség ellenére is (úgy mint a hideg, a sötét, és az elfogyasztott sörök gravitációja) ellenére is végre ki tudom nyitni a hátizsákomat, és megtalálom benne az eszközeimet, azokat össze is tudom szerelni, és fényre bírom, amelybe végül boldog meglepődéssel tekinthetnek, mint Ali Baba az előtte feltáruló barlangba. Így nyílik meg valami, miközben zárul más... ;-)

Kedves Látszóteresek! Sok szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt az új zenekart, aminek a debütáló koncertje a legjobb magyar jazz klubban - Opus Jazz Klub, 1093 Budapest, Mátyás utca 8. - lesz 2017. 04. 03-án este 8-tól. Gyertek el, és nézzétek meg, hogy sikerül-e eljátszanunk azt a 12 számot, amit összeválogattunk a jazz gitározás meghatározó alakjának Wes Montgomerynek szerzeményeiből.

Eger Rally 2018

A sportfotózás komoly feladat. Egyrészt ismerni kell azt a sportágat, amit fényképezni akarunk. Meg kell találni, tudni kell, hol vannak a dinamika pontjai, másrészt gyors reakcióidővel kell rendelkezni. Egy adott szituációt előre fel kell mérni. Itt például a környezetet látva nem tudom eldönteni, nem világos, hogy ez valóban egy versenyhelyzet, vagy csak valaki vagánykodik a lakótelepen. A másik kérdés az expozíciós idő. Ha nagyon rövidet választasz, akkor megfagy az egész, elvész a mozgás dinamikája. Ennek a képnek zavaros a háttere, a környezete, nincs dinamikája. (hegyi)

2018. március 23-án este 7-től ismét, újra, végre Látszótér találkozó az Építészpincében. Mindenkit várunk, szakköröst, rádióst, fotóst, youtube csatornást, fiatalt, öreget, most beiratkozottat vagy régi motorost egyaránt. Alvó ügynököknek is ébresztő, ott a helyed. Pész, láv, juniti. Ráadásul Gabrielláék is hazajönnek meglátogatni minket! Jelentkezni itt lehet és kell a kommentnél, elég, ha annyit írsz: jövök. De azt mihamarabb, mert a létszámot le kell adjam a főnöknek. Enni, inni, beszélgetni lehet. A cím: Budapest, VIII. kerület, Ötpacsirta utca 2. (Kálvin tértől a Múzeum utcán befelé)

Én ezt egy nagyon izgalmas képnek látom, elhiszem, hogy ez a rakparton készült, de készülhetett volna bárhol máshol is a világban, És ez jó. Miért jó? Mert megvan az általános érvényű üzenete is, ami kultúrákon átível, azaz mindenki számára érthető, de megvan benne az egyediség is, ami megkülönbözteti más képektől. Nem voltam ott a helyszínen, ezért nem tudom megmondani, hogy milyen lett volna akkor, ha egy kicsit jobban szemből fényképezel. (hegyi)
értékelés:

A fényviszonyok tetszenek, De azt te is látod, hogy ami így kialakul, az a körív részlet az tulajdonképpen meghatározza azt is, hogy hol kéne húzódni a képhatároknak. Balra van egy nyílt rész, ami nem fontos, és az ég elég sematikus ahhoz, hogy abból is nyugodtan le lehetne hagyni jócskán. Én nem mondom azt, hogy könnyű tájképet fényképezni, legalábbis jó tájképet, olyat, ami elég izgalmas és egyedi. Az nem elég hozzá, hogy az ember szerelmes legyen egy helybe, vagy a szülőföldjén legyen. (hegyi)