Szakkör | Page 788 | Látszótér

Balta
Barátom, Balta.

Nagyon érdekes az, hogy az emberi alakot, akit szeretne Márti megmutatni, egy olyan térben fotózza, amiben van egy nőiséget erősítő egzotikus virág, amire néz teljesen színpadszerűen a modell, de ez az egész egy nagy sötét háttér előtt van és fölülről nagyon határozottan, mint egy egyiptomi horus szem, ott van egy furcsa tükörkép forma, ami olyan, mintha valami égi dolog figyelné, hogy a kis ember földi létezése, története hogyan zajlik. Van ebben valami sorsszerű. Nagyon jó meglátás a modell csíkjai és a tükörben lévő épület festésnek a csíkjai, a lámpán is megjelennek ezek a ritmusok, és a fejforma és a lámpatest közti párhuzam, de a lámpa fenti körívéből hiányoljuk a befejezést. Nagyon jók ezek a ritmusok és forma párhuzamok, és nagyon jól oldja ezt fel a virág, ettől válik mégis könnyeddé, mert ettől nem lesz unalmas a kép. Egy disznót a vágás miatt a karámban tartunk. (szőke)
értékelés:

Rövíííd kííísérletííí ríííport meréééénylet önmagaaam és a híííbaííísták elen... szürrrrealííízm... dadaííízm... híííbaííízm. Azé csúnya szürke mert nem akartam víííílágítni a mobilommal arcocskájukba meg mert gondóltam bírja a kamera a sötétben bújkálódást... az bírta... csak a szemnem... kilettgammamosva de mer ahhoz nem értek iljen lett... bár annak látszik nem hibaista csak szár bár küzküszküdöttem vele tehát verotska asszondaná megkaphatom mégis a júdáspéz felét... HIBAISTÁK pussz és kössz... (fellépőlista a végén)... a fröccsöt kölcsönösen szponzoráltuk: mi... Roli kell még valamit tudniuk...?

Kedves Dénes, kedves hibaisták, nagyon köszönjük ezt a filmet, egy disznó mindenképp jár azért, hogy ez a film itt van, hogy ez a bemutatkozás megtörtént, bár megvallom őszintén, van nem kevés olyan hibaista is, aki nem lett még estiskolás, ezen még van mit dolgozni. Egy disznó a filmes munkáért is jár, mert Dénes igyekezett mederben tartani a nagy folyót, de ha már itt tartunk, azt azért el kell mondanom, hogy ahogy már mondtuk ezt más képnél, munkánál, itt sincs másképp, káosszal nem ábrázolunk káoszt, vagyis a hibaistákról készített filmet is kell szerkeszteni és kell vágni, és nem lehet hagyni azt, hogy a szövegek önismétlő folyammá terebélyesedjenek, mert a néző türelme nem végtelen. Itt Dénes a kérdező, Dénes az operatőr és a rendező is, tehát háromszorosan is ő a főnök, és nem szabad kiengedni a kezéből a kormányt. Ha elhangzik egy kérdés, amire a riporter választ akar kapni, akkor a pillanat adta lehetőséget is figyelembe véve el kell döntenie, hogy ha nem érkezik válasz vagy mellébeszéd van, akkor a kérdés volt rossz - ha igen, egyből kell váltani - vagy a kérdezett nem koncentrál, akkor pedig nem szabad elengedni, amíg valami irányt, valami választ nem kapunk. Szóval csak annyit még, hogy reméljük, lesz még ilyen filmes helyzet és kérdezés, amiben Dénes bulldogabb lesz. (szőke) értékelés:

Család
Egy kis előhangulat, ez régebbi kép, csak megmutatom, de majd készítek újat is.

Nagyon szeretjük ezt a képet. Nagyon jó a ritmusa, ahogy ezek a lábak majdnem összeérnek és ott van rajta ez a boldog paradicsomi érzékiség, a cseresznyék, és ettől hogy az egész ilyen raszteres, kicsit mozdult, van egy boldog békeidő hangulata, ami teljesen adekvát a család fogalomra és egészen jól közvetíti a kapcsolatokban rejlő szeretetet és dinamikát, miközben alig látunk testeket. Abszolút film, és az alkotó folyamatosan dolgozatja a nézőt, hogy elképzelje, mi történt előtte és mi történik utána, hogy a néző megpróbáljon belefúródni ebbe a közegbe és bejutni a kereten belülre egy mesevilágba, és a tükrök megnyílnak és a tükrökön keresztül egy mesevilágba jutunk. Két fő fényt látunk, az egyik megvilágítja a lábakat, a másik jobb oldalon szemben van, és teret ad a képnek és ez a két fény nagyon különböző, az egyik fáradtabb, szomorkásabb, a másik vidámabb, élettelibb, és még így fekete-fehér redukció után is érződik ez a minőségbeli különbség a két fény között. (szőke)
értékelés:

Betonturizmus
Micsoda látványosság.

Ennél a képnél muszáj beszélnünk a mozgósító, vagy akár a politikai plakátokról, azok szimbolikai megoldásairól, mert bár itt egy turistajelzést látunk, de ez akár felfogható lenne más szimbolikának is, és ez a kompozíció erősít is erre még az idegen tárgyi környezet és a fa kontrasztjával és a perspektíva rajzolatával is. Tehát tudjuk, hogy ez egy turista jel, de nem arra asszociálunk. A plakát fogalmának egyszerűsített meghatározása az, hogy gyorsan dekódolható, lehetőleg egyszerű eszközöket használó, szimbólumokat erősítő formába csomagolják az árut, azt, amit a plakát hirdet. Ha ez egy termék, akkor azt, ha politika, akkor azt. A plakát manipulálja a nézőt, éppen ezen szimbólumok ügyes használatával, a kompozíció erejével, a színekkel, formákkal. (szőke)
értékelés:

FV2 avagy állatok
Most hogy elkészítés után szembesültem az eredménnyel, ugrott be egy régi kedvenc.

Itt a címadásnál megint problémánk van, nem tudjuk, mi az az FV2. A kompozícióban pedig ha a fölső gázturbina csöveket levesszük, akkor nagyon átgondolt és összetett ez az egész sematikus forma, mintha egy képzőművészeti iskolában volnánk, ahol a perspektíva megértésére és megtanulásáraegy térbeli ábrázolási módhoz képest látnánk egy grafkai javaslatot. És ehhez képest ezek a valamik furcsák, pedig tudjuk, hogy ott kell lenniük, és attól mozdul be a kép, ami fenn van a tetőn, de valami nem stimmel. Talán a kontraszt, a tónusdinamika, mert ezek erősebb dinamikát mutatnak, mint maga az épület, a felhős szürke ég, tehát valószínű, hogy ez a differencia csökkenthető lenne azzal, ha más megvilágítási időszakot választottál volna. Ettől még a meglátás jó. (szőke)
értékelés:

Talp
A fémtalp pillanatnyi története (hibaista, de talán működik).

Ha nem tudnám, hogy a Népstadion szoborparkjában egy bronzból készült ötvenes évekbeli szobrot látunk, ahol mintha még a Holdat is látnánk, ha nem tudnánk, hogy ez szobor, akkor itt egy új nőiság iránti vágy és nőiség szimbólum jelenne meg ebben a nagylátószögű képben. Az üzenet a nőiség és kell beszélni a tömegelhelyezésről és a komponálásról is, hogy egy már évtizedek óta látható szobrot miképp értelmez át saját képe szerint az alkotó, és hogy a három fix pont, a talapzaton álló láb, a lendülő boka, és a karika hármasa egy jó háromszöget ad, amiben a szem folyamatosan körbe tud járni. Bár egy ellenfényes képet látunk, de mégis marad valami minimális textúra a sötét részekben is, ettől megmarad a térbelisége is a tárgynak. (szőke)
értékelés:

