Szakkör | Page 843 | Látszótér

Örömteli viszontlátás
Ez egy meglepetés kép. Elsősorban a tanár úrnak szól, mesél, emlékeztet. Arra, hogy amit esetleg elveszettnek hitt, az jó kezekben van. De lehet, hogy ez egy elrabolt malac SOS kiáltása? Ki tudja meg?

A kép egy absztrakt kép, függetlenül attól, hogy konkrét formákat látunk, leveleket, margarétát, kisgyermek kezet, kardigánt és valami varrott zsákocskát, aminek az oldalán ilyen beatricsés foltocska van az oldalán és lelóg valamilyen alkatrésze ennek a zsáknak. Az, hogy véletlenszerű, vagy tudatos a választás, hogy ezek a mély sötétzöldek, okkeres sárga és a rózsaszín együtt összekapcsolódnak, azt nem tudom eldönteni, de a képnek egy jó dinamikát ad, főleg az, hogy ezek mellett a világosabb színek mellett egy drámai zöld is uralja a bal oldalát a képnek, ez így mindenképpen egy mesei környezetnek tűnik. A címmel annyi problémám van, hogy ha a képet önmagában vizsgáljuk, akkor nem értelmezhető a viszontlátás, merthogy nem tudhatjuk, hogy mire vonatkozik ez. Természetesen a leirat arról szól, hogy ez egy meglepetés, elsősorban nekem, de mivel itt mindannyiunk számára mutatunk be képeket, egy műhely vagyunk, próbálunk egymásnak segíteni, így a többiek számára is érthetőnek kell lennie az üzeneteknek. Én ezt a képet nagyon szeretem és jónak is tartom, adok is rá három disznót, de azt megjegyezném, hogy nem jó a címválasztás. Két dolog miatt. Ebből nem lehet értelmezni a képet másoknak, ha pedig az a feladat, hogy én értelmezzem, azzal pedig másokat zárunk ki, márpedig ez az oldal nem nekem szól, hanem mindannyiunknak és én is egy részese vagyok ennek a dolognak. Viszont hogy mégicsak megfejtsük ezt a kódolt üzenetet, ez ami a kisgyereknek a kezében van, ez maga A Citromdisznó. Ez egy varrott zsák, amiben ilyen szivacsdarabkák vannak és a Citromdisznó című filmben evvel a malaccal szaladgálok én is és a ma már nem az élők között lévő Ternyák Zoltán 1987-ben készült ez a zsák, ha jól tudom. (szőke)
értékelés:

por-tré
A képen a világhoz való viszonyulásomat szerettem volna rögzíteni, ebben segít az üveg nélküli, törött(nek tűnő) szemüveg. És hogy teljes legyen a kép, íme egy hatásvadász idézet:
HAMLET: - Nem látsz te semmit?
KIRÁLYNÉ: - Semmit; pedig jól mindent, ami ott van.

A portré, amit látok, elég intenzíven kommunikál egy állapotot, mégis azért azt megjegyezném, hogy a koponyába, az állkapocsba nem biztos, hogy bele kellene vágni, azért, mert ha megfigyeljük a kép bal oldali részén a haj, szemüveg, koponya, fül, nyak szinte sziluettjét a háttérben lévő világosszürkével, egy nagyon jó ritmusjátékot láthatunk. Ami szintén izgalmas, az a kép jobb oldalán a halánték, szemüveg, járomcsont, állkapocs szakasznál, az arcon lévő világos fények és a háttérben lévő zöldes dolog együttese. És hogyha ezt a kettőt együtt vesszük, tehát a jobb oldalról érkező fény a bal oldalon lévő arc sötétjei, a hátterekkel nagyon jó ritmikák, és ezt a ritmust és ívet jó lett volna tovább vinni a koponya tetejéig és az állkapocs, vagy a nyak találkozásáig. Ezt a portrét nagyon szeretem és ezért a kis hiányosságért csak két disznót adok rá. (szőke)
értékelés:

Lymmz

Ez a kép jó, a cím nem, de ettől még három disznós. Nem tudunk mit hozzátenni. Jó lett.
értékelés: (szőke-hegyi)

Meso-tűz

Itt kevés információt kap az idegen látogató, mert nem tudja, mi az a meso-tűz, ki az a Mesó, hol vagyunk, mi történt. A Mesó az a szemüveges ember, aki a képen látszik, a tűz pedig a kertjükben volt, a Művészetek Völgyében. A Mesó felesége van a hárrétben és mosolyog, ők a Petőfi utcában laknak, ez a Juhászék kertjében van, de ez egyik se derül ki. Ez nem baj, csak a többieknek elmondtam, én se voltam ott. Ez egy éjszakai felvétel, amit vakuval készítettél, és ez látszik is, ez egy emlék kép, de a szűk kompozíció miatt a hangulatból keveset látunk. (szőke)
értékelés:

Futás
Futás

(Dénes utólagos engedelmével, mivel viszonylag jól illusztrálható a dekomponálás, így az eredeti, kis méretben bemutatott képét én megvágtam. Ez tehát legfőképp a példa bemutatása miatt történt, nem akarnék ílymódon beavatkozni a képkészítésbe, főleg nem a kép publikálása előtt, de itt ezt indokoltnak tartom. Ha az eredetiből lenne még a kockán, akkor még jobban megdönthetnénk és a futó mögött még több teret hagyhatnánk. Hegyi.)

Vaulecke

Kedves Dénes, Bandi (nem a macska, hanem a Szőke) rámtolta, hogy az állatoskutyásgyerekest értékeljem én, mondott hozzá valami olyat is, hogy talán a családi fotóalbumot nem kéne elküldeni, mert ő nem tudta, hogy a sokból ez már válogatva lett. :) De viccet félretéve, mivel Erika kutyájánál részletesen elmondtam, mi a baj a túlszacharinozott helyzetekkel, így csak pár szót szólok, felsorolásként.. Kutya lába levágva. Gyerek térde levágva. Háttérben gyerek feje kettéfűrészelve - eddig a hentelés. Kislányod nem néz ránk, kutya inkább tűr, mintsem élvezi - és globálisan persze aranyos, cuki történet, de az ilyen történetek még akkor is megfontolandó, hogy megörökítésre alkalmasak-e, ha egyébként minden alkatrész a helyén marad, és a modellek adott gesztusának nem a végét, hanem az optimális csúcsát kapod el. Mindennek ellenére tökéletesen értem az elfogult apát. De az nem elemezhető, csak a kép. (hegyi)

Kutyamozgáslecke

Megintcsak azt mondom, hogy nagyon jók a Dénes megfigyelései, ugyanis rájött, hogy a kislány rózsaszín ruhácskája és karjai, ahogy egyik irányból a kutya, másik irányból az anyukája húzza a kezét, a többi ember kifeszített pórázai mind-mind egyfelé mutatnak és hogy ez egy jó ritmus játék, és hogy ezt észrevette Dénes, az nagyon jó. Ugyanakkor pontosan azért, mert négy tengelypont is valahová mutat, olyannyira, hogy a fotós az emberi testeket, karokat határozottan el is vágja, felmerül a kérdés, hogy ez a négy vonal hova mutat? Mire? Arra a kis pincsire, aminek a fülét is levágta a fotós? Ha ez mozgókép lenne, akár még az is kiderülhetne, hogy ez egy tökéletes megfigyelés, de most azt mondom, hogy állóképet látunk és nemcsak hogy nem indokolt a kivágás, de emiatt a "film" eleje és vége vágódik le, vagyis a történet. (szőke)
értékelés:

Amellett, hogy dolgozunk, próbáljuk népszerűsíteni közösségünket. A Veszprém Index oldalán ma megjelent egy hosszabb interjú, az estiskoláról a kultúra rovatban. Olvassátok. Ma este pedig - vagyis kedd este - az M2-es adón a Kultúrházban lesz egy beszélgetés az Estiskoláról, ami körülbelül este 10-kor kerül adásba. Próbálok bevinni kamerát és tudósítani benneteket. Amíg elkészülnek a filmek, addig se maradtok infó nélkül. Tehát ha ide kattintasz, akkor megnézheted a teljes adást, a végén azt is, ahogy Hegyi pedellus Galambbal beszélget az m2-esen a Kultúrház műsorban. Inzertként vetítettek a filmekből háttérben, ahogy látom, és előre is elnézést, nem én választottam a saját filmem természetesen, hogy bemutassák, sőt. :/ Ez van.

Drót
Az első feladat portré arc nélkül? Akkor már inkább legyen egy elsőre talán felismerhetetlen testrész.

Annak ellenére, hogy nehezen megfejthető, hogy ez egy tenyér vagy milyen testrész, ezt egy makrofelvételnek tekintjük, és a kép önmagában is megáll akkor is, ha nem első leckének tekintjük, tehát függetlenül is működik a házi feladattól. Szupernaturalista és egészen jól érzékelhető a bőrfelület, és miközben nagyon konkrét dolgokat látunk a képen, mégis a közeli világ, a makrovilág, az absztakt is nagyon erősen jelen van a képen és így egyszerre mutat egy ritmikai világot és konkrétumot is, szeretjük ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Önarckép a kertben
A második lecke ismétlése.

Itt már színesben látjuk a torziós kísérletet, és itt még fokozottabban mondom, hogy kellene valami realista kapaszkodó, valahol egy élesség. Én értem, hogy a fény a spirituális ott van, de jó lett volna valamit kezdeni az élességgel, ettől függetlenül a képet szeretem, de fenntartom azt, amit az előző képnél mondtam, sőt, itt még az a rasztesesség se segít, ami a fekete-fehér képnél megjelent. (szőke)
értékelés:

Harc
Sirályok kontra albatroszok, mindössze egy morzsányi kenyérért vívott harcban. Ha nem vigyázott az ember, könnyed mozdulattal kivették a kezéből is, amint a szájához emelte azt.

Gyakorlatilag egy teljes irodalmi anyagot olvashatunk hozzáfűzésként a képhez, és itt az albatroszokon és sirályokon kívül még egy virtuális állat is szerepel a képen, ez pedig a hal. Onnan tudom bizonyítottan, márpedig egy mágikus halnak kell lennie, hogy az albatroszok ezt a halat nem akarják elkapni, mert a halnak a szemével látjuk ezt a képet, halszem optikával. Ha csak a mozgást keressük a képen, akkor az jól érzékelhető. Nekem ez három disznós kép, de a Hegyi itt mutogat, hogy ő egy disznót visszatartana, mégpedig azért, mert Tamás hajlamos túlsimogatni a fotóit a számítógépen, itt az élesség lett túlhegyezve, és ez a fajta ég kék már nem mutat természetesnek, tehát színben is valami túlzás érzékelhető. Most akkor mi legyen? Tamás, elfogadod? (szőke)
értékelés:

Fejére növök

A képet nagyon szeretjük, van valami picit jarmusch-os, hogy úgy mondjam, tehát van ebben az egészben úgy egy amerikaias világ, hogy mellette tudjuk azt, hogy a gyökerek Európából erednek. És még egy fontos név fölvetődik, Diane Arbus neve, mégpedig a sötétek és terek miatt, ahogy Arbus belelesett abba a korszakba, a 60-as évekbe, a hippikorszakba, sokszínűségbe, ami akkor ott jelen volt, és azt azért el kell mondani, hogy az Arbusnak, mint dokumentumfotósnak az egyik nagy trükkje biztos az lehetett, hogy azokat az intim helyzeteket azért figyelhette meg, mert nagyon jók kommunikálhatott az emberekkel, mert ott egészen különleges szituációk, karakterek, a gnómoktól a törpékig, az extrém helyzetekig is megjelennek a képeken. Lehet érezni, hogy olyan hatás van jelen, ahogy Henri Toulouse-Lautrec dolgozhatott az ő korában körülötte lévő hölgyekkel, és ahogy ezek a hölgyek megengedték, hogy a privát életükbe is belelásson Lautrec. Valami ilyesmit érzek ebben a képben, engem nem zavar, hogy a kép alján és tetején nem látom a részleteket, nagyon jól, szinte kikacsintás szintjén itt van ez a láb, egy fétis, ami valószínű a fotós lába, és a fotós lába mellől, neadjisten a fotós lába közül exponálunk és látjuk a férfi alakot. Nem véletlenül mondtam a második verziót, hogy esetleg a fotós lába közül, mert esetleg annyit még elképzelhetőnek tartottam volna, hogy a jobb lábujj, vagy bütyök még itt kikandikál, amitől még extrémebbnek, még kihívóbbnak látszott volna a kép. (szőke)
értékelés:

Szel

Tűnődés
A kislányom.

Kedves Ferenc! Köszönjük szépen a szorgalmi képet. (szőke-hegyi)

Nagyon melegem van

Kedves Erika, és többiek, akik gyereket, kutyát, családot fényképeztek, szeretném felhívni a figyelmeteket két igen fontos dologra, ami ezeken a fotós területeken sokszor okoz félreértést vagy gondot. Az egyik, hogy a gazda szeme, a szülő szeme másképp, kevésbé kritikusan szemléli a portré alanyát, mint egy kívülállóé. Tehát könnyen kerül ki kevésbé szerencsés beállítású, az alanyra nézvést nem előnyös kép is a szerető fotós keze közül. A másik, hogy a szeretet, rajongás túlédesíti a fényképet, mint egy cukormáz, fogyaszthatatlanná téve azt. Családi fotóalbumokba így kerül be a félig lemaradt, vizes kutya, vagy az üvöltő, spenóttól csuszpájzos gyerek éppúgy, mint a régi korok beállított, nagy masnis, grübedlis, kisvonattal a hóna alatt álló kislány, vagy a gombolyag mellett édesen alvó kiscica. Egyik se jó irány, és nehéz helyzetbe hozza azt, aki kívülállóként kénytelen a képet nézni, arról nem beszélve, ha véleményt is kell róla mondania. Márpedig abban maradtunk veletek, hogy az Estiskolán akkor tanulunk egymástól a legtöbbet, ha kertelés nélkül elmondhatjuk a véleményünket. Természetes, hogy senkit nem áll szándékunkban megbántani.
Ennél a képnél több tipikus hiba is van. Az egyik, hogy lemaradtak alkatrészek a kutyáról, a lába, a szőrvégek, emellett nem lett a fényképezésre felkészítve az állat. Gondolom rohangált a kertben, aztán a nagy melegből befutott a konyhába, ahol platty, elfeküdt, és most piheg szegény. Ráadásul a szeme is be van gyulladva. Na de akkor miért fotóztad le? Úgy tűnik, itt is vakut használtál, pedig nem egyszer elmondtam, hogy nem szabad vakuzni az állatot. Ha nem vaku, akkor valami erős műfény lehet, ezt te tudod. A póz, amiben fekszik, nem mutatja meg a testi adottságait, a lábait, a formáját, nem előnyös. Ha együtt vagyunk egy állattal, ismerjük, tudjuk, mikor van jó formában, mikor alkalmas arra, hogy megörökítsük. Ilyen képet a családi albumba se csináljunk, mert ez egy rossz pillanat. Biztos van olyan helyzet, amikor a kutya élénkebb, ki lehet vinni a fényre, ha van kert, vagy egy parkba, ahol természetes fényben és környezetben szebben mutat. Ha pedig egy állat már nagyon öreg, beteg, akkor ne fényképezzük, vagy nagyon figyeljünk arra, hogy a képen, amit készítünk, ne legyen szánalmas, vagy visszataszító. A fénykép megörökít egy pillanatot, ez nagyon kifejező szó. Az a pillanat örökké tart (vagy amíg a fénykép). Nem lehet tudni, hogy mi volt előtte és mi lesz utána, hogy baleset érte a kutyát, és felkelt-e valaha is arról a konyhakőről. Én most erre nem adok disznót. (hegyi)