avagy tisztelet Balla Demeternek

Az van írva a bögrére, hogy Ferenc. Nagyon szomorú kép, de annak ellenére, hogy szomorú és esendő kép, egy érdekes filozófiai trükkel dolgozik az alkotó, mert aki ismeri őt, az tudja, hogy ott van életlenben a háttérben, árván és egyedül a sarokban, mint egy büntetését végrehajtó kisfiú, de valójában ez az előtérben is itt van és ez is a Feri, nem véletlen, hogy az előtérben ez rendezői elvként deklarálva is van a bögrén, a kihajló, ide-oda billegő virágok is Feri, sőt, valójában a Feri kitette ide a lelkét, azt a lelket, ami tele van kacsokkal, mindenféle érzésekkel, nőiséggel, és ez a kép vádlón őszinte, és itt lehet a Mácsai valódi lényét megismerni, mert ő büntet, mert tudja, hogy nem lehet erre a képre csak egy disznót adni, és tudja, hogy az őszinteségével sokkolni fog másokat. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a Mácsainak nincs más lehetősége, hiszen neki az a feladata, hogy mint résztvevő beküldje az általa elkészített feladatokat és a másiknak nincs más eszköze, minthogy ítélkezzen. És ebben a megoldhatatlan helyzetben mindig is így maradunk és nem lehet mást csinálni, mint hogy az ember elfogadja a gondolatot, elfogadja a képet és odaadja a három disznót. Van ebben egy számonkérés is, mondja Zsolt és ha már kimondta, akkor az ebben az esendő félrehajló háttérben leülő gesztusban, testkódban is jelen van. (szőke)
értékelés:

Csekk István egy cserebogárgyanús csoporttársam, aki nagyon jó dolgokat csinál, többek közt scannerrel is. Legyen ez a kép tiszteletadás, és hivatalos meghívó neki az estibe, mer ha csak úgy szóban hívom akkor: - hát nem is tudom, jó majd megnézem, meg bla-bla-bla...

Az üzenet személyes jellegének örülünk, már csak István munkáit várjuk válaszul. Ennek a technikának az volt a lényege annak idején, amikor a fénymásolók kezdtek bejönni, hogy az ember a kezét vagy az arcát ráhelyezte a fénymásolóra, és főleg az arcnál érdekes ez, hogy olyan nagy fényerővel exponált a fénymásoló, hogy a szemet be kellett csukni. És igazából azon túl, hogy szinte grafikus és szilutettes a kép, van az egésznek egy ravatalszerű, halotti maszkszerű, nyomozati anyaghoz hasonló drámája, hisz az ember nem tudja kinyitni a szemét. Ettől van egy furcsa totemszerű hangvétele, ráadásul mivel a testfelület egy részét oda kell nyomni az üveglemezhez, van egy térképszerű kiterítettsége is, ez okozza a sokkoló hangvételt. Picasso rajzai, kubista portréi juthatnak eszünkbe erről a furcsa térjátékról. (szőke)
értékelés:

Ő az én kis mankám, én meg az ő nagy rumcájsza: így kettecskén riogatjuk olykor a burzsoá gépjárművezetőket! [bújÓcska]

Több probléma van ezzel a képpel, egyrészt nem tudjuk, ki a Manka. Hogy a kerékpár, vagy annak tulajdonosa-e. Ráadásul ha abban gondolkodunk, ami a képen látható, és a kerékpár vonalon indulunk el, akkor ott meg abba botlunk bele, hogy két kerékpárt látunk, tehát így sem megfejthető a kód. De ha mindezt elfelejtjük, mindegy, mit írtál címnek, akkor a barátom leckéhez így ez kevésbé koncentrált. Ezen kívül ez az enyhén szélesvásznú képméret nem indokolt minden esetben, nem szükséges. Kérjük, hogy ezt a leckét ismételd meg, személyesebben, közvetlenebb érzelmi kapcsolatban azzal a tárggyal, amit itt mint felvetés, megismerhettünk. (szőke)

Egy alak alapjai: Föld, Víz, Levegő

Ennek a képnek azért örülök, mert érezhető, hogy az alkotó önmaga csinálta, ott a jellegzetes gesztus, amivel üdvözöl bennünket, jellemző a női alak meseisége ezzel a szőrme feles kabáttal, az jó, hogy a fej árnyéka is benne van a képben - sok hasonló leckét láttunk már - a jobb oldallal lehetett volna valamit kezdeni, nyilván az a kéz fogja a kamerát, de a környezetben lehetett volna valamit találni, oda helyezni a jobb oldali részre. Egy kicsit a háttérben van valami ritmuszavar, különösen a fejnél, ott a háttér struktúrája zavaros folthatás, ami bezavar az árnyékba. (szőke)
értékelés:

Szerintem mi nagyon hasonlítunk, ezért Ő a barátom. Mindenféléről szoktunk beszélgetni, és sok mindent együtt csinálunk. Például én hordom a pólóját.

Mind a ketten nagyon szeretjük, elég beszédes az üzenetrendszere, ahogy a női férfi párkapcsolat megjelenik, különösképpen a szinte a női szereplő alá süllyedő férfi személyiség, amelynek szilveszteri szezont idéző fallikus sapka motívumja is megjelenik, nagyon szeretjük ezt a családképet, azt az asszociációt is érezzük, hogy egy idő után a szerepek felcserélődnek és a fák egymásba forrnak, mindenki bajuszossá válik, mint Woody Allen szüleinél, ami teljesen ellentétben van a modern kor divatjával, a fazonigazítással. De komolyra fordítva a dolgot, nagyon erős kép és személyes üzenet, és reméljük, hogy Andrea elkezd ezzel a párosítással mélyebben is foglalkozni, mert nagyon sok komoly üzenet rejlik ebben a kettősben, ebben a helyzetben, amit a két alak meg tud jeleníteni, ha ez a kis csapat összefog és Andrea barátja is hajlandó közreműködni az üzenetek megformálásában. (szőke)
értékelés:

Nagyon jó, hogy megtalált az alkotó egy ilyen helyet és jók az asszocióciói a nőiségre, anyaságra, szexualitásra, csak nem látom ezt a képből. Nem jó beállítás, és a fények is elveszik a térbeliséget. Tudjuk, itt az erdőben van ez, izgalmas is, de ennek a képen át kell jönnie verbális segítés nélkül is. Tessék ezzel a leckével foglalkozni még, legyél bátrabb. (szőke)
értékelés:

tavasz - madárvonulás

Mihail Kalatozov egyik filmjéből látunk egy részt, nagyon szép kép önmagában, de hol vagy ebben te? Jó a ritmus, minden rendben, csak... (szőke)
értékelés: