Puli és a labda. Felhőtlen játék és vidámság.

Én nagyon örülök annak a formai megfigyelésnek, ami ennél a kiskutyánál és a labdánál mint formánál megjelenik, sőt, annak, hogy ez a labda a szétrágottságával, elnyűttségével mint játékeszköz ennek a kutyusnak szemmel láthatólag nagyon fontos tárgya, és mégis egy olyan környezetben, olyan helyzetben láthatjuk ezt a játékot, ahol ez a két forma összemérhető, ahol ez a kapcsolat nagyon jól látszik. A képkivágással is abszolút egyetértek, pontosan ezért, merthogy nem egy leltárt akar adni, hogy így néz ki az én kis pulikutyám, így néz ki az én kertem, hanem erre a formai játékra, erre a formai összefüggésre helyezi a hangsúlyt, ezzel mer foglalkozni és ezt mutatja meg számunkra. Én annak is örülök egyébként, hogy nagyon pici jelzésértékben, de ott vannak ezek a kis fűszálak, ott van a háttérben is ez a kis növényzet, tehát nagyon jó, hogy ezek a pici-pici jelzések mutatják azt, hogy ez nem egy statikus, nem egy beállított történet, hanem egy természetes állapot. Én örülök ennek a képnek, és a házi kedvenc kategóriában ezt egy nagyon fontos alkotásnak tartom. (szőke-hegyi)
értékelés:

Meg kell elégedni azzal a képpel, ami van.

Nagyon sok hiányosságot föl lehetne róni ennek a képnek. Nagyon sok mindenben lehetne vitatkozni. Mégis azt mondanám, hogy az egy fontos momentuma ennek az alkotásnak, hogy nagyon erőteljesen jelen van benne az önirónia. Ezzel az OSB kis szekrénnyel, polcocskával, az ollókkal, a csipeszekkel, és a nagyméretű képben parányi kis leszerelő katonatisztként jelentkező igazolványképpel, amelyen valahonnan a múltból kvázi mosolygósan, parányi manóként visszatekint ránk az alkotó, mint egy ilyen kis Borsszem Jankó. Mindenféleképp az, hogy a képkivágás választásában így dönt, egy átalakított hűtőszekrény, vagy édesapa gyógyszeres szekrénye átalakítva fotólaborrá, vagy nem is tudom minek a tetejére odahelyezve jelenik meg ez a kép, tehát hogy az egésznek van egy furcsa retro hangulata. Ez, én úgy gondolom, hogy aki az Ákost ismeri, az abszolút őszintének és abszolút pontos megfigyelésnek tekintheti ezt a képet. Tehát elsősorban azért fogadjuk el ezt a munkát, ismételve az önportré házi feladatot, az Ákostól, mert mindenféleképp a filozófiájával, a gondolatvilágával értünk egyet. Tehát mint geg működik jól ez a kép.
   Annyit még hozzá szeretnék fűzni – folytatja Hegyi -, hogy a nyáron volt szerencsém az Ákossal együtt dolgozni tíz napon keresztül a dörögdi programok alatt, és én nagyon is fontosnak tartom ezt a képet abból a szempontból, hogy az Ákos ahhoz a világlátáshoz, vagy ahhoz a rendezettséghez, ahhoz a rendszeretethez képest, amit ő egyébként képviselt, és amit ő mutatott a munkáiban, de egyáltalán a létezésében, ahhoz képest ez egy saját magával szemben nagyon is bátor vállalkozás, mert igenis egy új helyzetet fedezett föl, hogy spontán módon rá lehet találni egy történetre, és ez éppúgy tükrözi őt, talán egy olyan világot, amit ő eddig magában esetleg elnyomott. Nagyon fontosnak tartom. (szőke-hegyi)
értékelés:

majd nyáron...

A képnek nagyon jót tesz az, amit ha esetleg egy másik alkotásnál látnánk, esetleg kérdésként merülne föl, hogy kiégett a háttérfelület. Itt viszont, ennél a képnél, van dramaturgiai funkciója, mert azt a ritmikai játékot, amelyet a vasoszlop, a láncok, és az odatapadt, fagyott jégfelület ad, azzal, hogy a kiégéssel elveszítjük a háttér részleteit, kiemeli, fontos ritmussá képezi ez jelenség. A háttér ilyenformán szintén egy ritmikai elemmé válik, gondolva itt a bal fölső sarokban lévő talán fák foltfelületére, és akár itt a jobb függőleges keretrésznél látható talán belógó fa vagy fal zöldes felületére. Ez az egy, amit esetleg a kép kapcsán javasolnánk, hogy az a belógó vékony zöld folt kicsit ezt a jó zene ritmust megzavarja, és azt hiszem talán itt nem Isten ellen való vétek azt mondani, hogy érdemes lenne valamilyen grafikai eszközzel kifehéríteni, eltüntetni ezt a kis zöld függőleges foltocskát. Abban a pillanatban a kép teljes egészében egy tökéletes ritmusú alkotássá válhat. Ez a kép ennek ellenére is, pont merthogy a Gergő megtalálta ezt az eseményt, megérezte ebben a ritmust, megtette ezt a megfigyelést, egy háromdisznós kép, és csak egy pici igazítás kell hozzá, hogy tökéletes kiállítási munkává váljon az alkotás. Köszönjük szépen. (szőke)
értékelés:

Az egész képsorozatra egy nagyon erőteljes, szinte ORWO hangulatú, kiégett, vöröses, furcsa, 60-as évek végi, filmes pszichedelikus hangulat jellemző. Ezt elsősorban ezek a kiégett színek adják, amelyek nyilvánvalóan erős érzékiséget kommunikálnak a képen keresztül. A képeken egy kávéházi mikrokörnyezet csomó piktogrammal, jelzésekkel, szimbólumokkal, erőteljesen pop-artos hangulatban egy kis történet jelenik meg. Ez a történet, én úgy gondolom, hogy aránylag összetett módon van ábrázolva, bár a sorrenddel nem teljesen értek egyet. Véleményem szerint ezek az egészen közeli élmények, ezek igazából pont az első képpel záródhatnának, ahol valamennyit még így is, szégyenlősen eltakarva, egy ember kapcsán megfigyelések csokrában láthatunk. Tehát én felcserélném a sorrendet, és az első képet az utolsó helyre raknám, és felvetődik bennem az a kérdés is, hogy ez nem képriport-e.
   Lehet áttenni a képriportba - válaszol Hegyi -, bár én azt gondolom, hogy ahhoz még a történetből többet kell megtudnunk, hogy riport legyen. Viszont a barátról sokat megtudunk.
   Így van. - veszi vissza a szót Szőke - tehát én ezt ugyanakkor egy őszinte és bátor vállalkozásnak gondolom, javaslom, hogy ebben a fajta világban, ha már megízlelte ezt a Viktória, akkor mélyüljön el. A három disznó megvan, és ha ezt a házi feladatot még tudja bontani a maga módján, akkor nyugodtan foglalkozhat ezzel. (szőke-hegyi)
értékelés:

Has szépségverseny a Marton-házban. Hegyi, Szőke, Gimesi és Tóthék.