15. Fotóetűd

Ez egy jó képsor közepe. Azért mondom így, mert a fotóetűd történetet mesél, aminek valami felvezetés nem árt, és valami konklúzió a végére. Mondjuk egy falusi öregasszonyt végigkísérsz, hogy kimegy a férjéhez a temetőbe. Lehet bármi más is, de valami sztoriféle nem árt. Ha mint képsor nézem és ezt az eleje-vége dolgot elfelejtjük, akkor azt mondom, hogy van benne két igen jó kép. A harmadik és a negyedik. Ez azt is mondja neked Feri, hogy mindig keresni kell az egyedit, amikor fényképezel. Az lehet, hogy mondjuk a kép alap sztorija általános és nem nagyon különleges, de a képi megformálásának akkor erősnek kell lennie. Az első kép így nem ad sokat, a második lehet a sorozat része de nem tépi le a fejem, az utolsó kép pedig nem varrja el a szálat elég jól. Szóval jó az ötlet, de kell még valami, ami mesévé teszi. (hegyi)
értékelés:

Feri, sok a kép. Az elsőt fölé lőtted, a hátsó gyalogosok nem olyan fontosak, az eleje viszont így nem jó. Rádaásul ez a kép egy kivágása a hatodiknak. De rosszul vágtad. A második képből így nem tudunk meg semmit, fel kellett volna emelni a kamerát, de ez akkor jó, ha van akció is. A harmadik kép is túl sok felül és kevés alul. A negyedik jó. Az ötödik alul sok, felül is, közelebbről lenne jó. A hatodik önismétlés, nem ad a sztorihoz. A hetedik nem jó helyről van fotózva, a pasi háta mögül kellett volna. A nyolcadikat nem lehet érteni, mit akarsz mondani vele. A kilencedik jó lenne, de jobbra feleslegesen sok. A 10-es sötét, de jó lenne. Szóval az van, hogy kevesebb kép, és nincs felvezetve a sztori. Neked kell eldöntened, mit akarsz mesélni, nem nekem, te vezetsz, ez a te dolgod. (hegyi)

Amit látok, az egy jó alapötlet, a helyszín is jó és a technika is megfelelőnek látszik. Ami a probléma a képsorral, hogy nem döntötted el előre, hogy mit akarsz mutatni, mesélni. A képsor mindig történetmesélés is. Annak van eleje, közepe, vége. Itt én tétovázást látok, azt, hogy ott a képek készítése közben hagytad alakulni a dolgokat, majd lesz valami, és mintha kiengedted volna a gyeplőt a kezeid közül, hagytad volna, hogy a modelljeid csináljanak, amit akarnak. A jövőre nézvést mondom, hogy ezt a fotósnak mindig meg kell tartania, hogy a szitu az az ő dolga, neki kell irányítani, ő a főnök, minden és mindenki más őt kell szolgálja, mert rajta keresztül ez a nézőt fogja segíteni. Amit el kellett volna dönteni és tartani magad hozzá, hogy ez most egy véletlennek ható sorozat akar lenni, mintha turizókat kaptál volna rajta, vagy a szeméttel akarod a modelljeid, mint egy divatfotó, helyzetbe hozni. Most ez vegyesen van jelen, az első kép lehetne sztorimesélés kezdete, még a második is, de akkor a harmadik nem jó azzal, hogy belenéz a kamerába a modell. A babakocsi lehetne az a motívum, ami végigkísér, de elvesztjük, már más jön, fényképek, aztán más lomok, és a vége teljesen indokolatlan lábakat mutat. És mi a sztori vége? Meglett az a babakocsi? Elvitték? Mást vittek el? Mire megy ki a fuvar? Ha meg modellek punk környezetben, akkor az a szembenézős lehetne az alap, de akkor a többinek is efelé kéne mutatnia, más ruhákkal is, szóval bármi lehet, csak ezt neked előre el kell dönteni. Majd ezzel kéne kezdeni valamit, ismétlés, vagy keresni más helyzetet, érdemes lenne ha már érdekel a sorozat, újból belemenned. (hegyi)

Köszönöm a képes beszámolót Demeter kiállításáról, örülök, hogy el tudtál menni! Nagyon tetszik az az összeállítás, amit csináltál, főleg az utolsó előtti kép. (hegyi)
értékelés:

Nehéz dilemma, hogy amikor benne vagyunk egy szituációban, mint ez, akkor örüljünk a létezésnek és hogy kibírjuk, meg persze a társaság is, minden, vagy fotózzunk is, azaz dokumentáljunk. A kettő között laknak az emlékképek. Ugyanis ez a sztori tök izgalmas lehet, és ebből kapunk is ízelítőt, az első kép nagyon ígéretes, de a történet nincs végigmesélve és nincs dinamizálva. Nincs igazán eleje, mert nem indulunk el valahonnan és nincs vége, nem érkezünk meg sehova, közben nem ismerünk meg arcokat, nincs léptékváltás és így az egész nagyon távol marad, a nézőnek meg az irigység jut, hogy de jó lett volna látni, ott lenni, de igazán ez se tud annyira erős lenni, mert hogy nem tudjuk mit és hol, kikkel és hogyan. Ez melós, én tudom. De ez az etűd lényege. Csak annyiban más a riporthoz képest, hogy líraibb, több elrugaszkodott megoldást enged meg és több asszociációt, kevéssé kell tényszerűnek maradni, de sztori az kell. (hegyi)
értékelés:

Ez egy háromképes összeállítás egy eléggé furcsa szoborról, de megvallom neked, az első két kép nekem nem megoldott. Az első kép azért nem, mert az izgalmas lenne, hogy ez a madárkarom a mellbimbóba akar éppen belecsípni, de még meg kellett volna azt találni, hogy ebből a karból többet lássunk, hogy itt van valami harc is. De az erotikája meglehetne ennek, nem nagyon jó helyen vagy a géppel egyelőre. A második kép nekem felejthető, nem fontos. A harmadik kép az, ami szuper jó lenne, ha egy lépéssel közelebb mégy. Tehát ehhez a szoborhoz semmi szükség nincs ehhez a műkő alapzatra, hogy én ezt értelmezni tudjam. Főképp ezeknek a kőformáira, ahova le lehet esetleg ülni. Meg a bácsira sincs szükségem, meg a háttérben lévő talán közvilágítási lámpára, vagy nem tudom, mi lehet az a falanszter-megoldás ott. De a lényeg, hogy lényegesen kevesebb kéne ennek az aljából, és akkor úgymond közelebb menve már jobban ki tudom bogozni a részleteit ennek a szobornak. A másik, hogy arra is figyelni kell, hogy mi van a háttérben, hiszen most az egész momentumot, ami itt történik, összekavarja az a lucfenyő, vagy tuja, nem tudom, biológiából nem vagyok nagyon erős. Szóval azok a növények pont ott vannak, ahol nem kéne. Tehát kellett volna még itt kicsit sétálgatnod, hogy megnézd, honnan adja ez a szobor a legjobban magát neked. Valószínű egyébként, hogy abban igazad van az első két képpel, hogy ez valahonnan alulról megfotózva jobb, mert az ég kontrasztosabb és homogénebb hátteret tud hozni, és akkor nem kell kiválogatnom a ház- és növényrészletek közül magát a szobrot. Aztán az egy másik kérdés, hogy időpontban nem teljesen tökéletes ez a dolog. Nem verőfényes napsütés kell, tehát a szórt fény kell, de annál azért egy kicsit jobb idő. Télen ez nem annyira mutat jól. (hegyi)