Titanic

Ez a munka nagyon harátozottan és pontosan az amerikai, főleg a New York-i fotók világát idézi és egyben korkritika is, a hatvanas években készülnek ilyen felvételek, hisz ott találhatóak ilyen monumentális épületek és ezt a kép nagyon jól hozza ezt a hangulatot, miközben azért van kapcsolat a jelennel is. Jó, hogy Jóska elengedi ezeket a színritmusokat és a formákkal és a tónusokkal foglalkozik, ezek absztrakciójával, akár Kandinszkij képeit is megemlíthetjük előképként. A bal olda ívei pedig ezekkel az ornamentikával hoznak egy furcsa keleti hangulatot és ez a kettő így olyan, mintha egy lágyabb, nőiséghez tartozó lírai, táncos történet jelenne meg és a kiszámított, pontos, férfi jobb oldal sötéten, és ez a kettősség nagyon jól van ritmizálva és az a fontos, hogy nem egyszerűen egy absztrakt képet látunk, hanem annyit hagy a laborálásnál információban, hogy nem csak a tömegelhelyezés válik fontossá, hanem hagy valamit a realitásból is. (szőke)
értékelés:

köldök-fakölkök
A köldök, amibe sűrűsödik a mi kis életünk, ha ketten vagyunk.

Ha jól értelmezzük, a fakölykök Ádám és Éva gyermekei a bűnbeesés fájánál, ugye? Csak azt keressük, hogy a cipruson hol találhatóak ezek a festett almák, amikre nagyon várunk, és reméljük, hogy 2-3 év múlva kisestiskolások is ugranak a fáról és kisfotókat fognak készíteni. Abszolút mesei képi világot látunk, és ha már idézgetünk filmes üzeneteket, érdemes megemlíteni Tengiz Abuladze A kívánság fája című filmjét, ami csodálatosan idézi ezt a nagy érzést, vagy Szergej Paradzsanov A gránátalma színe című munkáját is. Nagyon jó a kompozíció, a felhők, a fa, a lejtők mind dinamikus ritmust adnak. (szőke)
értékelés:

tantestületi figyelmeztetés? általánosban már kaptam. ja zene: Dragibus

A szorgalmira megvan az egy malac, nem tudok mit hozzáfűzni. (szőke) értékelés:

Ezen a képen
...meg a bajuszom.

Nagyon köszönjük ezt a képet, őszinte vallomás, és jó a fejtartás és a kompozíció is jó lenne, ha nem lenne ennyire szűkre vágva - vagy még radikálisabbnak kell lenni. Mégis inkább a bővítést választanánk, mert a szemed, az ajkaid fontosak, hogy befejeződjenek a képen, hogy egyensúlyba kerüljenek a többi formával is. Jó az irány, fontos az önvizsgálat, várjuk a többi képet. (szőke)
értékelés:

Nálunk - a konyha
Hát így élünk mi. A kancsók most nem a kép kedvéért kerültek elő. Azok többnyire ott laknak. Az étkező-sarok a bögretartóval nincs elfelejtve, azon még dolgozom. Persze bögréket itt is tartunk, csak itt fogason.

Az a helyzet Gábor, hogy ami az előző képnél megvolt izgalom, titok és történet, az ebben a képben nincs benne, miközben a világítás rendben van, a fények szépek, de a tárgyak rendje nem utal emberi jelenlétre. Azt a beállítást kellene ismételni, azzal kellene foglalkozni, kenyérpirítóstul, reggelizőstül. (szőke)

Függő
Ezt a hangulatot nagyon szeretem az erőben. És tudom hogy nem szerencsés a becsillanás de a többi variáció közül nekem mégis ez tetszik jobban. (vakut használtam derítéshez) Ha gáz hogy folyton természetben kintlevős képeket töltök fel akkor majd próbálok függetleníteni kicsit ettől :)

Egy olyan helyzetet látunk a képen, amit kamaszkorunkban megéltünk vagy álmodoztunk róla. Tetszik a kép hangulata, de kérdéses, hogy a kép jobb oldalán, ahol újra kinyílik a kép, hisz ott van egy fa, ami lezárhatná a kompozíciót, ott ezt nem hagyja az alkotó és hogy ez mennyiben jó, lehet, hogy ott vágnánk és akkor erősebben lehetne koncentrálni erre a helyzetre, az arcra és rád. Jó a meglátás és jó a hangulata, és annak ellenére, hogy ez egy szabadtéri fotó, mégis olyan, mintha egy XIX. századi műteremben festett környezetet látnánk, az őzike és az oroszlán ül Keresztelő Szent János mellett, pedig látjuk, hogy nem díszlet, valamitől mégis ez érződik, ez adódik a világításból is, a természetes fény és a vaku keverékéből, ami így színben is és fényben is elemeli a háttértől a fő motívumot. A kompozíció súlypontjaival kellene még játszani. (szőke)
értékelés:

Az erőszakos boldogító.

Márti megint a vörössel kezd, és gyakorlatilag Nina Hagen és Janis Joplin keverékét látjuk egy Czinkóczi Zsuzsa szintű romantikus és drámai végkifejletben. Gyakorlatilag tragikus a befejezés, mert a stáb a végén a főhősnőt otthagyja, gyönyörű rock and roll van ebben, ami a Mercedes Benz-es Joplint idézi bennünk, szóval őrületes a film és Mártit arra tudjuk sarkallni csak, ahogy a Tilosban is, amikor még nem tudtuk, hogy elküldte a filmet, de a pedellus sas szemével felfedezte már, hogy Márti filmezz és alkoss és legyél a mi kis istennőnk és nyomjad ezeket az őrületeket, mert ennek van eleje, vége, érzed a dramaturgiát. Ez egy nagyon komoly színészi szóló és minden viccet félretéve egy fájdalmas üzenet, egy gesztusfilm. Erről majd bővebben is beszéltünk a pedellussal, ami nemsoká fel is kerül a szertárba majd. (szőke) értékelés:

Megálló a semmi szélén
Én egy "zsák" faluban lakom, és ez a buszmegálló a falu megállója, kb. 2 km-re van a falutól.

Nem vagyunk hajlandóak tudomást venni arról, amit Feri leírt, hogy milyen zsákban lakik, ugyanis ez érdektelen a kép szempontjából. Egy egyszerű ritmusjátékot látunk, négy forma egy vízszintes horizonton elhelyezve, nagyon jó ez a kompozíció és jól van elhelyezve minden. Ez egy nagylátószögű objektív lehet, és itt a torzítás az, ami a két oszlopot befelé fordítja és összerántja, ugyanakkor szeretjük a képet, de megnéznénk enélkül a torzítás nélkül is, mert izgalmas és szép lenne, sőt, bátortalanul azt mondjuk, hogy úgy talán még szebb és még jobb lenne, mert ez a torzítás túlvisz minket, mintha az alkotó duplán erősítene valamire rá. Tehát a három malac megvan Feri, de arra kérünk, hogy ha megoldható, maszekban nekünk egy alap optikával is készítsd el ezt a fotót, és mutasd meg, legfőképp, hogy mások is érzékeljék a kétféle komponálási mód között. (szőke)
értékelés:

Álmodban fuss
van-nincs? kint-bent? ő-én?

Annak örülök, hogy Dénes korai fotóit megnézve az Estiskolán és ezt a mostani fotót, eszünkbe jut, hogy Dénesnek volt egy pre korszaka, amikor az terjedt, hogy ő nagyon erős mozgófilmeket csinál, és emellett még fotókat is, de filmben erős. Be kell valljam, hogy nagy mértékű változás van a közelmúlttól számítva, mert egyre összetettebbek Dénes állóképei is. Itt ennél a képnél ő nyilvánvalóan észrevett valami tükröződést, és ő nem az az alkotó, aki photoshoppal pörög és műfüvet szerkeszt a képre, hanem ő az, aki a valóságot és annak abszurditását figyeli meg, és itt ezzel egy kollázs rendszert hozott létre, és emellett hogy ez létrejöjjön, Dénesnek várnia kellett. Egyrészt talán a pillanattal is hosszabb időt töltött, de ez az idő egy belső időt is jelez. Ettől, hogy ebben a tájban az előtérben egy árnyékra rátükrözteti a rókát, aminek az irodalmi, vagy álom szimbolikája is erős, de a folthatása is, a nyitott szája, az egésznek ettől van egy félelmetes álomszerű üzenete is, az édessége mellett. És ez az, aminben a Dénes olyan nagyon érzékenyen tud, amitől dénesiek a képek, ő gyakran rátapint ezekre a határmezsgyén működő történetekre, amiket eddig mozgófilmekben láttunk, úgyhogy nagyon örülünk ennek a sűrítésnek állóképbe. (szőke)
értékelés: