A kép megérdemli az egy disznót, hozzá kell tennem, hogy Irinyi megirigyelné a kép másodlagos üzenetét, gyakorlatilag bármilyen gyufa reklámként is működne, a téli gyufa, mindenesetre ha Feri előző szorgalmijánál megjegyeztük a pannit és a panni mögöttes tartalmát, akkor itt a négy kicsi bandi mögöttes tartalmát láthatjuk a képen, nagyon szeretjük a bandifejek fehérjét és a bandifigurák mögötti sötét ritmusokat, ahogy ezek egymás mellett szinte zenei ritmust hoznak létre. (szőke)
értékelés:

A szorgalmi egy disznó, ezt megmondtuk, ennek ellenére megadnánk erre a hármat, de ez szorgalmi, tehát ezért egy disznó, Hegyi nem engedi, hogy részrehajlóak legyünk. Olvastuk a vitát a képhatárokról. Az a helyzet, hogy ha ebből a képből bárhol vágnánk, akkor oda jutnánk, hogy elveszítjük azt a perspektíva utalást, játékot, ami most megvan. Egy kis megjegyzést teszünk csak, ez nem csak Ferinek szól. Minden olyan díszítés, kiegészítés gyengít, ami nem tartozik a képhez. Ilyen a fehér keret is. Elektronikus formánál jó, ha a háttértől elhatárol valami, elválaszt, hogy ha a háttér színe azonos lenne valamely képelem színével, az ne olvadjon egybe, de ezt a tervezésnél eleve kalkuláltuk, ezért vannak keretezve egységesen a képek. Ha ehhez még egy keret hozzájön, az már sok. Ez azért is fontos kérdés lehet, mert ha egy nagyított, nyomtatott, laborált képet adtok be egy keretezőhöz, vagy egy kiállításra, pályázatra, ott sem célszerű, hogy ilyen ráerősítést tegyetek magán a képen. (szőke)
értékelés:

Amikor még fiatal az ember, úgy érzi övé a világmegváltás glóriája, de az idő múlásával a glória egyre lejjebb csúszik és szép lassan ráébred, bármerre fordul, bármerre mozdul, csak megsérti magát.:)

A képet elsősorban nem az eddig megszokott képzőművészeti oldalról szeretném értelmezni, hanem a szemléletével kapcsolatban szeretnék feltenni kérdéseket. Az én számomra olyan stílusjátékot látunk itt, amit az aláírt szövegi környezet is megerősít egyfajta patetikus és bűntudati helyzettel, mert a kép van annyira realisztikus, hogy jól érzékelhető a kerítésfonat, amit általában telekhatároknál szoktak elhelyezni és amin ezek az éles drótok azért vannak beleépítve a drótfonatba, hogy mindenképpen valamiféle sérülést okozzon annak, aki át akar ezen a fonaton lépni. Ebből kiindulva azt gondolom, hogy ez a drót jelzi, hogy a modell és a drót kapcsolatában félelem van, úristen, csak az arcát meg ne sebezze ez a drót fonat. A haj és a drót találkozásától ez a furcsa spirál halad lefelé és az orrlukakba is belevágódik, de mégis valamiért akár akarattal, akár a helyzetből adódóan van valami ironikus, kiszolgáltatott, de mégiscsak esendő humor a képben, amit nem tudok eldönteni, hogy szándékolt vagy sem, és azért nem, mert határmezsgyén mozog egy drámai kiáltás és egy érettebb önirónia között. Nem tisztem eldönteni, hogy a kép eredetileg ezzel a drámai felhanggal készült-e, vagy az öniróniával. Ha a második verziót veszem alapul, hisz az alkotó eddigi munkáiból egyértelmű, hogy a Feriben rengeteg keserédes humor lakozik, akkor az a feltételezésem, hogy talán hihető, hogy ezen a képen is megjelenik az önirónia. Miért vagyok ezzel az egésszel elbizonytalanodva, hogy eldöntsem, hogy ez egy drámai kiáltás, amire a feketék és a képalkotó elemek utalnak, vagy emelett van örirónia is. Azért tudom ezt nehezen eldönteni, mert úgy gondolom, hogy maga a kép alkotás közben az alkotó sem volt kellően radikális ennek eldöntésében és a kettő között hezitál a kép most, hogy egy fájdalmas attitűdöt, vagy önironikus kiáltást lássunk. Az iróniára a drót arcon való elhelyezése, az az eltartás utal, ami a valóságban igenis ügyel arra, hogy távolság legyen az arc és a drót között, de nehezen eldönthető, hogy ez véletlenszerű, vagy pedig tudatos. Azért tartom fontosnak, hogy erre többször is visszatérjek, mert külső szemlélőként most ez nem eldönthető. Ha a kép nem tartalmaz öniróniát, akkor a kép önmagában válik sebezhetővé, hogy az alkotó nem helyezkedett bele az általa kitalált helyzetbe, ha viszont szándék volt, akkor az arányai nem elég erősek. Mindemellett a pedellus mondja, hogy kompozíciós bajok is vannak, mert ha például a drót kifutni készül a képből, mintegy láncra kötve a modellt, akkor ezt igenis ábrázolni kell, és akkor épp az ellenkező oldalon kéne lennie a szereplőnek, hogy ez a drótvonal érzékelhető legyen, másrészt pedig a fej elhelyezése hasonlóan a Tisza Sanyiról készített portréhoz a nyaknál túl szűkre van véve. (szőke)
értékelés:

Nagy Viktor hiányolta a "svenkes" bemutatást az előző sorozatból. Ez a kép úgy készült, hogy közel 180 fokos szögben forgattam a kamerát az autóra, mialatt elhaladt előttem. :)

Kedves Feri, ha megengeded, ezt a képet is a szertérba tennénk, nagyon köszönjük, egy kis kiegészítést ha írnál, ahogy az előzőekhez is, azt megköszönjük, egy disznó pedig jár a bemutatóért, mert fontos technikai trükköt mutatsz nekünk. (szőke)
értékelés:

Néha úgy érzi az ember, egy-egy jó kritika, vagy vélemény után, hogy sikeres, célvonalban van, övé a bölcsek köve, stb. De aztán lehiggad, mélyen belenéz a tükörbe, és látja valós önmagát, ha sikerül.

Feri esetében újból egy olyan képsorozattal találkozunk, am igen pontosan mutatja azt az utat, amit a kezdetektől az alkotó bejárt, egy új kísérletet, ami leginkább az önmegismerésről szól, mintegy feltárulkozás, azzal, hogy Feri kiáll ide az internetre, és bemutatja ezt a három képet, íme, ilyen vagyok, ez vagyok. A zöldhájog egy szembetegség, ami ha jól tudjuk, fokozatosan alakul ki és nem gyógyítható. A képi utalásnál a zöld színnel való párhuzammal egyetértünk, a másikat mi nem vizsgáljuk. Három fontos gesztust, sőt, három gondolati helyzetet mutat be Feri a képeken. A pedellussal azon vitáztunk, hogy ő azt mondja, hogy legalább a harmadik képnél levette volna a szemüveget, hogy az ne vágja a tekintetet, hogy Feri szemébe nézhessünk, ami alkotói szándék is volt, hiszen az alkotó a kamerába - és a kamerán keresztül a mi szemünkbe - néz. Ugyanakkor persze az is felmerül, hogy mi Ferit szemüvegesnek ismertük meg a Művészetek Völgyében nyáron, tehát nekünk Feri szemüveges, de jó kérdés, hogy vajon ilyen esetben, amikor a képi üzenet eleve elvont, gesztusokkal dolgozó helyzet, akkor mi a jobb, ha az alkotó valóságos arcát látjuk, vagy ha a gesztus erősítése okán ezt a kis módosítást megteszi, mielőtt exponál. (szőke)
értékelés:

Köszönjük Feri. (szőke-hegyi)