Szakkör | Page 114 | Látszótér

A konyhaszekrény fotózás nem egy izgalmas területe a fotográfiának. Na de ha a mélyére nézünk! Micsoda viszonyok, alá- és felérendeltségek, csillogások és árnyak bújnak meg benne!

Demeter Weöres Sándor könyvszekrényét bemutató képe a leltárszerűsége miatt nagyon izgalmas, itt is valami hasonlót kapunk, bár azzal, hogy vignettálva van a fény, sejtelmesebb az eredmény. Persze kérdés, hogy mi a fontos, a rögzítés, vagy a mese. Lehetne ez akár egy koncept projekt is. (hegyi)
értékelés:

Mind az öt kép tetszik, érdemes lenne ezzel még foglalkoznod, mert egyre közelebb jutsz az áttöréshez. Szoborszerű, bár inkább büsztöket látunk, főképp az első kettő, ezek állnak hozzám a legközelebb. Talán ha van, ami zavar, az az, hogy ehhez a szoborszerű hatáshoz az álló formátum jobb lenne. Legalább néha. (hegyi)
értékelés:

Kézi panoráma, a képek összefűzésénél hagytam, hogy áttűnjenek az elemek. Ez persze némi mosódást is okoz itt-ott.

Két dolgot szerettél volna - ha jól értem - megmutatni, a teret az épületekkel és a mozgástanulmányt is, és lehet, hogy csak annyi a baj, hogy ezt a fajta torzítást, mint azt már korábban mondtam, nem nagyon kedvelem, de hozzám közelebb állna ez akkor, ha a föld szintjére helyezted volna a kamerát. Szubjektívebb és élményszerűbb lett volna az eredmény. Korrekt, de ami korrekt, az unalmas is jószerivel. (hegyi)
értékelés:

A színeket nem babráltam utólag, az eredeti kép is ilyen, csak kicsit fátyolosabb, és ez sajnos zajos is, meg, szóval nem az igazi alapanyag sem, meghaladta a gépem teljesítőképességét - meg bizonyára az enyémét is... Szóval nem vagyok nagyon elégedett ezzel, de gondoltam megmutatom, mert volt egyszer egy monokróm szín lecke is itt a Téren... És ez annak a megoldása, azt hiszem :)

Az ötlet nagyon jó, de a napernyődből ennél több kellene, legalább háromszor ennyi, mert nem csak jelzésértékkel kell szerepeltetni, hanem a formát is meg kell mutatni. És talán még annyi, hogy ha ennyire sematikus az ég, ennyire részlettelen, miközben a víz meg anyagszerű, akkor lenn újra ezt a minimál tónust meg kéne ismételni, hogy ne csak valami világítási hiányosságnak érződjön. (hegyi)

Mobil. Az ajtókukucskálón másképp még nem tudtam megoldani, mindig van valami. Igaz, ez így technikailag elég megviselt, viszont talán hozzátesz valami valóságközelit. Azt hiszem, ezért megyek vissza sokszor ahhoz a kukucskálóhoz.

Kedvelem ezt az önportrédat, hozza a hangulatot. De amit nem értek, az az, hogy az ajtó belső fele miért ilyen sötétre van exponálva. Mert ha már nincs a kukucskálón az a kis takaró fülecske, hogy még egyértelműbb legyen a helyszín, akkor legalább az ajtónak kéne ajtószerűbbnek maradnia. De mint portré, jó. (hegyi)
értékelés:

Kísérletezés és tanulmányozás volt a legfőbb célja.

Ez egy izgalmas kísérlet, István, tetszik az eredménye, remélem, a későbbiekben fogod tudni használni más munkáidban azt, amit találtál. Bevallom, nekem ebben a méretben nincs ötletem, mire lehet ez jó, de ha egy kádnyi lenne belőle, az már más. No, várom, mit alkotsz. (hegyi)
értékelés:

Ha már meglenne a zártosztály, ott ennél bővebben, és talán keresetlenebbül fejteném ki azt , hogy ezek miért rossz portrék, legyen elég most annyi, hogy nem tetted szerethetővé a modellt. A másik beküldött képedhez is itt írok, ott is van probléma. Mert az el kell döntened, hogy portrézol vagy szociófotót készítesz, mert a kettő nagyon nem ugyanaz. (hegyi)

Nagyon kedvelem ezt a munkádat, Gábor. Zseniális, hogy a törött tányért felhasználtad. Annyit változtatnék csak, hogy jobb oldalról a fekete tömegből lehagynék két ujjnyit és megenném a paradicsomot. Az ott már sok formailag. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet, a formák rendben vannak, ízléssel választottad a tulipánokhoz az edényt is, finom dolog a zöld és rózsaszín színpárhuzam. Ami nincs eldöntve, hogy azért ilyen kemény ez a kép, mert ellene akartál menni ennek a finomságnak, le akartad rombolni a kecsességet, - mert akkor még keményebbnek kellene lennie - vagy csak egyszerűen elrontottad a világítást azzal, hogy nem derítettél. És azért egy kis színkorrekció, fehéregyensúly állítás sem ártott volna. Ez így még nekem nyers. (hegyi)
értékelés:

Mivel tudom, hogy egy családi kirándulás enyhén szólva sem az optimális helyzete annak, hogy az ember a fotografálásra koncentráljon, mert ide kell menni, ott kell leülni, amott időre várnak és a többi, így ez a kép ebben az értelemben különösen fontos, mert semmi ilyen kapkodást, vagy kényszeredettséget nem hordoz. Kedvelem ezt a képet, nagyon szürreális, örülök, hogy megmutattad. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, Feri, hogy minden szürrealitása mellett, az álomban is van valószerű. Azért mondom ezt, mert a képi absztrakció is akkor érdekes és akkor működik igazán, ha az elvont formák mellett adsz kapaszkodónak valami valószerűt is. Enélkül lehet ez akár akvarell vagy fénymásolat is. (hegyi)

A Fény és árnyék leckébe tesztem, bár nem igazán tökéletes, valahogy másként értem ezt a leckét. Anyiban azért mégis úgy érzem, hogy köze van, hogy mindkét fotó esti felvétel, de a fények, tükröződések, árnyak másképpen dolgoznak. Az első tegnapelőtt éjszaka készült a másik még ősszel. A téli kép fura vágásai az alkalmazott technika következményei. Az őszi fotón ezt megvágtam, a télinél az erdeti állapotban van, mert sokminden (szerintem) hangulatos elem leesne egyébként (kiváltképpen fájna az előtér megvágása). Mindkét fotó kézből készült panoráma - nincs sajnos felszerelésem - de míg a téli tükörreflexes, az őszi mobilos. (Ezen kézi megoldás miatt eleve annyira extra cikkcakkos a téli kép)

Az első kép számomra értelmezhetetlen ebben a formában, a második kompozíciója rendben van, jó a tömegelhelyezés is, nekem ez a kép működik. Az a helyzet, hogy értem, hogy a technika is fontos sokaknak, és mint olyan, megörökíthető, de ahogy egy jó étteremben sem akarom tudni, hogy hogyan nyúzták a csirkét a paprikáshoz, úgy itt is zavar, hogy natúr maradt a fekete háttér ott, ahová nem jutott képelem. (hegyi)
értékelés:

A Világ Ifjúsága 1964 januári száma, címlapján Keleti Éva fotója, Orosz Adél ás Róna Viktor a Spartacus című balettben.

Szinte minden rendben van ezzel a képpel, legalábbis, ami a gondolatiságát illeti, és nagyon köszönöm neked, hogy Keleti Évát figyelemmel kíséred, fontos alkotója ő a fotográfiának. Egy kis kritika: azzal, hogy precízen odatetted a szemüveget, agyonvágtad az egésznek a könnyedségét. Ne legyél ennyire szabályos, István! (hegyi)
értékelés: