Ez az első leckém. Több változatot készítettem de nekem ez tetszett a legjobban.

Egy nagyon jó, és a fotózás megismerésében sokat használt képi elemet látunk, amit úgy tudnék a többiek számára egyszerűbben megfogalmazni, hogy egy ellenfényes - hiszen a nap aranyló fénypászmái átvilágítják a kezet - képet látunk. Amitől nem teljesen sziluettes a látvány, az az, hogy valamilyen képen kívüli, kamera mögötti felület reflexhatást ér el és ezért részleteket is fel tudunk fedezni a kézen. Ami viszont a kompozíció kapcsán egy szubjektív megjegyzés, hogy az nagyon jó, hogy a két ujj között látjuk ezt a házat, mintegy kiszakítva a látványvilágból, én azt mondanám, hogy a két gyűrű, a két ékszer, ahol a nap átragyog, erre a gyűrűre kellett volna az élességet állítani és valami trükkel, kis tükörrel vagy más lkis eszközzel megcsillantatni a két gyűrűt. Mert most a kép középpontja a gyűrűk az ujjakon, erre mutat a nap is, mert ott tud átbújni picit. Alapvetően tehát jónak tartjuk a munkát, de ilyenkor, amikor tudja az ember, hogy mi az a helyzet, amit rögzíteni akar, márpedig itt a fotózás előtt tudhatta az alkotó, hogy ezt a kezet fogja fényképezni, ráadásul erre utal a kép címe is, akkor itt most a gyűrűknek is erősebb szerepet kellene adni. Mert ettől a gyűrűktől sajátságos és személyes a kép. (szőke)
értékelés:

Hát, Mártival el vagyok keseredve, egyre jobban, mert ez nem állapot, hogy a Márti beküldi a képeket és azt kell mondani a Márti dolgaira, hogy a Márti képe jó. Mivel itt ül mellettem a Zsolt, hogy kezdjen el vitatkozni velem - Nem tudok, sajnos, mondja Zsolt - mert alapvetően én ezt - Nem tudok, nem tudok, mondja Zsolt - én ezt a képet, szóval ebből elegem van. Szóval hogy Márti beküld egy képet és nem lehet... nem lehet normálisan, egy... egy... egy... szóval hogy nem lehet kritizálni, ezt kikérem magamnak, tehát kérem a Zsoltot, hogy ha ez így megy tovább, akkor egyrészt azt feltételezem, hogy a Zsolt súg a Mártinak, vagy én nem tudom, hogy itt mi van, nem erről volt szó, hogy minden képe jó, tehát három citromdisznó. (szőke)
értékelés:

Az előző visszapillantós képet próbáltam másképpen megközelíteni, a tanácsokat szem előtt tartva.

Nyilván nehéz nagy sebességnél jól komponálni, könnyen dumálok itt egy álló kocsiban ülve (forgatási szünetben néztük a képeket a laptopon - ped.), de a tükör gumivédő részével bajaim vannak. Ez egy. Kettő, hogy ha alapvetően elfelejtem, hogy ez mondjuk egy Barkas tükre, és engem nem érdekelne, hogy kiderüljön a turpisság, hogy ez egy autótükör, akkor ez a kép két dologról szól, és ebbe az autó jelenléte belepiszkít. A rohanó táj és a perspektivikusan behúzódó táj azonossága és ellentéte a kép valódi üzenete. A tükör egy varázstükör, ami egy másik világba vezet el. Ez nagyon jó. És egy ötlet, de nem kell elfogadni, hogy ha már ezzel az izgalmas játékkal foglalkozol, akkor valahol talán a tükröződésben megjelenhetne egy stoppoló, vagy egy hölgy, akiket sokat szoktunk látni a Dél-Alföldön, nagy utakon, ahol fáradt kamionosokkal kedvesen beszélgetnek és megnyugtatják őket, tehát valami eseménynek kellene történni, hogy a valóság és a tükör kettős játéka kifejeződjön. Az autó jelenléte ezt most gyöngíti. Próbálkozz egy vágással és esetleg több képet készítve azzal, hogy hátha el tudsz kapni egy ilyen hölgyet is akár a képeden. (szőke)
értékelés:

Ez egy asszociációs játék akar lenni (és én értem!) :)

Bár a kép stílusában nem azonos Tóth Menyhért munkával, de mégis a színek ritmusvilágában van valami ilyen, ami az expresszitáshoz és absztrakthoz tartozik. Azt szeretném mondani, hogy ha figyelembe vesszük a kép címét, Évát, mint női princípiumot, és hozzá kapcsolom a fényt, mint kezdetet, és ehhez kapcsolok egy absztrakt formát, ami egy világos barnás tónusból egy testszínű hatást is mutat, akkor ez a forma utalás is egyben itt a háttér sötétedő zöldjeivel, ami lehet egy felület, és ezen keresztül megjelenik egy maszk forma. Ez a fény itt kollázsszerűen jelentkezik, mint egy napkorong. Ebből asszociációs szinten egész messzire el lehet jutni, értse aki érti, az, hogy milyen testrészt látunk, azért lényegtelen, mert a foltok arányrendszere és kapcsolódásai fontosabbak. A filozófiája helyén van a képnek, de foltjaiban vágott, törött a kép fölső zárása, mert ezek az ívek megkívánnák, hogy teljességükben legyenek jelen. Az alsó zöld háromszög és a rózsaszínek azt kívánnák, hoyg ez a kép nagyobb keretezettségű legyen, mert így a V alak fölső zárása el van vágva. Vagy a napkorongnál kéne vágni, vagy fölfelé tágítani kellene a kép keretét. Ez a munka is fontos irányt jelez és foglalkozni kellene vele tovább Mártinak. Nagyon finom az életlenség a háttéren, festői, de anyagidegen a napkorongocska, mert az mintha a Szabó Ervin könyvtár elszámolási pecsétje lenne odanyomva, amire rá van írva, hogy átvéve. Miközben van egy lebegés, ez a túl határozott szélű kör visszaránt, idegenül hat. (szőke)
értékelés:

Sötét szobában egy szál gyufával. Az ujjam pedig majdnem odaégett.

A képet én 3 disznósnak ítélem. Ez a játékrendszer is nagy múlttal rendelkezik az Estiskolán, és jó dolog ezzel kísérletezni, érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy az alkotó variációkat készít. Most a szem a fényt figyeli, ebből lehet a variáció, hogy belenéz a kamerába, ránk néz, vagy oldalt. Jó a beállítás, és az érdekes, hogy semmi más fényt, reflexet nem használ a készítő, csak a gyufa lángját, ami szinte szétrobbantja az ujjak körüli részleteket. Ugyanez a fény szórta be alsó megvilágításban az arcot is. Ezt azt a technikai kérdést veti föl, hogy az ujjak fénye, a kiégett fények és az arcok sötétje mennyire részletgazdagok, és hogy expozíciós idő növelésével lehetne-e, hogy picit több részlet legyen a tónusokban. De lehet akár a láng mozgatásával is kísérletezni, hogy az arc dramatikussága és expresszivitása is jelentkezzen, vagy akár rajzolni a fénnyel. Van aki ezt fényfestészetnek hívja. Jó dolgokat vet föl ez a kép, és azért három disznó, hogy Tibor elkezdjen kísérletezni. Jó az irány, érdemes folytatni. (szőke)
értékelés:

Ez a kép is kifejezetten ide készült, de tudom, kéne készítenem majd olyan "Gyümölcsöstál az asztalon" típusút is.

A csendélethez türelem kell. Ha van módod rá, keresni kell azokat a fényviszonyokat, ami neked segít és nem ellened dolgozik. Nem biztos, hogy optimális helyet találtál ahonnan fényképeztél, és az árnyékok is beleesnek a gödörbe. Ha vársz, mivel a modell nem szalad el, állvánnyal egy későbbi időpontban érdekesebb színeket találtál volna, és lehet, hogy az árnyékok és izgalmasabban mutatnának. (szőke)
értékelés: