Kint maradt a nagykabátom!

Érdekes megfigyelések sorozatába illeszkedik ez a kép. Az Estiskolán több, a pop-artra rácsodálkozó megfigyelés van, és itt is ugye valamilyen virágcserép lehet ez a kerámia farmer, amit ugye belepett a hó, de azért mégis látjuk itt ezt a formát. Valami mégis hiányzik magáról a képről, mert ugyanolyan értékű most jelen pillanatban a kerti öntöttvas szék karfa, a háttérben lévő oszloprudak, valahogy nem különül el ettől a két kis virágtartó forma, maga a vöröses színű cserép és ez a szürreális szerkezet. Valami pici még hiányzik abból, hogy ne csak egyszerűen az történjen, hogy látok körülöttem valami furcsaságot – bár ez is fontos –, hanem még utána kellene az alkotónak dolgozni mindezzel, hogy teljesen és megismételhetetlenül csak az ő képének tekinthessük. (szőke)
értékelés:

Nagyon kedvelem ezt a portét, azért, mert a Margit keresetlenül dolgozik. Néha olyan jó azt látni, hogy valaki nem különösebben trükközik, hogy na még ott valami történjen azokon a göröngyökön, meg hogy akkor reggel van vagy este, vagy hogy áll a hajam, hanem így beköszön nekünk, hogy sziasztok, ez is én vagyok. Az biztos, hogy ez a kapucni is nagyon-nagyon jót tesz ennek a képnek, és akkor most mondom azt, ami a Margitnak majd talán a következő lépés, hogy azt kell tudnia a fotósnak, hogy ezt a keresetlenséget elő tudja állítani máskor is. Tehát ezeket az eszközöket most figyelje meg, hogy ez hogy sikerült, és akkor ez majd egyszer csak elő tud állni máskor is. Mert ez egy jó irány, ez egy jó meglátás lehet. Én így gondolom. (szőke-hegyi)
értékelés:

Mikor a jégkorszak elér minket!

Mivel a képnek az a címe, hogy „Fehér este”, és még az aláírás is azt írja, hogy „Mikor a jégkorszak elér minket”, bennem egy nagyon fontos kérdés vetődik fel. Van valami fehérhez közeli ezen a képen, jobb oldalt középtájékon egy lakás, ahol vagy megy a tévé, vagy neonnal világítanak. Nyilván van valami oka, hogy mitől ilyen narancssárga az egész, de az biztos, hogy ez az aranysárga lazúr, ami az egész képen, az egész felületen jelen van, ez nem félelmetes. Megmondom őszintén, ha nem tudnám a címet, a hozzá kapcsolt dolgokat, akkor én még akár azt is el tudnám képzelni, hogy ez Egyiptomban van egy nagyobb homokvihar után, és ezek a felületek, amelyek takarják a különböző építészeti formákat, vagy növényeket, ezek valójában valami nagyobb szél hatására a homok. Tehát azt én fontos dolognak tartom – hiszen ez egy különleges helyzet lehetett, hogy nem tudom, Egyesült Államokban vagy valahol egy déli területen hirtelen egy ilyen meglepő időszak jött és havazás történt –, nem tudom, hogy utólagosan be lehet-e avatkozni, de azt mondom, hogy a színeknek igenis van dramaturgiája. Ennek a képnek a színdramaturgiája most nem drámát, és nem félelmetes, meglepő dolgot közvetít, miközben úgy gondolom, hogy ez a kép éppen azért érkezett ide, mert egy egészen szokatlan eseményt rögzít. Úgyhogy az előző munkák és egy előrelépés figyelembe vételével két disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nagyon szeretem ezeket a megfejtéseket, amikor az egyébként jól ismert helyzeteinkben találnak – akár ezt a Domján Péterre is mondhatom, amikor talált egy ilyen híd alatti helyzetet, akár most a Barára –, ugyanis ezek azok a dolgok, amik mellett az átlag földi halandó elrobog az autóval vagy a kerékpárral, és észre se veszi, hogy tulajdonképpen mit lát. Ezek a találkozások ezért is nagyon fontosak, mert nem is a fénykép igazán az, ami ebben magával ragad, hanem az a figyelmesség, hogy valakinek ez fontos. Én ezért mondom azt, hogy nekem erre megvan a három disznó, merthogy elkezdhetnénk most mondani, hogy igen, de miért nincs ott egy pecás fiú, milyen jó lett volna, hogyha még azt is megadja a jó sors, hogy az legyen, vagy miért nem megy rendőr motoros csónak, miért nem szalad egy másik után és akkor az dinamizálná ezt a színházi függöny helyzetet. Mégis azt kell hogy mondjam, hogy én annak örülök, hogy ezt így megtalálta a Bara (szőke-hegyi)
értékelés:

Menne ha tudna de örökre bezárva maradt otthonától sok-sok kilométerrel. Nem tud mást csinálni csak várni...

Egy leirat is tartozik a képhez, amely tulajdonképpen az alkotóról, az alkotó lelkiállapotáról szól. Arról a fajta érzelmi hangulatról, amelyben talán a Dezső mostanában él. Nyilvánvalóan azért küldünk képeket, mert szeretnénk, hogyha képeinken keresztül ismernének bennünket, beszélnének velünk, foglalkoznának velünk, tehát ezek mindig valamiféle vallomások. Talán őszi időszakban készült a kép, ahol ezen a nagyon szép papagájon, a vörös tollain jelen van a fény, és mögötte csak foltocskákban sejthetőek a fák, a levelek. Ugyanakkor én nem tudom ezt ilyen szinten összekapcsolni a leirattal vagy az ötös lecke vágy kategóriával, még ha akarnám se, amit látok a képen. Ez a kép egy állatkertben vagy valahol egy madárketrecben, egy madarat ábrázol, és sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ennyi. Mert hogyha ez a madár szabadon lenne, mint ahogy Argentínában az Iguazunál, valószínűleg ugyanez a mozdulat és ugyanez az állapot látszódna rajta. Ezért azt szeretném javasolni a Dezsőnek, hogy mindazt a létállapotot, amely sejlik a leiratból, azt ugyanúgy fontosnak tartom, hogy ezeket próbálja kifejezni, de meg kellene találni hozzá a formát, a helyzeteket, amelyek nem ennyire kimódoltak. Itt most véleményem szerint nem tud összekapcsolódni a verbális üzenet, a filozófiai üzenet, és a képi látvány. Tehát én visszaadnám az ötös lecke vágy képet ismétlésre. (szőke)